Egy újabb roxforti hétvége, amire jól lehet most is Josie-t hívtam volna el, hacsak Anna nem erősködik, hogy legyen már valami közös programunk nekünk is. Ne hanyagoljam őt el, mert nem szép dolog. Tudom, hogy törődhetnék vele egy kicsivel több időt, de az órákon mindig mellette ülök, ha éppen nincs mellettem valaki más. Különben is, gyakran megvan neki is a saját dolga, ahogy a többi testvéremnek. Ha csak velük lógnék a végén, még én lennék a sznob arc a Mardekárban. Azt meg köszönöm, de nem szeretném, egyrészt azért, mert teszek rá, hogy ki hogyan és mit gondol rólam, másrészt nem vagyok én olyan hű de nagyon válogatós barátok terén. A csodálatraméltó szüleimnek talán lenne ehhez egy két szava, de mivel ők nincsenek itt, így nem látják kikkel beszélgetek. Viszont most szerettem volna egy kis teret is adni Josie-nak, meg készülnie kellett a bájitaltan leckéjével, nem akartam teher lenni a számára, maximum ha el is megyek nélküle valahová, nem fogom megállni, hogy ne hozzak neki valami cukiságot, amiről tudom, hogy esetleg ő is szeretné. Csak ezért és semmi más miatt, hagytam őt tanulni és kértem meg Anna-t, hogy eljöjjön velem a Három Seprűbe. Mivel meg akartam mutatni neki, hogy az én elvarázsolt Hayabusa GSX1300R-em ér annyit mint az ő seprűje, úgy döntöttem ezzel megyünk el Roxmortsba. Nekem kényelmesebb, ezzel is lehet „repülni” és mégsem olyan, mintha egy botot lovagolnánk meg a magasban. Én is szeretek kviddicsezni, nem azt mondom, hogy nem, nekem is van seprűm, de koránt sem érdekel annyira, mint Anna-t. Ő már-már kötelességének érezte, hogy minden idejét ami egyszer csak létezett a család mellett a kviddicsnek szentelje. Én csak hobbiból játszottam a kviddicscsapatban, emellett, mert az unokatestvéreimet valamilyen formában mégis támogatni kellett, nem hagyhattam Aurelius-t sem magára, ahogy a házunkat sem. Éppen ezért és semmi egyébért nem vesztegettem egyébre a szabadidőmet, így javulni is tudtam és emellett volt valaki a családban aki edzhetett Anna-val is ha arra került sor. Egy kicsit távolabb beszéltem meg vele a találkozót, nem akartam, hogy a csodálatra méltó Mrs. Bagman rájöjjön, hogy nekem milyen vagány játékszerem van és lapul a zsebemben mindig, ha éppenséggel nem otthon vagyok. Reméltem, hogy ezt Anna is megérti és nem veszi rossz néven ha egy kicsit sétálgatnia kell és nem az udvarról vagy bárhol máshol ahol szem előtt lehetünk indulunk el Roxmorts-ba. Amióta új tanfelügyelő van, azóta semmit sem bízok a Roxfortban a véletlenre. Semmi sem lehet elég biztonságos ahhoz, hogy békésen magamnál tarthassam ezt a járgányt, mindig kételkedni kell valakiben. – Csak, hogy végre megjöttél. – sóhajtok fel, amikor végre Anna is megérkezik, majd körbepillantok óvatosan, hogy meggyőződjek arról senki sem lát minket, majd elővettem a mini motoromat és megnövesztő bűbájjal visszavarázsoltam az eredeti méretébe. – Menjünk még mielőtt valaki meglátna minket. Tudod szeretném még megtartani a motoromat. – magyarázkodtam és gondolkodás nélkül felültem a motorra. Ha ő is így tesz, akkor elindítom a motort és indulhatunk is.
