Nem telnek eseménytelenül a napok, mindig akad bosszankodnivalóm, mióta megosztom a házat ezzel a faragatlan alakkal.. Néha már úgy vágódik hagyatt a kanapén, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. Persze megtaláljuk a közös nevezőt néhány kérdésben. Én szeretem az öcsémet, az öcsém a kviddicset. Travis is szereti a kviddicset. Bár ebből nem következik az, hogy én szeretem Travist és a kviddicset is, megtűröm őket magam körül. Az egyiket már egészen megszoktam... Azok a hangok, a szagok, az érzések.. Nem azt mondom, hogy Travis büdös - nem mintha szagolgatnám -, de a férfias aromák jelenléte még nem megszokott ebben a házban. Finn szörnyen dühös lenne, amiért őt még mindig nem sorolom a férfi kategóriába. De ha beleszakad, akkor is a kisöcsém marad egy életre. A kisöcsém, akinek a tiszteletére ismét előkerült a kamrából a narancslekvár, akinek képes vagyok éjjel is palacsintát sütni, ha azt kívánja és aki végre, végre hazajön, mert kezdődik a nyári szünet. Idén kifejezett kérésemre az igazgatónő a Hopp-hálózaton küldi haza az öcsémet. Bár lehetne ezt a gyakorlatot többször alkalmazni, de valószínűleg túl sokan élnének vele, így csak különleges alkalmakkor, külön kérelemre engedélyezhetik. Ilyen ez a mostani is. A beosztásom ugyanis felborított mindent és még el sem készültem semmivel. Travis meg Merlin se tudja mit művel már megint, de jobbnak látom, ha inkább nem idegesítem fel azzal magam, hogy napok óta láb alatt van.. Meg még máshol is.. Mindegy.. Az utolsó palacsintákat forgatom meg éppen, mikor meghallom, hogy a nappaliban nagy robajjal érkezik az öcsém és gyorsan elé is sietek, hogy üdvözölhessem. Megtörlöm a kezem a kötényemben, de még mielőtt magamhoz ölelhetném megállok a mozdulat közben. - Mondtam, hogy takarítsa ki a kéményt, hát ez hihetetlen... - morgom az orrom alatt, mikor szemügyre veszem az öcsém kormos orrát és ruháját. Egy kicsit megigazítom a gallérját, majd csak egy lemondó sóhaj kíséretében ítélem fürdőszobalátogatásra, majd átöltözésre Finnt. - Utána gyere vissza, van ám számodra egy meglepetésem.. - bújik elő végül a mosolyom is, mert bárhogy is tűnik, örülök én annak, hogy végre minden nap láthatom. Még akkor is, ha valószínűleg ő nem annyira rajong a nyári szünetért. Vagy a fene tudja, most hogy Travisszel edzhet, talán még lelkesedik is érte. Apropó nem is egy meglepetésem akad. Ugyanis Travis beköltözött. Határozatlan időre. Vagy fogalmazhatok úgy is, hogy amíg betartja a szabályokat.
Vendég
Hétf. Szept. 21, 2020 9:15 pm
Finn & Gwen
J
avítsd meg ezt, szereld meg azt, pucold ki a kéményt, meg még sorolhatnám. Mi vagyok én, szerelő, a kertész és a karbantartó együtt véve? Persze egy kurva szavam nem lehet, mert egész nap csak lógathatom a lábam, ihatom a söröm - persze csak mértékkel, mert ha egyszer is részegen jövök haza, akkor Gwen úgy kibasz, mint macskát szarni. Szóval jah, arany életem van, leszámítva persze azt, hogy állandóan baszogatva vagyok, amikor elfelejtek felsőt venni vagy ne adj' isten alsóban megyek a konyhába vadászni valami reggelit. Esküszöm, hogy érzem magamon, ahogy megbámul. Én nem képzelgek! De előszeretettel kajálnék és kajálok is bele csak úgy a főztjeibe, mert azt valami mennyeien csinálja meg. Ha a kosztján élnék, esküszöm, hogy fel lennék hizlalva. Na jól van, ha megjön a gyerek, akkor majd kicsit edzek vele én is, nem csak állok és dirigálok. Különben már készen van egész nyárra az edzéstervem, szóval egy szava sem lehet a ház asszonyának. Mégsem fűlik kicsit sem fogam ahhoz, hogy megcsináljam a kéményt. Vagyis nem azt mondanám, hogy lusta vagyok megcsinálni, csak egy picikét kormos lenne a nappali és akkor bizony én lennék minimum meggyilkolva. Csak egy kicsit. A kisember így is megérkezik, igaz a Fekete Péter is megirigyelné a fizimiskáját. Elsőre annyira egybe is szerelmesednek, hogy fel sem tűnik neki az ittlétem. A nagy ölelgetés közepette azért látom a nővére gyilkos tekintetét - értettem nagysasszony, vegyek fel egy inget, vagy bármit. Neki is állok nekiöltözni és gombolkozni, aztán Gwen mellé sétálok immár, hogy nem szúrt ki ez a jó életű. - Szerintem szemüveg is kellene neki, nem csak mosakodás. - nagyban a gombokkal bíbelődök közben, hisz nem ártana szépen időre felöltözni is. Mielőtt még a kölyök többet gondol a kelleténél. - A kéményt mondtam, hogy majd akkor gányolom ki, ha már semmi sem marad a nappaliban, ami nem letakarítható. Mint a drága kanapétok, amin inni is úgy kell, mintha egy kényes kiskirály lennék. - végül csak Honey-re pillantok. - Mondtad neki?
