A húgom maga volt a megtestesült jóság. Kedves, visszafogott, angyali teremtés, mintha semmi vérségi kapcsolat nem lett volna kettőnk között. Azonban a jóság hosszútávon unalmas. Szép dolog persze, a muglik még egy igazán bájos vallást is építettek köré, ahol a pokolban égsz el, ha nem viselkedsz elég jól életedben - Merlin adja, hogy ne legyen igazuk, mert akkor belőlem bizony grillezett Egon lesz -, de összességében azért mégis rémesen unalmas volt Keira élete. Nem bírtam felfogni, hogyan képes annyit otthon ülni, még ha akadt is társasága párkapcsolat és kutyák személyében. Ez egy tarthatatlan állapot volt a szememben, úgy éreztem, jó testvéri kötelességem kimozdítani őt, minimum a lakásból, de még inkább a komfortzónájából - bár lehet, hogy ez a kettő nála egybeesett. Így amikor az egyik barátom partit rendezett az új verseskötete kiadatásának örömére, azonnal Keira jutott eszembe. Természetesen, amikor küldtem neki egy baglyot erről a remek lehetőségről, akkor a valóságot kissé elferdítve "könnyed baráti ünneplésnek" állítottam be az eseményt, noha tudtam, hogy azért a visszafogott ünneplésnél többről lesz szó. A barátaim művészek voltak, írók, költők, festők, színészek, szobrászok, mindenféle különös alak. Nem szerette egyikünk sem a szórakozóhelyeket, ez tény, hiszen ott nem lehetett normális társalgást folytatni, de ettől még a mulatozásról alkotott képe egyikünknek sem ért véget a vajsör kortyolgatásnál és monopolyzásnál. Az ünnepelt költő, akitől a meghívást kaptam, például visszaeső alkoholista volt, de akadt a társaságban egy absztrakt festőművész, akit én még nem láttam füves cigi nélkül, volt közöttük egy ópiátfüggő best seller író, aztán ott volt az abszintivó színész cimborám is, aki a második pohár után már egészen kreatív módokat tudott kitalálni metamorfmágusi képességei kamatoztatására. Ettől függetlenül mégis úgy éreztem, hogy Keirának ott a helye azon a bulin, hiszen olyan elbűvölő teremtés volt, biztosan talál majd valakit, akivel jól elbeszélgethet - vagy ha nem, az sem baj, én nagyon szívesen elszórakoztattam, nem véletlenül voltam én a kedvenc testvére (merjen csak mást állítani). Este nyolcra érkeztem Keira házához, már enyhén spiccesen, ugyanis a partira, ajándékba szánt bort egészen véletlenül útközben felbontottam és egy icipicit le is teszteltem. Nyilván csak azért, hogy tudjam, biztosan jót viszek a társaságnak. Amint kinyílt az ajtó, szoros ölelésre húztam magamhoz Keirát, mit sem törődve a menet közben rám tapadó tonnányi kutyaszőrrel. Az ember kénytelen hozzászokni, ha gyakran jár a húgomhoz... - Nagyon csinos vagy, minden nő irigy lesz rád - közöltem vele vidáman. Mindig kötelességemnek éreztem, hogy méltassam a húgaim külsejét, eszét és tehetségét, hiszen ezért voltam a bátyjuk, és állandó apai jelenlét híján az egyetlen stabil férfialak is körülöttük nagyon sokáig. - Indulhatunk vagy még nem készültél el? Az sem baj, ha nem, szeretek stílusosan késni.
"Izgatta szívem negyven cigarettám. Meg más egyéb is."
