A pulthoz lépek, és egy bájos mosollyal fordulok a pultos lányhoz. Már találkoztunk párszor -Egy pohár bort, légy olyan kedves... - Csak nem olyan rég hopponáltam Roxmortsba, hogy eltöltsem a megszokott kedd estémet csendben, a Három Seprű egyik sarkában, kényelmesen elnézegelődve a többi varázsló és boszorkány irányába. A cipőmet lerúgtam a lábamról, és teljes nyugalommal teszem fel a sarokülésre. Visszajáró vendég vagyok, mondhatjuk jó ismeretségnek a tulaj és a köztem lévő kapcsolatot. Vagy talán a nevem az, pontosabban a mögötte meghúzódó galleonok, amik képesek egy kedves mosolyt húzni az arcára. Ámbár nem okolom érte, magam is észrevettem már, a pénz beszél, a kutya ugat. Ha mással nem is, ezzel majdnem bárkit rá lehet venni valamire. A zsebpénz pedig, ami nekünk jár elég, arról nem is beszélve, hogy jól lett befektetve az elmúlt évek során, így szépen összegyűlt. A Három Seprű befektetőjének lenni pedig nem rossz dolog, népszerű a hely, a bevétele stabil, egyrészt a Roxmorts-i lakosok, másrészt a roxforti diákok miatt. Ezt a sokszínűségét pedig szeretem is. Még a saját roxforti éveim alatt jöttem rá, hogy itt a legkönnyebb levetkőzni önmagam, hiszen senki nem ismer. Itt az enyhén göndör, barna hajú, kék szemű lány nem a legidősebb Lestrange, azaz Rabastan, a halálfaló lánya, hanem csak egy lány, aki egyértelműen inni szeretne valamit. Az évfolyamtársaim, pontosabban azok az aranyvérűek, akikkel apám miatt kellett barátkoznom, nem jártak ide. Be nem tették a lábukat egy ilyen mocskos helyre, ahol vérárulók, félvérek, de még mugli születésűek is megfordulnak...! Ezért vált hát a kedvenc helyemmé, ahol, ha nem is sok időre, de legalább egy kicsit igazán önmagam lehettem. Félretettem azt a sznob aranyvérű sarj megjelenésemet és egy átlagos roxforti lányéra cseréltem. Az évek során pedig egyfajta szeánsszá vált, hogy eljöjjek kedd esténként, és megigyak pár pohárral, ezzel levezetve a feszültséget. -Hé-hé, te göndör hajú! Nem te vagy az a srác, aki a múlt héten meghívott minden lányt egy italra? - A harmadik pohár után már nekem is megered a nyelvem. Ezért is szeretek inni. Bátorságot ad, hogy nyissak mások felé. Nem az aranyvérű Hera Lestrange-ként, aki nem beszél olyanokkal, akik nem aranyvérűek, hanem Devoraként, aki idejár inni minden kedd este, és bárkivel leül beszélgetni, vagy éppen sörpongot játsszani.
Vendég
Kedd Nov. 03, 2020 7:28 pm
Hera & Apollo
Roxmortsban bulizni nagyon sokban különbözött attól, amit London és a Kék Főnix klub tudott nyújtani. Nem állítom, hogy rosszabb volt, de nagyon, nagyon más. Nem volt hangos, fejfájdító zene, vagyis olyan, amit mostanában zenének neveztek, pedig nem neveztem volna többnek ritmusos zajnál, nem csúszkáltak ekitabletták és gyanúsan fehér végű, feltekert papírocskák a bárpulton vagy az asztalokon, és nem vittek be aurorok a parancsnokságra drogdílerkedés miatt, amikor egyébként soha nem is árultam semmit, csak vettem. Cserébe itt olcsóbb volt a pia, a rádióból jó zene szólt, sok részeg faszival lehetett anekdotázni nőkről, kölyökkori szívatásokról, részükről pedig akár háborúról is. És persze itt is voltak csajok. Ha nem is annyian, mint a Főnixben egy szabad akadémiai éjszakán és nem is feltétlenül tizennyolc-húszévesek, de akadtak. És őszintén, ha kellően sokat iszik az ember, nem is nézi, hogy mennyivel másabbak, meg néha úgyis mindegy, hiszen jobbak is lehetnek. Nagyban röhögtem most is az egyik vén törzsvendég sztoriján arról, hogyan sikerült felrobbantania egy kutat a nagyapja tanyáján. Esküszöm, vicces volt, ha az ember kellően sok sört ivott már meg, akkor pedig főleg. Éppen kimentem volna a mosdóba kiereszteni a túl sok sört, amikor valaki engem szólított. Odapillantva felismertem a nőt, láttam már errefelé néhányszor. Ő is olyannak tűnt, aki rengeteg időt tölt el itt, ha nem éppen minden estéjét, bár meg kell jegyeznem, nem hasonlított azokra az öregekre, akiknek már a frissen mosott ruháikba is beleivódott az olcsó cigaretta és a csapolt sör szaga. - Én lennék az, szolgálatodra -vigyorodtam el, hirtelen nem is foglalkozva azzal, hogy húgyoznom kéne. Felé vettem az irányt és levágódtam mellé az ülésre, mindezt persze minden kérdés nélkül. Ő szólított le, ráadásul egy ilyen helyen, akkor minek udvariaskodjak? Nem vagyok én a saját apám. - Remélem, nem elverni akarsz éppen, mert téged kifelejtettelek a múltkor. Egyrészt nagyon megérdemelném, másrészt nagyon kár lenne, ha ma nem tudnám bepótolni. -Amúgy arra sem emlékszem, hogy meghívtam a többi csajt egy körre, hát még arra, ha kifelejtettem volna valakit, mondjuk őt.