Még haza sem értem, de már hiányoztak a barátaim. Mindegyikőjükkel megígértettem, hogy írjanak levelet vagy keressenek egyéb formában, mert mindenről hallani akarok ami velük történik. Ez normális nem? Legalábbis addig biztos érdekelni is fog a dolog, amíg Travis el nem kezdi az edzéseket velem, újra. Lehet, hogy kijöttem a formámból, hogy egy kicsit bénácska vagyok és valószínűleg ezért is választottak csak cserejátékosnak, de jobb mint a semmi. Nem reménykedem abban, hogy valaki lesérül és átvehetem én a helyét, mert az nem jó móka. Tudom milyen lesérülni és nem hiszem, hogy újra át akarom én élni mindazt a traumát amit Gwen-ek okoztam legutóbb. Legutóbb. Eltelt már azóta egy kis idő. Nem zaklattam semmivel sem és remélem, hogy ez így is lesz egy darabig. Bizonytalanul néztem az igazgatónőre, meg a holmijaimra is, de ha már belement és hamarabb hazaérhetek, akkor annak csak örülni tudok, mert már nagyon hiányzik Gwen. Ezért, hogy mondhatni minden sínen menjen igyekszem nem elrontani a haza hoppanállást. Szóval megfogom a bőröndömet, a szabad kezemmel markolok egy adag hop-port és kimondtam az úti célomat. Senkinek sem kívánom azt a szörnyű érzés ami akkor hirtelen fogott el, őszintén megvallom, hogyha nem kapaszkodtam volna bele a bőröndöm fogantyújába, biztos, hogy ijedtemben elengedem és lőttek a meglepetésnek. Dirr-dúrral megérkeztem. A kémény koszosságának köszönhetően én is olyan lettem, mint piszkos Fred. Oké, elismerem ő más miatt kaphatta ezt a nevet, de akkor is. Nem kicsit meglepődtem azon, hogy tisztán indultam el a Roxfortból, de a kéményüknek köszönhetően olyan mocskos lettem, hogy az már fáj. El voltam foglalva azzal, hogy kiköhögjem magamból a hamut, amihez nem kis koncentráció kellett. A nővérem szavai még eljutottak hozzám és aztán megpillantottam mellette Travis-t is. Egy kicsit hátra hökköltem. Azért én nem emlékszem, hogy őket egymás mellett hagytam volna amikor elmentem a Roxfortba. Nagy szó, hogy ő is itt van. Ha így állunk, miért nem jött el ő utánam? Tök menő lett volna, na mindegy! Ráérek én még ezen mérgelődni. – Gwen! Travis? – érdeklődve nézek a férfira. Oké, a jelek szerint sikerült összeszednie magát, de arra nem számítottam, hogy a visszajöttömre kész úriember lesz belőle és ennyire rendbe szedi magát. Micsoda meglepetés? – Nem kell szemüveg, én csak… – körbe nézek, annak a jelét keresve, hogy esetleg valami egyéb is történhetett-e itt, mit tudom én, falfestés, szőnyeg csere és társai. – Lefürdök én, de miről is kéne nekem tudnom? – nézek hol Gwen-re hol meg Travis-re.
