Dominic & Samuel // Do you want to drink something?
Vendég
Kedd Okt. 13, 2020 9:05 pm
Dom & Samu
Dou you want to drink something?
Furcsa. Furcsa, hogy egy bárban vagyok, de még furcsább az, hogy a bátyám, Frodo nélkül vagyok itt. Meg úgy egyáltalán bárhol. Nem igazán vagyok az a bulizós, szórakozós fajta, leginkább otthon töltöm az időmet a bátyám és a könyveim társaságában, vagy ha épp nem, akkor valószínűleg valahol a természetben leszek megtalálható. Ez viszont a megszokott helyzetek totális ellentettje. Nem vagyok se a könyveimnél, se a természetben, se Frodo mellett. De! Legalább az embereket meg tudom figyelni. Az is nagy szó, nem igaz? A megfigyeléseimet pedig biztos vagyok benne, hogy később hasznosítani is tudom majd. Azt nem tudom, mikor, vagy hol, de egyszer biztosan. Igyekszem nem nagyon keresni a társaságot, mert hát nem igazán ismerek itt senkit sem, úgyhogy inkább meghúzom magam a terem egyik végében, viszonylag közel a falhoz. Azt viszont elég jól látom, hogy az egyik vendéghez épp odaérkező pincér nagyon felém mutogat. Most vagy azt akarja, hogy menjek oda, vagy azt akarja mondani az ismeretlen, sötét bőrű férfinak, hogy tőlem van az ital. Márpedig tőlem aztán nem kap semmiféle italt... nem azért, mert sóher lennék, egészen egyszerűen, csak... azért, mert nem. Kész. Legyen elég ennyi magyarázat. A hangszórókból lágyan, mégis hangosan szól Celestina Warbeck "Vággyal teli üst a szív" című örökzöld slágere, ami csak valamivel kisebbfajta fejfájást okoz, mint egy Hóborc okozta migrén. Bár ezutóbbit nem tapasztaltam, csak hallomásból tudok ilyesmiről. Szerintem addig jó nekem, amíg így marad. Mindenesetre én azért szemmeltartom a pincért, még mielőtt véletlenül még több mindent akarna a nyakamba varrni... ha annyira akar valamit a pasitól, akkor hívja meg ő egy italra, ne velem fizetesse a számláját, Merlinre is! Fogalmam sincs, mi lesz ebből, de igyekszem nyugodt maradni, és nem mindenfélét összeokoskodni... abból még bajok lehetnek. Mondjuk már az is elég baj, hogy idekeveredtem valahogy, de ez ellen már nem tudok mit tenni, szóval igazából teljesen mindegy, most az a llnyeg, hogy a továbbiakat megússzam.
ár ezerszer megbántam, hogy beültem erre a helyre. Persze, addig nem tűnt rossz ötletnek, hogy munka után néhány kollégával beülünk ide, de alighanem ha legközelebb bármelyikük is hirtelen feladatot kap a nap végén és azt mondja, hogy "majd a helyen találkozunk", akkor élből fogok nemet mondani. Nem tudom már hányadjára hallgatom meg Celestina Warbeck "Vággyal teli üst a szív" című örökzöld slágerét és közben kortyolom ezt a borzalmas koktélt. Pedig azt mondták, hogy jó hely ez a Kék Főnix, mégsem hiszem azt, hogy a piák annyira minőségiek lennének. Lehet én vagyok csak túl finnyás, mert már otthon kikísérleteztem magamnak, hogy miből mennyit érdemes beletenni. De ez a gin tonic az epénél is keserűbb. Nagyjából olyan érzés, mint csillaghullást nézni teliholdkor egy vérfarkassal és közben egyre jobban keseredik meg a nyál is a számban arra gondolva, hogy bármelyik percben megkóstolhat. Kedvem lenne inkább mást meginni, de nem tudom eldönteni, hogy merjek-e egyáltalán egy újabbat rendelni. Inkább szemezni kezdek a szemközt ülő asztalával, ahol a fickó épp a Próétát lapozza, aminek a főcímlapjának sarkán lévő apró rovatban feltűnik a kertitörptelenítés praktikái. Vajon ez csak azokra vonatkozhat, akinek kertje van? Ha nálam megjelenne egy kertitörp, akkor Puccini úgy penderítené ki a lakásból, hogy szele se maradna. Az én szőrmók bestiámban kifejezetten jó dolog, hogy egy féltékeny dög, mert így az erkélyen is mellőzve vannak a madarak és egyéb termékeik. Ám mielőtt jobban belemerülnék a gondolataimba, egy poharat tesznek le elém. Értetlenül pillantok fel a pultosra, majd az alakra, aki felé intett. Várjunk csak, miért küldte ő ezt az italt és miért pont nekem? Ugye nem szeretne velem ismerkedni? Mert akkor... akkor inkább jobb lenne csendben elcsordogálni innét. Habozok egy pillanatig, a pohár talpára csúsztatom az ujjaimat és megforgatom a tengelye körül, majd elhatározással felemelem azt és a kölyök mellé ülök át. Jobb lenne tiszta vizet önteni a pohárba és emelt fővel eloldalogni innét. Már most tudom, hogy holnap a kollégáimat fogom egy kanál vízbe belefojtani. Nem is, elhalmozni papírmunkával, én pedig beteget jelentek. Lelki beteget. - Szerintem nem gondolunk egyre. - köszönés és minden nélkül fogok hozzá a mondókámhoz és hogy ne legyek kétértelmű, folytatom jobbal. -Ennél még az idei amerikai tanulmányi út is jobban sült el.
