Hidra Lovagrend

A rendet 1159. február 29.-én alapította I. Frigyes, ismertebb nevén Rőtszakállú Frigyes német-római császár. A rend tagjai arra voltak hivatottak, hogy a hosszú hadjáratok ideje alatt az uralkodó törvényeit, és rendeleteit betartassák, ezért alapító tagjai magas rangú nemesek voltak.
A tagság apai ágon öröklődik, az 1870-es évekig kizárólag fiú gyermekek lehettek örökösök, ezután azonban a lovagrend két részre szakadt. A mugli társadalomban egy jelentős kitüntetéssé vált a rang, amit 1945-ig minden évben kiosztottak, míg a lovagrend varázslók alkotta fele titkos társaságként új célokat fogalmazott meg. A varázslók és boszorkányok alkotta rendben apai ágon már lány gyermekre is lehetett hagyni a tagságot.
A rend lovagjai használhatják a „Herr”, a hölgyek pedig a „Dame” megjelölést a nevük előtt. A lovagok feleségei szintén jogosultak a „Dame” megszólításra, a hölgyek férjének azonban nem jár ilyen megtiszteltetés. Jelképük sokáig a szvasztika (horogkereszt) volt, ami a II. világháború alatt náci szimbólummá vált, ezért a világháború után a kevésbé ismert azték szvasztikát kezdték használni.
A rend egyik célja az volt, hogy a varázsló társadalom sokkal nagyobb részt vállaljon a mugli világban, és ne kelljen tovább rejtőzködniük. A 20. században erre számtalan próbálkozást tettek, mint a rúna-mágia megismertetése a muglikkal, vagy különleges kígyófajok bemutatása, amit azonban sokan félreértettek, és egy külön kultusz alakult ki belőle. A német mágiaügyi minisztérium azonban nem nézte jó szemmel tevékenykedésüket, így kénytelenek voltak szolídabb eszközökhöz folyamodni. A II. világháború alatt együtt dolgoztak náci kutatókkal, hogy megtalálják a Szent Grált, és annak segítségével az örök élet titkát felfedjék. Ezzel azonban a Harmadik Birodalom bukása után kénytelenek voltak felhagyni, és más irányba indulni. Napjainkban különböző természetfeletti fajok képességeit próbálják meg ötvözni a varázslóékkal, valamint a mugli eszközöket vegyíteni a mágiával.
A lovagrendnek két része van, az úgy nevezett “fej”, mely egy belső kör az alapító családok leszármazottaival, ez 21 tagot számlál, valamint a “test”, ahol nincs létszámlimit. A fej tagjai mind rendelkeznek a jelképpel ellátott talizmánnal, amit a tagsággal együtt örökölnek, ez egy különleges zsupszkulcs, ami vérmágiával hozható működésbe, és a titkos termekbe viszi a használóját, amik más módon meg sem közelíthetőek.
A rend színei az arany és a sötétzöld, amik a megvilágosodást, a halhatatlanságot, a dicsőséget jelképezik. A talizmán is ekképpen épül fel, az aranyozott nyolcszögletű alapon smaragdból formázták meg az azték szvasztikát. Ceremóniákon hagyományaiknak megfelelően a lovagi rend díszöltözetét veszik fel, mely sötétzöld színű, szegélyein aranyozott mintákkal.
A fej tagjai között hét tisztségviselő van: elöljárók, kancellár, szertartásmester, Wächter des Speers des Schicksals (a Végzet lándzsájának őrizője), titkár.
Az elöljárók mindig hárman vannak, vegyes korúak, valamint neműek, a fej tagjai választják meg őket hét évente, és a rend minden nagyobb döntését ők hozzák meg. A kancellár a hivatalos ügyeket segít intézni az elöljáróknak, őt kinevezik az éppen tisztséget betöltők, és bármikor leválthatják, ha úgy érzik, nem végzi megfelelően a dolgát. A szertartásmester címet általában a rend legidősebb tagja viseli, és ő vezeti le rituálékat, beavatási ceremóniákat, sőt, egyes rendtagok esküvőit, vagy épp temetését is. A Wächter des Speers des Schicksals az egyik legbizalmasabb státusz, a kinevezett vigyáz a rend egyik legfontosabb ereklyéjére, a Végzet lándzsájára. A titkár általános feladatokat lát el, tájékoztatja a rend tagjait, gyűlést hív össze az elöljárók nevében, segíti a kancellár munkáját.