Vendég
Pént. Okt. 02, 2020 11:11 pm
we argue, we fight
Ennyi erővel a falnak is beszélhetnék, talán több értelme is lenne, mint annak, hogy feleslegesen ugrál az idegeimen. Kidobhattam volna, mert őszintén szólva semmi sem szolgálna nagyobb örömömre, mégsem tettem meg. Még nem. Pedig a kéményt kitakarítani nem olyan nagy művészet. Magam is meg tudnám csinálni, de ha már a kanapémon alszik és előszeretettel mászik tokától bokáig a hűtőmbe is, akkor az a minimum, hogy a kedvemre tegyen néha. Márpedig az én kedvemre akkor van a legnagyobb hatással, ha valamit tisztán hagy maga után. Ez azonban eddig még egyszer sem fordult elő. Csodálkozik hát bárki is, ha már nem tudok egy jó szót sem szólni hozzá? Persze Finn jelenlétében azért igyekszem türtőztetni majd magam. Nem csoda, hogy rögtön őt szúrja ki az öcsém az érkezés után. Nem megszokott látvány ő a mi nappalinkban. Ahogy a korom sem, amit Finn kihord, mert valakit nem érdekelt a kérésem. - Mert most sokkal jobb, hogy végighordja itt a kormot, igaz? - forgatom meg a szemeimet és legszívesebben őt is betuszkolnám oda, de félő, hogy utána is csak kárt csinálna, nem hasznot. - Ha pedig nem tetszenek a szabályok, tudod merre van az ajtó.. - mondom el neki sokadszorra. Nem állok már le vele ezen vitatkozni. Amíg a vendégszeretetemet szeretné élvezni, addig a szabályaimmal is meg kell barátkoznia. Ez nem olyan bonyolult. - Szerinted mondtam neki? - rázom meg a fejem hitetlenkedve, aztán visszafordulok az öcsém felé. Ha még ennyire sem ismer, akkor nagyon tudom sajnálni. Semmit sem tud ez az alak a nőkről. - Csak azért nem szóltam, mert tudtam, hogy milyen izgatott lennél, ha megtudnád egy héttel hazaérkezés előtt. Szóval Travis.. - mutatok az illetékesre - kitalált egy új edzéstervet, amihez legnagyobb örömömre az eddiginél több jelenlét szükséges a részéről. Úgyhogy most egy kis ideig itt fog lakni velünk.. Gondolom ezt Te cseppet sem bánod - pillantok vissza az öcsémre, aztán azzal a lendülettel visszavonulok a konyha békés magányába, hogy kiörömködhessék magukat. És természetesen, hogy Finn megejthesse a kitérőt a fürdőbe. Addig ugyanis se a narancslekvár, se a palacsinta közelébe nem kerülhet. Jobban belegondolva a konyha közelébe se. Ismer már, tudja az itthoni szabályokat. Igazán megtaníthatná őket Travisnek is.
Vendég
Vas. Okt. 25, 2020 2:03 pm
Finn & Gwen
V
icces szórakozni a kölyökkel, már volt hozzá szerencsém. És bármi furcsa, eddig egész jól viseli a humoromat. Most először érzem azt, hogy valaki tényleg felnéz rám, nem pedig kijátssza a bizalmamat. Már a kölyökről beszélek, aki tényleg azt teszi, amire kérem és van egy olyan érzésem, hogy ha azt mondanám neki, ugorjon a kútba, azt is megtenné a fejlődése érdekében. De ennyire nem vagyok seggfej. Csak vágok Gwen megjegyzéséhez egy nemtetsző fintort. Tudom, hogy megcsinálhattam volna, de az élet úgy hozta, hogy mindig találtam valami izgalmas műsort a tévében. Lehet nekem is be kellene szereznem egyet, de nem most, amikor minden a feje tetejére állt ott. Megjegyzés helyett inkább szívom a kölyök vérét, ha már megjött. Mert ellenszegülni a ház úrnőjével épp olyan öngyilkos cselekedet, mint tökön szúrni magam egy villával. Na ugye, hogy abszurd? - Hát... honnét tudjam? - tárom szét a karomat hanyag módjára, válaszolva végre a nő kérdésére. Mégis miből kellene tudnom, hogy ő most szólt vagy nem szólt az érkezésemről? Mondok jobbat, az ittlétemről. Mert a vigyor közben letörölhetetlen az arcomról, amivel mustrálom, a kölyöknek azért tetszik, az arcára van írva. - Bizony, ahogy mondja. Majd úgy megedzelek, amíg itthon vagy, hogy mire visszamész a suliba, addigra nem hogy kispados nem leszel, de imádni fognak a háztársaid. - mondom mindezt mindenféle mérlegelés nélkül, mert hát a kölykök amúgy is a legnagyobb szörnyetegek, ha baszogatásról van szó. Márpedig arra nincs szükség. Letörlöm Finn füléről a kormot. - Na, nyomás tusolj le és gyere, egyél valamit. A nővéred már tűkön ülve várt. - mert ugye attól még, hogy éjt nappallá téve dolgozik, azért tudom, hogy miről szól a fáma, különben velem sem állna szóba. Elégedett ábrázattal fordulok felé, majd utam a palacsinta irányába veszem, mert még ugyan nem tanultam meg, hogy arra bizony úgyis megtorlás lesz. És még épp sikerül egyet a számba lógatni, mielőtt még kaszabolás lesz. - Szerintem jól fogadta... - terelem a témát.
