Finite Incantatem



 
Finite Incantatem
◇◈ We've all got both light and dark inside us ◈◇
Canon
és
keresett
karakterek

I'm painting you a dream - Alva & Balzac

Anonymous



I'm painting you a dream - Alva & Balzac Empty
Vendég
Szer. Szept. 30, 2020 2:41 am

Alva & Balzac

Hangosan kopogtatok a nővérem és a vőlegénye házának ajtaján, és amint kinyílik az ajtó már be is száguldok.
- Brrr… végre. Úgy fúj a szél, teljesen átfagytam. - Jegyzem meg még mindig kissé borzongva a kinti időjárástól.
- Amúgy szia. - Köszönök feltételezhetően a nővéremnek, aki ajtót nyitott, és most kivételesen jó kedvemben vagyok, ezért még egy ölelést és puszit is kap mielőtt még beljebb mennék.
- Hol vannak az én kicsi csirkefogóim? -Kérdezem jó hangosan, hogy bentebb is hallhassák a gyerekek, hogy bizony megérkeztem. Nem is kell sokáig várnom, hogy kiszáguldjon mindkettő. Mason természetesen gyorsabban ideér, ezért előbb az ő hajába túrok bele mosolyogva, míg Noah ideér, mert őt meg egyből fel is kapom a karjaimba, hogy megszeretgessem őt is.
- Bocsánat amúgy, hogy kicsit késtem, az egyik professzor bent tartott minket. - Csóválom meg a fejem, kicsit forgatva is a szemeimet.

- Ó, tényleg, mielőtt még elfelejteném, hoztam nektek egy kis meglepetést. - Fordulok újra a fiúk felé, majd miután letettem Noaht gyorsan lekapom magamról a hátizsákomat és nagy elánnal keresgélni kezdek benne. Néhány papír útban van ezért azok a padlón végzik, de végül diadalmasan előkapom a kis könyvet, amit Mason kezébe adok. Gyors és rutinos mozdulatokkal gyűröm vissza a vázlataimat a táskámba, hogy aztán levessem magam a kanapéra és Noaht az ölembe vegyem.
- Gyere, Mason, nézzük meg együtt mit hoztam. - Biztatom a kisfiút mosolyogva, és amint leült mellénk és kinyitotta a könyvet, egyből láthatja mindenki, hogy egy újabb kézzel rajzolt mesés könyvvel leptem meg őket.
- Tesó, könyörgöm, mondd, hogy csináltál vacsorát, mert éhen fogok halni. Ma semmit sem ettem. - Pillantok a nővérem felé szinte könyörgő kiskutya szemekkel, miközben hagyom, hogy a fiúk maguktól fedezzék fel az új könyvet.
- Rollo itthon  van, vagy még dolgozik? És te hogy vagy? Hogy viseled a terhességet? - Árasztom el Alvát kérdésekkel.
- Szólj, ha kellene bármiben segítség, például szívesen kifestem az újabb jövevény szobáját. Most tanultam egy új technikát, amitől tartósan mozgó festményeket tudok kreálni, ha érdekel. - Ajánlom fel gondolkodás nélkül.


Vissza az elejére Go down
Anonymous



I'm painting you a dream - Alva & Balzac Empty
Vendég
Csüt. Okt. 01, 2020 11:15 am

