Apám és a hülyeségei képesek voltak kikergetni a világból. Lehet, hogy ő úgy gondolja, hogy már késésben vagyok házasság terén, de szerintem meg pont nem kell elsietni a dolgokat. Főleg nem azzal a nőszeméllyel. Ő aztán képes lenne rá, hogy megmérgezzen valami katyvasszal, mondjuk, hogy őszinte legyek, már nem is emlékszem rá, milyen jegyei voltak bájitaltanból. Bár a méregkeveréshez nem kell sok tehetség, ő meg elég elvetemült. Mondjuk úgy hallottam, a Minisztérium valamelyik osztályán van, ereklyékkel foglalkozik, vagy mifenékkel. Talán félti eléggé az állását, hogy ne akarjon meggyilkolni valakit. Én legalább is félteném a helyében, rohadt nehéz bekerülni a Minisztériumba. Még az én jelentkezésemet is elutasították már háromszor... Ha nem lett volna az a balfasz nagybátyám, mostanra akár már hivatalvezetővé is feltornászhattam volna magamat, nem hogy egy nyamvadt pozícióért kelljen küzdenem. Remélem forog a sírjában, nagyon is megérdemelné. Dühömben hatalmasat rúgok az előtte heverő kőbe, ami két pattanás követően egyenest a Zsebpiszok közben landol. Egy pillanatra elrévedek, mikor is volt utoljára, amikor arra jártam? Áh, igen. Fél éve, amikor az egyik ismerősömnek megmutattam azt a kis üzletet, ahol én az informátorommal szoktam találkozni. Igazság szerint, az nem egy olyan hely, ahol nyomozókat, vagy ilyesmiket bérelhetsz fel, helyette bizonyos összegért kibérelheted a helyiségeket, amik mindenféle védővarázzsal vannak ellátva, így elég sok kényes üzletet lehet elrendezni. Most viszont nincs itt dolgom, ezért is inkább sarkon fordulok, erősen gondolkozva, hogy mit is csináljak. Pár lépés után szemben találom magamat Eddie üzletével. Vajon mikor is beszéltem vele utoljára? Egyáltalán mi van vele? Annyira el voltam foglalva a kinevezéssel és az új munkakör megszokásával, arról a nyamvadt eljegyzésről nem is beszélve, hogy eszembe sem jutott, hogy a barátaimmal is foglalkoznom kéne. - Hé, Eddie! Itt vagy? - Másokkal ellentétben én nem igazán félek a vérfarkasoktól. Mármint, még egy sem támadott meg és harapta át a nyakamat, ellenben nagyon illedelmesen tudnak köszönni. Ez a vérfarkas pedig megírta nekem a bájitaltan és gyógynövénytan házimat, arról nem is beszélve, hogy korrepetált, amikor lemaradtam. Szimplán túl sok előítélet lengi őket körbe, amiért van bennük valami veszélyes teliholdkor. Na de kérem, ha valaki olyan hülye, hogy teliholdkor egy vérfarkassal menjen csillagokat nézni, az vessen magára.