Én voltam az, aki az első hetet az iskolából teljesen kihagyta. Mondjuk nem hiányzott, maximum én a többieknek. Van egy bizonyos fontossági sorrend, ami a következő: kviddics, család, Roxfort. A bajnokságnak pedig nyár végével lett vége, ilyen jól az elmúlt évtizedekben nem teljesítettünk. A vérfrissítéssel a csapat új életre kapott, úgy nyertük meg a kupát, mintha egy egyszerű iskolai mérkőzéssorozat lett volna. Igaz, az oldalam azóta is fáj, de nincs kedvem a javasasszonyhoz járni egy aprócska sérüléssel. A nyarat javarészt seprűn és távol töltöttem, ezért a szabadidőmben szeretek Jericho nyakán lógni. Annyi mesélni valóm van és ki akarom faggatni mindenről, amiről még nem volt alkalmam. Imádom Josie-t, de néha már idegesít, hogy csak hármasban létezünk, mintha ez így lenne normális. Hát pedig nem, én a testvéremet és a barátomat külön-külön is szeretném látni. - Előttem akarsz felvágni vele amúgy? Mert engem ne akarj felszedni. Tudom, aranyvér, ragaszkodunk hozzá, de fúj, az ikrem vagy... - elhúzom a szám és úgy csinálok, mintha komolyan gondolnám ezt a butaságot. Ha valaki, akkor ő ismer, mint a tenyerét, tudja mikor viccelek és gondolok valamit komolyan. Nem úgy, mint a többiek, akik ilyenkor vagy kínosan felnevetnek, vagy elborzadva kezdenek magyarázkodni. Miközben erre így rákérdezek, odasétálok mellé és nem kell kétszer mondania, hogy igyekezzünk. Még ha szépen pislognék sem biztos, hogy az az új beépített ember engedékeny lenne, apa pedig jobb, ha nem tud az ilyesmiről. Amúgy is sokkal izgalmasabb tiltott játékszerekkel szórakozni, mint engedélyezettekkel. Amint a testvérem felül a motorra, én követem és szorosan átölelem a derekát. Ez a mai ölelésadagja is egyben, jó, ha beéri vele. Hiába ragaszkodik a motorhoz, sosem cserélném le a seprűt egy pöfögő gépezetre. Ez túl...mugli, nem túl elegáns, ráadásul még hangos is. Viszont mivel a testvérem, elviselem a kattanásait és nem kapálózok ellene. - Vajsörrel kezdünk, aztán el kell mennünk édességet betárazni. Valaki megette az összes csokibékám, nem tudod, ki volt...? - hangomat felemelem, hogy halljon a motor zúgásának ellenére is. Csak nem várhatja el, hogy egész úton csendben legyek itt mögötte.
Vendég
Kedd Okt. 06, 2020 11:43 am
Anna & Jericho
Minden erőmmel azon voltam, hogy most neki kedveskedjek, de semmi esetre sem akartam seprűre ülni. Lehet egyszerűbb lett volna, de be akartam neki bizonyítani, hogy vannak alternatíváim, plusz nem mindig van neki sem esélye felülni az én motoromra. Különben is, csak annyiban különleges a mai nap, hogy rá szánom az időmet. Szemet forgatok a megjegyzésére. – Naná, hogy! Nagyon megnézném abban az esetben az öreg arcát ha ilyesmi kiderülne rólunk. – természetesen csak kacagok ezen, mindketten tudjuk, hogy ezt nem gondoljuk komolyan. A testvérem, akit szeretek és tisztelek is, de csak az elfogadott és normális keretek között. Hogy szoktuk egymást cukkolni néha? Mi olyan meglepő azon, hogy igen? Semmi. Magunk között úgy is azt mondunk amit akarunk, nem néz senki sem úgy ránk, mintha beteg Mardekárosak lennénk. Szerencsére. – Jó lesz a vajsör, ezt az ötleted nagyon támogatom. – egyezek bele, majd elindítom a motort is, hogy tényleg mehessünk is. Jobb lesz minél előbb eliszkolni innen, mert a végén még valaki ránk talál itt és én magyarázkodhatok a motorról egy sort. Most meg nincs kedvem hazudni. – Ha arra akarsz kilyukadni, hogy véletlenül én voltam-e, akkor megnyugtatlak: nem. Már ezelőtt megdézsmálta valaki, hogy nekem ez eszembe juthatott volna, hogyha érdekel. De nagy a gyanúm, hogy a húgunk vagy az öcsénk volt. – szögezem le. Persze nincs bizonyítékom, hogy ki tette. Lehettem én is akár az éjszaka leple alatt, de nem én voltam, arra emlékeznék. Itt a Roxfortban meg pont nem járkálok az ő szobájában, a végén még félreértések lennének és attól hadd kíméljem meg inkább magam. Elindultunk. Éreztem az ölelését, ahogy… ahogy sehogy, ha bárki azt hiszi, hogy mellette csend és nyugalom van az téved. Így gondolom az is érthető, hogy miért igyekeztünk szerintem mindketten túlkiabálni a motor dübörgő zaját. Mégis imádtam ezen, ezzel utazni. Nem csak azért, mert felvágós vagyok, hanem mert sokkal kényelmesebb. Legalábbis nekem. – Belepótolok az édességvásárlásba, de csak azért, mert ügyes voltál a mérkőzéseken és a család büszke rád. – hátrapillantok rá, hogy lássa azért én is büszke vagyok, csak most inkább előre néznék, mert kordában tudom tartani a motort, ezért gyorsan előre nézek még mielőtt megróna, hogy inkább az „utat” nézzem ne őt.