Öcsikém



Tudod, van az úgy, hogy már a világ legszarabb anyjának érzed magad amiért a munkáddal néha több időt töltesz, mint a gyerekeiddel. Ők persze ezt nem mondják, de érzem az ölelésükön, hogy hiányoltak otthonról, szóval ma egyébként is Rollo dolga lett volna a kimozdulás, én pedig úgy döntöttem, még csak gondolni sem fogok munkára, csak a gyerekekkel akarok játszani.
Azt is tudtam, hogy ehhez a legjobb partnerem az öcsém lesz, akivel kölcsönösen imádják egymást a fiúk. A családban elnyomásban vagyok, csak remélni tudom, hogy a harmadik most már lány lesz. Persze azt mondják, mindegy, csak egészséges legyen, de valljuk be őszintén, ki nem játszott még el a gondolattal, hogy lesz egy kis csalódás, amikor nem a várt dolog van a kiskölyök lábai között.
Néhány órája már intenzíven csináljuk a káoszt a házban. Hála a bűbájoknak, mire a harmadik játékba kezdünk bele, addigra az első már a helyén és így tovább. Kártyázás közepette érkezik meg Zackie. Meglepődöm egy pillanatra mikor megölelget, de jól esik, szóval összeborzolom a haját rendesen és magamhoz szorongatom. Annak ellenére, hogy imádom piszkálni, imádom őt.
- Szia Szívem - szóban is köszönök az illendőség végett, majd becsukom magunk mögött az ajtót. Azért örülök, hogy lesz egy piciny időm, talán lesz esélyem arra, hogy készítsek egy finom kávét. Tudom, tudom, nem kellene, de esküszöm a pocaklakó is szereti...
- Vagy inkább valamelyik bokor mögött téptél - vonom meg a szemöldököm az öcsémmel való csipkelődéshez. Nyilván nem gondolom komolyan és amúgy is, pont én bíráskodnék felette?
Levetődöm melléjük a fotelbe, törökülésbe helyezkedve, mosolyogva figyelem a jelenetet. Imádom, hogy ilyen jó nagybácsi és hogy a gyerekek ennyire szeretnek vele lenni. Zackie egyébként is olyan, mint egy kisgyerek, nem csoda, hogy kijönnek.
A kerekedő hasamra helyezem a kezem és körkörös mozdulatokkal simogatom. A bent lakó lurkó ébredezik azt hiszem, mert finom mozgást érzek, nem azt az intenzívet, amit produkálni szokott.
- Még nem, de mindjárt összeütünk valamit. Fiúk? - kérdezem a kicsiket is, akik épp csak egy gyors bólogatással válaszolnak. Nyilvánvaló, hogy a könyv sokkal érdekesebb, mint az anyjuk, vagy holmi vacsora...
- Dolgozik, későn jön. Ma én voltam velük és nem untak rám, képzeld - nevetek fel. Apa sokkal érdekesebb és persze hozzá vannak szokva. - Nehezen. Nézz rám, akkora vagyok, mint egy böklenc...
Mivel nem szeretném megváratni őket és most jól elvannak, néhány perc pihenést követően felállok és elindulok a konyhába. Az ajtóban állok meg és támaszkodom az ajtófélfának.
- Nagyon örülnék. De akkor az ő szobájukat is - vigyorodom el, otthagyva őt a gyerekekkel, akik ezt hallva még a könyvet is elfelejtik. Máris egymás szavába vágva kezdik el mondani az ötleteiket, én pedig a vacsorakészítést vigyorogva állok végig.

 




Vissza az elejére Go down
Anonymous



I'm painting you a dream - Alva & Balzac Empty
Vendég
Szer. Okt. 14, 2020 6:26 pm

Alva & Balzac

Mikor a nővérem összeborzolja a hajamat, kicsit elhúzom a számat: mert habár a szél tett arról, hogy úgy álljon a hajam, mint egy szénaboglya, de most ezt a hatást az ő kis támadása még jobban felerősíti. Nem mintha amúgy nagyon érdekelne, mert a fiúkat nem érdekli, én meg nem csajozni jöttem. Ami amúgy se megy jól, úgyhogy tök mindegy.
- Valószínűbb lett volna az, ha azt mondod, hogy megint katasztrófát okozok, mint hogy egy bokorban tépjek be. - Jegyzem meg kicsit szemforgatva.
- Ezt még meg fogom bánni, hogy elmondom, de mióta ide jöttem, azóta, vagy háromszor sikerült elárasztanom a termeket festékkel, két lányt letaroltam, és nem a jó értelemben, és nyáron is sikerült olyan dolgokat csinálnom, amikre nem vagyok büszke. - Magyarázom, de jobb is, ha nem megyek bele a részletekbe, mert akkor azt életem végéig hallgathatom. Azt pedig nem szeretném. Időközben teljesen belemerülök a fiúkkal a könyv nézegetésbe, egészen addig, amíg témába nem jön a vacsora.
- Gyors legyen, már a kaja említésétől is korog a gyomrom. Ha kell, akkor be is segítek, habár lehet hogy jobban járunk, ha inkább a konyha közelébe se megyek. - Célzok erre arra, hogy általában ott is mindig valami olyan történik, ami csak újabb alapanyagként szolgál arra, hogy életem végéig azzal szívasson.