Tény, hogy nem tudtam hová tenni ezt az egész helyzetet, mert őszintén megvallom én mindenre számítottam csak arra nem, hogy Travis-t és Gwen-t együtt fogom találni itthon. Tudom, hogy tetőtől talpig kormos vagyok és valószínűleg a nővérem épp türtőzteti magát, hogy ne akadjon ki a kinézetem és a vele járó hordalékok miatt ha ide vagy oda lépek éppen, ezért igyekszem veszteg maradni. Csak nézem őket, ahogy egymásnak magyaráznak és nem tudom tényleg eldönteni, hogy mi az amire most gondolnom kellene hirtelen. Aztán türelmesen végig hallgatom a nővéremet, amikor elmondja, hogy Travis itt fog lakni velünk, egy kis ideig. Az mind mellékes volt, hogy edzeni fog engem, meg, hogy kitalált valami új edzéstervet és hasonlók. Előre léptem a nővérem felé, hogy a nyakába ugorhassak, de aztán lelassítottam magam, mert valószínűleg el lennék náspángolva ha őt is összekormozom örömömben a nagy ölelkezés, hálálkodás közepette. Majd kiugrottam a bőrömből! Valószínűleg ha pattogás-átkot szórtak volna rám most tuti nem álltam volna meg, hogy ne ugorjak fel egészen a plafonig, de vigyáznom kellett, inkább a ruhámon maradjon a korom, mint a szőnyegen vagy körülöttem. – IIIIII… iiii...iiigen! – összecsaptam a kezem hálálkodva, őszintén szólva nem tudtam mennyire engedhetem rájuk az őrjöngően örülő énemet. Pláne, hogy látom rajtuk mennyire imádják egymást a maguk sajátos formájában. Na mindegy. Inkább nem pofázok nekik sokat, hanem szépen rendbe teszem magam, hogy tisztán örülhessek a kialakult helyzetnek, mert annak mint tudjuk mindig nagyon tudok örülni, ha Travis-ről van szó és arról, hogy rengeteg időt edzhetek vele. Épp ki akartam jelenti, hogy nem is értem mi bajuk van nekik egymással, de aztán úgy gondoltam, hogy inkább ezt a megjegyzést megtartom magamnak, mert a végén még én is ki leszek eb-rudalva a házból, azt meg inkább nem akarom. – Rendben, alig várom az edzéseket! Köszönöm Gwen, hogy... – megengedted, lett volna a vége, de nem fejezem be, mert ő már a konyhában is van. Ordibálni meg, inkább nem ordibálok, mert semmi értelme, elmondom neki azután, hogy rendbe szedtem magam. Gyorsan lefürdök, nem akarom őket nagyon megváratni, ezért történik meg az is, hogy amikor tisztán megjelenek előttük a szép csillogóan patyolat tiszta és korommentes ruhámban feltűnik, hogy fordítva vettem fel a felsőmet a nagy sietségben. Mármint ez csak azután, hogy megjelenek előttük és már nyúlnék is az egyik palacsintáért. – Nagy tócsát csináltam magam után, de feltöröltem a fürdőbe, hogy ne érje egyikőtöket se kellemetlenség meg árvíz a padlón. – motyogom csak úgy mellékesen, nem várok dicséretet a nővéremtől, hogy milyen ügyes voltam, valószínűleg, erre ő nem volt kíváncsi, csak gondoltam megemlítem. – Finom, már nagyon éhes voltam, ettől a hoppanálástól megéhezik az ember. – azzal leültem a székre, nem zavartatva magam, hogy igazából miért is szúr ennyire a felsőm.