A családból Jerichohoz állok legközelebb, bár ez gondolom érthető, hisz ikrek vagyunk, már anyánk hasában is el kellett viselnünk egymást. Erős az a kapocs köztünk, épp ezért nyúzom vele annyit, hogy töltsön velem is több időt, még akkor is, ha mindkettőnknek lenne más dolga. Majd egyszer még hálás lesz, amikor már nem leszek mellette. - Megint Dylan...komolyan mondom, egyszer úgy megfogom a fülét, hogy véletlenül talán a kezemben is marad - morgok a testvérem mögött. Ha valaki igazán agyzsibbasztó és idegesítő, az az öcsénk. Nem tudom, miért nem voltunk elegen négyen, miért kellett egy ötödik Lestrange-kölyök is, de talán a szüleink is bánják, hogy így alakult...vagy nem, én mindenesetre nagyon. Szerintem külön sportot űz abból, hogy az idegeimen táncoljon. Jó, szeretem a hülye fejét, csak hát a jóból is megárt a sok. - Hagyd már, inkább Josie-nak vegyél valami szépet. Vagy finomat. Tudod, azt a kávékrémes bonbont, azt imádta. Nekem bőven megvannak a forrásaim ahhoz, hogy tudjak venni magamnak néhány csokibékát és amit még szeretnék. A kviddics miatt egyébként is formában kell maradnom, nem engedhetem meg magamnak, hogy túlzott mennyiségű cukrot vigyek be a szervezetembe, amitől aztán legközelebb már Jer motorja is lerobban a hatalmas súlyom alatt. Roxmorts nem egy hatalmas távolság, ha az ember repülő motorral közelíti meg, de ennyi idő alatt már épp kezdek egy kicsit fázni. Ahhoz szoktam, hogy a levegőben van rajtam egy teljes felszerelés, most viszont átfúj a szél a bőrdzsekimen. Amint leszállunk a motorról, át is ölelem magam és dörzsölni kezdem karjaimat. Talán egy picit rájátszok, húzom vele a bátyám agyát. - Megfagytam! Remélem forró lesz a vajsör és jó habos. Amúgy mesélj már, történt valami, amíg nem voltam? - kezdek faggatózni miközben belekarolok Jerichoba és húzni kezdem a Három Seprű felé. Egész nyáron nem ittam még csak hasonlót sem ahhoz, amit itt adnak. Majd ha év végén kirepülünk, valószínűleg akkor is vissza fogok járni ide, csak a vajsör miatt.
Vendég
Hétf. Okt. 26, 2020 3:58 pm
Anna & Jericho
Lehet, hogy szívtelennek tűnök és nem mutatom ki az érzéseimet felé úgy ahogyan azt ő megérdemelné, viszont örülök, hogy az ikertestvérem és ilyen sikeres, plusz velem akar időt eltölteni, nem pedig a többiekkel. Valószínűleg azon testvéreim közül akikkel együtt élek nap, mint nap ő lenne az első akihez fordulnék ha valami problémám lenne. Van amikor szokott is lenni, de megesett már, hogy szerencsétlen Persephone véleményét kellett kikérnem, mert nem volt Anna itthon. Azóta azt hallom a kis húgomtól, mire és kire kellett az ő véleménye. Tudni akarja, hogy miért nem várhatott halasztást az a bizonyos dolog. Nagyon egyszerű. Azt akartam, hogy Josie mosolyogjon és valami öröme legyen azokban az időkben amíg még a Roxfortban vagyok, mert azután valószínűleg kénytelen leszek elrabolni őt és többet tartózkodni Roxmortsban, mint eredetileg terveztem. De semmi baj se lenne ebből. Legalábbis nekem biztosan nem. Nem tudom, hogy erről Anna vagy a többiek hogyan vélekednének. Mindegy. Megoldanám az egészet és kész. Majd… majd azt hazudom, hogy munkát vállaltam valahol és inaskodok. Ennyi. – Figyelj, születésnapjára megtréfáljuk. Zöld ételfestéket fecskendezünk a bonbonba amit kapni fog és ha sikeresen megfogja a fogát, akkor valószínűleg letesz arról, hogy a te édességedet lenyúlja. Hát nem klassz ötlet? – gonoszan összesúrolnám a tenyereimet, hogyha nem épp a motorbicikli kormányát fognám. Az a baj, hogy én ezt az egészet elképzeltem. Amint szerencsétlen Dylan ráharap a töltött csokira és ráfröccsen a zöld trutymó, ami elől nem lenne menekvése. Uhh… – Vettem már neki olyat, de mondjuk még vehetek szóval… kösz az ötletet. – széles vigyorra húzom a számat, amit ő természetesen