- Lehet egyáltalán rád unni? - Kérdezem vigyorogva.
- Mármint… én tudok… de ők a gyerekeid, ők csak nem unnak rád. - Folytatom továbbra is letörölhetetlen vigyorral. Mondjuk én könnyen beszélek. Engem azért imádnak, mert mindig ajándékokkal jövök, és általában minden játékukban benne vagyok. Arról nem is beszélve, hogy a képzelőerőm kifogyhatatlan, és bármikor képes vagyok nekik meséket kitalálni.
- Áhh… akkora nem vagy.   - Mérem végig kritikusan.
- Jelenleg még csak egy holdborjú méretére emlékeztetsz.   - Jegyzem meg gonoszkásan, de puszta szeretetből. Tényleg.
- Persze, mindenképpen, őket sem hagyom ki.   - Bólintok rá egyből, majd aztán mosolyogva kezdem hallgatni arról a fiúkat, hogy kinek, milyen elképzelései vannak a szobájukat illetően. Jó idő eltelik mire mindent meghallgatok, sőt még vázlatot is rajzolok nekik, hogy láthassák, hogy miket képzeltek el, majd amikor azzal vannak elfoglalva, hogy azt vitassák meg, hogy jó lesz-e ez így, akkor kihasználom a kis időt és a nővéremhez vonulok a konyhába.
- Segítsek valamit? Tényleg igyekszem nem felgyújtani ez alkalommal semmit. - Ajánlkozom. Közben a pocakjával kezdek szemezni, mert a kis garnélát még nem is köszöntöttem ma. Ezt sürgősen be kell pótolni.
- Szia, Picur. - Simítom meg a nővérem hasát, ha ugyan hagyja hogy engedély nélkül tapizzam.


Vissza az elejére Go down
Anonymous



I'm painting you a dream - Alva & Balzac Empty
Vendég
Csüt. Dec. 10, 2020 7:14 pm

Öcsikém



Elmondhatom, hogy három lány mellett egy szem fiúnak lenni nem lehet egyszerű, de Balzac jól bírja a kiképzést és nem is kívánhatnék nála jobbat. Remélem, hogy erre a barátnője és leendő felesége is rá fog jönni hamar. Igaz, az elmondottak alapján még nem kell készülnünk az esküvőre, amilyen kis bénácska, vehetne órákat csajozásból. "Hogy tarolj le helyesen egy lányt."
Szélesen mosolygok rajta, kivételesen nem fűzök hozzá kommentárt, hisz jelen helyzetben közösen tudunk gúnyt űzni egymásból. A család minden tagja tudja, hogy viszonyulok a terhesség fizikai részéhez. Szerintem senki nem irigyli a hátfájást, a súlyos lábakat, az alvási nehézségeket, nem is beszélve a kismama ruhatárról, amiben nézzen ki bármilyen jól az ember, úgy fest, mintha megevett volna három gurkót.
- Inkább maradj itt velük - nekem is jó, hogy egy kis időre elszabadulok, de  fiúknak még jobb. Annyira le tudja kötni őket a nagybátyjuk, hogy ha elvégezte az iskolát, lehet, hogy fel kellene vennem bébiszitternek.
Amint ki tudok surranni a konyhába, nekilátok az előkészületeknek. Hallom még bentről a cseverészés és a vitát, hogy ki mit szeretne, de sosem vesznének össze úgy igazán, bízom benne. Meg az öcsémben is, aki rendet tud tartani.
Idekint előkészülnek a zöldségek, a kenyér és felsorakozik a tojás, minden a maga tempójában varázsolódik igazi vacsorává. A bundáskenyér illata hamar betölti a lakást, a zöldségek formára vágva egy tányéron gyülekeznek. Gyors, de laktató vacsora ez ennyi fiúnak. Az alapvetően egészséges konyhát néha felválthatja az ilyesfajta élvezet.
- Hamarosan kész lesz. Ha gondolod, megteríthetsz - vonok vállat Balzac felé fordulva. Szeretem, hogy otthonosan mozog a család minden tagja nálunk és nem kell elmagyarázni, mit hol talál.
Egy pillanatra felvonom a szemöldököm, de hagyom, hogy a legfiatalabb családtagot is köszöntse.
- Gyakrabban kell jönnöd mikor megszületik, ugye tudod? Tiéd lesz a pelenkázás és büfiztetés - már előre élvezem a látványt, amikor az öcsém kezébe nyomom a gyereket, hogy csomagja érkezett.
Ha végzett az üdvözléssel, visszafordulok a sütőhöz, ahol megforgatom a szépen barnuló kenyérszeleteket.
- Balzi, mikor lesz végre neked is legalább egy ilyened? Olyan jól bánsz a gyerekekkel - végigsimítok a hasamon miközben az öcsémre pillantok.
 




