Olyan tüneményes fejfájással ébredek, hogy a migrén lábat csókolna ennek a nyavalyának és aztán szégyenében elbujdosna jó messzire. De esküszöm, hogy még öt kobold fél lábon ugrálását is előbb elnézném, miközben egymás orrát fogják, mint hogy át kelljen élnem a poklok poklát. A legszebb az egészben, hogy bármennyire is igyekszem ismét behunyt szemekkel felidézni a kiváltó okát, az utóbbi órákból semmi, de esküszöm semmi nem ugrik be. Mint valami amnéziás krokodil, aki ott felejtette a félig megevett gazelláját a tóban. Esküszöm ennél még az Azkabanban csókolózni is jobban megérné, ahol aztán a dementorcsók feloldozna el nem követett - és mégis - bűneim és a kínszenvedés alól. - A Véres báró morcos hörgése is szebb dal ennél a fejzúgásnál. - morgom magamban még néhány perc némán vegetálás után, aztán lassan felülök. Nem messze tőlem egy másik férfit pillantok meg, aki hát lássuk be ismerős is meg nem is. Naná, hogy tudom kiről van szó, igaz, hogy talán kevésbé nézett ki a legutóbb hobónak. Mindegy is. Ruha van rajta, innentől kezdve az sem érdekel, ha a vak vezet világtalant. De amikor látom ébredezni, nem bírom megállni, hogy egy szórakozott vigyorral meg ne jegyezzem, hátha ő is pont úgy járt, mint én és nem emlékszik semmire. -Neked is hiányzik Cain Runcorn formás popója?- megigazítom magamon a saját ruhámat, de a felkelés már annál nehezebben megy. Mintha háromszor eltörték volna a csontjaimat, úgy ropognak, ráadásul egy reumás csiga tempójában tápászkodok fel. - Tudom, kedves vagyok, mint egy fúriafűz. - folytatom a sziporkázónak most nem igazán nevezhető humorommal. Azért a homlokomra tapasztom a kezem és úgy megnyomom, mintha azzal ki szeretném nyomni a fejfájást belőle. Tényleg, mi történt az elmúlt 24 órában? A legutóbb még elindulni készültem üzletet nyitni, furcsa is volt az Abszol út forgataga. - Neked is fáj a fáj a feled? Kellene valami gyógyír rá, elszívhatnánk egy mandragórát. Tudod,golymókharapás szőrivel.
Felhasznált || kifejezések || száma: || 6
Vendég
Hétf. Okt. 19, 2020 9:25 pm
GG boys
"idemajdkeresekegyidézetet"
Néha nehéz az élet. Van, hogy az ember fent van, de az is megesik, hogy lent, a mélyben, egy mocsár kellős közepében. Nagyon fáj ez a rím, de nem tudnám máshogy felidézni, hiszen az a nyomorult Nyiszi nyuszi a locsifecsi fatönkjével ezt a csodálatraméltó életigazságot éppen így próbálta átadni a társadalom legifjabbjainak. Közöttük a kislányomnak is, akinek pár éve még napi szinten kellett felolvasni ezt a förmedvényt, még akkor is, ha előbb akartam volna csillaghullást nézni teliholdkor egy vérfarkassal, minthogy újra megöljem minden életkedvemet és agysejtemet, ennek hála pedig elég sokszor csapott vissza még most is hasonló lidércnyomásokban, mint valami PTSD-s vakuemlék. Ma legalább nem ok nélkül jelent meg az a retkes nyúl a részeg álmaim között, mert határozottan azzal az érzéssel keltem, hogy most az életem egyik mélypontján vagyok. Nem azért, mert depiztem volna, hanem mert olyan másnapos voltam, hogy képtelen voltam másra gondolni, mint a saját nyomoromra és önmagam menthetetlen sajnáltatására. Nem volt kedvem kinyitni a szemem, még így is túl világos volt a szoba, mint szerettem volna. Így ebben az állapotban próbáltam minden erőmet bevetve rájönni, hogy mi a pityóka történt velem tegnap. Semmire nem emlékeztem, de tényleg semmire, mintha a tulajdon apámtól kaptam volna egy Exmemoriamot. Amikor meghallottam a mozgást, meglepő módon közel magamhoz, először nem is gondoltam semmire, hiszen biztos a feleségem az, aki majd megint megnyugtat, hogy nem csináltam semmi rosszat, de azért ő úgy adja elő, mintha egy veszett animágus lettem volna, aki lemészárolta Pompeiit. Csakhogy a mocorgáshoz kapcsolódó hang nem a feleségemhez tartozott, de még csak nem is nőhöz, amitől már