A karácsonyi bál utáni felfordulás és a gyilkosság sokaknak nyomta a kedélyállapotára a bélyegét. De még csak azt sem mondhatnám, hogy olyan forgatókönyv-szerűen zajlott a nyári kirándulás. Összességében az ilyenek állandóan foglalkoztatnak és nem tudom kiverni a fejemből a gondolatot, hogy kezd az állapot kaotikussága az én diákéveimre hasonlítani. Pedig mást sem szeretnék, csak békét és nyugalmat. A diákok a nyári szünet utáni sokáig tartó megszokott zsibongását, önfeledt lelkesedését mellőzve tértek vissza a kastély falai közé. Valahogy az órák is ugyanolyan csigalassúsággal indultak és teltek el egymás után minduntalan, hiába igyekeztem érdekesebbnél érdekesebb növényeket bemutatni. Mintha nem érdekelte volna őket, mintha közömbössé váltak volna, a kíváncsiság fénye kihunyt szemükben, helyette fáradt, olykor nyugtalan tekintetek néztek vissza rám az asztalok körül. Hiába, a nyári szünet szabadságát most már ideje lenne elfelejteni, kellő idő is eltelt ahhoz, hogy az órán látott fásultságot mellőzhessük. Így nem lehet rendesen tanítani, ha nem figyelnek. Semmi veszélyesebb növényt nem mertem hát megmutatni nekik, ami egy kicsit is csípett, mérget csöppentett el vagy harapott önszántából. Biztos ami biztos alapon csupán kezelhetőbb de kevésbé érdekes növényeket vettem napirendre, mellőzve a gyengélkedő látogatását. Már egy ideje szemeztem a mozgásokkal fénnyel az egyik üvegházból, amikor arra sétáltam. Vártam hát egy kicsit, hátha kijönnek onnét a diákok, de ahányszor arra tartott az utam, csak nem akart az alakzat eltűnni. Végül inkább úgy döntöttem, benézek. Nem tudom, kivel futok össze, így csak beljebb sétálok a keskeny földúton az asztalok között, ahol megannyi növény sorakozik hol cserépben, hol jókora tálcákon, hol felfüggesztve. Végül megpillantom a fiút egy érdekesebb növényt nézegetve. - Fastuosa. Egy különleges növény, kanyargó csillag szerű lilás, fehéres virágáról ismered meg, amely csak éjszaka virágzik. Hamarosan talán ideje lesz, hogy kinyíljon. - rövid, szűkszavú választ adok neki, miközben megállok mellette. Összébb húzom a talárt magamon, hisz ebben az üvegházban nincs kifejezetten trópusi idő, miközben megsimítom érdes leveleit. A fiú, akire sikerül ráismernem nem rossz tanuló, sőt! - Nem éhes? Hamarosan vacsora.
A karácsonyi bál utáni felfordulás és a gyilkosság sokaknak nyomta a kedélyállapotára a bélyegét. De még csak azt sem mondhatnám, hogy olyan forgatókönyv-szerűen zajlott a nyári kirándulás. Összességében az ilyenek állandóan foglalkoztatnak és nem tudom kiverni a fejemből a gondolatot, hogy kezd az állapot kaotikussága az én diákéveimre hasonlítani. Pedig mást sem szeretnék, csak békét és nyugalmat. 