nem lát, de semmi baj. Inkább a vezetésre koncentrálok, hogy mégis kifogásolhatatlan legyen az utazás. De persze Anna-ról van szó, természetes, hogy valamit kiemel, miután megérkezünk. Megfogom a motort, amíg ő leszáll róla, aztán a szokásos módon zsugorító bűbájjal eltüntetem a „nyomokat” ami arra következtetne bárkit is, hogy nekem milyen vagány játékaim vannak. Mert most nem hasonlít semmi másra, csak egy játék motorra, amivel semmi baj sincs, addig jó, amíg senkinek sem okoz gondot ez az egész. – Igen? Én meg megfőttem. Nem értem mi a gondod. – szemet forgatok. Majd igyekszem vele menni, hogy ne kelljen szerencsétlennek húznia engem maga után, mint valami tehetetlen kiskutyát. – Találkoztam párszor Josie-val, azt hiszem mindkettőnknek jót tett, hogy a szünetben is látjuk egymást. A szülei nagyon… ráálltak és én fel akartam vidítani őt. Hera néhányszor vendégül látott, beszélgettem vele is. Elég klasszul berendezte magát, ha érdekel és a manói is kedvesek a maguk módján. Nem rettegnek annyira attól, hogy Lestrange vagyok. Azt hiszem sikerült annyira megkedveltetnem magam velük, hogy ne a frászt hozzam rájuk. – röhögöm el a végét. – Otthon tudod a szokásos. Dylan a kismalac és Persephone az ártatlan mindenben, mint mindig. – felsóhajtok, a szüleinket direkt kihagytam és nem részleteztem, hogy ők mit csináltak és egyre többször tünedeztek el az ebéd után. Szerintem ő is ismeri őket, hogy tudja az ő szerelmük olyan határtalanul zavaró ránk nézve is, hogy az már fájó. – Ám mindent összevetve már nagyon vártam, hogy végre hazahozd a hátsódat és leülj közénk s, velem legyél. Még ha ez nem is látszik. – nézek rá nagy komolyan, amikor végre sikerül elérni a Három Seprűhöz s, valahogyan benyitni annak az ajtaján.
Butaság lenne pont az ikrem előtt titkolni, milyen kárörvendő tudok lennie, vele egyetemben. Nem tehetek róla, szeretem az öcsénket, de nincs hozzá elég türelmem. A családunk legtöbb tagja egyébként is furcsán van összerakva, nem értem sok esetben, miért pont úgy reagálnak, ahogy. Talán máshogy vagyok kezelve, apa szemében más helyet foglalok el, mint a lánytestvéreim, de hát Merlinre, mindenkinek megvolt a lehetősége rá, hogy az legyen, aki lenni akar. - Benne vagyok. Megérdemelné. Csak ne keverd össze az én csokimmal. Bár jól áll a zöld, nem a fogaimon szeretném látni - előre figyelmeztetem, amiből szerintem leszűri, hogy nagyon kikapna azért, ha a végén engem szivatna meg az igazi tettes helyett. Kíváncsian és izgatottan vártam már ezt az időszakot. Más dolog egy-egy hétvégét távol lenni, mint egy egész nyarat. Nem mondom, életem legjobb nyara volt, de most jól esik, hogy ölelgethetem és nyúzhatom a bátyámat. - Hera... - forgatom a szemem a nővérem nevét hallva. Ha valaki, ő igazán tudja, hogy nyitogassa a bicskát a zsebemben pusztán a létezésével. Bármikor, amikor családi körben vagyunk, ő olyan feszélyezetté válik, hogy szinte érzem, ahogy a rossz energiái megpróbálnak átragadni rám is. Érdeklődve hallgatom tovább a mesét, aztán lassan megindulunk a Seprűbe, hogy valami igazán jóval is kényeztessük magunkat. Már azelőtt érzem a vajsör ízét a nyelvemen, hogy belépnénk a meleg, jó hangulatú helyre és helyet foglalnánk a kedvenc asztalunknál. - Örülök, hogy semmi nem változott rossz irányba. Nem nagyon bíztam benne, hogy össze bírod tartani a tesóinkat - nyújtok nyelvet neki, majd elégedetten elvigyorodom. Még jó, hogy hiányoztam neki! Hisz ő is nekem. - Jayden még az iskolában van? Visszajön? - teszem fel a kérdést halkabban, mielőtt még meghallaná más is. Az iskolai pletykákról is lemaradtam, ezért bőven lesz miről beszélgetnünk. Le is pakolom a holmim a szabad székek egyikére, és helyet foglalok Jerichoval szemben. - Meghívsz az első körre? Elmondok cserébe egy titkot.
