em gondoltam volna, hogy ilyen hamar visszatérek majd Roxmortsba, ahogy azt sem, hogy ilyen fiatalon bekerülhetek egy sárkányokat gondozó csapatba gyakornokként. Persze kivettem a részem a munkából, sőt, bevállaltam a veszélyt is, ami ezzel jár, szereztem is égési sérülést, amiért lassan reagáltam. Tanultam a hibámból, azonban sok jó oldala is volt ennek, méghozzá a levedlett sárkány pikkelyek, van fekete, kék és zöld is. Egy kis szütyőbe gyűjtögettem ezeket, hogy majd csináltatok belőle valami szép ékszert magamnak és ha marad, akkor Wolfram is kaphatna egy nyakörvet, meg apámnak is csináltathatnék egy szép brosst, aminek ez van a közepén. A zöld illene is hozzánk, elvégre ő is mardekáros volt és a bájitalkeveréshez is a méreg miatt jól illik a zöld. Hallottam egy Vlad nevű srácról, aki itt dolgozik és állítólag ügyes, meg kreatív is, szóval ahogy megérkezünk Wolframmal, érdeklődöm is az utcán lévő járókelőktől, hogy merre is induljak el. Bár a husky kutyám nem szaladna el mellőlem, mégis pórázon vezetem magam mellett, nem szeretném, ha valaki megijedne tőle vagy bántaná, mert túl kíváncsi és közelebb merészkedik valakihez, aki pont nem szereti az ebeket. Amint odaérek az ékszerészethez, akkor be is lépünk és a pulthoz vagy ha az nincs, akkor ami azt a célt szolgálná helyhez sétálok. - Jó napot! - Köszönök mosolyogva és a jobb kezemmel magam mellett jelzek Wolframnak a mutató ujjammal a föld felé mutatva, hogy maradjon ott, ő meg le is ül és úgy figyel minket. - Szeretnék egyedi ékszert készíttetni, különleges hozzávalóból, amit én hoztam hozzá. - Megemelem a szütyőt jelzésként, nem árulom még el mi van benne, előbb nem árt kideríteni, hogy miket is vállal a fiatalember és miket nem, mert lehet egy nyakláncnál nem állok meg és nagyon szeretnék a házikedvencemnek is kedveskedni. - Nyakláncot első sorban, de lehet nyakörvet is csináltatnék neki, nem tudom vállalsz-e ilyesmit is. - A társamra nézek, aki a farkát csóválva figyeli, ahogy üzletelünk, elvégre ez már annak mondható.
Vendég
Hétf. Jan. 11, 2021 1:47 am
Alisha && Vladimir
A mai nap kivételesen forgalmasan telt, hála annak, hogy roham léptekben közelednek az ünnepek, így a megrendelések száma is jó alaposan megnőtt, ennek én pedig kifejezetten örülök. Mindig is szerettem lefoglalni magam, ez most sincs másképp, így van amikor éjszakába nyúlóan maradok bent a műhelyben egy-egy ékszeren dolgozva, teljesen megfeledkezve az időről. A mai nap is pont ezért kicsit álmosan indul, mert megint sokáig maradtam fent, de még mindig úgy gondolom, hogy megérte a végeredmény miatt. Épp kihasználom a kis szünetet, anya éppen az ebédet csinálja, így egyedül maradtam az üzletben, és egy kávét kortyolgatva várom az esetlegesen betévedni kívánó vásárlókat. Erre sokáig nem is kell várnom, mert még csak a kávém felénél tartok, amikor nyílik az ajtó és belép egy lány, aki nem sokkal lehet idősebb nálam, egy huskyval a nyomában. Egyből félrerakom a kávém és próbálok felvenni egy üdvözlő mosolyt, amin habár még mindig dolgoznom kell, de most már egyre kevésbé okoz nehézségeket. - Jó napot! - Köszönök vissza barátságosan, ami tekintetbe véve, hogy rólam van szó, igazán nagy szám.