Vendég
Szomb. Nov. 14, 2020 10:22 pm
Eggsy és Keira
Nem mondom, hogy gyakran mondtam igent a bátyám elvetemül barátainak partijára, de néha megesett, hogy meg tudott győzni, hogy kísérjem el. Mert rám is rám fér néha a kikapcsolódás, és igaza van abban, hogy túl sokat dolgozom és túl keveset járok el otthonról. Kedves egyébként sem ért rá ma este, így végülis bűntudat nélkül indulhattam el az éjszakába. Egyszer-kétszer már megtapasztaltam, hogy miféle helyekre jár az majdnem kedvenc testvérem, de tudom, hogy sosem lehetek felkészülve arra, ami ott vár engem. Nem vittem túlzásba a készülődést, kényelmes farmernadrágot húztam magamra egy csinosabb blúzzal. Hogy egy kicsit ünnepibb hatást keltsek – elvégre csak egy könyv kiadását ünnepeljük ma – lábamra az egyetlen magassarkúmat húztam. Félhosszú hullámos tincseimet hagytam, hogy szabadon omolhassanak egyenesen a vállamra. Fél nyolckor már teljes harci díszben ültem a kanapén, és óvatlan módon hagytam, hogy Cuki és Nagyláb az ölembe pofátlankodjanak. Vagyis hogy Cuki az ölembe másszon, Nagyláb pedig kiszorítsa belőlem a levegőt is egy jól irányzott ugrással. Nem is tudom, milyen lenne az életem nélkülük. Nyolckor aztán Villám és Mancs versenyt rohanva szaladt a bejárati ajtóhoz, hogy mielőtt bátyám becsöngetne már tudjak arról, látogatóm érkezik. Én nem tudom ezekben milyen radar van, de utánozhatatlan komolyan. - Még szép, mert ők nem élvezhetik a figyelmed – dobom vissza a labdát, habár fogalmam sincs, hogy mit visel. Vagyis tapintásra kellemes, ezt megállapítom az ölelés során, de elképzelhető, hogy ocsmány színe van. Őszintén, bármit kinézek belőle. – A sok szőrért meg ne haragudj, de tudod milyenek – sóhajtok mosolyogva. Mindig bocsánatot kérek érte, holott tudom, hogy igazából már nem kéne, annyira megszokta már, de hát na. Nem tudom megállni. - Igazából már kész vagyok, csak a táskám kellene. – Amint ezt kimondom vissza is lépek az előszobába az egyszerű és praktikus fekete darabért, hogy aztán jelezzem Eggsynek, hogy mehetünk. hiába szeret stílusosan késni mellettem nem fog. Hacsak nem nyolcra kellett volna amúgy megjelennünk.
Vendég
Csüt. Dec. 10, 2020 3:38 pm
Keira & Eggsy
Nem sok mindenre szorultam rá az életben, a nők elismerése sem tartozott azon dolgok közé, amikben hiányt szenvedtem, de ettől még kifejezetten szerettem a burkolt és kevésbé burkolt dicséreteket. Még akkor is, ha az történetesen a húgomtól érkezett, aki még csak azt sem tudta, hogy micsoda szívtipró a bátyja. Legfeljebb halvány elképzelése lehetett róla, figyelembe véve, hogy minden találkozásunk alkalmával új... nos, múzsáról számolhattam be neki. - Így van, ma minden figyelmem a tiéd, más nő labdába sem rúghat. - Ha őszinte akartam volna lenni, ezt a mondatot egy "kivéve akkor, ha" követte volna, majd egy lista a különleges kivételekről. Egy egészen hosszú lista. Azonban szerettem volna nekifutni az estének abban a hitben, hogy ez egy átlagos, vidám tesós este lesz, ahol valóban minden figyelmemet Keirára fordítom majd. Talán célszerű lett volna azzal kezdenem ennek a megvalósítását, hogy nem egy elvont művészekkel, alkohollal és tudatmódosítókkal teli partira rángatom el a húgomat, de sosem szerettem a hagyományos megoldásokat. - Ugyan, a kutyaszőr öltöztet - legyintettem. - Majd azt mondom mindenkinek, hogy szándékosan szőröztem össze magam, figyeld meg, elkönyvelik majd egyedi és ötletes önkifejezésnek. Kár is lenne tagadni, előszeretettel jártam olyan emberek közé, akik rajongtak az erőltetett, polgárpukkasztó és megdöbbentő, de szerintük egyszerűen csak különleges dolgokért. Valószínűleg én a családi körülményeimből adódóan túl nagy sznob voltam ahhoz, hogy művészinek és egyedinek találjak mindent, ami egyszerűen csak bizarr és ócska volt, így például egy kihullott kutyaszőrrel dekorált ruhakölteményt is. - Amúgy fél nyolckor kezdődött a parti, de gondoltam jobb, ha nem érünk oda rögtön a legelejére, az mindig olyan unalmas - közöltem vele minden bűntudat nélkül. Nem hozott zavarba a késés, sőt. - Bort? Ajándékba szántam, de sosem baj, ha az ember leteszteli, amit másnak ajándékoz, nem? Ahogy a húgom visszatért a táskájával, már belé is karoltam, hogy együtt hoppanálhassunk a buli helyszínére. - Kapaszkodj, nehogy elhagyjalak útközben és valahol a Zsebpiszok közben köss ki egy maffiafőnökkel...
