Freya & Arnfrod

Freya & Arnfrød

ermészetes, hogy kíváncsi vagyok, hogy minden érdekel, ami egyszer csak lehetséges. Így lehet az is, hogy a kíváncsiságomból fakadóan érdekelnek a betegek. Hogy mi történik velük, min mennek keresztül. Mivel jöttek be, úgy értem milyen problémával kerültek be. Most épp egy rakás beteglapot kell átadnom az illetékes medimágusnak. Nem akarok késlekedni, ezért is sietek és igyekszem minél előbb oda érni. Egy nap én is szeretnék fejlődni és egyre jobb lenni ebben, most sem díszből vagyok itt. Büszke vagyok arra, hogy segíthetek másoknak, főleg mert tudom, hogy ezzel én is jobban érzem magam, egy kicsivel. Semmi rossz nincs ebben.
Épp befordulnék az egyik folyóson amikor összeütköztem véletlenül valakivel. Pár írat kiesett a kezemből, de nem vészes. Össze tudom szedni, igazából segítség nélkül is, de sebaj. Ha már volt kedves felvenni egy-két dokumentumot, akkor, persze, hogy én sem ordítom le a fejét, amúgy se tenném, de ez inkább addig jó, amíg a civilek nem tudják.
– Semmi baj, nem történt semmi hölgyem. – most mondhatnám, hogy hozzászoktam ehhez, de igazából annyira nem. Na de nem is ez a lényeg. Épp sikerül mindent összeszedni, aztán kíváncsian nézek rá, amikor a nála maradt pergameneket kezdi szemmel láthatóan tanulmányozni. Persze nem engedhetem meg neki, hogy a betegekről információt szerezzen ezért egy kicsivel határozottabban sikerül „kikapni” a kezéből a pergament. Majd ránézek amikor azt mondja, hogy a rokona az illető. Megnézem a papíron írt nevet is, majd visszaemelem a pillantásomat a hölgyre.
– Maga is? Ne aggódj, minden rendben lesz. Azért vagyunk itt, hogy segítsünk. Biztosíthatom arról, hogy a rokona biztos kezekben van itt. Rendbe fog jönni, csak egy kis idő kell neki. – magyarázok, egy picivel kedvesebb hangnemben. Talán nem kellett volna nekem sem olyan hirtelen elkapnom azt a pergament. De akkor is. Honnan tudhattam volna én azt, hogy egy rokon az? Na honnan? Hát pont ez az.
– Volt már bent nála? – kíváncsiskodom. Természetesen nem rosszból kérdezek én ilyeneket, hogy inkább menjen oda hozzá, hogyha esetleg megnyugszik. Lehet, hogy nem mindig az a legjobb. Az is lehet, hogy egy kis friss levegőre van szüksége. Van akinek nehéz átdolgozni, hogy egy szerette ide került. Nem csodálom, hogy mindent is tudni akar róla, még akkor is ha erről nem én hanem közvetlen a medimágus kell tájékoztassa a beteg hozzátartozóit.

