Archie & Marius

Kedd Okt. 13, 2020 10:27 pm

Archie & Marius

A távolból egy templomtorony kongása hallatszott a bár teraszára. A félhomályban az órámra nézve láttam, hogy most lett hat óra. Egyedül ültem a félreeső dortmundi utcára nyíló létesítmény kültéri részén. Előttem egy pohár whisky, a kedvenc fajtám, amit mindig szoktam rendelni, amikor erre járok.

Mondani sem kell persze, hogy nem egyedül akartam végigszürcsölni az éjszakát. Még akkor is, ha a városban található számos törzshelyeim egyikéről volt szó, távol álljon tőlem, hogy ne osztozzak valakivel vagy valakikkel a kiruccanáson. Ilyen helyekre menni mindig társaságban a legszórakoztatóbb. Hallgatni a többiek sztorijait, attól kezdve, hogy hogy sikerült bevágódni egy számukra kedves illetőnél, el addig, hogy a főnökük mekkora egy utolsó seggfej. Ez a hely pont megfelelő volt mindkét fajta eszmecserére, és mindenre, ami köztük elhelyezhető.

Ezúttal azonban nem baráti csevegés reményében voltam itt, még a nálam található alkohol ellenére sem. Egy kollégám a Rendből hívott meg egy, általa csak nagyvonalúan "üzleti célú"-nak nevezett beszélgetésre. Persze, hallottam már róla. Sok szóbeszéd kering róla meg az üzleteléseiről a Renden belül, amik általában nem éppen a "pozitív reklám" kategóriájába tartoznak az illetőre nézve. Persze, ez őt nem zavarta: a rossz hírnév is hírnév és ez már épp elég ahhoz, hogy egy bizonyos fajta népszerűségre tegyen szert.

Miért is mentem bele, hogy találkozzak vele? Őszintén, néha én magam is felteszem magamnak ezt az – a körülményeket tekintve – elég fontos kérdést. Néha magam sem tudom. Mindig is kockázat-szeretőnek tartottam magam valamilyen szinten, és kerestem azt, hogy hogyan tudnék minél érdekesebb élettörténetet összehozni. És találkozni egy emberrel, aki akár még szervkereskedő is lehet, amennyit tudok az ügyleteiről? Nos, kicsit hajlamos felvinni az adrenalint. Mondjuk, valószínűleg nem ment volna bele, hogy egy ilyen, zártkörűnek csak nagyon nagy jóindulattal nevezhető helyen találkozzunk, ha tényleg valami otromba módon illegális szférában mozogna. És én is ugyanígy kibekkelek belőle, ha mégis ez a helyzet.

Úgy a poharam harmadánál járok, amikor meglátom az iszogató partneremet. Archibald Burke. A Lovagrend tiszteletbeli tagja, emellett egy üzlet társtulajdonosa is. Ezenkívül nem tudok róla nagyon sokat, kivéve, hogy ő is barátja a whiskey-nek.

Intettem neki, hátha az ital illata mégsem elég ahhoz, hogy megtaláljon, mint ahogy egyeztük. Nem habozott sokat, hanem az asztalom felé vette az irányt. Kisvártatva ide is ért.

– Csak idetaláltál, látom. – nyújtom felé a kezemet.

Kedd Márc. 09, 2021 3:57 pm

Burke + Dragomir

Elnöki ügy

Néha nem elég csak a sajátos dolgainkkal foglalkozni, hisz az én kezem sokkal messzebbre nyúlik, mint az üzletünk - néha, talán joggal hiszem azt, hogy a testvéremé még messzebb, hisz amennyi szarból szedett ki, csodálom, hogy még nem törte bele a bicskáját. Vagy nőként megérez olyan dolgokat, amiket én egyszerűen nem látok meg. Mindegy, ezért is vagyunk ennyire jó csapat még akkor is, ha a legutóbbi afrikai kis kiruccanásom után elkezdtek utánam szaglászni. Szerencsére sem egy ügyfelem, sem a Rendet nem sodortam vele bajba, hisz egyiknek sincs hozzá egyáltalán köze. Más kérdés, hogy ha bármivel is bebuknék és hoznák a házkutatásit, mennyire lenne gond: óriási. Ha egy csontváz kiesik a szekrényből, akkor a többi is ki fog, mint valami kibaszott dominó-effektus. Márpedig a csajszi miatt mostanában sokkal óvatosabb is vagyok. Ki tudja, kit küldenek a legközelebb utánam? Nem hiszem, hogy ő is a képembe vágná, hogy egy kibaszott auror.
Ráadásul nem voltam annyira jól az éjszaka és még mindig látszódnak rajtam a jelei, hogy teliholdkor kint voltam éjszaka. Néha érzem a kísérletek mellékhatásait, amikor pár holdteltéig nem hatnak a bájitalok. Vagy egyszerűen csak kihagyom, mert elfelejtem eltenni az útra. Megszűnhetne ez az átok már. Rakoncátlan fürtjeimet hanyagul simítom hátra, miközben a napszemüveget le sem veszem a helyre belépve. Nem hiányzik, hogy lássák azokat a karikákat sokan a szemem alatt, ráadásul enélkül többnyire csak hunyorogtam. Miért is vagyok itt, amikor tudom, hogy szaglásznak utánam? Kétlem, hogy nyomkövetőt tettek volna rám, Mariust pedig ismerem, diszkrét helyre hívna meg. Mert a helyet rá bíztam, én csak beszélni szerettem volna vele.
- Messziről szaglik az italod. - meg mindenki másé is, de az ő whisky-jét messziről érzem ahányszor csak iszik. Átkozottul éles még a sok illat nekem és ettől sem vagyok sokkal jobban.
- Bocs, nem vagyok a legszalonképesebb állapotban. Telihold volt. Esküszöm rosszabb, mint a nők havi ciklusa. - lejjebb tolom végre azt a napszemüveget, de még nem veszem le. Majd ha kiszolgálnak itallal és ketten maradunk.
- Gondolom nem ér meglepetésként, ha azt mondom beszélni szeretnék veled valami érzékeny témáról. - térek is a tárgyra, miután kiszolgálják nekem is az italt és belekortyolok.
- A helyet díjazom, mindig van ízlésed ezekhez. - nem szoktunk sokszor összefutni, de ismerem a Renden belüli munkásságát, részben ezért is gondoltam rá az ügyemmel kapcsolatban. Alighanem amilyen mozgalmas időket élek, muszáj lesz egy kicsit behúzni mást is a bizniszbe. Mert ez a Rendet is érinti, hisz akinek érdeke van, többnyire pénze is és nem utolsó dolog lenne, ha a Rend több lábon is megállna. Ugyan miből másból finanszíroznánk a sok kísérletet, kutatást?