Helena & Bailey [I'm not a Thief]

Hétf. Okt. 26, 2020 2:02 pm

Helena x Bailey
_{I'm not a Thief!}Az Uklopsz Bagolyszalon. A szüleim évekkel ezelőtt innen vásárolták meg a kedves kis Tully-t a macskabaglyot. A családunk szerves része lett, egyaránt volt a leveleink kihordója és barát. Igen, múlt időben beszélek róla, mert szegény Tully meghalt. A következő neve Pityer lesz, ez olyan biztos, hogy már ki is néztem magunknak a következő baglyot, amit venni fogok és róla a pityergő jelző jut eszembe. Úgy vijjog, mintha pityeregni készülne. De ezzel semmi baj nincs, legalább hallani fogjuk ha jön és felkészülhetünk rá ha valami postát kapunk. Anya legközelebbi tervében van előfizetni a Hírverőre, amit én annyira nem díjaznék, de ragaszkodott hozzá és ahhoz is kell a bagoly, különben mivel jönne meg az újság, nem igaz?
Tudom, hogy őt leginkább a legújabb süvegdivat érdekelte, mert haladni akar a korral és mindig szépen akar kinézni, hogy lenyűgözhesse, apát nyilvánvalóan. Mi más lenne a célja, nem igaz? Kíváncsian bámultam a kirakatot, mintha Aberforth Dumbledore kecskéit láttam volna ott, pedig nem, csak egy rakás különféle baglyot, ketrecben. Persze nem szeretem, hogy így bezárva tartják őket, viszont nem reklamálhatok, talán ez lesz a legjobb, hogy őket így tartják, ebben a ketrecben, sokkal biztonságosabb.
Épp kiugrott egy srác valami macskával a hónaljában amikor én meg beléptem a szalonba. Csak néztem utána, nem tudtam eldönteni, hogy hová siet, amikor megláttam egy ismerős arcot, Helena Fawley volt az. Nos, ami azt illeti vele jobb volt találkozni, mint három generációnyi Gilderoy Lockhart-tal, de most komolyan. Nem tudtam hová tenni őt ez tény de, legutóbb szegényt jól megijesztettem és most nem szeretném a frászt hozni rá, mert eléggé szörnyen érezném magam már azóta az eset óta is. Lehet, hogy nem kellett volna elmondani neki mit látok? Talán most nem érezném magam ennyire kínosan, amiért vallóra vált az egész. Na mindegy. Nem tehetek úgy, mintha semmi sem történt volna, elvégre nem vagyok egy goromba kobold aki képes könyvet darálni, csak azért, hogy ártson másnak és a tudást megtartsa saját magának.
– Szia Helena! – köszönök lelkesen, viszont amikor épp visszajön a raktárból a tulajdonos és kereső szemmel körbe néz a helyiségen.
– Történt valami itt? – kérdezem tőle halkan, remélve, hogy a tulajdonos nem hallott meg semmit sem ebből.
– Elég izgatottnak tűnik, mint Maurice Briggs szakálla, már nem azért… – bár a mondat vége bennem marad, mert képtelen vagyok neki megmagyarázni, hogy miért is izgatott a tulajdonos és mi köze van ennek az egészhez Briggs szakállához.

Emme's Codes