Scared that I couldn't find all the answers - Yatso & Jacqueline

Lassan kezdem úgy érezni, hogy túlvállaltam magam. A sok edzés, az előkészületek egy újabb közeledő előadásra, az év eleji hajrá, amikor a tanárok úgy gondolják, hogy jó ötlet, ha már most meg sorozzák a RAVASZ-ra készülő diákokat, arról nem is beszélve, hogy továbbra is minden erőmmel azon vagyok, hogy visszaszerezzem az igazi emlékeimet. Nem hiába töltöm tehát szinte az egész estémet a könyvtárban, körbevéve magammal mindenféle témájú könyvekkel. Először csak a beadandókkal foglalkoztam, de amint végeztem mindennel amiket feladtak, folytattam tovább a kutatást az emlék manipulálásról, olyannyira, hogy teljesen besötétedett időközben. A diákok is alaposan kicserélődtek, mióta leültem, és most már sokkal kevesebben vannak olyan elvetemültek, hogy itt töltség a maradék szabadidejüket is. Fáradtan dörzsölöm meg a szemeimet, de elszántan olvasom végig az éppen aktuálisan kezemben tartott könyvet, főleg mivel tudom, hogy most már nincs sok időm a kutakodásra a vészesen közeledő takarodó miatt.

Sóhajtva csukom be a könyvet, mikor ebből sem találok megfelelő információt és félre is rakom abba a kupacba, amiből nem sikerült újabb dolgokat kiderítenem. Felkelek és egy pillanatig hosszan nyújtózkodom, hogy visszatérjen a vérkeringés az összes végtagomba, hogy aztán egy gyors pillantást követően az órára újabb keresésre induljak a könyvespolcok között. Mivel már igen csak rutinos vagyok abban, hogy mit kell keresnem, hamar rá is akadok a megfelelő sorra, viszont közel és távol nem látom a létrát, amivel fel tudnék mászni és a pálcámat is sikeresen ott hagytam a könyvek mellett, ezért alternatív megoldásokat kezdek keresni. Hamar ki is szúrok, egy magas szőkésbarna hajú fiút, ezért habozás nélkül odalépek hozzá.
- Szia. Ne haragudj, de tudnál segíteni? Nem érem el az egyik könyvet, és fontos lenne megszereznem, azzal meg időt veszítenék, ha a létrát meg kellene találnom, vagy vissza kellene mennem a pálcámért. - Kérem meg a fiút. Úgy emlékszem mintha párszor láttam volna egy-két közös órán, de általában mindig annyira el voltam foglalva a saját kis gondolataimmal, hogy nem igazán ragadt meg bennem a jelenléte, annak ellenére sem, hogy van valami különösen vonzó benne, amit nem igazán tudok hova tenni.
- Ne haragudj, hogy megzavarlak, biztos neked is sok dolgod van, ha ilyen későn is még itt vagy. - Teszem még hozzá kicsit zavartan, egy sajnálkozó mosoly kíséretében. Az viszont biztos, hogy ha beleegyezik, hogy leveszi nekem a könyvet, akkor neki aztán semmilyen nehézséget nem fog ez okozni. Jóval magasabb nálam, ha nem ülne, akkor körülbelül a válláig érnék.

Hatalmas nagy szerencsém van, úgy néz ki, mert a fiú egyből segítőkészen kel fel, hogy leszedje nekem a könyvet. Nem tévedtem a magasságát illetően, valóban sokkal jobban fölém magasodik, így tökéletes erre a feladatra.
- Az elveszett emlékek-et szeretném. - Avatom be egyből a könyv címébe, mikor rákérdez. Elvileg ez egy elég jó szakmai jegyzet arról, hogy milyen formái és hatásai vannak az exmemoriamnak, ha ugyan az, amit végrehajtottak rajtam, egyáltalán az volt. Még soha nem hallottam olyasmiről, hogy módosítják valakinek az emlékeit, ilyen szinten, mint ahogy sejtem, hogy az enyémekkel babráltak. Időközben meg is indulok az előbb említett könyvespolc felé  és továbbra is hálásan mutatok a megfelelő polcra, ahol az a bizonyos könyv ücsörög, várva arra, hogy valaki kézbe vegye.