Vendég
Kedd Dec. 01, 2020 2:22 pm
Apollo & Hera
Drink until midnight
A múlt heti iszogatás kicsit másabb volt, mint a többi, megszokott este. Normál esetben csak csendben meghúzom magamat a sarokban, néha-néha akad egy vagy két beszélgetőpartnerem, de az előző este rendkívül mozgalmasra sikeredett. A srác, akinek a nevéről fogalmam sincs, már biztosan eleget ivott ahhoz, hogy ne egészen tudja, pontosan mit is csinál. Vicces volt nézni, az ingyen ital pedig jó volt. Részben, mert nem kellett érte fizetnem, másrészt meg, mert ez bevétel a Három Seprűnek. Mint befektető, az üzlet népszerűsége, és fix bevétele fontos a számomra. Bár ehhez a gondolatmenethez mindössze később, már józan állapotomban jutottam csak el. Most, már egy pohár után sem egészen érdekel, hogy milyen bevételi forrás is a férfi, mindössze kíváncsi vagyok, most is rendez-e majd műsort. Igazság szerint szívesen beszélgetnék is vele, nem is tudom, hogy melyik érdekelne jobban: egy jó, esetleg mély beszélgetés vele, vagy egy hasonló műsor, amit a múlt héten is láthattunk. Mindkettő ígéretes, csak más szemszögből.
- Örülök, én Devora vagyok, és te?
Elvigyorodom, amikor ledobja magát mellém. Őszintén szólva szimpatikus, szeretem az ilyen laza embereket, sokkal jobban, mint a begyöpösödött aranyvérű társadalmat, mégsem érzem úgy, hogy fel akarnám vállalni magamat. Így közelebbről nézve, már gyanúsan ismerős is, sokkal jobban, mint egy korábbi iszogatásból illene, ezért sem érzem teljesen biztonságosnak a Hera név használatát. Az arcomat kétes, hogy felismerné, ha csak nem kiváló az arcmemóriája, és tud átlátni a smink rétegein. Már, ha a bálokról, vagy a szüleim baráti köréből ismerős. Ha az akadémiáról, akkor könnyen lehet, hogy felismerne, mármint elég idősnek néz ki ahhoz, hogy közel együtt végezzünk. Bár biztos, hogy nem egy szakra jártunk, akkor csak emlékeznék a nevére...
- Dehogy! Mármint, ha kihagytál volna, persze, de nem maradtam ki. Csak meg szerettem volna köszönni. Mit szólsz hozzá, elfogadsz tőlem egy kört?
Illik-e, nem, igazság szerint annyira nem érdekel. Egy vidám mosoly játszik az ajkaimon, valahol reménykedve, hogy elfogadja, és némileg furdalja az oldalamat a kíváncsiság, hogy mégis honnét olyan ismerős nekem.