Vendég
Csüt. Jan. 21, 2021 10:25 am
we argue, we fight
Kétségem sem volt afelől, hogy ebben a házban én leszek az egyetlen, akinek majd kevésbé tetszik ez az új felállás, de azért Finn tehetne úgy, mintha nem lenne ennyire felüdülés, hogy tesztoszteronban gazdag légkörben kell eltöltenie az egész nyarat. De legalább nem szól vissza. Igazából ezt már egy egészen apró haladásnak könyvelhetem el, akár elégedett is lehetnék, de tudjuk, hogy nekem borzasztóan nehéz megfelelni és Travis még nem érte el azt a szintet, hogy ez megtörténjen. Igazából elég kérdéses, hogy valaha megtörténik-e ez. Addig is, én szkeptikus maradok. Persze egyetlen rosszízű megjegyzés sem hagyja el a számat, az öcsém boldogsága mégiscsak fontosabb annál, hogy lekorholjam ezt a mamlaszt valamiért. Nem mondom, hogy kibírom így a nyarat, vagy egyáltalán a hetet, de Finn jelenléte igenis hátráltató erő, ha a kifakadásaimat nézzük. Ez pedig Travisnek csak hasznára válhat. - Remélem azzal kezditek, hogy kerülje el a gurkót meg a kómát.. - szúrom oda neki, mielőtt még nagyon belelovallják magukat mindketten és az étkezőasztal helyett a kertben felállított kviddicspályán nem kötnek ki. Ma nincs edzés, ma az én napom van. Az egész nyár az övék lesz. Nagy sóhajjal lépek a konyhába, még hallom, hogy megköszöni az öcsém a lehetőséget. Hát lehet rá haragudni ezek után?! Egyébként sem szokott sokáig tartani a neheztelésem, főleg ha róla van szó. Oké, talán egy apró mosolyt is megengedek magamnak, mikor meghallom, hogy Travis is noszogatni kezdi őt. Valóban vártam. Borzasztóan hiányzott és alig várom, hogy tiszta legyen és végre normálisan magamhoz ölelhessem. De arra még várnom kell. - Várható volt.. - jegyzem meg. Ki ne szeretné, ha egy legenda költözne a nappalijába? Még akkor is, ha már nem tetszeleg a régi rivaldafényben. Finn meg aztán pláne odavan érte. - Ne nyúlkálj! - dörrenek rá, mikor meglátom, hogy egy egész palacsintát a szájába tömve próbál úgy tenni, mintha az égvilágon semmi sem történt volna. Az arca persze ennek következtében úgy kidudorodik, mintha pocokká változott volna. A szemeim szinte szikrákat szórnak, amiért megteszi azt, amire minden alkalommal külön kérem, hogy tartózkodjon tőle. Ordibálni csak azért nem kezdek, mert az öcsém megcsillogtatja villámgyors zuhanyzási technikáját és máris újra köztünk van. Azért a pillantásommal üzenem Travisnek, hogy ha lehet, legalább ma este viselkedjen. - Az árvízről Travis is tudna mesélni, ugye? - dobom át neki a labdát, hogy végre talán ő érezze magát kellemetlenül. Végülis ebből indult ki az egész. - Egyetek, amíg meleg.. - intek aztán, mikor mindenki asztalhoz ült és végre Travis sem csak úgy kézzel kotorássza a palacsintát a szájába. Én magam is így teszek, de nem telhet el szó nélkül az étkezés. - Szóval mesélj.. Mi történt az utóbbi hetekben? - próbálkozom meg azzal, hogy szóra bírjam az öcsémet, mielőtt még arról kezdene faggatózni, hogy nekünk hogy teltek a napjaink. Most először pedig nem zavartatom magam, amiért Travis is egy bensőségesebb beszélgetés közepébe csöppenhet.
Vendég
Csüt. Feb. 25, 2021 12:44 pm
Finn & Gwen
V
ehetjük úgy is, hogy nyertem. A kölyök érkezésével sokkal több mindenben kapok szabad kezet, élhetem ki az újabbnál újabb ötleteimet az edzéssel kapcsolatban, amiket annyira nem fogok nagy dobra verni, hogy igazából még sosem próbáltam. De mindegyik annyira bombabiztos legalább, hogy nagy baj ne történjen. Ha történik, akkor majd én közbe lépek és a haja szála sem fog meggörbülni a fiatalúrnak. Még jó, hogy a szerződésben nincs egy árva szó sem arról, hogy miféle megrovásokban részesülök sérülés esetén. Hogyne, akkor még a gatyámat is leperelné rólam. - Persze, meg azzal, hogy hogyan kell balesetmentesen földet érni. - persze, meg hazudjam is le a csillagokat. A kviddics kimondottan az a játék, ahol nem a játékosokon múlik minden elsősorban, hanem a háttérszemélyzeten. Egy csúnyán eltörött kar, egy leszakadt fül is úgy kerül mindig vissza, de ezt pont Gwennek nem kell ecsetelnem. Ha nem lennék ilyen szerencsétlen szar alak, akkor nem itt lógatnám a lábam, hanem játszanék. De az utóbbi években bebizonyosodott, hogy lúzerekre, hullócsillagokra senkinek nincs szüksége. Inkább koncentrálok az illatokra, ha már a kölyök odébb áll. És ha nem is szép látvány, amit festek, miközben két pofára tömök, nem tudom megállni. Hogy aztán egy nagy és hangos nyeléssel kelletlenül megszabaduljak a falattól és ártatlan tekintettel a házisárkányunkra nézzek. - Éhes vagyok! Nem tehetek róla. - látványosan széttárom a kezem és ha válaszolna is rá, esküszöm felkészülnék a legrosszabbra. De megérkezik a megmentőm és kényelmesen elhelyezkedek a széken. Akkor most már szedhetünk is akár. Veszem a pillantásával a lapot és próbálom is elhessegetni magam elől. Figyelj az öcsédre, ha már hazajött. Vagy bánom is én, de pakolni kezdem a kaját, míg nem Gwen válaszára elvigyorodok. Kezemben a palacsinta, de már nem kerül megkóstolásra. - Jah, igen, volt egy kis csőtörés és hát... még fel kell becsültetni a kárt, nem elég csak felszárítani a lakást. Szóval addig itt vagyok, amíg nem jelentkezik valaki. - vonok vállat. Az nem az én hibám, hogy még senki nem jött felmérni a kárt, igaz nem is kerestem az illetékeseket többször. Erről pedig Gwennek nem kell tudnia. Ki más főzne nekem ilyen isteni kajákat? - Szóval ja, most befoglaltam a kanapét és próbálok segíteni ezt-azt megjavítva a háznál. - igazából van is mit, mert varázserő ide vagy oda, nem lehet mindent csak azzal megoldani. Főleg nem azt, amikor az egyetlen idősebb rokon is nő és közel és távol csak Finnre hárulna minden. Aztán hogy ne csak én beszéljek, hanem a kölyök is, burkolni kezdem a palacsintát. Örülök, hogy most nem szuggeráló tekintetek kereszttüzében kell ennem, mint azt a legtöbbször eljátsszuk, ha valamivel sikerül a kisasszonyt kiborítanom. Nem tehetek róla, hogy ennyire sok mindenre háklis.