igazán felpattant a szemem, meg én is felültem az ágyban (nagyon rossz ötlet volt, azonnal belesajdult mindenem). Esküszöm, hogy nem vagyok előítéletes vagy gyűlölködő típus. Ami azt illeti, még el is mehetnék szexuális felvilágosítást tartani a Roxfortban, all-inclusive módon, annyira elfogadó vagyok. De azért szerettem volna megtartani bizonyos testrészeimnek bizonyos személyeknek - mondjuk az asszonynak. - Nem is tudom, mintha a fejem nem fájna annyira, mint a hátam -jelentettem ki, a hangom olyan mint egy trash metal énekesé lehet nyolc órányi hörgés után, kicsit megfájdítva a lelkemet. -Úgy érzem magam, mint aki kocsmai verekedésbe keveredett egy kifejlett hegyi trollal. -Egyszer talán az is kiderül, hogy nem álltam távol a valóságtól ezzel a kijelentésemmel. Felállok, hogy megigazítsam magam, mert az alsónadrágom már olyan mértékben eltekeredett rajtam, hogy kezdtem attól félni, hogy elveszi a második szüzességemet is, de a mozdulat kellemetlenebbnek bizonyult, mint azt terveztem. Nem volt elég, hogy recsegtem, mint locsifecsi fatönk, amikor valaki végre máglyára veti, de még az émelygés is elfogott. Habár lehet, ha visszaköszönne a vacsorám, kiderülne ez-az a tegnap estéről. - Azt hiszem, a mandragóraszívás már megvolt este, ha a szagokból következtetni lehet rá. Vagy ez csak macskahányás? Elfogadva a sorsomat, hogy én még sokáig nem megyek innen sehová egyenes vonalban tett léptekkel, inkább visszahuppantam az ágy szélére, továbbra is küzdve az emlékezéssel. - Te emlékszel valamire, Weasley? -Amúgy nem voltam biztos benne, hogy az egyik Weasley az, annyira nem néztem még meg jól magamnak, mert a fókuszálás nem működött úgy, mint a muglik tükörreflexes fényképezőgépeinél. De vörös volt, biztos Weasley lesz.
✧ Snip snip ✧
Vendég
Kedd Dec. 01, 2020 1:32 pm
A két Gé
El vagyok bűvölve!
Nem vagyok még olyan öreg, hogy konkrét hátfájásokról beszélgessek, így akaratlanul is végigmérem őt, hogy vajon ő eléggé lerokkant-e az évei alatt vagy csak az ősz szálaitól fest ennyire öregesnek? Nem is érdekel, hogy őszinte legyek, a Kövér Dámának indulnia kéne egy tehetségkutatóban és még az is előbb érdekelne, mint a csóka. Azért tetszik a hegyi trollos hasonlata, de magamból - vagy inkább magunkból? - kiindulva még elképzelhetőnek is tartom, hogy belekötünk egy hegyi trollba, hogy utána úgy lógassuk itt az orrunkat, mint két macskahányás. De lehet még az is sokkal szebben festene mellettünk. - Akkor nem kicsit kóstolt meg a buzogányával minket, mert úgy érzem magam, mint a bátyám esküvője utáni reggel. - azt már nem teszem hozzá, hogy milyen nehéz volt megszabadulni azoktól a Delacour rokonoktól. Ne is firtassuk, lényeg, hogy ruha van rajtam és még mindig csak Angie van nekem. Mekkora megkönnyebbülés ez, el sem lehetne képzelni. Az viszont jobban érdekel, hogy mi lelhető fel a zsebeimben. Nem, rossz megközelítés, mi NEM lelhető fel a zsebeimben, aminek meg kellene lennie. De elsőre úgy fest az alapos végigtapogatózásból, hogy mindenem megvan, még az utolsó porcikám is. - Remélem nem, engem inkább az elpocsékolt mobilmocsárra emlékeztet, mert mindkettőnknek sáros a cipője. - világítok rá a tényre, így pedig esélyes, hogy csak minimálisan érezzük azt az undorító átható szagot, amire amúgy más esetben kurva büszke vagyok. A roxforti tóban lakó óriáspolipot ölelgetni is több kedvem van, mint ezt a förtelmet szagolgatni. - Ránk fér egy alapos fürdés, nem? Vagy te nem így érzed? - szagolom meg a zakóm, mielőtt még azt gondolná teljesen zakkant vagyok. Igazából csak fogalmam sincs, hogy mire gondoljak az elmúlt időszakról. - Őszintén? Semmire... Most esküszöm Longbottom nefeleddgömbjével többre megyünk, mint a memóriánkkal. Totális képszakadás. De tudod mi a vicces? Tőlem az ilyet megszokták, de rád nem mondható ez el.
