Nem rég vagyunk jóba Cassie-vel , de mióta vissza jött Amerikából egy éve, szinte kezd rutinná válni, ha bent van a minisztériumba lemegyünk az átriumba, és leülünk eszegetni, vagy csak úgy csinálni mintha fontos dolgokat kéne megtárgyalunk. Valójába simán csak pletykázunk. Sokszor faggatom az ügyeiről, ő az egyetlen, akinek elárultam, hogy auror akartam lenni, és ezt meg is bántam, hogy végül nem erőltettem meg magam a vizsgákra. Így ami nem szupertitkos szívesen megosztja velem. Miközben várok rá, csak nézem a sok sürgő-forgó embert. Sokszor csak azért ülünk ki, hogy szórakozzunk rajtuk. Úgy csinál mindenki, mint a kedvenc gyerekkori mesekönyvemben a nyúl: KÉSESEK, OHH EGEK MINDJÁRT ELKÉSEK. Alice Csodaországban volt , és szerintem máig a kedvenc mesém. Mondhatni mugli neveltetés után, mikor bekerültem a Roxfortba úgy éreztem magam mint Alice, folyton féltem, hogy fel fogok egyszer kelni. Most is az egyik süveges varázsló, majd elesik hogy beérjen időben... vagy én nem tudom hova rohan ennyire, igyekszem csak a bajszom alatt nevetni, de elég nehéz. Egy boszorkány pedig, épp előttem ejt el egy adag pergamen tekercset. Épp segítenék, de morcos macskaként rám fújtat ... igen ez csodaország: itt mindenki flúgos. Majd megérkezik Cassie, én hívtam meg mai kis "tea zsúrúnkra". Jár az ebédidő mindenkinek, és rég volt mikor ő is bent volt. - Szép napot. - mosolyodok fel rá, miközben helyet foglal mellettem. - Ma különösen jó a buli, miért ilyen feszült, most szó szerint mindenki ? A te homlokodon is lüktet egy ér. - nézek rá komolyan, majd elmosolyodom. - Viccelek, a homlokod makulátlan. De most komolyan történt valami, amiről lemaradtam? - gondoltam hátha valami izgalmas történik végre, és tud az esetről. Az is lehet csupán szürke hétköznap, és csak én keltem ma kivételesen jobb lábbal. Pedig az eljegyzésem... na jó most ment el a jó kedvem. De továbbra is fenntartom a látszatott. Igaz ami igaz, eszembe kellett jutnia, mert van kis hátsó szándékom is azért, amiért ide hívtam egyetlen olyan embert, akivel még szót tudok érteni. Remélem nem fog haragudni érte, mondjuk most nem kizárólag azért kellett ő mert auror, szóval nem használom ki. Csak kíváncsi vagyok hallott e ezt azt, az aranyvér világába. Ha már kiakarok szúrni nagyapámmal...
Sóhajtva tettem arrébb egy mezei lopással foglalkozó ügy aktáját, mikor az órára pillantva tudatosult bennem: dél múlt. Mi több: ha hihettem a mutatóknak, közelebb voltunk már a fél egyhez, mint az egészhez. Ez pedig azt jelentette, hogy indulnom kell. Még egy utolsó pillantást vetettem a délelőtt folyamán kapott üzenetre; ellenőriztem a helyet - csak a szokásos volt -, majd egy, a bátyám felé odavetett “Elmentem ebédelni” után már ott sem voltam. Lassan, az embereket kerülgetve mentem a nyolcadik emeletre. Megfordult a fejemben a lift használta, de végül amilyen hirtelen jött, oly gyorsan el is vetettem. Nem a dolgozók között keringő rémtörténetek miatt, azoknak pont annyi hitelt adtam, mint a Szombati Boszorkánynak, egyszerűen csak szerettem lépcsőzni. Formában tartott és gondolkodni is lehetett közben. Noha éppen nem voltam teljesen biztos abban, hogy az életem alakulásáról kívánok elmélkedni. Nem mintha eget rengető tragédia ért volna, tulajdonképpen sokakéhoz képest meglehetősen egyszerűen alakultak a napjaim. Nem volt benne semmi dráma... nagyjából. Ellenben Freyával, akivel a találkozóm volt. Különös kapcsolat volt a miénk, ismertem őt már egy ideje, pontosabban azóta, hogy jó pár évvel - lehet van az már egy évtized is? - ezelőtt az aranyvérű nagyapja magával hozta egy bálra. Noha akkor nem beszéltünk, ez a lépés a legfelsőbb körök minden tagját meglepte, senki sem tudta, hogy miért tette Mr. Shafiq azt, amit. Folytak a találgatások, majd elhaltak, hiszen minden csoda három napig tartott, jobb esetben addig sem. Most azonban, a bejelentett házasság híre után ismét