Érdeklődve hallgatom a kérését, és egyből felcsillannak a szemeim, hiszen ez már most kihívást jelent, azt pedig soha sem utasítom vissza. - Nem hiszem, hogy problémát okozna. Még sosem csináltam nyakörvet, de szerintem nem lehetetlen feladat. Milyen hozzávalóról lenne szó? Van már valamilyen elképzelésed? Szeretnél valami extra bűbájt is tettetni az ékszerekre? - Kérdezem kíváncsian. - Egyébként, ha érdekel, akkor meg tudod nézni az eddigi munkáimat abban a vitrinben. - Mutatok az egyik sarokba, ahol valóban ott van egy vitrin tele a korábbi munkáimmal. Látszik, hogy eléggé a részletek embere vagyok, és minden apróságra nagyon figyelek, amikor a fémművészetről van szó. Ez a mostani kihívás is csak újabb lehetőséget nyújt nekem arra, hogy azt csináljam, amit igazán szeretek. Egy cseppet sem bántam meg azt, hogy végül nem tanultam tovább, hanem beszálltam a családi bizniszbe.
gy látom, hogy a különleges hozzávaló meghozza a kedvét az illetően, hogy alkothasson valamit. Én is így vagyok minden hozzávalóval a bájitaloknál, amit még nem használtam, alig várom, hogy kipróbálhassam és valami olyat alkossak, amit talán még előttem senki más nem próbált. Sajnos erre kicsi esély van, ahogy arra is, hogy más még nem csináltatott sárkánypikkelyből ékszert, de talán itt ez most különlegesség lesz. - Sárkánypikkelyről van szó, egy rezervátumban dolgoztam és ezeket levedlették, szóval tök tisztesség cucc. - A kis zsákból kiszórok pár pikkelyt a pultra, hogy megmutassam mégis miről is van szó, biztos nem lesz könnyű megmunkálni. - Igazából valami bőrnyakörv közepére gondoltam, hogy még véletlen se vághassa meg magát vele Wolfram, a kutyám. - Mutatok az ebre, aki farok csóválva ül és néz fel ránk, tudja, hogy most róla van szó, nagyon okos. - Milyen bűbájokat tudsz rátenni? - Ez a kérdése meglep, nem gondolkoztam rajta, de bizony valami nem ártana, ha már lehet és hasznomra is válhatna. Bárcsak jobban értekék a bájoláshoz, de nekem nem az az erősségem. - A nyakláncnál szeretnék valami modernet, de nem túl csicsásat, nincs elképzelésem, de ha neked van, akkor szívesen meghallgatom. - Ott hagyom a kis batyut a pulton és a vitrinhez sétálok, hogy megszemléljem az eddigi munkáit, azt kell mondjam jó helyre jöttem, már csak egy jó elképzelés kell, aminek én híján vagyok. Az a szerencséje, hogy amúgy elég nyitott vagyok, szóval hagyok időt, hogy feldolgozza mivel is kell dolgoznia, én meg kinézelődöm magam, majd visszasétálok. Wolfram természetesen nem követett, az batyumon tartotta a szemét, nehogy egy darab is eltulajdonításra kerüljön, amíg nem figyelek. Mondjuk én bízok mindenkiben, csak hát annyira nem vakon, ezek értékes cuccok. Annyira várom már, hogy villoghassak benne majd, a huskymmal összeöltözve, de ez még odébb van, nem két perc alatt készülnek ezek a remekművek és engem sem köt semmilyen határidő szerencsére. - Szóval van ötleted, hogy milyen lehetne a nyaklánc? - Érdeklődök és az egyik kezem a batyum mellé teszem a pulton.