- Ó, szóval cserediák vagy? - Kérdezem kíváncsian.
- Akkor azért nem láttalak még annyit errefelé. Várj, kitalálom… Durmstrangos vagy? - Találgatok továbbra is mosolyogva. Az enyhe akcentusa eléggé árulkodó, van pár  táncos társam, aki ugyan erről a területről származik, így szinte vakon is képes lennék felismerni.
- Mire jutottál? Jobb a választék itt, vagy a Durmstrang több lehetőséget kínál? - Kíváncsiskodok tovább, feléledő érdeklődéssel. Mindig is szerettem olvasni, ez az egyik másik nagy szenvedélyem a tánc mellett, így persze, hogy érdekel, hogy abban a távoli iskolában milyen opciók lehetnek.
- Ez nagyon igaz, én is hajlamos vagyok teljesen megfeledkezni az időről, ha valamibe nagyon belemerülök. Ilyenek például a próbák is, soha nem tudom, hogy mikor elég, mindig kicsit túl hajtom magam. - Vallom be kicsit zavartan nevetve.

Szerencsére hamar sikerül megkapnom a vágyva vágyott könyvet, és amint a kezembe kerül önkéntelenül is végigsimítok a borítóján, és csak az tart vissza hogy ne kezdjem el átlapozgatni, hogy épp társaságom van.
- Valami olyasmi, igen. Szeretnék olyan mélyen beleásni a témába, amennyire csak lehet. Kifejezetten érdekelnek az emlék manipulációk. - Döntök úgy, hogy jobban beavatom abba, hogy mit is keresek, hátha tud még jó könyveket ajánlani.
- Mindenképpen utána nézek annak a könyvnek, hogy megvan-e. - Mosolygok rá hálásan.
- A zárolt részegen meg kellene lennie… egyelőre azokat a könyveket még nem néztem át, mert túl sok időt vesz el az, hogy engedélyt kérjek valamelyik professzortól. - Meg nem is vagyok olyan viszonyban egyik tanárral sem, mióta Brandon elment, akik pusztán személyes érdeklődés miatt engedélyt adnának a tiltott könyvekhez.

- Hmm. Ez azért biztos nem lehet annyira könnyű. Mármint… jó tapasztalatnak tűnik a csereprogram, de utolsó évben különösen nehéz lehet. Ott kellett hagynod a barátaidat, meg a megszokott környezetedet és egy vadidegen országban és közegben kell megküzdened az utolsó évet övező stresszel. - Mondom ki a gondolataimat.
- Hogy tervezel a jövőre vonatkozóan? Szeretnél Angliában maradni, vagy vissza mennél inkább? Folytatod a tanulmányaidat az akadémián? Vagy más terveid vannak? - Árasztom el kérdésekkel puszta kíváncsiságból, de aztán hamar rájövök, hogy ezekkel olyan témákat feszegetek, ami elég kellemetlen lehet igazából másoknak, ezért gyorsan magamba fojtom a többi kérdésemet.
- Ne haragudj, kicsit túl kíváncsi voltam, nem muszáj válaszolnod. - Mondom végül zavartan mosolyogva.

- Örülnék neki, ha több információhoz tudnék hozzájutni, mert amit eddig találtam az igen csak harmatgyenge. - Sóhajtok kicsit csalódottan.
- Egyik könyv sem magyarázta meg azt, ami igazán érdekel engem, csak megemlítették és hamar túl is léptek egy következő témára. Pedig engem kifejezetten az érdekel, hogy mennyire lehetséges egy személynek manipulálni az emlékeit, és hogyan lehet ezt visszafordítani és előhozni azokat az emlékeket, amik valójában megtörténtek. - Könnyű nyíltan beszélni arról, hogy mi érdekel, úgy hogy őt igazából nem ismerem, így nem tudhatja, hogy azért keresem kétségbeesetten erre a válaszokat, mert én magam kerültem bele egy ilyen szituációba.
- Tánc próbák. - Válaszolom a kérdésére újra derűsen elmosolyodva.
- Főleg balettozom, de sok féle más típusú táncot is kipróbáltam már és szeretek. Gyerekkorom óta fel is lépek, és sikerült kiharcolnom azt, hogy engedéllyel elhagyhassam az iskolát, hogy továbbra is részt vehessek a próbákon és a fellépéseken. - Mesélem lelkesen, csillogó szemekkel.