Az év első bulija és nekem itt a helyem, efelől semmi kétségem nincs. Még akkor is, ha Bagman vigyázó tekintete miatt sokkal óvatosabban kell megközelíteni a helyszínt, mint az előző évben, vagy úgy egyáltalán eddig bármikor. Nem rajongok érte, és ezzel nem vagyok egyedül. Igazából senki sem örül neki, ha egyik pillanatról a másikra felfordul az élete, márpedig ez a nőszemély elég erősen próbálkozik - mit próbálkozik, már rég sikerült is neki - kivívni a diákság ellenszenvét. Még a színjátszókörnek is engedély kell a működéshez, ami pedig az iskolaújságot illeti, inkább nem is megyek bele abba milyen cenzúra zajlik minden egyes lapszámnál. Runcorn sem volt jobb, de legalább hagyott nekünk egy kevés mozgásteret. Ami pedig a karácsonyi bálon történt gyilkosságot illeti, Kyle-ért egy kicsit sem kár. Erőszakos seggfej volt. De az élet megy tovább és nekünk alkalmazkodni kell ehhez. Adele pedig mindig jó volt a figyelemelterelésben, már ami az általa szervezett bulikat illeti. Csak azt sajnálom, hogy Dan már nem lehet itt velem. Vajon az akadémián ő is belevetette magát a dorbézolásba?! Vajon gondol most rám? Ha nem ellenőriznék a bagolypostát, biztosan írnék neki valami szaftosat, de így... Marad a roxmorts-i hétvége. - Az ott lángnyelv whiskey? Vajon hogy csempészték be? Azt hittem Bagman lekapcsolt egy pár csempészt, akik megpróbálkoztak kicselezni őt... - hangosan is kimondom, pedig nem szándékosan teszem, de talán csak Zefina hallja, hogy min morfondírozom. Tulajdonképpen nem is baj, hátha tudja, hogy ki volt az elkövető, mert bizony hálásak lehetünk neki. A mardekáros fiúk is tehetségesek valamiben...
Vendég
Kedd Nov. 24, 2020 3:45 pm
Flora & Zefina
Nem tudom, mi ütött belém akkor, amikor igent mondtam Flora meghívására. Szeretem fenttartani azt a látszatot, hogy én jókislány vagyok, olyan, akiről ránézésre az ártatlan virágszál és a cuki jelzők ugranak be. Egyedül azt tudtam, hogy nem ártana egy kis kikapcsolódás, ezért pont kapóra jött a bulimeghívás. Legalább egy ilyen helyen nem kell fenttartani azt a látszatot, hogy nálam jobb gyerek nincs is. Ajaj, megszólalt bennem a mardekáros énem. Amikor Flora-nak igent mondtam, akkor is a mardekáros énem válaszolt neki. A buli helyszínére odaérve előbb gyorsan ellenőriztem a ruhámat, méregzöld ruha, éppen jó helyeken rövid. Bármilyen dresscode-hoz megfelelő öltözet, pláne, ha az embernek van lehetősége azonnal megváltoztatnia a haját hozzá. Belépve az első dolog, ami feltűnt, az az volt, hogy ennyi tiltás ellenére is milyen sokan eljöttek ma. Rengeteg ismerős arcot láttam, kevés volt a számomra ismeretlen diák. Persze, Adele okosan csinálta most is, senki illetéktelen nem tudott a bulinkról. Az asztalhoz sétáltam, miközben mindenkire mosolyogtam és köszöntem nekik. Legalább a fél társaság már enyhén ittas állapotban volt. Sejtettem, hogy a fiúk nem hagyják ki, tudták, hogyan kell becsempészni a dolgokat. Ismertem a módszereiket, nem egy ötletet én találtam ki. Zseniálisan működött a dolog, egy pillanata sem féltek attól a fiúk, hogy lebuknak. Egy pohár töklével a kezemben néztem a társaságot, hogy kihez lenne érdemes csatlakozni, aki még táncolna is velem. Igyekeztem olyan embereket keresni a tekintetemmel, akikben még kevés volt az alkoholszint, mert én sem terveztem leinni magam a sárga földig, ezért iszogattam inkább töklevet. Flora éppen akkor táncolt be mellém az asztalhoz, egyedül volt, úgy tűnt, hogy csak most vette észre azt a sok alkoholt. Nem is értem, hogyan kerülte el a figyelmét, pedig tényleg rengeteg féle és fajta volt ott. Talán szólnom kéne a fiúknak, hogy legközelebb óvatosabbak legyenek, mert ha a buli után elkapják a társaságot részegen, akkor nekünk lőttek. -Hidd el Flora, megvan a maguk módszere, okos fiúkák vannak nálunk -sejtelmesen mosolyogtam rá, miközben úgy tettem, mint aki semmit sem tud a dologról. -Lenne kedved táncolni egy kicsit?