Gyerekkorom óta vágyom már arra, hogy olyan nagyszerű kviddicsjátékos lehessek, mint amilyen annak idején Travis Macmillan is volt, talán nála is jobb, csak az a helyzet, hogy én még nála is bénább vagyok. Nyilván neki az én koromban nem voltak önbizalom hiányos pillanatai, mert tudatosan önerőből vált azzá aki a Falmouth Falconsnál volt. Nincs egy rossz szavam sem ellene, hiszen elvisel és tanít engem. Gwen a megmondója, hogy nem is olyan egyszerű az élet velem, főleg ha ki akarok tűnni a tömegből, vagy nem is tudom. Azt akarom, hogy egy bizonyos személy felfigyeljen rám, vagy ne a béna énemet lássa, hanem… A gond az, hogy csak azt láthatja, mert nem néha tényleg kétbalkezes vagyok, de éppen ezen dolgozunk Travis-sel, azt hiszem. Tudom, hogy Gwen ennek a legkevésbé sem örül, mert félt és azt hiszi valami bajom eshet – megesem néha talán jogosan, mert tényleg képes vagyok egy sima orra esésből is csonttörést okozni magamnak valami csoda folytán – de, ha nekem hinnem kell magamban, hogy sikerülni fog, akkor neki is kell. Egyszer talán rá kellene vennem, hogy kijöjjön és megnézzen minket Travis-el, akkor talán nem lenne semmi kétsége afelől, hogy milyen és mennyire ügyesedek az idő múlásával. Vagy mennyire nem. Mindenesetre ebben a házban azt hiszem én vagyok a legboldogabb most. Szépen felöltöztem úgy ahogy annak rendje és módja a zuhanyzás után és megjelentem a konyhában ahol már vártak rám. Tagadhatatlanul izgultam amikor leültem közéjük az asztalhoz. Egyrészt azért, mert nem tudom, hogy milyen volt itthon az élet nélkülem és másrészt azt se tudom pontosan, hogy mibe csöppentem. De amikor kapok némi magyarázatot, egy picit szélesre húzódik a szám, hiszen ez… számomra nagyszerű hír. Az persze már más téma, hogy Travis milyen áron van itt nálunk és valami csőtörési dolognak köszönhető az ittléte. Mindegy. Én inkább ezt nem is firtatom, hanem elveszek a tányéromra egy palacsintát. – Egész jól kezdődött a tanév, bár Potter egyelőre nem hajlandó a kispadról felállítani engem ha kviddics mérkőzés van a házak között, de az már haladás, hogy a cserejátékosok között lehetek. – egy kicsit elhúztam a számat, azt természetesen nem tettem hozzá, hogy a neves Harry Potter fia minek nevezett a véznaságom miatt. De egy nap még neki is megmutatom, hogy kár volt leszólni engem, attól, hogy neki a vérében van a kviddics még nem kell másokkal lekezelően viselkednie. Különben is nekem itt van Travis, neki meg… Mindegy is. – De talán majd legközelebb hátha lehetek egy kicsivel aktívabb terelő. – mert minden vágyam, hogy az legyek, nyilván. – Különben nem romlottak a jegyeim. – de nem is javultak, ezt már nem akartam hozzá tenni azt hiszem enélkül is rá fog jönni majd Gwen. – Szóval a kviddics nem fog a tanulás útjába állni és nem romlik semmit sem, mert szorgalmas leszek! – természetesen nem leszek szorgalmasabb, de ezt a nővérem anélkül is tudja, hogy komolyan venné a szavaimat. Inkább elkezdem enni a palacsintát még mielőtt kihűlne.
