Claesen && Marie

Felpillantok a könyv és a papírok fölül és meglepetten tapasztalom, hogy mennyire elszaladt az idő. A roxmortsi könyvesboltban találtam ma egy új könyvet, idei kiadás és a Főnix Rendjét dolgozza fel. Ez az első igazi nyom a családunkról, amit végre találtam. Tudtam, hogy a nagypapa testvére Marlene a rend egyik alapítótagja volt, így nem tudtam ott hagyni. Érdekesebb olvasmány volt, mint a Nyiszi nyuszi és a locsifecsi fatönk milliomodszori olvasásra, de azok a mesék annyira klasszikusak, hogy valahogy mégis évente visszatérek ahhoz a könyvhöz. Nem csoda, hogy fel sem tűnt az idő múlása egy könyv és vajsör társaságában. Szerencsére én nem az a típus vagyok, aki berúgna egy korsó vajsörtől, így kettő is lecsúszott a kis kutatásom mellé. Kint már besötétedett, és ha még le szeretnék pakolni a vacsi előtt jobb lesz indulni. Összepakolom a cuccaim és a táskámba pakolok mindent, majd elköszönök a pultostól. A Három Seprűből kilépve megcsap a hűvös levegő, ezért kicsit összébb húzom magam előtt a kabátomat.
- Elnézést, tudna segíteni? Az öcsémet megtámadták - szólít le egy srác út közben. Nem szokásom cserben hagyni másokat, ezért zsigerből jön a válasz.
- Persze, persze, segítek. Mi történt? - ahogy befordulunk a Szárnyas Vadkan utcájába már nem is olyan meglepő az, amit mond. A kevés fényben jól kivehető a földön kuporgó, reszkető alakot. Odamegyek hozzá, hogy megnézzem milyen állapotban van, csúnyán összeverték szegényt, de azért a partiszemöldöke így is nagyon szánalmas. A táskámba nyúlok egy üveg vízért, az biztos jót tenne neki. Váratlanul ér az ütés hátulról, akárcsak amikor random pontokat adnak a Griffendélnek. Igazán számíthattam volna erre, mégis hogy dőlhettem be ennek az olcsó trükknek? Sajog a fejem, szédülök is kicsit, meg kell hagyni eltalálta a megfelelő pontot. A homlokomat tapogatom, de közben látom, hogy milyen könnyen felkel az eddig a földön heverő srác.