Vissza az elejére Go down
Anonymous



I'm painting you a dream - Alva & Balzac Empty
Vendég
Pént. Feb. 05, 2021 10:37 pm

Alva & Balzac

Bevallom, nem könnyű ennyi nővel együtt élni, és sokszor küldtem el magamban az összes nővéremet a pokolba, amikor még együtt éltünk. Amióta viszont mindenki elkezdte élni a saját kis életét, sokkal elviselhetőbbek lettek és a kapcsolatunk is jelentős mértékben javult, habár régen sem volt rossz, csak… más. Akkor valahogy minden jobban idegesített, de valószínűleg csak azért, mert nem nagyon voltak barátaim és nem jártam el sehova. Azért az meglep egy kicsit, hogy nem kezd megjegyzéseket fűzni a katasztrofális csajozási kísérleteimre, de hamar rájövök, hogy mi lehet ennek az oka, aminek hatására én is szélesen mosolyogni kezdek.
- Félsz, hogy újabb gúny párbajba fajulna a beszélgetésünk és azért mondasz semmilyen megjegyzést, ugye?   - Kérdezem most már leplezetlenül vigyorogva. Ilyen is ritkán fordul elő.

- Oké, nem probléma, úgyis hiányoztak már.   - Mondom egy sokkal gyengédebb mosollyal és összeborzolom mindkét fiú haját, akik erre hangosan nevetni kezdenek. Imádom őket és ezt le se tagadhatnám. Igazából megértem Alvát, nem lehet egyszerű két energia bombával, miközben a harmadik a pocakjában rendetlenkedik. Megemelem előtte a kalapom, de tényleg, elismerésre méltó, hogy így helyt tud állni, nem csak a gyerekekkel, hanem a munkájában is. Nagyon büszke vagyok rá, még akkor is, ha ezt a szemébe biztosan nem mondanám. Hogy nézne már az ki?! Csendben és továbbra is mosolyogva hallgatom a fiúk vitáját és csak néha szúrok közbe egy-egy kérdést, ami segít nekem a vázlatok elkészítésében. Szerencsére, a vita nem fajul el annyira, hogy közbe kelljen lépnem. Csak akkor ocsúdok fel teljesen, amikor megérzem a finom illatokat és hangosan megkordul a gyomrom. Ekkor döntök úgy, hogy ideje megnézni, hogy hogyan áll az a bizonyos vacsora és magukra hagyom a fiúkat, hogy csatlakozzak a nővéremhez a konyhában.

- Oké, főnök. - Vágom magam haptákba kissé színpadiasan, de még  mindig mosolyogva és már veszem is elő a pálcámat, hogy nonverbálisan elővarázsoljam a kért terítéket. Nem kell szinte egy perc sem és az összes tányér és evőeszköz ott pompázik a neki rendelt helyén. Említettem már, hogy imádok varázsló lenni? Főleg, hogy ezután minden figyelmemet a kis garnélára irányíthatom.
- Szívesen jövök. Még akkor is, ha tele leszek majd borítva baba büfivel, a pelenkázáshoz meg majd hozok maszkot.   - Nevetek jóízűen.
- Viszont lestoppolom a fürdetést is. - Jelentem ki. Alva hirtelen kérdésre, kicsit zavarttá válik a vigyorom.
- Nem tudom, de szerintem még nem igazán vagyok elkésve. Bár, ha így folytatom, akkor agglegényként fogok meghalni.   - Nevetek, továbbra is zavartan.
- Na, együnk.   - Próbálom terelni a témát kétségbeesetten.
- Megyek, összeszedem a fiúkat. - Lépek ki menekülésszerűen a konyhából, hogy eleget tegyek ennek a kijelentésemnek.