Vendég
Vas. Dec. 13, 2020 5:32 pm
Eggsy és Keira
- Hát persze – mosolygok rá, de hangom érezhető az az enyhe csípős él, ami miatt egyértelmű, hogy tudom, hogyha jobb partira bukkan nálam akkor az a nő fog prioritást élvezni. Nem vagyunk már gyerekek, ismerem őt, mint a rossz pénzt. Ha minden történetének csak a fele igaz még akkor is igazán kapós lehet a nők körében, amit mondjuk így látatlanul is meg tudok érteni. Erős, karizmatikus személyiség, olyan akiért lehet rajongani. Persze, jobban örülnék ha ez a mai tényleg egy tesós este lenne mindenféle harmadik féltől mentesen, de ha kell hát biztosan meg tudom oldani, hogy hazajussak és ne legyek útban. Nem tudom megállni nevetés nélkül, hogy azt mondja a kutyaszőr öltöztet. Hát persze, végül is tökéletesen igaza van. – Az a baj, hogy tényleg elhiszem a barátaidról, hogy elhiszik az ilyesmit – csóválom meg a fejem még mindig vidáman mosolyogva. Néha aggaszt egy kicsit, hogy milyen lezüllött társaságokban találja meg a helyét, de azt hiszem ez egy olyan életstílus, amit nem az ember választ. Ezzel születni kell. És bízom benne, hogy felnőtt emberként képes vigyázni magára, legalább annyira, hogy ne kössön ki ott, ahol sok más művész szokott túl fiatalon. - Egon! – Hangom szigorúan cseng, csak olyankor szólítom így, mikor valami hülyeséget csinál. Komolyan, hiába idősebb nálam tizennyolc évvel, néha úgy érzem magam, mintha az anyja lennék. Megszidom ha már megint ostobaságokat csinál, ugyanakkor támogatom őt a céljai elérésében és az álmai megvalósításában. Elképesztő ez a fazon. – Nem elég, hogy elkéstünk, de még az ajándékra sem tudtál vigyázni. Néha elképesztő vagy, tudod? – csóválom meg a fejem. Nincs erre jobb szó, elképesztő és kész. - Ne aggódj, hamar megszabadulnának tőlem. Jobb helyen a maffiafőnök csak a hiánytalan árut szereti. – Egyszerűbb humorral közelíteni, ha már ez a helyzet és ezen nem lehet változtatni. Semmivel sem lenne jobb, ha folyamatosan sírnék, hogy mennyire rossz nekem. Mindenesetre azért erősen kapaszkodom bátyám karjába, bár nem félek attól, hogy valóban képes lenne elhagyni. Ahhoz túl sokat beszélek, hamar feltűnne a hiányom okozta csend.
Vendég
Vas. Dec. 20, 2020 7:44 pm
Keira & Eggsy
- Csak nem iróniát hallok ki kellemesen lágy hangocskádból, hugi? - forgattam a szemem. - Szívtelen vagy, mégis hogyan feltételezheted rólam, hogy lecserélnélek bárkire a mi különleges tesós esténken? Szerettem a nőket, a komoly párkapcsolatokat kevésbé. Nem is volt velük túl nagy tapasztalatom, eddig még egyszer sem köteleződtem el igazán. Voltak természetesen tartós kapcsolataim - ritkán -, de sosem gondolkoztam házasságban és családalapításban. Egy gyerek becsúszott persze, de Jordi létezését messze nem neveztem volna családalapítási szándéknak, az anyja csak egy futó kaland volt és ezt nagyon hamar tisztáztam is vele, Jordi is ebben a tudatban nőtt fel. Kapott egy szórakoztató hétvégi apukát, aki évente párszor elvitte valamilyen vicces helyre, és ez így mindenkinek elegendő volt. Nekem legalábbis biztosan. - Hidd el, imádni fogod őket. Vagy legalábbis jól fogsz rajtuk szórakozni, én mindig azt teszem. - Keira személyisége elég sok mindenben elütött az enyémtől, közel sem voltam benne ennyire biztos, hogy őt is mulattatja mások személyiségének a tanulmányozása, különösképpen a hibáik listázása gondolatban. A dorgálására csak vállat vontam, nem hatott meg. A tulajdon anyámtól - anyánktól - sem vettem volna komolyan, nem hogy a kishúgomtól. A bűntudat úgysem gyakran felbukkanó szó volt a személyes szótáramban. - Ez így, ebben a formában nem igaz. Tudtam volna rá vigyázni, egyszerűen csak nem akartam. Úgyis lesz mit inniuk az én ajándékom nélkül is. Sőt, ha jobban belegondolok, a