Azt hiszem, elértük a bájitalkészítés mélypontját a legutóbbi módosításokkal. Az elején minden rendben ment, sőt úgy tűnt, hogy ez most egy hatalmas lépéssel közelebb vitt minket a megoldáshoz, amit terveztünk. Enyhült az átváltozás fájdalma, csak tompítva éreztem, mint egy kisebb migrént, amikor a testem átváltozott egy farkasévá. Megmaradtam a tudatomnál, bár rendkívül gyenge lettem tőle az első órákban, szinte felállni sem tudtam. De ez legyen a legkevesebb, ha csak ennyi negatív mellékhatása lesz, akkor egy rossz szót sem fogok szólni és szerintem a többi vérfarkasnak sem okozna nagy lelki törést. Pláne, hogy egy-két óra után ez is helyreállt. Szóval minden jónak tűnt, vagyis szupernek, Bertie-vel és velem is szerintem madarat lehetett volna fogatni… egészen hajnalig. Ahogy eltűnt a hold az égről, én pedig elkezdtem visszaölteni emberi alakomat, jött is a poklok pokla. Az átváltozás alapvetően erős fájdalma a sokszorosára növekedett, csillagokat láttam tőle és egész biztosan közel álltam az ájuláshoz is. Az utána következő napok még rosszabbak voltak, mint bármikor korábban, mert a fájdalom olyan erősen fennmaradt, hogy képtelen voltam aludni, inni, enni, egyáltalán megmozdulni, és a legerősebb fájdalomcsillapító bájital sem ért szinte semmit. Azt hiszem, még ezzel is előrébb voltunk a bájital fejlesztésében, cserébe viszont aggódhattam azon, hogy vajon ilyen állapotban maradok-e hetekre. A negyedik napon már egész jól voltam, az éjszaka folyamán tudtam aludni, reggelre pedig a fájdalom nagyrésze elmúlt. Ez nálam azt jelentette, hogy most már mehetek dolgozni is, akármennyire próbáltak a kölykeim még otthon tartani. Sajnos ez van akkor, ha az ember teljesen egyedül vezet egy forgalmas üzletet, már az a három nap kimaradás is túl sok volt bevétel szempontjából, márpedig valamiből folytatni kellett a kutatást és gondoskodni a falkáról. Szóval elég ramatyul festhettem, miközben az üzlet polcaira pakoltam fel a frissen elkészült, sokat fogyó és nem csak megrendelésre készített bájitalos palackokat. Pedig esküszöm, hogy jobban voltam, milliószor jobban, még akkor is, ha ez nem igazán látszott rajtam. Aztán megszólalt az apró csengő az ajtó felett, jelezve, hogy valaki belépett, és engem keresett, név szerint. Ezen semmi meglepő nem volt, rengeteg vendégemmel tartottam ilyen közvetlen kapcsolatot. Kidugtam a fejem a polc mögül, miközben felpakoltam az utolsó üveget is a helyére. Meglepett az ismerős arc, de kifejezetten örültem neki. - Zeke? Merlinre, ezer éve nem láttalak -léptem oda hozzá és a kezemet nyújtottam felé. -Hogyhogy erre? Szükséged van valami bájitalra vagy megint meg kell írnom az egyik beadandódat? -Semmi rossz nem volt ebben a megjegyzésben, csak szórakoztam vele. Sosem okozott gondot, hogy megírjam neki a dolgozatait, úgysem igényelt különösebb agymunkát. Cserébe én is mindig kaptam tőle segítséget másban.
Vendég
Kedd Nov. 03, 2020 1:41 pm
Eddie & Zeke
what the hell happened to you, man?!
Sokakkal ellentétben nekem nincsenek előítéleteim a vérfarkasokkal, vagy egyéb varázslényekkel, bestiákkal szemben, sőt. Inkább érdekesnek találom őket. Persze nem vagyok olyan hülye, hogy szembe sétáljak egy kentaur csordával, de biztonságos és előre megtervezett keretek között majdnem bármiben benne vagyok. Nem voltam a legjobb lénygondozásból, de az elméletet vágtam, és a lelkesedésem is ott volt. Eddie-t meg egyáltalán nem találom veszélyesnek, kicsit túl régóta ismerem ahhoz, hogy félni kezdjek. Arról nem is beszélve, hogy nála sokkal ijesztőbb dolgok is lappanganak a varázslótársadalmunkban. Például a neo-halálfalók, ő bennük sokkal nagyobb veszélyforrást látok, mint valaki olyanban, aki mindössze teliholdkor változik vérfarkassá, az év összes többi napján egy jó fej srác vagy csaj, akivel le lehet ülni akár kávézni is. - Szevasz Eddie! Az biztos... Merlinre mondom, teljesen megöregedtél. - Széles vigyor terül szét az arcomon. Próbálom humorosra venni, de el kell ismernem, tényleg pokolian néz ki. Mint aki már vagy napok óta folymatosan egy Tarantallegra hatása alatt volt, és csak most oldották fel a rontást.- Haha, persze. Pontosabban azon gondolkoztam, megadhatom-e a címedet a diákjaimnak, hogy ha meg kell írni a házijukat - nevetek fel. Én is csak viccelek, természetesen elvárom a diákjaimtól, hogy oldják meg saját maguk. Én is megoldottam, amikor nekem kellett, legyenek csak kreatívak. - Amúgy mi van veled? Elég ramatyul nézel ki, közeledik az a bizonyos nap? - összevont szemöldökkel próbálok emlékezni rá, hogy egyáltalán melyik hónap hányadik napja van. Én valószínűleg elég pocsék vérfarkas lennék, és nem csak azért mert nem szeretem, de még csak nem is bírom a fájdalmat, de a napok is olyan szinten folynak össze... Bár ettől függetlenül tényleges aggodalom csendül a hangomból. Igazság szerint sajnálom is őt, már nem csak őt, de őt főleg. Elvégre barátok vagyunk, vagy mik. Ő érte ténylegesen aggódom is, minden ismeretlenre sajnos nincsen energiám, ahhoz azért nekem is megvan a magam baja, nem is kevés. Elég csak az apámra és a bátyámra nézni, a Minisztériumról és az aranyvérűek néma ölremenéséről meg ne is beszéljünk... Aztán mi lenne, ha még el is kezdenék gondolkozni rajta, hogy mi lehetne még.
