Soha nem akartam itt kikötni. Halálra voltam rémülve már a gondolattól is, hogy a tanfelügyelő asszony valami rosszat talált a csomagomban, amit apától kaptam. A lelkem mélyén tudtam, hogy ha így is van, az akkor sem az én hibám, mert nem én készítettem a csomagot, de ez nem segített semmit a félelmemen. Valami rosszat csináltam, pedig mindig kerültem a bajt, Reguval ellentétben nekem soha meg sem fordult a fejemben például engedély nélkül belógni a prefektusi fürdőbe vagy elcsenni Argus Frics bilincsgyűjteményét. Neki is mindig szóltam, hogy ne csináljon ilyeneket, mert büntetést fog kapni, de Regu sosem hallgatott rám, akkor sem, ha igazam volt. Főleg akkor nem. Elképesztően féltem már akkor, amikor elindultam a tanfelügyelő asszony irodájába, aminek ajtaja nyitva várt engem… és nem csak engem. Egy hugrabugos lánnyal találkoztam, amikor megérkeztem, idősebb volt nálam sokkal. Ezek szerint ő is rosszul csinált valamit? - Szia -köszöntem neki halkan, remélve, hogy ő is hasonló helyzetben lesz mint én, mert akkor legalább nem lennék egyedül ezzel az egésszel. -Téged is a tanfelügyelő asszony hívatott ide? Ekkor megfordult a fejemben, hogy talán nem is akar beszélgetni, főleg nem velem. Biztosan izgalmasabb lenne neki még egy hosszú kertitörptelenítés egy másodikossal csevegni. Szerettem is volna csendben maradni, hogy teret adjak neki, de nagyon ideges voltam Miss Bagman miatt, amin nem segített az, hogy idefelé jövet láttam McGalagony igazgatónőt macskaként a folyosón, és mintha nagyon csúnyán nézett volna rám. De lehet, ezt már csak beképzelem magamnak. - Nekem azt mondták, hogy nem megfelelő a csomag, amit otthonról kaptam. Nem tudom, hogyan történhetett ez, hiszen mindig figyelnek rá, hogy ne legyen vele gond, meg hát… mit is kaphatnék én? Bodzapálcát? Mit kezdenék vele? Elcsendesedtem, rájöttem, hogy túl sokat járt a szám, ami nem szokott velem előfordulni. Még Regu mellett sem beszélek annyit, szerintem a kutyám többet hallott már engem, mint a családom és a legjobb barátom összesen. Merlinre, nem szeretek ennyire aggódni valami miatt. Sóhajtottam egy mélyet. - Inkább a Trimágus Kupa, mint kihúzni a gyufát Miss Bagmannél.
outfit | szószám | zene | izé
Vendég
Szer. Nov. 04, 2020 6:21 pm
Leta&Molly
Épp csak elmúlt a Hóborc okozta migrénem mikor megkaptam a levelet, hogy ez a divatos házimanó hívat engem. Maradjunk annyiban, hogy nem igazán lopta be a szívembe magát Bagman. Az, hogy a nő mindenbe bele akar szólni, még abba is amihez semmi közé és hogy kiépítette magának azt a kis besúgói hálózatát elérte, hogy visszasírjuk Dolores Umbridge-t. Pedig mind tudjuk, hogy mi történt az ő idejében... De legalább hagyott időt felkészülni, mert vagy egy héttel korábban szólt, hogy látni akar. Megvolt mondjuk a hátránya is, hogy ilyen korán szólt, három éjszaka is Bagmannel álmodtam. Olyan képtelenségeket, hogy legjobb barátnőkként meglátogattuk Hagrid magán állatsimogatóját, aztán együtt takarítottunkmacskahányást, mert Dante elcsapta valamivel a hasát, de a legdurvább egyértelműen az az édeshármas volt a tanáriban... nem, a részletekre azt hiszem senki nem kíváncsi, én is szeretném mihamarabb elfelejteni. Tudtam, hogy valamivel el kell terelnem a gondolataimat, hogyha belépek az irodába ne valamelyik szörnyű álom jusson eszembe azonnal, így arra a döntésre jutottam, hogy a többi diák nagy bánatára énekelni fogok, míg a klubhelyiségtől az irodához érek. Az első, ami eszembe jutott az Celestina Warbeck "Vággyal teli üst a szív" című örökzöld slágere volt, ami az első dudorászás után annyira megtapadt a fejemben, hogy képtelen voltam más dalt felidézni. De legalább a célom elértem, már nem gondoltam állandóan Bagman tanfelügyelő különleges mosolyára. Rövid, illedelmes kopogás után akkora lendülettel csaptam ki az ajtót, hogy majdnem a fal fogta meg, majd olyan lazán sétáltam be, hogy félő volt, hogy szétesek. Körülnézve az irodában nem találtam senkit, így úgy döntöttem, hogy helyetfoglalok. Az ajtót elfelejtettem becsukni magam után, ami igazából akkor tűnt fel, mikor a kislány is megérkezett. Furcsa, nem is említette ez a vénasszony, hogy nem egyedül kíván kihallgatni. Ez valami terror a kicsikkel szemben? Mert a kislány szemmel láthatólag nem lehet több 12-nél, és amíg engem nem különösebben visel meg a jelenléte addig őt lehet, hogy feszélyezi hogy én idősebb vagyok nála. Tudom, hogy mgy ez. - Helló - köszöntem vidám mosollyal, mintha épp nem a tanfelügyelő idorájában ülnénk, hanem egy kávé fölött cseverésznénk. - Még szép. Magamtól előbb mennék el egy kimúlás napi partira, mint ide - válaszolok neki cinkos vigyorral. Remélem, hogy ő kapható erre, mert ha beárul nem lesz ilyen jó a kedvem. Mármint nem fogok rá haragudni, csak azért na. Nem lenne jó, ha kicsapnának így utolsó évben. - Engem is ezzel rendelt ide, mondjuk nálam elképzelhető, hogy jogosan... Könyörgöm, mégis csak a Weasley famíliáról van szó - emelem égnek a tekintetem mosolyogva. Ki tudja, mi a fene volt a pakkomban? Lehet, hogy egy ehető Sötét Jegy. Vagy egy csomag varázslóviagra. Nálunk tényleg nem lehet tudni. - Nem kell azért ennyire félni az öreglánytól. Ha te tudod, hogy nem tettél semmi rosszat, akkor nem fog történni semmi, ne aggódj. - Megpróbálom megnyugtatni, mert nem tűnik éppen higgadtnak. Meg amúgy igazam van. Nem árthat neki Bagman.