felcsaptak, majdhogynem ott folytatták, ahol abbahagyták. Noha, egy előre eltervezett - kényszer - házasság nem volt ismeretlen az aranyvérű társadalomnak - inkább elfogadott -, az az volt, hogy ezt a félvér unokájával tegye. Még én is meglepődtem, noha egy felhúzott szemöldöknél többet nem reagáltam, mikor apám, mint egy mellékesen, megemlítette. Igen merész kijelentés lett volna részemről, hogy jól ismerem Freyát, inkább tartottam magunkat közeli ismerősöknek, mint barátoknak, mégis nem olyannak tűnt, mint akinek az ínyére lenne az ilyesmi. Bár… az örökségem tenném rá, hogy nem kérték ki a véleményét, inkább tényeket közöltek vele. - Szia - engedtem meg magamnak én is egy apró mosolyt, miközben helyet foglaltam a mellette elhelyezett széken. - Oh, nem hallottad? - döntöttem oldalra a fejem. - Egy egészen parádés show keretein belül elfogták Kyle Briggs gyilkosát, vagy legalábbis most úgy hiszik, tényleg megvan - hiszen hitték már ezt, aztán csúnyán rábasztak, mert Levin Dolohov úgy kirúgatta őket, hogy ezen a Földön már egészen biztosan nem kapnak nem csak Auror jelvényt, de rendes munkát sem. - Most Cain Runcorn a gyanúsított, tudod az a díszbugris, aki Roxforti tanfelügyelőnek mondhatta magát - legyintettem, mintha lényegtelen lenne. Tulajdonképpen az is volt, ugyanis bárki bármit mondott, annak az esélye, hogy Runcorn gyilkoljon a nullánál is kisebb volt. Egy légy is előbb öli meg azt az embert, mint ő a legyet. Néha elfogott a vágy, hogy utána menjek a dolgoknak, az igazságnak, de ezt az őrültséget pontosan olyan hamar elhessegettem, mint a liftezés ötletét. Nem szerettem volna megduplázódni, mint ahogy Lachlan tette majdnem. Talán ez nem pont az volt, amire felesküdtem, mondjuk ki: szembe ment vele; de ez az eset nem volt több, mint politika. Mocskos és gátlástalan politika, ahol mint a mellékelt ábra mutatja: gond nélkül eltiportak bárkit és bármit a célért. Azon se lepődtem volna meg, ha Briggs ölette volna meg a saját unokaöccsét, hogy ezzel valahogy a saját malmára hajtsa a vizet. Black név ide, Black név oda, jobbnak tetszett ebből kimaradni. - De ezt hagyjuk is, pár nap és minden erről fog cikkezni - tulajdonképpen a Próféta ma reggel hozta le az első cikket ezzel kapcsolatban. - De mi a helyzet veled? Gratulációt vagy részvét nyilvánítást kérsz inkább? - érdeklődtem az eljegyzésére utalva, miközben a mellénk lévő pincértől rendeltem egy forró fekete teát, kevés cukorral, tejjel.
You never know how Strong you are. . . until Being Strong is the only choice you have.
Vendég
Kedd Szept. 15, 2020 10:26 am
Freya & Cassiopeia
Egy kis baráti csevely
Sok minden történt mostanában, lehet az én hibám, hisz sokszor hangoztattam, hogy: az unalmas hétköznapok. Hát most bepörögtek a hétköznapok, és már nem igen tudom mit kezdjek magammal. A hirtelen jött eljegyzésem híre oly annyira letaglózott, hogy teljesen más oldalamról ismerem meg magamat. Eleinte kétségbe estem, főleg mikor kiderült kihez szándékoznak adni ( természetesen egy olyan személyhez akivel rühelljük egymást, nehogy jó legyen... ). Aztán hirtelen más érzések kezdtek kavarodni bennem: elszántság. Tudom, hogy nagyapámnak ezzel az egésszel tervei vannak, nem csak hogy kibasszon velem. Elhatároztam kifogom deríteni, és addig is a világ legédesebb eljegyzett hölgyét fogom játszani, persze csak nagyapa előtt, Ezekielnek nem adom meg ezt az örömöt. Majd elkezdtem kis nyomozásba folyni a munkahelyemen, átértem pár napra abba a státuszba, mikor homokba dugom a fejem, és nem tudomást venni arról hogy mi történt, és abba temetkeztem. Nyomozásom ugyanis minden szabad, és nem szabad időmet leköti, így nem kell gondolkodnom még is hogy fogom leélni az életemet egy egoista pöcs mellett. Őszintén szólva mindig félek, mikor nagyfather beszélni akar velem, vagy baglyot kapok, ott az esküvő dátuma lesz a téma. Jelenleg ugyanis nem érek rá szervezkedni, sok a munka... de