Vendég
Csüt. Feb. 04, 2021 11:46 am
Anna & Jericho
Komolyan nézek Anna-ra, mintha most valami nagyon sértőt mondott volna nekem azzal, hogy esetleg összecserélem a csokikat. Annyira okos azért vagyok, hogy különbözőeket válasszak, mindenkinek azt amihez kedve van és jobban illik hozzá. Az ember sosem felejti el, hogy mik a testvérei kedvencei. Anna meg túlságosan közel áll a szívemhez, hogy ilyesmivel felhergeljem őt, elég ha a többi testvérem gondoskodik erről. Nem igaz? – Nyugalom, aggodalomra semmi ok, amíg és amikor engem látsz. Azt hittem tudod, hogy a családban nem én vagyok az ellenséged. – nem mintha közülünk a testvérei közül olyan hű de könnyen el lehetne dönteni, hogy ki kinek az oldalán áll vagy ki van ki ellen igazából. Mi még akkor is marakodunk ha szeretjük a másikat, vagy éppenséggel valami olyanra készül, ami élete legjobb döntése lehet és ezzel kitűnhet közülünk. Mindannyiunknak megvan a maga kedvelt szokása, az a tényező amitől gátlások nélkül boldognak érezzük magunkat, talán ilyen Anna kviddics elkötelezettsége. Engem is érdekel, de nem annyira, hogy csak erről szóljon az életem. Büszke vagyok rá. Egy kicsit. – Én csak azt tettem amihez a legjobban értek tudod. Mindenkinek megígértem valamit és azt azóta se tartottam be. Ők nem felejtették el, de engem azóta sem érdekel. Amondó vagyok, hogy inkább rám haragudjanak, mint egymásra. Tudod a közös ellenség összehozza őket, talán… De ezután még őszintén nem néztem, mert mással voltam elfoglalva. Különben is, nekem itt vagy te szövetségesnek. – azzal megengedtem magamnak egy széles mosolyt. Ennyi jár neki.
Odabent a Három Seprűben azonban másra sem tudtam gondolni, csak arra, hogy végre vajsört kaphassunk és ne a családunkról beszéljünk. Tudom, hogy ezeket a dolgokat amúgy is megtudja majd a többiektől, szóval nem fáradozom tovább fecsérelni az időnket ilyesmivel. Leülünk egy asztalhoz és igyekszem nem túl bárgyú képet vágni Jayden nevének hallatán. Tudom, hogy úgysem úsznám meg egy nem tudommal. – Maradjunk annyiban, hogy vagyunk egy páran akik nagyon örülnének annak ha nem jönne vissza. De ha információ kell róla, gyanútlanul körbe kérdezhetek. Őszintén eddig nem nagyon érdekelt, hogy mi van vele. – azzal karba tettem a kezem, nem hiszem, hogy részleteznem kell mennyire szkeptikusan és hitetlenkedve állok azokhoz a fiúkhoz akikről kiderül, hogy Anna érdeklődik vagy ők érdeklődnek Anna iránt. – Meghívlak, de csak azért, mert ma felakarlak vidítani valamivel. – azzal felpattantam az asztalunktól és a pulthoz mentem, hogy vajsört kérhessek magunknak. Egyszerűbb úgy azt hiszem, mint feltűnési viszketegségben és gőgben szenvedve jelezni, hogy kérnénk valamit és rögvest vegyenek minket észre. Most ez hiányzott a leginkább.
Nem gondoltam, hogy túlzásba kellene vinni a készülődést, ezért a randi napján csak a szokásos készülődést ejtettem meg. Némi izgalommal a gyomromban indultam el, és félúton összefutva a testvéremmel nyomtam egy puszit az arcára. Viccesen megjegyeztem, hogy ez életem legrosszabb napja, de azt nem sejtettem, hogy ebből ő el fog bármit is hinni. Igaz, még nem meséltem neki Nate-ről és a találkozásainkról, időnk sem volt nagyon. A tanulás és a kviddics mindkettőnket lefoglal, ráadásul úgy össze vannak néha nőve Josie-val, hogy azt hinném, már el is felejtette, hogy nem lehet más fontosabb nálam. Most pedig azért nem volt esélyünk sem bővebben beszélgetni, mert mennem kellett, hogy időben ott legyek a megbeszélt helyen és időben. Nem örülök, hogy most itt ülök a Három Seprűben, amikor még ott kellene üldögélnem a pokróc alatt a fiúval, aki régóta először őszintén érdeklődik irántam. Alig egy órácska jutott, amikor Jericho felbukkant a semmiből, és azzal a szöveggel rángatott el, hogy valami nagyon nagy baj történt otthon, azonnal mennünk kell. Na, hát ez utóbbi azért furcsa nekem, mert annak ellenére, hogy otthon történt valami, mégis itt ülök a szokásos asztalunknál, és azt várom, hogy ő visszaérjen az italainkkal. Gyanúsak a körülmények, de hát bízom a testvéremben és abban, hogy tudja, mit csinál. Elvégre nem úgy ismerem, mint aki keresztül akarná húzni a számításaimat. - Köszönöm - nézek fel rá, amikor elém rakja a vajsört. Megvárom, míg helyet foglal velem szemben, csak ezután szegezem neki a kérdést. - Szóval? Miért itt ülünk? Mi történt? Leégett a ház? Őszintén remélem, hogy nem a házzal történt valami, és nem is valamelyik családtagunkkal. Talán Persephone-ért nem lenne kár, de a többek...jó, őt sem szeretném, ha rossz érné. Most pedig már tényleg kezdek ideges lenni, körmömmel az üvegemet kocogtatom.