Vissza az elejére Go down
Anonymous



I'm painting you a dream - Alva & Balzac Empty
Vendég
Pént. Feb. 26, 2021 9:02 pm

Öcsikém



Biztosra veszem, hogy minden anya így érez, néha nem vágyik másra, csak egy kis csendre. És akkor én még nem is panaszkodhatok, hisz nem én vagyok itthon velük hétköznapokon, hanem az apjuk, hogy gondtalanul tudjam működtetni a céget. Valljuk be őszintén, neki sokkal jobban áll az itthon maradó szülő szerepe, mintha csak erre született volna. Hozzá hasonló az öcsém is, aki ha végre találna magának valami lányt, akkor a csillagokat is lehozná neki.
Míg én a bundáskenyereket sütöm, és Balzi is csatlakozik hozzám, felvázolom neki a terveket a csöppség érkezése utánra. Az lesz az az időszak, amikor majd a család minden tagja gyakori vendég lesz a házunkban. Nekem nem pihenésre és csendre lesz szükségem, hanem valakire, aki leveszi a terhet a vállamról, na meg Rolandéről. Ki is lehetne a fő célpontom, ha nem az öcsém, ugye?
- Kíváncsi vagyok, meddig leszel ilyen lelkes - horkantok fel. De komolyan, fogadni mernék rá, hogy nem bírná sokáig, még akkor sem, ha most még ezt mondja. A peluscsere és büfiztetés nem a legjobb része a gyereknevelésnek, amikor pedig azt nézné az ember, milyen édesen alszik végre, akkor biztosan elrángatja valamelyik másik pöttöm.
- Csak normális lányt fogj ki, ne valami riherongyot - figyelmeztetem a kezemben levő ételfogóval mutogatva. Belőle ugyan nem nézem ki, hogy bárkivel összeáll, de ki tudja, milyen lányok próbálkoznak be egy rendes fiúnál.
Forgatom a szemem, de elengedem a témát, és az utolsó adagot is kiszedem a tányérra. Míg a fiúk kezet mosnak, és asztalhoz ülnek, pont annyira hűl ki a bundáskenyér, ami még finom, de már ehető számukra.

Vacsora közben a minimális kajacsatától eltekintve nem történik semmi különös, Noah és Mason végig Balzit zaklatják a kérdéseikkel és még most is mesét hallgatnának tőle. Ezt viszont beléjük fojtom, és felvezetem, hogy majd ha megfürödtek és ágyba bújtak, a nagybátyjuk biztos szívesen olvas fel az új könyvből.
 




Vissza az elejére Go down
Anonymous



I'm painting you a dream - Alva & Balzac Empty
Vendég
Szomb. Ápr. 10, 2021 3:22 am

Alva & Balzac

Egészen biztos vagyok benne, hogy Alva örömmel fogad minden egyes segítő kezet, aki benéz hozzá, különösen akkor majd, amikor az új picurka megérkezik a házhoz. Egyelőre még nem nagyon tudom elképzelni azt, hogy nálam ez hogy nézne ki, hogyan viselném a folytonos gyereksírást, a folyamatos aggodalmat, hogy vajon jól csinálom-e, de alapból is nehezen tudom egyelőre elképzelni magam apaként, pláne hogy annyira távolinak látom még ezt a jövőképet. Főleg ezzel a csodálatos szerelmi életemmel, ami jelen pillanatban egyáltalán nem létezik.
- Addig használd ki, amíg lelkes vagyok.   - Jegyzem meg jókedvűen.
- Én a helyedben ezt tenném. Használd csak ki a hülye öcsédet, aki oda van az a gyerekekért. Különben is, most végre fiúkkal tudom körülvenni magam, remélem a harmadik csöppség is fiú lesz.   - Mondom leplezetlen reménykedéssel a hangomban. Azt hiszem továbbra is túl sok nő vesz kerül az életemben, és továbbra sem a jó értelemben. Hiába szeretem őket, a jelenlétük elég sok tud lenni.
- Én már annak is örülnék, hogy ha bárki komolyabban is érdeklődne irántam.   - Mosolygok keserűen. Sajnos nem is hazudok, valóban örülnék annak, ha lenne egyáltalán valaki, aki ilyen szinten képes lenne a bizalmába fogadni. Egyelőre csak dugópartnernek és egyszerű barátnak vagyok jó mindenkinek. Ennek valami oka biztos van, de ezt egyelőre még nem sikerült megfejtenem.

