There was a moment a hole opened in the sky - Ulva-Rose & Dash

A mai napom igazán hosszúnak tűnik, olyan mintha soha nem akarna véget érni. A bandával alaposan betábláztuk magunkat, és az elmúlt hetekben szinte mindig volt mit csinálni, mert gőzerővel elkezdtünk dolgozni a lemezünkön. Ma is rekedtre énekeltem magam, mire úgy ítéltük meg, hogy megfelelő lesz az egyik szám, úgyhogy teljesen elfáradva, indulok meg végül haza, kivételesen sétálva, és nem hoppanálva, mert úgy ítéltem meg, hogy egy kis friss levegő az nem fog ártani. Az elhatározásomat tett követi, mert amint végeztünk el is köszönök a többiektől, majd a gitáromat felkapva elindulok London utcáin. Még épp hogy nem sötétedik, de hála a vastag felhőtakarónak, sokkal sötétebb van, mint amilyennek lennie kell. Viszont annyira jól esik a friss levegő, hogy a fenyegető jelek ellenére sem választom a hoppanálást, hanem maradok a sétánál, ami legalább bő félóra, mire elérek a lakásomhoz a stúdiótól. Abban reménykedek, hogy addig csak kibírja az idő, és nem áld meg esővel, de sajnos ezt rosszul gondolom, mert alig haladok előre pár száz métert, megérkeznek az első esőcseppek.

Ez nem is akadályozna meg az előrehaladásban, ha így maradna, de sajnos az időjárás nem az én pártomat akarja fogni, mert pillanatokon belül úgy kezd szakadni az eső, hogy szarrá ázok. Káromkodva menekülök be az egyik beállóba, mert habár én elviselném az esőt, amíg hazaérek, de a gitáromnak nem eshet semmilyen baja, így inkább várok. Végül is nem sietek sehova…
- Téged is elkapott az eső? - Kérdezem pár pillanat elteltével, mikor látom, hogy nem én vagyok az egyetlen, aki itt talált menedéket a szakadó eső elől. Ráadásul ahogy jobban megfigyelem…
- Ó, téged ismerlek! Milyen kicsi a világ, nem? - Kérdezem barátságosan mosolyogva. Igaz, hogy sosem váltottunk egy-két szónál többet, hiszen én nem élek a Bacchus Szentélyében azokkal a nőkkel, akik élvezetet hoznak mások számára, de gyakran megfordulok ott, hála annak, hogy a menedzserünk viszont kifejezetten szereti ott elkölteni az összes pénzét. Így szinte mindenkit ismerek látásból, meg hát azért nálam is sokan próbálkoztak, hogy elcsábítsanak.
- Dolgozni mész? - Kérdezem puszta kíváncsiságból, miközben továbbra is a szakadó esőt figyelem, amin látszik, hogy nem most akar leállni.