Freya & Arnfrød

omolyan nézek a nőre, megpróbálom kitalálni, hogy vajon mit kereshet itt. Mármint valójában. Az egy dolog, hogy meglepi őt, hogy azt mondom már volt itt valaki ugyanennél a személynél. Persze nem meglepő, hogy a családtagok nem közlik egymással, hogy mi a helyzet ha meglátogatják egy beteg rokonukat. Kíváncsi vagyok. Nem bolond. Ha nagyon rákoncentrálok talán ki tudom deríteni, hogy mi jár éppen a fejében. De aztán leteszek róla.
– Igen. Tudja a másik lánya, gondolom az ön testvére. – magyarázok, mintha ez lenne a leglogikusabb dolog a világon, hogy közlöm az illetővel, hogy a testvére már járt itt. Ami elég fura, hogyha ezt az apró részletet nem kommunikálják le egymással. Na mindegy. Nem az én problémám, nem lehet mindenki olyan, mint én és a testvérem, ha a kommunikálásról van szó. Persze Samuel minden csak nem egyszerű testvér, mert hozzá hasonló bizonyára nincs. A maga módján különleges is, meg nem. Attól függ, hogy az ember kit kérdez.
Összeszedtem a papírokat. A nőtől is elvettem még mielőtt túlságosan sokat tanulmányozna olyasmit, ami nem igazán tartozik rá. Nekem meg azt tanították, hogy figyeljek oda arra, amit éppenséggel csinálok vagy mondok. Éppen ezért, mivel tudtam, hogy nem kéne sokáig szorongatnia a papírt rajta az információkkal inkább elvettem tőle. Más lehetőségem nem igazán volt.
– Ne haragudjon, de erről csak a medimágus beszélhet. – én meg nem voltam medimágus, legalábbis még nem. Éppen ezért tényleg jobbnak láttam, hogyha erről az egészről nem beszélek, még akkor is hogyha éppen egy hozzátartozóról van szó. Valószínűleg ettől most én leszek a legrosszabb a világon, de csak azt teszem és mondhatok ami a munkakörömbe beletartozik, szóval semmit. Még.
Felsóhajtok.
– A rokonáért viszont tényleg nem kell aggódnia, itt jó kezekben van. Ha emiatt is aggódna, nem kell. Rendbe fog jönni, azért vagyunk mi itt, a Szent Mungóban dolgozók. – magyarázok tovább.
– De ha gondolja jöjjön velem, jobb ha elkísérem a menzára, addig talán lenyugszik egy kicsit, mit szól hozzá? – útba esik az a medimágus is, akinek oda kell adnom a papírokat szóval nem lesz gond, ha ezektől az információ dús papíroktól megszabadulok és valahogyan lenyugtatom a nőt.  

Freya & Arnfrød

róbálok együtt érző lenni, vagy legalábbis úgy tenni, mintha együtt éreznék vele, holott kezdem kapiskálni, hogy miről van szó. Vagyis miről nincs szó. Bizonyára megvan a saját oka amiért ennyire bizonytalan velem szemben, amiért nem akarja megmondani, hogy ki is ő valójában, mert az biztos, hogy nem a beteg rokona. A legilimentorság átka. De nem árulom el magam, vagy legalábbis nem olyan egyszerűen. Inkább hagyom, hogy magától mondja majd el, hogy mi az eredeti célja. Valószínűleg elsőre nem fog kiderülni, mert miért is derülne ki, ugyebár… De talán néhány perc elteltével.
– Igen? Pedig a testvére is nagyon kedvesnek tűnt, akárcsak ön. Na persze nem tudhatom, hogy mi miatt vesztek össze, biztos én se jönnék ki jól vele ha nekem kellett volna felnőnöm mellette. – mondom mindezt határozottan, mintha tényleg így lenne. Pedig nem volt így, azonban ezt a nőnek nem kell tudnia, hogy tudom mi jár a gondolataiban.
– Elhiszem, hogy sok a dolga. Viszont én nem vagyok feljogosítva arra, hogy bármit is mondjak a betegek családtagjainak, csak a medimágus teheti meg. – nyomatékosítom őt, hogy megértse nem a rossz szándék vezérel engem, csak tényleg köt a titoktartás.
– Gyógyítóinas vagyok, a bájital és növénymérgezések részlegen, de megkértek, hogy ezt az adag pergament adjam át a varázstárgyak okozta balesetek részleg egyik ügyeletes medimágusának. – mert nyilván biztos, hogy megkérdezte volna, mit keresek ezen a részlegen, hogyha az enyém nem is itt van és honnan tudom ezeket a dolgokat az esetleges rokonról, akiről tudom, hogy nem a rokona, de nem mondhatom neki el. Nagyon egyszerű válaszom lenne erre is, csak akkor valószínűleg meg kellene magyaráznom, hogy minden a velem született képességekkel kezdődött. De mivel nem vagyok idevalósi, senkit sem érdekel, hogy milyen képességeim vannak, hacsak nem a szakmával kapcsolatos, mert az nagyon fontos.
– Áh értem. – ettől függetlenül azonban tudom, hogy nekem továbbra is hallgatnom kell erről, mert kénytelen vagyok rá.
– Sokan vannak ezzel így. – megyek azonban tovább a menza irányába, csak előre kell menni, majd letérni jobbra és a folyosó végén már ott is van a nagy ajtó, ami sokaknak „kincseket” rejt, másoknak meg csak a szörnyű kórházi kaját, de ettől függetlenül a kávé például isteni tud lenni.