A fiúkkal elrongyolunk kezet mosni, versenyt csinálva még ebből az egyszerű tevékenységből is, amit ők kifejezetten élveznek, de egyébként én is, mert megint lemehetek gyerekbe, úgy, hogy nem kell attól tartanom, hogy lekicsinylenek, mint például a nővéreim. Sőt, ők felnéznek rám, ami kifejezetten legyezgeti az egómat. A vacsora is ilyen kellemes hangulatban telik, lelkesen válaszolgatok a fiúk kérdéseire, és ami még fontosabb, fáradhatatlanul, mintha sosem fogynék ki az energiából. Ez igazából így is van, ha róluk van szó, ilyenkor dolgozik bennem a lelkedés és a szeretet, majd akkor fogom megérezni a fáradtságot, ha már ők édesdeden alszanak majd a szobájukban. Ami végül hamar el is érkezik, főleg hogy az idő gyorsan telik, amikor velük vagyok. Némiképp hosszabb idő elteltével lépek csak ki a szobájukból és csatlakozok újra a nővéremhez és fáradtan elterülök mellette a kanapén.
- Imádom őket, de teljesen leszívták az energiáimat. - Vallom be nevetve, majd ha nem tiltakozik, az ölébe pakolom a fejem, kényelembe helyezem magam és újra szemezni kezdek a pocakjával. Jó így lenni. Hiányzott már.


Vissza az elejére Go down
Anonymous



I'm painting you a dream - Alva & Balzac Empty
Vendég
Vas. Ápr. 25, 2021 8:49 pm

Öcsikém



Őszintén remélem, hogy Balzsamka gyakrabban fog jönni hozzánk, ha megszületik a legkisebb családtag. Nem mintha most olyan borzasztó nehéz dolgom lenne, hisz az apjuk van velük naphosszat, de na, mennyivel könnyebb úgy intézni a házkörüli dolgokat, és a munkákat, hogy a gyerekek a nagybátyjukkal szórakoznak, és nem azt lesik, mikor másszanak az ember nyakába, vagy kezdjenek el édességet keresni.
Ez a nap kimondottan hosszúra nyúlt, ezzel a pocakmérettel már nehezebb jó feleséget játszanom és nem élni a lehetőséggel, hogy végre leülhetek egy kis időre a nappaliban. Szeretem a boszorkányság apró trükkjeit, mert így legalább a rendrakáshoz elég csak egy pálcaintés, míg én elterülök a kanapén.
Fél füllel odafigyelek azért a fiúkra, bár a bizalmam száz százalékos az öcsémmel szemben. A nagyobb figyelmem azonban a fiókból előkerülő naptáramra irányul. Muszáj megtervezni a holnapi rutint, és bár egy könnyedebb napnak ígérkezik, annak mindig az a vége, hogy becsúszik egy-két új dolog, elintézendő.
Mosolyogva pillantok fel az öcsémre amikor belép a szobába. Régen elképzelhetetlennek tűnt, hogy mi ketten egy egész délután el tudjuk viselni egymást. Kisgyerek volt még, én pedig elég rosszul indultam ennek az anyaságnak, ha visszagondolok, mennyit piszkáltuk együttes erővel a húgaimmal...
- Roland egy igazi hős. Nem tudom, hogy bírja ezt évek óta, minden egyes nap - minden elismeréssel és tisztelettel jelentem ezt ki. Nekem, és Balzacnak szerintem az elképzelhetetlen, legalábbis egyelőre. Aztán meglátjuk, nem csodálkoznék azon sem, ha pont ő lenne olyan, mint a sógora.
- Köszönöm a mait - legszívesebben nyomnék egy puszit a homlokára, de esélytelen. Ebben a pózban épp csak a fejemet mozdítom meg, aztán inkább az ujjamat puszilom meg és azt nyomom a homlokának. Ujjaimmal közben a haját kezdem simogatni. A kicsik helyett most ő az én babám. - És milyen az akadémia amúgy? Ez a könyv, amit rajzoltál nekik... Hát elég jó, na, nem dicsérlek túl, nehogy elszállj még a végén.
Mondanám, hogy büszke vagyok rá, és hogy mindenben támogatom, de szerintem ezt felesleges érzelgősség és szavak nélkül is pontosan tudja.
 