Vendég
Kedd Jún. 15, 2021 2:30 pm
we argue, we fight
Travis megjegyzésére elégedetten hümmögök, aztán nem egész fél perc múlva már azon kattogok, vajon ironikusan mondta-e vagy komolyan gondolta, hogy megtanítja balesetmentesen landolni. Végre egyszer elhagyja a száját egy olyan mondat, amibe nem akarok belekötni és máris azon kell kattognom, hogy a bolondját járatja-e velem. Hihetetlen. - Várd meg, amíg mindenki asztalhoz ül! - szólok rá. A szabály az szabály. Ebbe belement, én pedig minden egyes alkalommal szeretem emlékeztetni rá. Félő, hogyha egy is kimaradna, még azt hinné, hogy szabad és elszabadulna a pokol. - Amíg nem keresel valakit.. - javítom ki Travist. Ha csak azt várja, hogy valaki jelentkezzen, aki majd megoldja a problémáját, akkor nem leszünk jóban. Már most is a tűrőképességem határán vagyok, de azért még bírom. Azt viszont nem viselem el, ha egyszer A-t mond, másszor meg B-t. Másba viszont nem kell belekötnöm, mert nem ferdíti el a valóságot, tényleg tesz-vesz olykor a ház körül. - Potter kihúzhatná a fejét a seggéből... - mérgelődök hangosan. Persze ezt tőlem nem szokhatták meg, azt meg főleg nem, hogy így beszélek, ez is csak azt mutatja, hogy milyen rossz hatással van rám Travis folyamatos jelenléte. - Azt hiszem, ha a helyzet így folytatódik, írnom kell egy levelet az igazgatónak. Ne képzelje már azt magáról az a kis suhanc, hogy ő az Atyaúristen.. - csattanok fel. Még hogy ő dönti el, ki kerüljön be a kezdő csapatba. Sőt, jobb ötletem is támad ennél. - Travis.. Te.. Te is beszélhetnél vele. Tudod, mint férfi a férfival.. Esélyt adni mindenkinek a pályán vagy ilyesmi.. - vetem fel az ötletet. Ha elbeszélgetne Potterrel, talán még tényleg úgy is érezném, hogy hasznos a jelenléte. Elgondolkodva nézek rá, és szentül meg vagyok róla győződve, hogy ez a nap ötlete, amit csak kitalálhattam. - Finn megérdemelné, hogy egyszer élesben is pályára léphessen. Sokat fejlődik nálad, te is mondtad. A jegyei se romlanak, bár a fejével sose voltak gondok, szóval nem féltem.. - magyarázom tovább, ha ennyi még nem volt elég, hogy meggyőzzem őt.
Vendég
Szomb. Nov. 13, 2021 9:25 pm
Finn & Gwen
V
égtelennek tűnő idő telt el azóta, hogy Finn kiment kezet mosni és vágyakozó pillantásokat kezdtem el küldeni az asztal közepén elhelyezett étel felé. De Gwen hajthatatlan volt és még engem is próbált fegyelmezni. Torz fintor volt a válasz a részemről, de visszahúztam a kezem. Ellenben a kölyköt szuggerálni kezdtem akár ajtón keresztül is. Volt itt néhány nem kimondott bejelentés, ami váratott magára és amire fogalmam sem volt, hogy ki miképp fog reagálni. - Oké, meg amíg fel nem keresek valakit. De az még idő, egy jó szakemberhez idő kell. - ártatlanul tártam szét a kezeimet, de nem akartam a végtelenségig magyarázni a bizonyítványomat, inkább hagytam, hogy a témák tovább sodródjanak. Nem akarta szerintem egyikünk sem, hogy a hangulat hirtelen borongóssá váljon, az asztali készülődés pedig a kuka martalékává. De még mindig tartottam magam ahhoz az egyszerű tényhez, hogy mostanában senkinek nem lehetett rám egy szó panasza sem, mert még az ivást is visszavettem. Ma is csak egy doboz sör volt valamikor reggel, azóta pedig még külön figyeltem arra is, hogy mire a kölyök megjöjjön és asztalhoz ülünk, megmossam a fogam. Hogy én milyen egy pofás fickó vagyok, nem igaz? Finn panaszáradatát már párszor végighallgattam, így arra számítottam, hogy majd el kell nyomnom egy ásítást, de a nővére reakciójára inkább felröhögtem. De nem csak felröhögtem, kaptam az alkalmon, hogy ökölbe szorítsam a kezem és a levegőbe csapjak. - Ezaz! Látod? Még ő is ezt mondja, hogy magasról dobd nyakon egy jó nagy adag guanóval, aztán csak élvezd a játékot. - aztán a pillanat hevében persze észrevettem magam és kicsit mérsékeltem a gondolataimat. - Én támogatom, hogy írj az igazgatónak. - nagyban bólogattam is Gwen azon megnyilvánulására, hogy szólni kellene, de a falat már inkább megakadt a torkomon, amikor az egészet rám hárította. Nem tartottam a feladattól, csak nagy szemekkel meredtem rá. Valahogy nem sejtettem, hogy ilyesmit bízna rám úgy egyáltalán, mert hát ez tulajdonképpen nem is tartozott a feladatkörömbe. - Ha én beszélek vele, akkor nem teszi zsebre. De majd elregélem neki, hogy úgy viselkedik egy személyben, mint a dinburne-i darazsak. Egy kis önző patkány. - helyeseltem még mindig, visszanyerve a lélekjelenlétemet. Egy egészen aprócska pillanatig csak eltűnődve néztem arra a nőre, aki az elmúlt napokban nem egyszer bizonyította be azt, hogy mennyire következetes és szabálykövető. Most pedig svindlerkedésre buzdított, vagy úgy bármire, mert az öccséről volt szó. Egy picit elmosolyodtam. - Megeszem a kalapom, ha nem fejlődne. De ha a suliban most nem is érvényesül, később tuti pályára léphet. És csak az utolsó évben kell elkápráztassa a kilátogató ítészeket, hogy megmutassa, alkalmas az akadémiára is. Igaz, töki? Készen állsz te a kviddicsakadémiára is.