Freya & Arnfrød

em akartam ráijeszteni azzal, hogy legilimentor vagyok, ez sokszor hasznos tud lenni, főleg ha egy betegről van szó, aki nagyon makacs és nem képes elmondani, hogy mi is baja, mert fél. Ezen a nőn is azt láttam, hogy fél elmondani az igazat. De nem bánom, engem egyáltalán nem zavar, hogy nem bízik meg bennem. Valószínűleg én se mondanám el magamnak, hogy miért vagyok itt valójában. Mindenesetre tetszik ez a játék, ezért belemegyek, hogy úgy teszek, mintha elhinném azt amit mond. Egy darabig vicces, viszont egy idő után megunom és minden bizonnyal rávilágítok arra, hogy mennyire rossz úton jár, hogy nem kell félnie. A félelem az ami meggátolja az embert mindentől, de főleg az újításoktól és egy beteg estében a javulástól. Éppen ezért csak bólintok először arra amit mond, végtére is igaza van azzal kapcsolatban, hogy ez az egész egy kicsit zűrös dolog lehetne, ha tényleg ez lenne.
– Megértem, nem mindig olyan testvért kapunk amilyet szeretnénk, viszont ott vannak helyettük a barátaink, őket mi választhatjuk meg. Szóval gondolom biztos van egy-két olyan barátja, akit esetleg testvéreként szerethet vagy jobban kijön vele, mint a testvérével. – nem vagyok jó a bölcsességek mondogatásában, de talán hátha megérti, hogy miről beszélek. De neki nyilván nincs ilyen problémája, nekem azonban teljesen bele kell élnem magam ebbe a szerepbe.
– Nap, mint nap tanulok valami újat. De azért köszönöm. – a folyosón sétálva megpillantom Wallie-t, oké tudom, hogy mindkettőnknek dolga van, viszont arra gondoltam, hogy ezeket a papírokat rá bízom. Ő úgyis nagyon kíváncsi és szerintem ha így folytatja nagyszerű medimágus lesz belőle.
– Szervusz! Ne haragudj, tudom, hogy elfoglalt vagy, de ezt esetleg oda tudnád adni Dr. Montgomery-nek? Köszi.– nem vártam meg a válaszát, ilyenkor az a baj, hogy muszáj cselekednem és a kezébe nyomnom, mert ő is láthatta, hogy ez lesz a legjobb és én biztos voltam abban, hogy őt nagyon érdeklik a varázstárgyak okozta balesetek is. Plusz magam is elvittem volna oda, ha nem lettem volna lefoglalva.
Visszapillantok a nőre. Na erre biztos ő sem számított, nem baj. Igazából én sem, de örülök annak, hogy megpillantottam Wallie-t. Valószínűleg most megvan szegény gyereknek a véleménye rólam, de nem baj. Inkább engem utáljon, mint mást.
Aztán megérkezünk valahogy a menza elé is. Végre.
– Igen és talán. Csak nem az újságtól jött? – kíváncsian felvonom a szemöldökömet.
– Mert akkor sajnos nem nyilatkozhatok erről sem.