Vendég
Szomb. Márc. 06, 2021 9:59 pm
Anna + Jericho
Szükségem volt az egyetlen olyan testvéremre, akire mindig számíthatok, ez a testvérem meg jelen esetben Anna volt. Egyáltalán nem érdekelt, hogy éppen mit zavarok meg és kivel, egyszerűen ki akartam sajátítani szerencsétlent, mert most volt olyan alkalmam amikor úgy lehetek vele, hogy nem kell az órákra koncentrálnom és a kviddicsre. Természetesen mindkettőnknek megvan a magunk esze és akarata ehhez a játékhoz, de valószínűleg nekem ez csak egy hobbi marad, míg neki egy hívatás. Nem mellesleg csak azért kezdtem el játszani, hogy az unokatestvérünket boldoggá tegyem és megmaradjon köztünk az összhang. A világért se hagynám szerencsétlen békaRéliomat egyedül, az más kérdés, hogy miatta még Josie-t is meggyőztem, tartson velem annak idején. Így egyikünk sem lesz féltékeny és ez őszintén boldoggá tett, mert támogattuk egymást a kviddicsben is. De most nem Josie volt az akit elhívtam ide – simán megtehettem volna amúgy – de Anna ugye végre a Roxfortan van és én minden egyes pillanatot ki akarok használni arra, hogy megoszthassam a fontos információmat vele. Pont ezért – nem is érdekelt, hogy mit zavarok meg éppen – kitaláltam, hogy otthon baj van. De koránt sem volt otthon semmi baj sem, de ez kit érdekelt? Úgy láttam, hogy nagyon ki kell őt menteni abból a helyzetből amiben volt – istenem ha látta volna magát mennyire… olyan volt, mint én amikor Josie-val tervezünk valamit kettesben és annak mindig az lesz a vége, hogy nincs szívem elengedni őt. Na pontosan ettől akartam megkímélni Anna-t is. – éppen ezért találtam ki, hogy otthon baj van. Logikus nem? Elég hihető, lehet, hogy a fater túladagolta a Százfűlé-főzetet, aminek következtében mindent kiokád amit… ja semmi, ilyen hatása sajnos nincs annak a szernek amit ő fogyaszt, na mindegy. Pedig megnéztem volna. Gyanútlanul mentem el a sörünkért, mint mindig, most is elővettem a legbizalmasabb és legkomolyabb arcomat, hogy még véletlenül se fogjon gyanút, csak a semmiért hívtam őt ide. Amint megvolt a vajsör, kifizettem és az asztalunkhoz vittem, az egyiket letettem elé, hogy nyugodtan neki foghasson és elkezdje betermelni. Valószínűleg nem ez lesz az első, hogyha bárki is engem kérdez. Nem áll szándékomban leitatni őt, de csak így kérdezgethetek tőle… dolgokat. – Anna, tudhatnád, hogy otthon minden rendben van. Valószínűleg akkor most Persephone és a többiek is itt lennének, hogyha komoly baj történt volna otthon. – belekortyolok mindent tudóan a vajsörös korsóba. – Csak láttam, hogy kényelmetlen helyzetben vagy és gondoltam kimentelek. Plusz amúgy is beszélgetni akartam veled. Pusztán a véletlen műve, hogy épp elfoglalt voltál valaki mással. Jobb nem jutott az eszembe, ne haragudj. – sóhajtok egyet és ártatlanul széttárom a karjaim.
Tudhatnám egyébként, ismerhetném a testvéremet annyira, hogy ismerjem a hülye ötleteit és hirtelen fellángoló szeszélyeit. Pedig tényleg elhittem, hogy nagy a baj, és nem is értem, miért hiszem még mindig, hogy ez nem szabotálás akart lenni. Várom a választ, de az arckifejezését látva már forgatom a szemem. Inkább belekortyolok a vajsörbe, mielőtt egyből a torkának ugranék. Csodálatra méltó, mekkora egy idióta tud lenni. Fel is vonom a szemöldököm, és köhécselek párat. Félrenyelem még az italt is miatta... - Kellemetlen helyzetben voltam - ismétlem szavait, úgy nézve rá, mintha megerősítést várnék arra, hogy tényleg ezt mondta, nincs-e probléma a hallásommal. - Te idióta hülye barom! - csattanok fel, kicsit megemelve a hangom. - Végre volt időm elmenni egy kicseszett randira, erre elrángatsz? Rám hozod a frászt, és elrángatsz, bazdmeg?! Hogy beszélgessük? - értetlenül pislogok a testvéremre. Azt hiszem, utoljára akkor voltam ilyen dühös rá, amikor élve el akart ásni a homokozóban. Az sem ma volt, hogy úgy mondjam. Hosszan sóhajtva ingatom meg a fejem, és temetem arcom a tenyerembe. Komolyan, Merlin, mivel érdemeltem ki ezt a faszjancsit? - Nem szoktam ilyet mondani neked, de légy szíves tedd meg nekem, és fulladj bele a vajsörödbe. Idióta hülye majom... Komolyan Jericho, a csajod ennyire elvette az eszed, hogy egy életre kelt, sétáló, üresfejű mandragóra lettél? Merlin szakítsa szét a vérvonalunkat... - továbbra is emeltebb hangerőn, szinte levegővétel nélkül osztom a testvérem. Nem zavar, hogy látnak, nem zavar, hogy hallanak, és az sem, hogy esetleg megbántom Őt, aki egyébként fontosabb kell, hogy legyen minden más férfinál az életemben. Felállok az asztaltól, és a pulthoz sétálok, hogy kérjek egy rövidet, amit ott helyben le is döntök. Kezeimet ökölbe szorítom, nyugtatom a bennem rejlő tüzet, és visszaülök az asztalunkhoz. Duzzogva ugyan, de ha már elhozott, itt is fogok maradni, terveim szerint szépen lerészegedve.
