Nagy vehemenciával száguldok be a klubhelyiségbe, nagyban bosszankodva azon a tényen, hogy ennyire megerősítették a szabályokat. Ezen a mai napig nem tudok túllépni, hiába telt el majdhogynem egy hónap azóta, hogy új tanfelügyelő lépett az előző helyébe. Régen azt gondoltam, hogy Runcornnál nem jöhet rosszabb, de ezt alaposan benéztem, mert a mostani nő egy katasztrófa. Szinte alig várom, hogy végezzek a Roxfortban, hogy aztán ne fogjanak vissza ilyen szörnyű szabályok, hanem élhessem tovább a kis életemet, mindenféle megszakítás nélkül. Bár tény és való, hogy engem aztán nem érdekel, hogy milyen új szabályok vannak, én akkor is elérem, amit akarok, ha aurorok figyelik minden lépésemet. Amint beérek a klubhelyiségbe, egyből le is vetem magam az egyik kedvenc fotelembe és csak pár pillanatnyi lenyugodás után nézek körül, hogy egyáltalán ki van még rajtam kívül itt, akivel megvitathatnám a rajtam esett sérelmeket, a balszerencsés egyed pedig nem más lesz, mint Josie, aki jelenleg éppenséggel az egyetlen ember, akire rá tudom zúdítani az összes panaszomat azzal a hárpiával szemben. Nem irigylem, de tényleg.
- Szia, Josie. - Üdvözlöm egy szokásos széles mosollyal. - Hogy-hogy még ilyen későn ébren vagy? - Kérdezem tőle, miközben még kényelmesen elhelyezkedek a fotelben, kicsit közelebb húzódva a tűzhöz, élvezve annak a melegét. - Te is utálod ezt a Bagman nőszemélyt? Mert én nagyon. Szerinted hogyan lehetne elérni, hogy eltakarodjon innen? Ennél még Runcorn is sokkal jobb volt, pedig az nagy szó, de ez a nő, teljesen meg fogja keseríteni az utolsó évemet az iskolában. Ez tök igazságtalan. - Magyarázom neki még mindig kissé felháborodottan. - Na mindegy, igazából nem tervezem azt, hogy a te hangulatodat is a béka segge alá vigyem. - Vonok végül vállat. - Kérsz? - Nyomom az orra alá a tökös derelyét, amit ebben a pillanatban találtam meg a zsebemben. - Amúgy… - Mielőtt folytatnám gyorsan körbepillantok, hogy más biztos nem hallgat-e ki minket. - Hogy vagytok Jerrel? Minden rendben van, ugyanolyan rózsaszín felhőben lebegtek és minden jó? - Kérdezem puszta érdeklődésből, de azért direkt lejjebb veszem a hangom a kérdéseknél.
Fel sem veszem Tyler berohanását, már teljesen megszoktam őt, és a többi csapattagot. Arról nem is beszélve, hogy túl jó fej ahhoz, hogy haragudni tudjon rá az ember lánya. Meg amúgy is azzal a nyamvadt könyvvel kellene foglalkoznom, amit feladtak kötelező olvasmánynak. Ha nem is olvasom el az egészet, már pedig Merlinre mondom, biztosan nem fog ez még véletlenül sem megtörténni, de legalább a fejezet címeket meg kéne nézem. - Szia Ty... - A széles mosolya engem is mosolyra késztet. Ragadós dolog a vidámság, arról nem is beszélve, hogy Ty társasága mennyire érdekesebb, mint ez a könyv. - Ki nem? - horkantok fel, miközben nevetek. - De most komolyan, szerintem senki nincs, aki csak egy kicsit is bírná, sőt. Szerintem önként jelentkezők lennének, ha azt mondjuk, hogy gyújtsuk fel az irodáját. - Széles vigyor terül szét az arcomon. Amióta csak Jaggert láttam a képességét használni, engem is megfogott a tűz látványa. Persze az sokkal menőbb, amire ő képes, de szerintem megtapsolná a lángoló irodát ő is. - Ugyan, ennél a könyvnél nehezebben tudnál rosszabb társaságot nyújtani - legyintek. De tényleg, szerintem bármivel szívesebben foglalkoznék, akár sírhatna is a vállamon, csak ne kelljen ezt olvasnom, lehetőleg soha többé. - Naná! - lelkesen veszek belőle, imádom. Igazság szerint szinte bármilyen édességet imádok. Anya hibája, ő volt az, aki gyerekként folyton csak sütött nekünk, így teljesen hozzászoktam, hogy mindig valami édeset eszek. - Minden rendben van! Bár a nyári szünet pokolian hosszú volt, és csak nehezen tudtunk találkozni, de itt, a Roxfortban végre nyugodtan tudunk időt tölteni egymással. Merlinre, már alig vártam! Bár tény és való, hogy Bagman a mi helyzetünket is megnehezíti... Sosem volt ilyen nehéz elbújni a kíváncsi szemek elől, mint most. Ha nem lenne a Szükség szobája, nem is tudom, hova menekülnénk előle. Komolyan, nincs jobb dolga, mint a diákok magánéletében turkálni? - Lelkes vagyok, tipikus, ha Jerről van szó, be sem áll a szám, még úgy is, hogy próbálom kicsit visszafogni magamat, és hallkabban beszélek. Sosem akartuk nagydobra verni, hiszen ez a mi magánügyünk, és biztos vagyok benne, hogy naaagyon sokan lennének ellene, ha kiderülne. Hiszen a mugli születésűekkel szembeni előítéletek még a mai napig nem koptak ki, főleg nem a Mardekárban.