Freya & Arnfrød

íváncsian végig nézek a nőn, valójában arra próbálok rájönni, hogy mit akarhat itt, és miért pont tőlem akarja megtudni azt amit. Természetesen játszom az elérhetetlent, nem csak azért mert jó móka, hanem azért is, mert ilyennek kell lennem. Megbízhatónak és hűségesnek, végtére is a munkahelyemről van szó. Amit szeretek és nem akarok kockáztatni. Elég gondom van az öcsémmel is, nem kell még azon fáradoznom, hogy új munkahelyet keressek. Szerintem a Szent Mungó a legjobb és legalkalmasabb hely arra, hogy még én is fejlődjek, mert mindig történik itt valami, ha akarja az ember ha nem. Egész addig békésen sétálok mellette amíg meg nem látom Wallie-t és ezzel egyidejűleg a lehetőséget is, hogy a papírokat biztonságba helyezzem. Mert nálam már nincsenek jó kezekben és tudom azt is, hogy Wallie szívesen segít. Cserébe persze valamivel majd meg kell hálálnom neki, de az a legkevesebb, amiért úgymond most ugráltattam őt. Lehet, hogy pontosan oda ment volna, még mielőtt megszólíthattam volna szegényt. Nem is lényeges már.
Ám azon már nagyokat kezdek el pislogni amikor a nő végre kifakad és elmondja az igazat. Mit mondhatnék neki? Csak idő kérdése volt, hogy elmondja az igazat nekem saját magától? Természetesen nem fogom elárulni magam. Helyette inkább nagyon türelmes és értelmes fejet próbálok meg vágni, hogy még véletlenül se zökkentsem ki magam a megközelíthetetlen szerepből.
– Értem. – válaszolom röviden. Bár azt is tudom, hogy ha valami ennél is értelmesebbet nem mondok neki, akkor minden bizonnyal nagyon kétségbeesett lesz és ki tudja, ha nem engem talál meg, akkor minden bizonnyal mást, aki vagy sokkal idegesebben kezeli a kérdezősködést vagy túlságosan megtörik és elmondja, hogy mi is a helyzet azzal kapcsolatban, amire választ szeretne kapni.
– Sajnos nem azon a részlegen dolgozom, viszont ha elmondja, hogy mire gondol talán segíthetek, de nem itt. – egy pillanatig sem remélem, hogy ezzel esetleg feladná a további kutakodást. Sajnos ha elég elszánt személyről van szó, akkor tudom, hogy talál másik módot arra, hogy kiderítse tulajdonképpen mi is folyik a háttérben.

Freya & Arnfrød

gy tenni, mintha nem tudnám mi jár a fejében egyáltalán nem esett nehezemre. Már egész jól megy, arra figyelni inkább ami körülöttem történik nem pedig mások gondolatait kihallgatni a tudtukon és akaratukon kívül. Sosem fedem fel ezt a titkot, hogy ne bukjam le, ezt most sem fogom megtenni. Hiszen látszólag nem bízunk meg egymásban, bár nekem annyi előnyöm van, hogy egy kicsit tisztában vagyok azzal mi az ami igaz róla és mi az ami nem. A többit ugyanis a testbeszéde úgyis elárulja róla. De most nem vagyok gonoszkodó kedvemben.
– Különös. Az ember azt hinné, hogy semmi érdekes nem történik maguknál és csak itt van igazán élet. – értem ezt a helyzet bonyolultságára. Bár azzal is tisztában vagyok, hogy ilyesmibe nem kellene bele ütnünk az orrunkat, de lássuk be, rengeteget próbálkozott azon, hogy meggyőzzön engem. Nem voltam és nem is leszek könnyű eset. De most már tudom a miérteket is, hivatalosan, mert szóban is elmondta.
– Nem kell aggódnia azzal kapcsolatban, hogy bárkinek is elmondanám ezt. Kétlem, hogy pont ez az ami a munkatársaimat érdekelné. – mindenki megvan a maga dolgával, szereti is azt amit csinál, éppen ezért csak a saját teendőivel foglalkozik. Én is kíváncsi lettem, nem tagadom. De az ilyen akcióknak általában nincs jó végkimenetele, ha a feljebbvalóink nem tetszésére gondolok így hirtelen.
– Kíváncsi vagy van valami célja annak, hogy erre próbál rájönni? Kideríthetek egy-két dolgot az esettel kapcsolatban, hátha rájövök valamire ami felett az aurorok szemet hunytak. – elgondolkodtam egy pillanatra, hogy tényleg megéri-e bízni benne.
– Addig azonban amíg rájövünk erre ígérje meg, hogy nem kerül bajba és kerülni fogja a feltűnést. Nem szeretném ha egy látogatóból hirtelen beteg lenne a Szent Mungóban. – komolyan néztem rá, remélve, hogy érti a célzást és amúgy is… tud vigyázni magára. Elég céltudatos nőnek látszik, abból kiindulva, hogy mindent megtett azért, hogy megszerezzen egy információt magának.