Vendég
Csüt. Márc. 11, 2021 8:24 pm
Anna + Jericho
Amikor önmagadat akarod megtalálni, de rátalálsz valami egészen másra elfog az a bizonyos érzés, hogy jobb lett volna nem hagyni a dolgokat, hogy úgy történjenek ahogy. Éppen ezért, na pontosan ezért kellett nekem szerencsétlen Jagger-t is megzavarnom az akármijében amiben éppen benne volt. Különben is vele ellentétben én ismerem Bailey Yordmoon-t és semmiképp sem szeretném ha a húgom vele társalogna. Ha az kell, hogy kinyissam a szemét, akkor kitalálok valami égbe kiáltó ótvarságot, hogy otthon haldoklik valaki vagy ég a ház és valamit tennie kell neki, mert ő ért a tűz irányításához és hasonló okosságok amikkel jöhettem volna. Ha kell az orra alá fogom dörgölni azt az újságot amelyikben az ő képét láttam és a róla szóló cikket, amit anno az a szerencsétlen írt róla. Persze látszólag semmi zavaró nem lett volna benne, ha a nyelvezetéből nem azt olvastam volna ki, amit. Ne becsülje alá már senki se az én ikertestvéremet! Ugyanez lenne a helyzet akkor is, hogyha Hera-t szólnák meg, az öcsénket vagy a húgunkat. Nem oszt nem szoroz, csak mindig más indíttatásból állnék a dolgokhoz. Komolyan ránézek, amikor megismétli, hogy kellemetlen helyzetben volt. Most merje azt mondani, hogy nem volt abban basszus! Bólintok is egyet. Függetlenül attól, hogy utána lehülyéz és valami kicseszett randit emleget. Leszarom bazd meg, hogy ő randizik, de ne Bailey-vel tegye a fenébe is! Bár továbbra is komolyan nézek rá. Most mit vár? Azt hiszi volt akkor valami normálisabb tervem is, amikor megláttam, hogy kivel dumálgat? Nagy frászt volt! Csak azt tudtam, hogy el akarom szerencsétlent hozni onnan. Még meg fogja köszönni nekem, hogy megmentettem az életét. Csak még kicsi buta ahhoz, hogy észre vegye baszki. Függetlenül attól, hogy miket vágott hozzám én teljesen nyugodtan ittam bele a vajsörömbe. De amikor a vérvonalunkat is belekeverte Josie-val egyetemben – mindenki füle hallatára – összehúztam a szemöldökömet érthetetlenül. Nem is értem milyen baja van. Viszont attól függetlenül, hogy felálltam volna és az asztalnak támaszkodtam volna a karjaimmal, hogy észre vegye mekkora hülyét csinál magából inkább nem akartam fenyegetést jelenteni a számára. Helyette megőriztem a hidegvéremet és megpróbáltam a hisztije ellenére csendesebben válaszolni neki, minden egyes kérdésére. – Bocs, de fel kell, hogy világosítsalak. Ugye tudod, hogy azzal a Bailey Yordmoon-nal társalogtál aki a suli újságba azt a borzalmas cikket írta rólad? Én a te helyedben messze elkerülném a srácot, mert tuti másra kíváncsi, nem pedig rád. Olyan nagy bűn, hogy megakarlak védeni tőle? Én értem, hogy nagy lány vagy már és fel tudod perzselni az egész kicseszett világot, de ha az a kretén tönkre teszi a szíved nem fogok jót állni magamért. – kevés olyan ember van vagy volt a Roxfortban akit nem szívleltem valami miatt, Bailey Yordmoon pont ilyen volt. Bárkit szívesebben láttam volna Anna mellett, csak őt nem bazd meg és neki pont vele kell randiznia. Randizna baszki. A kurva életbe!