Ritka az, ha olyanokkal találkozik az ember, akik nem ítélik el. Ez a vérfarkasélet, már megbékéltem a tudattal és elfogadtam, hogy ez az én életem, a legtöbbet kell kihoznom belőle. Igazság szerint még örülhettem is, hogy normális életet élhettem, volt egy saját üzletem, otthon haszonállatok és ültetvények, remek falka… Azt hiszem, szerencsésen jöttem ki ebből az egészből, mert a legtöbbekre ennél rosszabb élet vár. Mindenesetre a tisztességes munka és a visszahúzódó életforma sokaknak még így sem volt elég és ugyanúgy megvetettek a vérfarkaslét miatt. Nem véletlenül becsültem nagyra azokat az embereket, akiknek továbbra is csak Eddie voltam, se több, se kevesebb. Ezek közé tartozott Zeke is, hiába nem találkoztam vele, jóformán csak szökőévente egyszer. - Fiatalabb nem lesz az ember, és határozottan öregít a sok gyerek az ember lába alatt. -Végül is, nem hazudtam. Nagyon türelmes voltam a kölykeimmel, főleg az igazán kicsikkel, akiket a családjuk csak úgy ellökött magától, amikor megtudták, hogy mi történt velük. Még mugli is akadt közöttük, akit nem csak saját maga, de így a környezete is halálra rémíthetett. Határozottan nem tett jót az ember egészségének éjszakákat virrasztani egy anyja után síró hatéves mellett. -De nem panaszkodom, szeretem a kölykeimet. Elmosolyodtam a megjegyzésre és úgy döntöttem, nem mondom ki hangosan, hogy Hunter is megkérdezte már ezt tőlem korábban. Neki sosem voltam hajlandó megírni a leckéit és a dolgozataiban sem segítettem, legfeljebb felajánlottam, hogy tanuljunk együtt. Még szerencse, hogy sosem érdekelte a tanulás és a sportkarrierjére koncentrált egyedül. - Ha jól megfizetnek, bármikor. Az üzleti képességeim továbbra is jól szuperálnak. -Mi is mindig valamilyen biznisszel oldottuk meg a dolgot, kölcsönösen segítettük át egymást a nehéz dolgokon. A kérdésére nem tudtam nem grimaszolni, már csak azért sem, mert ezek szerint siralmasan meglátszott rajtam, milyen borzalmasan festek. Szerettem titkolni, ha éppen nem voltam jól, elsősorban a kölykök előtt, de igazából a vásárlóim előtt sem volt szerencsés úgy mutatkozni, mintha halálos beteg lenne az ember. - Nem, most volt, nem olyan régen. Kicsit megbabráltam a bájitalt, hátha találok valami jó megoldást az átváltozás problémáira, de szemmel láthatóan nagyon nem lett jó eredménye. Sajnos nem mindig sikerül úgy, ahogy az ember eltervezi. De rendben vagyok, komolyan, pár nap és kiheverem. -Beléptem a pult mögé, előhúzva onnan két bögrét. - Kérsz egy teát? Nemrég főztem, még melegnek kell lennie. Közben pedig elmesélheted, hogy mi a helyzet veled, mert téged ismerve biztosan nem unalmasak a napjaid.