Egy kicsit elpirultam attól, amit a nővérem mondott Potter-rel kapcsolatban és hogy beszélne is az igazgatónővel a kedvemért. Amikor még Travis is közbe szólt és tanácsot adott miként tréfálhatnám meg Potter-t csak elkuncogtam magam. Sosem láttam még őket így egyetérteni valamiben és ez határozottan tetszett. Bárcsak ők is úgy látnák egymást ahogyan én látom őket. Szerintem kevesebbet veszekednének akkor és biztosan nem egymás kicsinálásával fenyegetőznének, ami valljuk be nagyon vicces, főleg ha hallhatom is mindezt, de azért szándékosan nem röhögnék akkor. Gwen biztosan lekeverne egy taslit és Travis, ő még jobban megdolgoztatna az edzéseken. A mostani edzés terv, szerintem pont jó. Igaz még mindig nem tudom, hogy minek lennék a legalkalmasabb, de már látom magam előtt a célomat és az csak számít valamit. Régebb minden olyan homályos volt. Most derűlátó vagyok és ezt sugallom akkor is ha éppen arról panaszkodom, hogy már megint nem vett észre a Griffendéles csapatkapitány, bármennyire is próbálkoztam. – Lehet a trutyi lesz a legjobb megoldás. Ha esetleg levelet kapnál erről Gwen ne küldj rám egy rivallót kérlek! – megpróbáltam lebiggyesztett szájjal és sajnálkozó kiskutya szemekkel nézni a nővéremre. Reméltem, hogy tényleg nem tasliz meg azért, mert ilyesmivel viccelődök és komolyan vettem Travis tanácsát. Újra harapok egyet az ételből, hogy ne csak az legyen itt hagyom ezt a finom ennivalót és nem törődöm mással csak a panaszkodással. – Isteni ez a palacsinta! Már nagyon hiányzott, hogy valamit tőled ehessek Gwen. – szándékosan nem akartam közbe kontrázni, amikor Travis a fejlődésemről beszélt. Végül is, igaza volt. Nem kell túlságosan elkeserednem, hogyha nem sikerül minden évben remekelnem a csapat élén, elég ha akkor leszek jó, amikor kell. Ez a cél lebegett a fejem felett most ebben a pillanatban is. – Van mára valami tervetek? – kíváncsiskodtam, hogyha nincs akkor nyugodt szívvel kitalálhatok valamit én hármunknak. Nem akartam, hogy egy percig is csüggedjenek vagy egymással veszekedjenek, ezért valami vagányon kell gondolkodnom, amit Gwen sem unna el, meg Travis sem. Megjegyzem kevés ilyen dolog van, amit véleményem szerint mindhárman szeretnénk, de megerőltetem a fogas kerekeimet és ha kell akkor előállok egy ötlettel. – Elhívhatom majd hozzánk Jesse barátomat amúgy? Nagyon jó arc! – azt nem tettem hozzá, hogy valószínűleg úgy fog pörögni, mint egy pörgettyű csak végtelenítve, mert akkor biztosan egyértelmű nemet kaptam volna válaszul. A hatás kedvéért még meg is villogtattam a fogsoromat, hogy mennyire válik ez be, nos az jó kérdés. – Nincs rám rossz hatással. – tettem még hozzá ezt is, mert ki tudja, talán ez is megfordulhat közben Gwen fejében, mielőtt döntést hozna.
● 
