breakfast for two | a x t

Szombat reggelente az átlagosnál korábban ébredek, de csak mert tudom, hogyha a húgomon múlna kihagynánk az egész reggelit és az ebéddel kezdenénk a napot. Én pedig nem óhajtok addig éhezni sosem, így magamra vállalom azt a hálátlan feladatot, hogy megpróbálom kitalálni, aznap épp mit szeretne Anne reggelizni. Benjivel sosincs ilyen probléma, talán azért, mert fiú vagy mert hozzám hasonlóan ő is mindig éhes. De most csak kettesben leszünk, mert bár imádom az öcsémet és valószínűleg tudja hol talál minket, ha megéhezik egy kis szombat reggeli Rotenburg-piknikre, az utóbbi hetek tapasztalata miatt szinte biztos vagyok benne, hogy nem kíváncsi rám.
Az amerikai kaland olyan jól indult, komolyan éreztem, hogy Max és köztem kialakul valami, hogy pattognak a szikrák, gombócba ugrik a gyomrom, hacsak rám pillant. Már-már ijesztően jól éreztem magam a társaságában, ám ez a kábulat mindössze addig tartott, míg ki nem derült, hogy az egész hazugság. Míg elém nem állt, és be nem ismerte, hogy teljesen idiótának nézett hónapokig, de reméli meg tudom neki bocsátani. Nos, én remélem, hogy ő is megérti, hogy a bizalmam törékeny dolog és nem fecsérlem olyasvalakire, aki nem tudja megbecsülni. Összetört engem, mert szégyen szemre teljesen a bűvkörébe kerültem. Pechére azóta igyekszem tudomást sem venni a létezéséről. Bár ami azt illeti, nem olyan kitartó fajta, vagy túl határozottan a tudtára adtam, hogy nem kérek a hazugságaiból többet. Azóta viszont elég érzékeny vagyok. Mindenre. De ki ne lenne az? Anne és én annyi időt töltöttünk a könyvtárban a német családfákat bújva, hogy bele se merek gondolni, mennyi felesleges időt fordítottunk arra, ami végig ott volt az orrom előtt, csak túl egyszerű lett volna elvonatkoztatni a rózsaszín ködtől. De napok óta érzem, hogy lassan, de biztosan visszatalálok a régi énemhez, és változtam is. Sokat.
Az új év - remélhetőleg - jobb dolgokat hoz magával. Beálltam a Little Blackbirdsbe, indulunk a "Ki mit tud?"-on is, bár nem vagyok meggyőződve arról, hogy Judas tudja mit csinál és szinte biztos, hogy meg fogja bánni, hogy megkért, hogy legyek a partnere ebben, de jelen pillanatban még egy tökkel is hamarabb értetem meg az álláspontomat, mint vele. Minden esetre ezen kár izgulni, a múlton pedig kár keseregni. jelenleg amiatt aggódhatok, hogy az új tanfelügyelő majd nem nézi jó szemmel, hogy a többiektől eltérő módon, nem a Nagyteremben fogyasztjuk el a reggelinket. A piknik viszont már akkor szokásunk volt, mikor Bagman még ki sem találta, hogy ideeszi őt a fene, hogy megkeserítse mindenki életét, hát nem most fog eljönni az a pillanat, hogy nem tartjuk magunkat ehhez a hagyományhoz. Még miatta sem.
Két bögre, egy termosz forró kakaó, egy kis gyümölcs és néhány péksütemény társaságában kivonulok az udvara és nem zavartatom magam, amiért többen felém lesnek, mikor a füves rész egy kellemesnek ígérkező, napsütötte pontjára kiterítem a plédemet, eligazgatom a sarkait, majd letelepedek rá. Fel kellett volna ébresztenem a húgomat, de a másik négy lány biztos nem vette volna jó néven, ha szombat reggel felverem őket... Így csak abban reménykedhetek, hogy ha elég erősen szuggerálom az udvart körülvevő oszlopcsarnokot, akkor egyszer csak felbukkan egy kócos barna hajzuhatag.