I told me that I need a change, you see - Zora & Domi

Vannak olyan vendégei akiket kifejezetten szeret. Már nem úgy.. Szereti az elképzeléseiket, a bevállalósságukat és hogy minden határozott vélemény mellé engedik, hogy saját magát is belevigye egy kicsit az éppen készülő műbe.
Dominique az egyik ilyen ügyfele. Nem elég, hogy már megannyi munkaóra van a testén, kifejezetten üdítő hatással tud lenni rá, mikor belép az üzletbe. Jelenleg már a gondolattól, hogy hamarosan megérkezik, teljesen más világba kerül. Az elmúlt napok borús felhői tovaillannak, s érzi ahogy felpezsdül benne az élet, mert biztos benne, hogy ma is szerelmes lesz a végeredménybe. Zora már csak ilyen. Megannyi szerelme futkos a világban, s mindegyik más - más testén. Még jó, hogy ezt nem szokta hangoztatni, mert valószínűleg ribizlinek gondolnák…

A tetováló szalonna egyáltalán nem nevezhető, kis zugban pakolja elő a különböző színeket és a jól megtisztított gépet, a hozzátartozó tűhegyekkel együtt. Olyan, mintha izgulna. De ez az izgalom nem annak szól, hogy félne attól, hogy elrontja. Ez inkább a jó fajta izgalom, gyermeki kíváncsiság, hogy mit hoz a mai nap.
- Sziaa - fordul kedvesen, mosolyogva az érkező felé, akinek már nem kell bemutatni a járást, mert úgy mozog már itt, mintha haza járna.
- Mert mindig csak akkor jössz, ha történik valami.. Szóval, most éppen nyomja valami a szíved vagy örülünk? - nem dorgálás ez, csupán megfigyelés. A nőnek készült legtöbb tetoválás mögött van valami történet, nem biztos, hogy mindre emlékezne szóról szóra, de nem is amiatt csinálta őket.
- Én megvagyok, holnap megint utazom, tudod, hogy nem bírok itt lenni sokáig - ha muszáj nyilván itt van, meg mostanság egy - egy napra is érkezik, ha éppen van kin alkotni, de inkább utazik és felfedez, elvégre élni kell, míg lehet.
- S most mégis mit képzeltél el magadnak? Vagy rám hagyod? - meglepődne, ha teljesen szabadkezet kapna, de azért bepróbálkozik.
- Csüccs le, beszéljük át.. Tudod a szokásos, én megkérdezem, hogy biztosan akarod - e, blabla - nyilván Dominique kívülről fújja a dolgot, de muszáj neki ezt újra és újra elmondania, hiszen maradandó módosítást végez a testén.

– Áháá, ezt tényleg egy tetoválásért kiált – nevet fel halkan. Tudja, hogy vannak olyanok, akiknek az ilyesmi nagy szám és muszáj valahogy megörökíteni. Kedvence a név, ami ugye eléggél gáz, ha ott marad.. Ezért is örül annak, hogy Dom legalább nem szívecskét és nevet kér, mert azt neki úgysem csinálná meg.. Meg másnak se. Nevét nem adná ilyenekhez, az egyszer biztos.
– Csodálkozom, hogy a sötét korszakodban nem jelentél meg és kértél valami depressziós halálfaszát – nézi még mindig vigyorogva a másikat, aki olyan mint egy búgócsiga. Nem bánja, addig pörögjön, míg neki nem állnak, mert az sokkal nagyobb gáz lesz, ha akkor fog ficeregni.