Vendég
Pént. Márc. 26, 2021 4:13 am
Alisha && Vladimir
Ahogy elém kerül a sárkánypikkely még jobban felcsillannak a szemeim. Ez valóban értékes és viszonylag ritka hozzávaló, és nem is nagyon kértek meg arra, hogy ebből az alapanyagból alkossak ékszert, de készen állok az előttem álló kihívásra. - Igen, mindenképpen olyan nyakörv kell, amivel nem fogja magát megsérteni. - Bólintok komolyan, majd rámosolygok a kutyára. - Megoldható. De szereznem kell majd hozzá még pár alapanyagot,hogy biztosan megfelelő legyen, az lehet kicsit több időbe fog telni. - Figyelmeztetem a lányt. Csak minőségi alapanyagokkal dolgozom, és mivel ez az első alkalom, hogy nyakörvet kell terveznem, biztosra is akarok menni, hogy minden megfelelő. - A legegyszerűbbek azok, amik felerősítik a sárkánypikkelyek eredeti hatásait. Gondolok például arra, hogy ha viseled az ékszert akkor semmilyen tűz alapú átok nem okoz majd problémát. Ha ennél is jobban szeretnéd felerősíteni, akkor még az is megvalósítható, hogy sokkal nagyobb lesz a tűrőképességed a tűzzel szemben, de az egy idő után mindenképpen gyengülni fog, és a bűbájokat rendszeresen meg kell majd újítani. Ezeken kívül tehetek rá riasztó bűbájt, hogy jelezze, ha valaki el akarja lopni, vagy azt is, hogy tudj jelezni vele például a kutyádnak ha bajban vagy, lényegében rengeteg lehetőség van, csak arra kell figyelni, hogy a bűbájok ne üssék ki egymást. - Vázolom fel neki azt, amire gondoltam.
Amíg a lány a kirakott ékszereket nézegeti addig én elgondolkozva tanulmányozom az előttem lévő pikkelyeket, majd amint eszembe jut valami egyből fogom a füzetemet és elkezdem gyorsan lerajzolni a fejemben lévő vázlatot. Kicsit tovább tart, mint ahogy általában, de ezt arra fogom, hogy ezzel még tényleg nem dolgoztam. - Már van is egy kezdetleges vázlatom. - Bólintok a kérdésére, mikor visszaér és már tolom is elé a kialakított vázlatot. - A nyakörvnél arra gondoltam, hogy a pikkelyt mér körül venném egy kis ezüsttel hogy még jobban kitűnjön, a nyakláncot pedig hasonlónak képzelem, mint a nyakörvet, nem lenne hosszú, hanem inkább a nyakadat takarná: vagy gyönyökkel, vagy kristályokkal, középen a pikkellyel. Ez főleg attól függ, hogy mit preferálsz. Persze meg tudom csinálni függőként is, ha inkább azt szeretnéd, ha így lenne csak szólj és rajzolok egy másik vázlatot. - Ajánlom fel neki az újabb opciókat, ha esetleg nem tetszene neki ez az elképzelés.
átom hogy meglepi a sárkánypikkely, nyilván nem mászkál mindenki ilyen ritka alapanyaggal a zsebében sehová. Én is csak azért, mert akarok belőle valami csinosat és szemrevalót, valami egyedit, amivel kitűnhetek a tömegből. - Nem gond, ha várni kell, csak legyen biztonságos és nézzen ki jól. - Wolfram a mosoly láttán farkát csóválva megy közelebb megszaglászni az ékszerészt, amit én engedek neki, már ha nem látok arra utaló jeleket, hogy ennek nem örül a férfi, abban az esetben megfogom, hogy ne menjen el mellőlem. A lehetőségeket hallgatva a kutyámra nézek és elgondolkodom, hogy mi lenne számára a legjobb, elvégre a nyakörv az ő védelmét kell szolgálja. - Még gondolkoznom kell, hogy Wolframnak mi lenne a legjobb bűbáj a nyakörvére, ellenben a nyakláncra mehet a tűz alapú átkok elleni védelem. - Bár nem ismerek sokat, de jobb ez ellen felkészülni, nem mintha bármikor is szükségem lenne rá szerintem, de ha már lehet, miért is ne? Amíg én megnézem az eddigi munkáit, Wolfram lefekszik a földre és türelmesen várakozik. Mikor visszamegyek már látom is a vázlatokat, nem tétlenkedik az ékszerész azt meg kell valljam, ez tetszik nagyon is. - A nyakörv jó lesz, a nyaklánc meg kristályokkal legyen inkább, a gyöngy olyan öreges. - A gyöngyökkel lehet kikergetni a világból, nem érdekel az sem, ha újra divatba jön, nekem akkor is öreges, mondjon bárki bármit. Az elképzelések meg teljesen jók nekem, látszik is az elégedettség az arcomon, hogy minden jó lesz így, csak maradjunk a kristályoknál! - Viszont így még marad pikkely, amiből egy karkötő is kijöhet akár, a nyaklánc mellé, az meg lehetne tűzálló bűbájjal ellátva, a maradékot meg megtarthatod, tudok szerezni még úgyis, ha nagyon kéne. - Mosolygok rá, mert jó ismeretségeket kötöttem és nem probléma újabb pikkelyek beszerzése.
