Hatalmas szusszanással jelzem, amikor végzek a macskahányás feltakarításával. Fogalmam sincs, mit ehetett össze Garfield, legutoljára csak bubis vizet láttam, hogy itattak vele a fiúk, hogy elvegyék az étvágyát, mert túl dagadt. Milyen gonoszak! Vajon mernének McGalagony igazgatónőnek macskaként bubis vizet adni? Akkor aztán biztosan megkapnák, amit érdemelnek. El is zártam Garfield-ot a szobánkba, hogy ne piszkálhassák tovább. Már csak az volt hátra, hogy megkeressem Daisy-t és ha sikerül, akkor bocsánatot kérve a többiektől, kézen fogom és elkezdek kifelé mutogatni, hogy kövessen. Ki akartam őt hozni a klubhelyiségből, mert ugyan nem félek, hogy bárki is lehallgatna ott minket, kényelmesebbnek találnám, ha csak ketten lennénk, amikor elmondom neki. Így is túl sokáig húztam a dolgot, bőven elég, hogy Ian érzésein két lábbal tapostam, Daisy-nek el akarom mondani, mielőtt még elfajulnának a dolgok. Nem halogathatom tovább. - Ne haragudj, de szerettem volna, ha csak ketten vagyunk, amikor ezt elmondom. Igazság szerint, vagyis, te is tudod, elég feltűnő... Khm, ugye szakítottunk Ian-nel. Pontosabban én vele, de most nem ez a fontos - felsóhajtok. Annyi mindent szeretnék mondani, hogy hirtelen minden egyszerre akar kijönni, hiszen mind fontosak. Igen, biztos furcsa volt, miután Celestina Warbeck "Vággyal teli üst a szív" című örökzöld slágerét énekeltem minduntalan, és már egy tollpihével is képesek lettek volna megfujtani, amikor csak dudorászni kezdtem a dalt, de elsőkörben nem ezt akarom elmagyarázni neki. Ezt is, de most más fontosabb. - El kell költöznöm Amerikába. Tudom, hogy hirtelen, de nem tudtam, hogyan mondhatnám el... Anyáék megörökölték a nagyapámtól a varázsseprű vállalatot, tudod, a Snyde Corporation-t, amiről már meséltem, és muszáj oda költözni, hogy ne menjen a cég vezetésének a kárára az ingázás. Anya meg nem akarta, hogy ilyen messze legyek tőle. Őszintén szólva, titokban akartam tartani, de nem éreztem volna igazságosnak, ha legalább tőletek, a szobában nem búcsúzom el időben. Viszont mindenkivel személyesen szeretném megbeszélni... - Leginkább elhadarom, amit mondani akarok, bele is pirulok, annyira igyekszem, hogy érthetően adjam át. Persze tudom, hogy Daisy nem fog mutogatni, vagy különcként kezelni, ezért is szeretem őt, és volt ő az első, akinek erről meséltem. Nagyon is megkönnyebbülök, amikor végre bevallom, mintha csak engedély nélkül lógtam volna be a prefektusi fürdőbe, amit ugyan sose tennék meg, de nagyjából pont ugyanolyan bűntudatot éreztem, amiért ilyen sokáig titkolóztam. Szinte már szökdécselek, miután elköszöntünk egymástól, ám amikor megpillantom Hóborcot... Bagman tanfelügyelő különleges mosolya semmi ahhoz képest, ami az ő arcán van. - Ott állj meg, de azonnal! - Kiabálni kezdek, és futni kezdek, de hangosan kacagva átsuhan a falon... Mégis hova mehetett, hallott valamit? Biztos hallott valamit, az az átkozott!