Vendég
Vas. Dec. 13, 2020 5:06 am
You think too much
Jó végre újra vidámabbnak lenni: annak ellenére is, hogy az új szabályok alaposan kikezdik az amúgy sem híres mennyiségű türelmemet, de azon kívül végre kezdem úgy érezni, hogy az életem a megfelelő medrében halad. Itt van nekem Poppy, akit napról napra egyre jobban szeretek, mint embert, és habár kevesebbet tudunk találkozni, de azok a találkozások mindig feltöltenek energiával. Az egyetlen probléma, ami még mindig ott lebeg a fejem fölött, mint valami gordiuszi csomó, az a húgom kiszabadítása, mert arra sajnos még mindig nem sikerült megfelelő dolgot kitalálni. - Én nagyon benne lennék egy ilyenben. Össze kéne állítani egy csapatot a hetedévesekből és megejteni valamikor év végén a vizsgák után, amikor már nagyobb következménye nem lehet a dolognak, még akkor sem, ha valamilyen csoda folytán kiderítené, hogy kik álltak a dolog mögött. - Gondolkozok hangosan. - Megérdemelné az a hárpia, mindenki életét nehezebbé teszi a kelleténél. - Mondom sóhajtva.
- Annyira rossz? - Kérdezem nevetve a könyvre pillantva. - Mondjuk, ha kötelező olvasmányról van szó, akkor nem csodálkozom, ha nem bírod. Szeretek olvasni, de valahogy a kötelezők sose tudnak lekötni, és szinte mindegyiken egy kínszenvedés végig szenvednie magát az embernek. Kivétel ez alól, ha olyan tantárgyról van szó, ami valóban érdekel. Sőt, jobban belegondolva, szerintem azokat a kötelezőket el sem olvastam, amik nem érdekeltek. - Vallom be nevetve. Elégedetten mosolygok, amikor vesz a tökös derelyéből, majd amíg válaszol a kérdésemre addig én már el is tüntetek egyet a gyomromban. - Na ezt nagyon jó hallani. - Mondom őszintén mosolyogva. - Szerintem annak a nőnek nincs saját élete, és rajtunk éli ki. - Csóválom meg a fejem. - Amúgy tudom ajánlani a csillagvizsgálót, az az idő többségében üres és habár tilos lenne elvileg oda felmenni, de… - Vonom meg a vállam vigyorogva. - Általában senki sem veszi a fáradtságot arra, hogy felmásszon azon a több ezer lépcsőn. Ez pedig elég biztonságos hellyé teszi. - Néha én is a pokolba kívánom sokszor. - A másik ilyen biztos hely, az a prefektusi fürdő, bár azzal is vigyázni kell, hogy ne kapjanak rajta. Az is sokat segít a dolgon, ha a legjobb barátod éppenséggel prefektus és mindig készségesen osztja meg veled a jelszót. - Mint Leo velem, ugyebár. - Hol tudtam még elbújni a lányokkal… - Gondolkozok hangosan. - Ó, megvan! Nem messze a klubhelyiségünktől van egy falikárpit, ami egy kis rejtett zugot takar. Nem nagy a hely, de két embernek pont elég. - Adok neki egy újabb tippet.