Vendég
Szomb. Dec. 26, 2020 10:11 am
Hera & Apollo
Az ilyen alkalmakkor tudtam sajnálni, hogy mennyire egyszerű számomra olyan részegre inni magam, hogy reggel felébredve ne csak a másnaposság, de még az emlékezetkiesés is gyötörjön. Jó lett volna tudni, hogy mi mindent rontottam el aznap és kitől várjam a pofont, ha véletlenül összefutunk az utcán. Megmentett volna egy-két veréstől és női kiborulásoktól. Azonban nem volt ilyen szerencsém, jelen pillanatban is hiába erőlködtem és próbáltam rájönni, ki ő, mit csináltam vele (remélem, egyikünk sem ül itt most nemibetegen) és mennyire akar majd megölni, nem jártam sikerrel. Számítsunk hát a legjobbakra. - Apollo vagyok, a legszebb görög istenség, akit csak a hátán hordott a föld és az Olümposz, a zene, a tánc és a művészetek istene, a múzsák vezetője! … Az a baj, hogy nem viccelek, tényleg Apollo a nevem. -Isten mondjuk nem voltam, bár a zene, a tánc és a művészetek valóban az életem központi részét képezték és egy Artemis nevű ikertestvérem is volt. Ilyenkor mindig eszembe jutott, hogy mennyire nem értem, apám miért lepődött meg ennyire azon, amilyenné váltam. Elég látványosan predesztinált a név, amit nekem adott. Belekortyoltam a sörömbe, amit úgy fest, magammal hoztam, pedig még tisztán emlékeztem rá, hogy a WC felé igyekeztem, mielőtt leszólított, mégis nálam volt a pohár. Nem igazán zavart a tudat, csak nem értettem magamat, ami kellően ismerős érzés volt ahhoz, hogy ne igazán érdekeljen. A pohár pereme felett az arcát néztem, ismerős volt, de annak fényében, hogy tegnap találkoztunk, nem gondoltam túl sokat bele. - Hmm, nem is tudom. Mit kellene fizetnem érte? Mert most megmondom, hogy hiába vagyok én a legszebb görög isten, nem adom pénzért a testemet, még nekem is vannak elveim. De egy beszélgetésre, táncra vagy párkapcsolati tanácsadásra bármikor kapható vagyok. Igazi profinak mondanám magam. -Egyetlen normális párkapcsolatom nem volt még életemben, úgyhogy a lehető legrosszabb emberrel beszélne ilyesmiről. De mindenki tudja, mivel lehet a legjobban megvigasztalni egy nőt, akinek szerelmi bánata van...
Vendég
Szer. Okt. 20, 2021 12:38 pm
Apollo & Hera
Drink until midnight
A férfi egész jelleme olyan szórakoztatónak hat, hogy majdnem el sem hiszem, hogy nem csak a képzeletem játszott velem múlt héten. Ha nem állna itt előttem, ha nem nevetne, viccelődne a többiekkel ugyanúgy, mint ahogy a múltkor is ártatlanul kezdődött minden, azt hinném, csak sokat ittam. Viszont itt van, én pedig már kellően bátor vagyok ahhoz, hogy meg merjen szólítani. Elvégre, mi rossz lehet abban, ha ismerkedik az ember? Itt úgy sem tudják ki vagyok, és pont ez a legjobb az egészben. Nyugodtan lehet szórakozni és önmagadat adni. Talán ő is ezért jár ide. Az ital ellazítja, a társaság szórakoztatja, az események meg magukkal sodorják, így pedig egy emlékezetes este születhet.
- Apollo, igazán elképesztő, milyen jól leír ez a név.
Micsoda véletlen, hogy mindkettőnket a görög mitológiától megihletődve neveztek el a szüleink. Talán nevethetnénk is egy jót rajta, ha nem tartanám meg magamnak a sajátomat. Túl sokan ismerhetik ezt a nevet, ezért jobb is, ha ma este elfelejtődik. Talán, ha már eleget ittam, még kikotyoghatom, de arra jobb esetben egyikünk sem emlékszik, és a kacagás a sors fintora felett megmarad egy homályos emlékképnek.
- Mondjuk úgy, hogy én fizetlek le a társaságodért. Igazán élvezetes volt a múlt heti előadás, és kíváncsivá tettél. Vajon ma hányadik pohár után ismétlődik meg mindez?
Halkan felkacagok, miközben szabad kezemmel megpaskolom a magam melletti helyet. Nem célom az elcsábítása, még ha néha kacérkodok is a gondolattal, hogy egy bódult este rabjává váljak, még soha nem vitt rá a lélek. Talán túl jól is neveltek a szüleim, hogy még ennyire sem vagyok képes kitörni a szabályaik közül. Viszont egy jó társaságot képtelen vagyok visszautasítani, már pedig az előttem álló férfi igen csak szórakoztatónak tűnik, nem csak a borral teli poharam felett, de utólag józanul visszaemlékezve is.