Freya & Arnfrød

engeteg titok rejlik az emberekben, amit nem szívesen osztanak meg másokkal, az eltitkolt vágyaik, a gondolataik és azok a célok, amiket még maguknak is félnek bevallani, ki tudja miért, mindig is érdekeltek. Egy kicsit ilyenkor sikerült kifürkészni a szándékukat és ez tetszett a leginkább abban, hogy legilimentor vagyok. Kár, hogy a képességem mindenre is használom, amire nem kellene jobb esetben. De van, hogy nem tudom elzárni mások gondolatait, hanem csak úgy meghallom őket és kénytelen vagyok úgy tenni, mintha nem hallottam volna semmit sem. Ugyanez a helyzet akkor is, amikor az öcsémmel vagyok együtt otthon.
A nő megjegyzésén, hogy még a WC pucolónak is izgalmasabb sztorijuk lenne a minisztériumban igyekeztem nem elröhögni magam, pedig nagy volt a késztetés rá. Ám nem akartam udvariatlan lenni, hiszen még nem ismertem őt. Az ember az ismerősével, sokkal jobban és bizalmasabban fecserészik, mint egy vadidegennel. De ha az a vadidegen végre az ismerősövé válik, akkor megfordul a világ. Most épp hasonló cipőben járhattunk mi is azt hiszem.
– Erre inkább nem mondok semmit sem. – helyette inkább mosolyogtam egyet ezen az egészen.
– Nincs míg, előbb lássuk meg, hogy találunk-e valami használhatót az ügyben, esetleg bizonyítékot az igazságra. – elgondolkodtam, így egy kicsit engem is elkezdett foglalkoztatni a dolog, de amíg nem biztos semmi sem, addig nem mászok bele semmibe sem. Inkább kérdezgetem még egy kicsit. Hogy mi az indítéka és bár egy kicsit mást mond, mint amire gondol, engem nem igazán zavar. Hiszen mindebben van valami igazság. Valószínűleg egy idegennel én se közölnék ilyesmit, ha nem lenne biztos az, hogy megbízhatok benne. Azért valljuk be, én még nem vagyok és nem is nagyon tűnhetek túlzottan megbízhatónak.
– Reméljük a legjobbakat, én azt mondom ezzel az üggyel kapcsolatban. – egyelőre nem akartam, hogy túlreagálja. Persze sejtem, hogy azt fogja tenni, ha ennyire felizgatta magát a témával kapcsolatban, hogy a hazugság tévutjára lépett.
– Rendben, nyugodtan szólíts csak Frødo-nak. – mindenki így tesz, aki valamennyire is ismer, majd ő is meg fog ismerni. Valószínűleg látni fogjuk, még egymást úgy érzem.
– Semmi baj sem volt veled. Nyugalom. Csak érzem, ha hazudnak nekem. – sejtelmes voltam, persze, hogyan is lehetett volna kinyögni, hogy igazából mindent hallok? Na, sehogy! Ez olyan, amit az ember csak néhány személynek árul el, vagy senkinek sem.