Vissza az elejére Go down
Anonymous



I'm painting you a dream - Alva & Balzac Empty
Vendég
Csüt. Május 13, 2021 5:54 pm

Alva & Balzac

A jövőben mindenképpen nagy családdal tudom magam elképzelni: már csak azért is, mert tudom, hogy igazán milyen jó ennyi testvérrel együtt felnőni, arról nem is beszélve, hogy a testvéreire, akármilyen bosszantóak is legyenek, azért mindig számíthat az ember, ezt az érzést, pedig mindenképpen megszeretném majd mutatni a gyerekeimnek, ha majd lesznek. Nagyon jó itt lenni. Érezni, hogy várnak, hogy örömmel veszik a jelenlétemet, hogy feltétlenül megbíznak bennem, még akkor is, ha pontosan tudják, hogy alapvetően egy nagy rakás szerencsétlenség vagyok. A fiúk viszonylag hamar elaludnak: csak háromszor kérnek meg arra, hogy olvassak még egy mesét, ami nem igazán okoz problémát, de azért mégis megkönnyebbülés, amikor végül álomba merülnek és visszatérhetek a nővéremhez, hogy aztán teljes kényelembe helyezzem magam.
- Igen, tökéletesen egyetértek.   - Bólintok rá a Rolanddal való megjegyzésére.
- Azóta tisztelem, mióta képes volt megszerettetni magát apával, pedig az egyáltalán nem egyszerű dolog.   - Nevetek halkan az emlék hatására. Apa kifejezetten védelmező volt a lányokkal szemben mindig is: pláne azután miután anyával elváltak, és kevesebbszer tudott velünk találkozni. Mindent megtett annak érdekében, hogy része maradjon az életünknek, aminek az lett a vége, hogy mindannyiunkat elhalmozott levelekkel, gyakran vitt minket közös nyaralásokra, és ami még fontosabb: szörnyen féltette a lányait, hogy nehogy rossz párkapcsolatba keveredjenek bele. Roland mindenképpen kiérdemelte a feltétlen tiszteletemet.

- Igazán nincs mit, tudod, hogy szívesen jövök mindig.   - Mosolygok fel rá, ez a mosoly pedig csak még szélesebb lesz, amikor neki áll a hajamat cirógatni. Ez most olyan jól esik… sokáig el tudnék így még lenni. Cserébe én megint a pocakját simítom végig.
- Kösz.   - Vigyorgok a dicséretére, mert pontosan tudom, hogy ez tényleg nagy dicséretnek számít tőle.
- Egyébként szeretem, bár azt még nehezen szoktam meg, hogy egy helyben kell maradnom.  Az utazás hiányzik, meg a barátaim is, az akadémián még nem nagyon sikerült szereznem egyet sem. Az sem igen segít a dolgon, hogy mindennap van valami, amit elrontok, vagy balesetet okozok, meg ilyenek.   - Nevetek zavartan.
- De majd lesz jobb is. Az is nehéz, hogy kövessem a feladatokat: némelyik rajz stílussal meggyűlik a bajom, de direkt azért mentem oda, hogy ezen javítsak.  Semmi értelme megmaradni amatőrnek, főleg ha ezek után nagyobb esélyem lesz elhelyezkedni illusztrátorként bárhol.   -Mondom kicsit elgondolkozva.


Vissza az elejére Go down



I'm painting you a dream - Alva & Balzac Empty
Ajánlott tartalom
Vissza az elejére Go down
 Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Engedélyek ebben a fórumban:

Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás: