See life as a means to a triumph - Ulva-Rose & Balzac

Itt Angliában nagyon hamar sötétedik, amihez még mindig nem sikerült teljesen hozzászoknia a szervezetemnek, pedig rengeteg országban jártam már. De az ilyen hétvégéken, amikor kicsit el akarok távolodni az akadémia beli tanulmányoktól, hogy jobban megismerhessem Londont és környékét, hamar úgy el tud repülni az ember felett az idő, hogy szinte észre sem veszi. Ez történt pontosan velem is. Már nem is emlékszem, mikor ültem le az egyik padra egy jó hosszú barangolás után, de így történt. A füzetem is hamar előkerült, amibe a rajzvázlataimat készítem, és már  jó ideje csak azzal vagyok elfoglalva, hogy a körülöttem lévőket és a környezetemet rajzoljam. Az idő pedig kegyetlenül elrepült, a nap is eltűnt már a horizonton, nekem valahogy még sincs kedvem felkelni a padról és visszaindulni a lakásomba. Nem, helyette kihasználva, hogy ez az utcarész elég szépen ki van világítva, tovább  folytatom azt, amit órák óta elkezdtem. Kicsit kritikusan mustrálom az éppen kialakulóban lévő rajzomat, amikor a szemem sarkából észreveszem őt. Önkéntelenül is egyből oda irányul a figyelmem, és a kreatív énem egyből ujjongani kezd az újabb kihívás láttán. Mert hogy ez a nő biztos, hogy kihívás. Ahhoz pedig több kell, hogy csak futtában megfigyeljem, hogy megörökítsem magamnak az arcvonásait.

Pár pillanatig habozok, de végül elhatározom magam és felpattanva a padról utána eredek, mielőtt még kisétálna a látóteremből.
- Elnézést. Zavarhatlak pár pillanatra? - Kérdezem udvariasan mosolyogva, miközben azért mégis kicsit idegesen szorongatom tovább a kezemben az elég megviseltnek látszó füzetet és ceruzát.
- Tudom, hogy ez elég furán fog hangzani, de… lerajzolhatlak? Igazán érdekes arc vonásaid vannak, és szeretném megörökíteni. Persze, csak ha van időd.   - Volt már olyan, hogy vadidegeneket szólítottam le az utcán, ugyanezzel a magyarázattal, de a mostani mégis valahogy kicsit más. Talán azért, mert már nem fényes nappal van, hanem bőven benne járunk már az estében, vagy más miatt, de az egész hangulata valahogy másnak hat. Nem is szoktam ilyen ideges lenni, hiszen mi történhet? Legfeljebb nemet mond, és akkor ez számomra is jelzésértékű lesz arra, hogy ideje hazamenni. De ott van a lehetőség arra is, hogy igent mond, akkor pedig újra elmerülhetek az ihlet adta lelkesedésbe.