Freya & Arnfrød

agyon vicces volt a nő, de igyekeztem tényleg komolyan venni őt. Végtére is, nem díszből jött ide és kezdett el gyanakodni. Még az a szerencse, hogy itt voltam én és időben megállítottam őt abban, hogy ennél is nagyobb bajba keverje magát, mert biztosan ez lett volna a vége és van egy olyan érzésem, hogy azt senki – főleg ő meg a munkatársai s, az aurorok – se köszönte volna meg. De így van esélye még, talán. Csak nekem is több információ kell az esetekről, meg róla, hogy mennyire megbízható és számítható személyről van szó. A bizonytalanokat nem szeretem, szerintem senki sem. Éppen ezért, amit elmélkedik közben egy kicsit talán még meg is sajnálom őt. De nem adom fel, ilyen könnyedén az ő megnyugtatását sem. Ha már belekevertem magam ebbe az egészbe, akkor jó lesz ha használom is valamire az eszem és a tehetségemet is. Hmm.
– Semmi baj. Majd találunk valamit. Persze jobb lenne ha nem lenne összefüggés, de ez elég érdekes egybeesés. Talán véletlen, talán nem. Ki kell deríteni.
Nem azt mondtam, hogy nekünk kellene, de ha más nem veszi ennyire komolyan a dolgot, akkor tényleg nincs más választásunk. Jó kaland lesz. Hátha másnál is kérdezősködhetek, csak úgy mindenféle ok nélkül. Az esetleg előre segíthet még. Talán magukat a betegeket, ha hallom a gondolataikat, akkor nem lesz nehéz rájönni mi is volt tulajdonképpen.
– Ez elég kellemetlen helyzet. Azok az aurorok akiket én ismerek… Nem tudom mennyire vennék komolyan a dolgot. De ha esetleg az egyik valami miatt bekerülne a Mungóba akkor csak úgy simán kérdezősködhetnék szerintem. Persze mindenféle gyanú nélkül. Nem az a szándékom, hogy lebuktassam a kutatásodat. – széles vigyorra húzom a számat.
Ám rögtön az arcomra fagy, amikor rákérdez, hogy legilimentor vagyok-e. Hát. Hallva a nyomos érvet az ellen, hogy mennyire bizonytalan velük kapcsolatban. Nos, nem tudom mit mondhatnék.
– Erre inkább nem válaszolnék. – hagyom, hogy eldöntse magában és mérlegeljen egy kicsit. Valószínűleg sikerül cukkolni ezzel egy egész pillanatig, de nem számít. Addig is elterelődnek a gondolatai másra.
– Feleslegesek a papírok. A pletykákból sok információt meg lehet szerezni. – főleg ha egymás között beszélnek erről a kollégáim és én kénytelen vagyok végighallgatni a gondolataikat ezzel kapcsolatban.