- Őszintén? Még nem tudom, de szerintem valami meleg helyre – ritkán tervez előre. Leginkább olyan, hogy előveszi a térképet, aztán éppen ahova bök. Most majd biztos, hogy a melegebb éghajlatok felé táncikál, mert nincs kedve a kucsmához.
- Unikornist? –néz kissé meglepődve a másikra. – Komolyan egy unikornist? –pislog sűrűn, meglepetten. Mondjuk azt, hogy sok mindenre számított, de erre nem. Persze szép állat, meg cuki, főleg, ahogyan a muglik ábrázolják, de szerencsére még nem kértek tőle ilyesmit. Nem szívleli őket, na.
– Úgy bírom, hogy már fejből tolod a kérdésekre a válaszokat, mi van ha már más a sorrend és így tök másképpen jönne ki a dolog? –teszi fel nevetve a kérdést, miközben elővesz egy vázlat füzetet. Szeret improvizálni, ugyanakkor azért vannak azok a művek, amiket jobb előre megtervezni. Egy unikornis pedig feltétlen ezért kiált.
- És mozogjon? Színt váltson? Jelezze ha méreg van a szervezetedbe vagy neki mi legyen az a célja? – van elképzelése, de semmiképpen sem szeretné ő megmondani, hogy mi lehetne jó ennek a drága teremtésnek. Maximum, ha Dom nagy marhasággal áll elő, akkor majd más vizekre tereli.

- Teljesen igazad van, végre valaki, aki gondolkozik.. –bólint egyetértően, mert nem tudja vitatni ezt. Ha valaki hirtelen felindulásból, dühtől avagy szomorúságtól vezérelve tetováltat annak sosincs jó vége.. Komolyan büszke ebben a pillanatban a lányra, nem is kicsit.
–Kell a lelkemnek a felüdülés, valami kaland, valami avagy valaki ismeretlen – somolyog sejtelmesen. Naná, hogy erről van szó. Nyughatatlan a lelke, keresnie kell valami újat, s mivel szeret más kultúrákat megismerni, így akár valaki újat is.. Pár napra, hétre, tovább semmiképpen sem, az nem ő lenne.
–Nem kifejezetten élem a karácsonyi mizériát, hogy őszinte legyek – néz a másikre egy szelíd mosollyal az arcán. – Persze hiszem azt, hogy a gyerekeknek kell a csoda, de ez a szlogen, hogy szeretet ünnep és egyebek, egyszerűen a sírba visz. Miért csak egy avagy két nap erejéig szeressük egymást? – tárja szét a karjait. Tudja, hogy nem ezt akarják sugallni, de akkor ne nevezzük már szeretet ünnepének. Igenis a többi ünnep is megérdemelné ezt a jelzőt és punktum.
Maradjunk annyiban, hogy Zora talán senkitől sem várná ezt, aki ismeri már a munkásságát és a stílusát. Nem szereti a hétköznapit, nem szereti az egyszerűt és kifejezetten utálja a tömegkéréseket. Így nagyon ritkán készíti ugyanazt a mintát, ha mégis előfordulna – eddig egyszer, akkor is ikrek végett-, akkor is tesz bele valami csavart, valami mást. De ezt már a legelején tisztázza mindenkivel. Ezért is reméli, hogy Dom esze nem ment el, s szerencsére erről hamar tanúbizonyságot is ad.
– Hála az égnek, már kezdtem azt hinni, hogy teljesen meghibbantál és ki kell hajítsam az egyik kedvenc vásznamat – neveti el magát. Tényleg megtette volna, hiába is kedves vendége a másik, azért van olyan elv, amelyből nem hajlandó adni. Nem is érti, hogy a muglik miért vannak oda a csilli-villi, szivárványos verzióért, meggyalázása egy amúgy nagyon is szép teremtménynek.
– Hmm, akkor mi lenne, ha alapból sötét tónusokkal dolgoznánk? Fekete – kék és méregzöld keverékével, ha pedig olyan ér hozzád, akit szeretsz, akkor piros, narancssárga és mályvaszínűre változna, miközben a szárnyait le-fel mozgatja? Csak akkor változna a színe, ha mozog a szárnya és csak akkor mozog a szárnya, ha bizony őszinte, mélyről jövő szeretet jár át téged. Ez így megfelel? – csak egy ötlet, de természetesen, ha a színek, vagy a mozgás maga nem oké, még most lehet rajta változtatni. Ő nem az a fajta, aki bárkire bármit erőltetne, csak ötletel és meghallgat, tovább gondol és tervez. Elvégre akkor lesz igazán jó egy ilyen mű, ha nem csak a kivitelező, hanem maga a viselője is benne van.