A család a legfontosabb a világon. Lehet, hogy időnként a falra mászom a testvéreimtől, de akkor is az én véremből valók. Ők jelentik a mindenséget. A családom én vagyok. Ők az életem. Nélkülük egyedül lennék a földön.
Alig várta, hogy kitehesse a lábát a kastély falai közül. Nem vicc, néha úgy érzi, hogy lassacskán megfullad az ottani környezettől. Ha lenne mérőszalagja, biztosan vagdosná a számokat, hogy még mennyi napot kell eltöltenie ott. Hogy miért jött most ilyen hirtelenjében rá ez az egész, azt azzal tudná megfogalmazni, hogy nincs ínyére, hogy már csak ő van megkötve a Yates-Newman kölykök közül. Testvérei hiányát - melyet nekik a világért sem vallana be -, úgy igyekszik most pótolni, hogy legalább egyikükkel összefut. Sorsolással eldöntötte, hogy első "áldozata" nem más lesz, mint szeretett nővére. Tényleg nem tudta eldönteni, hogy Mavis örült-e annak, hogy feldobta azt, hogy tartsanak egy csajos napot, vagy csak jófejségből mondott rá igent. De, ha már nem visszakozott, akkor Kenzie volt olyan kedves és jófej, hogy még egy aprócska karkötőt is hozott a testvérének ajándékba. Mert, hogy a néha rideg kinézet mögött vannak ám érzések is, maximum jól elrejti őket, hogy ne látszódjon annyira törékenynek. - Hova megyünk először? - néz érdeklődve a nővérére. Neki bármi jó, amíg nem kell visszamennie Roxfortba. Még a sikátorban is képes lenne eltölteni pár órát, mert azt is valahogy jobban élvezné, mint az iskolatársai között. - És milyen a gyakornokság? Remélem halálra szivatnak, hogy érezd a törődést -neveti el magát halkan. Nyilván nem kívánja, hogy kínozzák, meg sírásig ugráltassák, esetleg bántsák, de ha csak egy keveset is szívóznak vele, Mavis akár úgy is érezheti, mintha Mackenzie ott lenne. Elvégre ő maga nem hagyott ki egyetlen egy alkalmat sem, mikor borsót törhetett a másik orra alá.
Vendég
Szomb. Dec. 26, 2020 11:20 am
Kenzi and Mavis
sisters in crime
Csajos nap, végre. Igazából rám fér, mert mostanában úgy ingázom Rudi, Sky, Dom és Dash között, mint valami nyughatatlan flippergolyó. Nagyon vágyódik már a szívem egy kis női csevejre, erre pedig tökéletes alany a húgom. Biztosan ráérzett, hogy lassan kezdenek összecsapni a fejem felett a hullámok. Vagy elege van anyáékból és én vagyok az egyetlen, akinek kiöntheti a szívét. Vagy csak hiányzom neki. Haha, ez jó vicc volt, a humort szerencsére becsomagoltam magammal. Kezdetnek jól megölelgetem, ahogy egymásba botlunk, akár tetszik neki, akár nem. Rég láttam, és szerencsére azt már nem konstatálhatom, hogy mekkorát nőtt, azt igen, hogy nőiesedik. Tovább. - Mondjuk nézhetnénk csini rucikat.. - dobom be a legtipikusabb kártyát, ami csak létezik, ha csajos napról van szó. A ruha mindig elengedhetetlen kellék, még akkor is, ha nem igazán egyezik az ízlésük. Valahogy mindig megtaláljuk a közös hangot, ennyire azért ismerjük a másikat. Más kérdés, hogy mostanában tényleg nem volt alkalmam - meg pénzem - elég időt fordítani magamra, úgyhogy igazi felüdülés lesz berobbanni a kedvenc turkálómba, hogy végigpásztázhassam a készletet. Ha Kenzi is benne van, már el is indulok az üzlet felé. Nincs olyan messze, hogy megterhelő legyen megtenni a megszokott utat. - Mindig próbálok valami újat mutatni, de Hami nem minden esetben van elragadtatva az ötleteimtől. Úgy is mondhatnám, hogy a legritkább esetben néz rám úgy, mintha nem lennék komplett idióta.. - forgatom meg a szemeimet. Pedig esküszöm véletlen baleset volt az a fikuszával. Azt hittem a lelkes hozzáállásom majd mindent helyre billent. Erre csak a nyakamba sózta Traverst, akinél pökhendibb fotóriportert még nem hordott hátán a brit sziget. - Veled mi a helyzet? Hallottam az új tanfelügyelőről. Hogy bírod? - pillantok a húgom irányába, hogy leolvashassam az arcán átsuhanó érzéseket, ha éppen nagylányt akar játszani előttem. A tesók megbeszélik az ilyeneket.