Freya & Arnfrød

isztában vagyok azzal, hogy nem minden esetben ennyire barátságosak az emberek, de én nem vagyok idevalósi. Így nem igazán ismerem a szokásaikat, nem is vagyok olyan, mint ők, talán ez lehet az oka annak, hogy nem hiszi el tényleg komolyan beszélek.
– A válasz nagyon egyszerű, de még nem mondom el. – halványan elmosolyodok, majd biztatóan nézek rá. Nem akarom, hogy féljen tőlem, éppen ezért inkább nem magyarázok neki sok dolgot, túl sok mindent látna bele és azt nem akarom. Általában a segítséget elfogadni kell, nem megkérdőjelezni, legalábbis az én világomban ez így van. Talán mások nem így cselekednek, de pont ezen kell javítani egy kicsit. Ha azt szeretnénk, hogy a világ egy jobb helyé váljon akkor tennünk kell valamit érte, nekünk kell változnunk, hogy a világ is változhasson velünk együtt.
– Segítek, csak ez a lényeg. Nincs mitől és miért félnem másoktól. Tudom ki az akire megéri az időt szánni. – minden bizonnyal a képességem tehet róla, hogy ilyen könnyedén és könnyelműen meg tudom állapítani valakiről, hogy segíthetek rajta vagy sem és mennyire érdemli meg ezt a fajta segítséget. Természetesen nem akartam felháborítani őt, nem állt szándékomban.
– Tessék, használd ezeket. – előveszem a táskámból a pennát és a határidőnaplómat, úgy döntök, hogy inkább hagyom, hogy abba írja fel a dolgokat, ne pedig egy sima papírra amit elveszíthetek. Valószínűleg ha ebbe ír, akkor nem fogom elveszíteni a cetlit egykönnyen.
– Nem félek a levelezéstől sem. Nekem teljesen megfelel, ha levelezünk és találkozunk is amikor kell vagy úgy látjuk szükséges. – nem akartam leterhelni, minden bizonnyal nekem is lesz olyan alkalmam amikor nem lesz alkalmas a találkozásra, ezért lesz jó a levél. Azt lényegre törően meg tudom írni, akkor is ha éppen nincsen semmi dolgom, csak leellenőrizni mi történik aznap és csak úgy lézengünk.
– Reménykedjünk abban, hogy sikerrel járunk és kiderítünk valamit. Elkezdett érdekelni a dolog, ami azt illeti.

Freya & Arnfrød

íváncsian végigmérem újra a nőt, hogy megbizonyosodjak róla, hogy tényleg ártalmatlan és nem valami olyasmibe keveredek amiből csak valami rossz lehet. De amint megbizonyosodtam róla, hogy semmi gond nincs vele nem kezdek el pánikolni és azt hajtogatni, hogy ez az egész helyzet rossz, mert nem volt az egyáltalán. Talán csak szüksége volt valakire akiben megbízhat, aki meghallgatja őt és hasonlók. Néha tényleg jól jön, a munka nem mindig boldogít és ezzel egyet kell értenem sajnos. Jól jönnek az ilyen kitérők, ez tény maradjunk annyiban. Egy kicsit megvakarom a tarkómat zavaromban.
– Ne aggódj, minden rendben lesz. Ha bajban lennék akkor szólni fogok időben róla. – magyarázok lelkesen továbbra is. Már semmi sem tudta elvenni a kedvemet ettől az úgynevezett akciótól, szóval emiatt nem szomorkodtam. Csak fáradt voltam egy kicsit.
– Shafiq kúria? – kíváncsian megnézem a címet amit felírt a határidőnaplómba. Ez érdekes lesz. De majd igyekszem észben tartani.
– Itt az áll, hogy Freya Morgan, tényleg ez a cím? – nem kételkedtem benne csak meglepő volt, bár a választ ki tudtam olvasni a gondolataiból, nem amiatt aggódtam igazából, hogy rosszul írta volna ezt fel, áh ugyan.
– Egyáltalán nem számítottam erre az igaz. – értek vele egyet, mert valóban nem gondoltam volna, hogy ez a nap így alakult.
– Majd írok. Vigyázz magadra és csak nyugodtan, ne reagáld túl a dolgokat, csak viselkedj természetesen. Nem kell ennyire túl aggódnod a dolgokat. Az elárul. – magyarázok és adok neki egy tanácsot azzal kapcsolatban, hogy hogyan járjon legközelebb túl valaki eszén. Nem tudom, hogy segít-e egyáltalán valamit. De szerintem még mindig jobb a semminél. Azért az se kis dolog, hogy vette a bátorságot és elkezdett ügyködni valamin, ami nem az ő reszortja mert érdekli és ki akarja deríteni valamivel kapcsolatban az igazságot.
– Légy óvatos, ez a legfontosabb. – azzal megölelem őt, nem szoktam ilyet csinálni egy ismeretlennel, de úgy gondoltam most muszáj így elbúcsúznom tőle.