Nem, alapvetően nem vagyok olyan lány, aki jelenetet rendez idegenek előtt. Sőt, még ismerősök előtt is lerendezem azzal, hogy a szememet forgatom, főleg, ha mondjuk Persephone-ról van szó. Ritka alkalom az, ha mi az ikertestvéremmel összeveszünk, ilyeneket talán még soha nem is vágtam a fejéhez. A mostani dühkitörésemet nyilván ő sem veszi komolyan, ő lenne az utolsó, akire alapesetben azt mondanám, hogy nem akarom, hogy bármi közöm legyen hozzá. Haragszom, mert pont benne bíznék annyira, hogy békén hagy, sőt, jobb esetben inkább megmenti a randimat, nem elrontja. Erre, most még olyan dumával is előáll, amire én csak felvont szemöldökkel bámulok rá, és nagyokat pislogok. - Te barom! Az nem Bailey volt, hanem Nathaniel! - széttárom a karjaim, és megkopogtatom a fejem a mutatóujjammal, hogy értse, továbbra is egy hülyegyereknek tartom. - Az ikertestvére. Tudod, mert nem csak mi vagyunk ikrek - úgy beszélek hozzá, hogy azzal a három IQ-jával is megértse, milyen nagy baromságot csinált. - Ne most játszd nekem a nagytesót, aki megvéd mindentől és mindenkitől, mikor amúgy a hét legtöbbnapján magasról leszarod, mi van velem - talán sokkal jobban megsértődtem rá azért, amit hozzáfűzött a Yordmoon szálhoz, mint azért, mert kéretlenül meg akart menteni. Azt sem tudtam, ki az a Bailey, beállhat a sorba a többi után, akik a rosszat látják bennem az összes többi ellenére. Lehet, hogy Jericho erre ki van élezve, és nem akarja, hogy egy ilyen emberrel randizgassak, de komolyan, mi köze van hozzá? És ha nem az ikerrel találkoztam volna? Akkor sincs hozzá joga, hogy hazugsággal elvigyen. - Remélem tudod, hogy most kurvára utállak - morgom még oda neki, mielőtt beleinnék a vajsörömbe. Hát...ha eddig nem tűnt fel neki, akkor nem is vagyunk igazi testvérek.
Vendég
Kedd Ápr. 20, 2021 11:55 pm
Anna + Jericho
Vállat vonok, amikor közli, hogy akit vele láttam az nem Bailey volt, hanem Nathaniel, mintha én azt tudtam volna. – Szerinted különbséget tudok tenni köztük? – nagyot néztem miközben feltettem neki ezt a kérdést. Tudhatná nagyon jól, hogy én ehhez tényleg nem értek, annak örülök, hogy magamat meg tudom különböztetni tőle és kész. Nem mintha olyan nehéz lenne, tekintve, hogy ő lány. – Nem, hogy örülnél figyelek közben rád is. – karba teszem a kezem és haragot színlelek, nem csak ő lehet megsértődve, nem? Hanem akár én is. Bár akármilyen is legyen rá úgysem tudnék haragudni. Nincs miért és felesleges is. Tény, hogy igyekszem a testvéreim nyelvén beszélni, szót érteni velük úgy ténylegesen, nem csak mert nincs jobb dolgom és rájuk szorulok. Látom, hogy a szüleinkre nem igen számíthatunk. Végső soron, ők nagyon örülnek annak a helyzetnek, amit évek óta sikerült kialakítaniuk. De nekem és a testvéreimnek naponta szembe kell néznünk az ők hibáikkal. Míg például az unokatestvéreink vidáman viháncolhatnak az udvaron gond nélkül, mert az apjuk a miénkkel ellentétben a jó oldalon állt, addig nekünk körül belül meg kell húznunk magunkat és vigyáznunk kell minden léptünkre, mert még a lélegzetvétel is bűnnek számít. Persze vannak sikereink és olyan érdemeink, amikkel képesek vagyunk meghazudtolni a szüleink tetteit, de akkor is a fejünkhöz fogják vágni, hogy kinek a gyerekei vagyunk. Használhatnám amúgy megrémítésként, szétkürtölhetném, hogy ne álljanak szembe velem, mert akkor baj lesz és lesz hadd el hadd, de félő, hogy a mai világban lecsuknának érte. Azt meg, higgye el mindenki, hogy nem akarom. Nekem, komoly terveim vannak a jövőmmel kapcsolatban és messzemenően távolra szólnak az Azkabantól. – Persze. De azt hiszed érdekel? Nekem akkor is fontos vagy ha nem látod most még az egésznek az értelmét, hogy mit miért csináltam amikor azt hittem, hogy Bailey-vel vagy. Különben is, te is beleszólhatnál az én kapcsolatomba ha Josie-val kapcsolatban valami rosszat tudnál és engem akarnál védeni. Különben tudom, hogy Josie nem olyan lány, szóval egy rossz szavad se lehet róla. - komolyan ránéztem, remélve, hogy megérti miről sóderolok neki.