Vendég
Hétf. Május 17, 2021 5:41 pm
Alisha && Vladimir
Egyetértően bólintok a szavaira, mintha csak a saját gondolataimat hallottam volna vissza az ő szájából. - Örülök, hogy te is így gondolod. Nem adok ki olyan munkát a kezeimből, amivel nem vagyok elégedett, vagy nem érzem biztonságosnak, ez viszont azt is jelenti, hogy nem feltétlenül készül el olyan gyorsan, mint más ékszerek. - Megyek bele egy kicsit ebbe jobban. Amikor a kutya közelebb jön, önkéntelenül is picit nagyobb lesz a mosolyom: mindig is szerettem az állatokat, habár nem nagyon volt lehetőségem arra, hogy igazán interakcióba lépjek velük. Az egyetlen ilyen eset elég csúnyán végződött: amikor találtam egy kóbor macskát és hazavittem, az apám mindenféle érzelem nélkül kitekerte előttem a nyakát. Azóta csak gondolni se mertem semmilyen háziállatra, hiszen nem érdemlem meg. Kicsit ezért félve, de nem idegenkedéssel fogadom a kutya közeledését. Nem magától Wolframtól félek, sokkal inkább a múltam árnyékaitól, amik örök életemre kísérteni fognak. - Megsimogathatom? - Kérdezem meg hirtelen, és ha engedélyt kapok rá, akkor erőt véve mindenfajta félelmemen, megsimogatom a kutyát, és ez elégedettséggel tölt el. Sikerül egy újabb akadályt leküzdenem, még ha csak kis lépésben is haladtam ezzel. Nem hiszem, hogy valaha is képes lennék saját háziállatot tartani, de már az is nagy dolog, ha nem félek attól, hogy az apám bármelyik pillanatban előugorhat, csak hogy megölje azt, ami egy kis örömöt okoz nekem.
- Rendben. Amint eszedbe jut, hogy mit szeretnél, csak küldj nekem egy levelet, és hozzáadom az ékszerekhez. - Bólintok visszatérve az üzlethez. - Persze, akkor maradnak a kristályok. - Nem mondom ki, de én is határozottan inkább azt választottam volna, az jobban hozzáillőnek tűnik, viszont hagynom kellett némi választási lehetőséget. - Jó, akkor egy karkötő is lesz. - Egyezek bele, egyre izgatottabbá válva, és alig várva, hogy végre neki állhassak a munkának. - Ez igazán kedves tőled. - Mosolygok rá a lányra, mikor azt mondja, hogy megtarthatom a pikkelyeket. - Visszatérve… körülbelül négy-öt napba fog beletelni mire minden elkészül, addig bármikor ha küldesz egy levelet arról, hogy ha valamit változtatni akarsz, akkor minden probléma nélkül megoldható, ezért ne habozz. - Mondom neki biztatóan, majd miután megegyeztünk még olyan apróságokban, mint hogy mi-mennyibe kerül, és hasonlók, az útjára engedem őt is és a kutyáját is, hogy végre munkához láthassak. Úgy érzem sok levelezésbe kell belekezdenem a beszállítóimmal.
◄► 