puszta jelenlétem egy ajándék lesz nekik, hát még a tiéd - vigyorogtam rá önelégülten Keirára. Anyánk nem szerette, ha Keira a "hiányosságával" viccelődött. Engem nem zavart, sőt, kifejezetten szerettem a hozzáállását és büszke voltam rá, amiért az elé gördülő akadályoktól nem elkeseredett, hanem leküzdötte őket és megtanult nevetni a nehéz helyzeteken. Ebben mutatkozott meg igazán, mennyire erős és csodálatos ember volt az én kishúgom, írni sem tudtam volna nála jobbat. - Hiánytalan árut? Ugyan már, ha elég ocsmány a maffiafőnök, még lehet örülne is, hogy nem látod őt. Különben is, szerintem csodálatos maffiózó is lennél, csak még kicsit edzened kéne a fenyegető kiállásra, de én sosem kételkedtem a képességeidben. - Tényleg nem. Azt viszont nekem is el kellett ismernem, hogy Keira éppen annyira tudott fenyegető lenni, mint az öregasszonyok egykilós felhőcskekutyái. Keirába karolva hoppanáltam, egy kellemesen megvilágított londoni utcára érkeztünk, emeletes házak közé, alig tíz méterre egy szépen gondozott park kapujától. - Nos, úgy néz ki nem hagytalak el, ennyit a maffiózókarrieredről. - Határozott léptekkel elindultam az egyik lakóház bejárata felé, majd kitártam a húgom előtt a lépcsőház súlyos ajtaját. Csak két emeletnyire voltunk a parti helyszínétől, már innen hallani lehetett a mozgolódást odafent.
Vendég
Szer. Jan. 27, 2021 9:47 pm
Eggsy és Keira
- Az enyémből? Ugyan már, sosem – kontrázok. Nem vagyok egy ironizáló alkat, de vannak helyzetek, főleg a bátyámmal szemben, mikor muszáj egy kicsit csípősebben odaszólni. Meg persze nálam önirónia nélkül azt hiszem megállna az élet. Ez az egyik legfőbb oka annak, hogy ilyen jól el tudom fogadni a helyzetem. Ha nem tudnék ezen élcelődni szerintem már rég halott lennék. – Úgy, drágám, hogy huszonöt éve ismerlek – nevetem el magam. Már egészen pici koromban is tudtam, hogy Eggsy a legszórakoztatóbb és legszórakozottabb testvérem. Azt is megtanultam elég korán, hogy nem ő lesz a legjobb párkapcsolati tanácsok osztogatásában. Akkor már inkább Arlene vagy Imogen. Bár igazából négyünk közül egyedül nekem jött be igazán ez a szerelem dolog. Legalábbis legjobb tudomásom szerint egyiküknek sincs kapcsolata, nem hogy hosszú, de rövid sem. Nem hibáztatom őket mondjuk, néha azt hiszem az én életem is egyszerűbb lenne. Mosolyogva sóhajtok egyet, majd megrázom a fejem. Ha ő mondja, hát biztosan igaza van. Bár azt hiszem ő is tudja, hogy ő meg én nem vagyunk egészen egyformák, sőt, inkább nagyon is sok mindenben különbözünk. Mondjuk úgy, hogy majdnem mindenben. De talán ezért értjük meg egymást olyan jól. - Lassan akkora lesz az arcod, hogy leszorítja a holdat a helyéről – csipkelődöm vigyorogva, hiszen valóban, az önértékelésével nincsenek problémák. Kicsit már talán túlzottan nagyra becsüli magát. De hát így szeretjük, ezekkel az apró hibáival együtt. Ennek ellenére azért valakinek néha meg kell nyesegetni az egóját, és én nagylelkűen magamra vállalom ezt a feladatot. - Ebben mondjuk igazad van. Néha valóban előny, hogy nem látok egyes embereket. A fenyegető kiállásom csiszolásában meg majd segítesz, ugye? – olyan ártatlan arcot igyekszem vágni, amennyire lehet. Fura dolog ez a mimika, hiszen bár nem látok túl gyakran emberi arckifejezéseket, valahogy mégis belülről jön. Az egyetlen probléma, hogy én nehezen tudok változtatni rajta, tekintve, hogy nem látom magam. Hoppanálunk, és úgy tűnik, végül ott érünk földet, ahol terveztünk, legalábbis Eggsy kommentárja alapján. Hallom, hogy nyílik előttem az ajtó, először én lépek be bátyám előtt, ha már ilyen udvariasan kinyitotta előttem a súlyos fa szárnyat. Odafent azt hiszem már javában megy a buli, legalábbis a leszűrődő hangok erre engednek következtetni.