előbb vagy utóbb elegük lesz a szülőknek és ők fogják kézbe venni a dolgokat. De én addig akarom húzni, amíg lehet. Többet között ezért is beszéltem le, az esedékes kis ebédünket Casievel. Nagyon bírom, úgy látszik az antiszocc ember is egymásra tudnak találni. Ma feltűnően nagy a nyüzsgés, és erre rá is kérdezek kedves auror ismerősömre, hát ha tud egy kis friss pletykát. Amint köszöntöm meg is tudom a választ, és enyhén tátva marad a szám. - Uh végre valami izgalmas. Mármint, nem az hogy meghalt valaki. Tudod nem valami izgalmas a munkám. - nézek rá mentegetőzve, bár már ismer ennyire, hogy tudja hogy értem. Mindig is ittam a szavait, mikor a munkájáról beszél, izgalmasnak tartom az aurori munkát. - Kíváncsi leszek mi lesz ennek az ügynek a vége. - kicsit féltékeny vagyok ilyenkor úgy benne lennék egy kis nyomozásba... nem mintha most nem lennék benne. Ajkamba harapok, még nem döntöttem el, hogy elmondjam e neki, és kérdezősködjek e. Fogalmam sincs mennyire venné jó néven, hogy saját szakállra dolgozom. Bár hivatalos nyomozást nem indítottak az ügyben, szóval törvényt nem szegek. Hogy mi a helyzet velem. Kicsit meghűl a vér az ereimben. - Oh igen, bár még gyűrűm nincs, szerintem ez mindent elárul a kedves vőlegényről.- válaszolok viccelve, de a tekintetem szerintem az ellenkezőjét árulja el. - Kiakadtam, majd lehiggadtam. Egyértelműen hátsó szándék van a háttérben... és hááát. - pillázok párat. - ... kicsit ezért is kerestelek meg, kivételesen hátsó szándékkal. Te nem hallottál semmit mostanság erről az aranyvérű társadalomban? - ő az egyetlen akivel beszélhetek viccelve az aranyvérűekről, úgy hogy nem sértődik meg, vagy megy át személyeskedésbe. - Félek, hogy nagyobb dolog van itt a háttérben, minthogy kiakar velünk szúrni. Ugyanis Ezekiel Yaxleyval nem vagyunk igazán jóban... - reménykedve nézek rá, de az is lehet nem fog tudni mondani semmi ujjat. Erre is felkészültem.
Valójában elképzelésem sem volt arról, még a leghalványabb sem, hogy mennyire volt unalmas Freya munkája. Sosem gondoltam bele, valahogy nem érdekelt. Bár, úgy hittem, hogy az unalmas munkának is voltak előnyei, kezdve azzal, hogy biztonságot jelentett. Gyilkosok és hullák között szaladgálni nem volt egy életbiztosítás, az egyszer biztos. - Annyira azért nem izgalmas - húztam óvatos mosolyra az ajkam. - Csak elfogtak valakit egy iskolai kirándulás alatt - vontam meg a vállam. Bár arra határozottan kíváncsi lettem volna, hogy a mumusok honnan kerültek elő. Hiába jelent meg a balhé után Jerry Preston is, éltem a gyanúperrel, hogy ez kivételesen, nem az ő műve volt. - Kyle Briggs pedig már hónapok óta halott, szerintem el is temették - gondolkoztam el, majd bólintottam, hogy igen, így volt. Én magam ugyan nem vettem részt a megemlékezésen, nem voltunk olyan közel a Briggs családdal - és akkor még enyhén fogalmaztam -, de az újságok címlapon hozták le az eseményt. Fotózták a gyászoló családot, a minisztert és annak öccseit. Caroline Dolohov ügyéről nem is beszélve, ami legalább ekkora szenzáció volt, mint a temetés, ha nem nagyobb. - Hát… rábizonyítják Runcornra, leültetik és ennyi, nem hiszem hogy más kifutása lenne, vagy éppen lehetne. A miniszterelnöki kabinet már így is éppen elég nagy nyomást helyezett a gyilkossági osztály azon dolgozóira, akik részesei a nyomozásnak - és akik Levin Dolohov közbenjárása után is megtarthatták a munkájukat. Én szerencsére nem rendelkeztem akkora gyakorlattal, hogy egy ilyen nagy horderejű ügyben járjak el. Az kellett volna még csak, hogy valami tisztviselő lihegjen a nyakamba egyfolytában miközben dolgozni próbálok. Még a végén azzal is megtaláltak volna gyanúsítani, hogy direkt hátráltatom a nyomozást. - Lehet őt is váratlanul érte a hír - tippeltem, hiszen az ilyen házasságoknál sosem lehetett igazán megmondani, hogy ki mit tudott előre, kivel mit tárgyaltak. Arról nem is beszélve, hogy Freya nem aranyvérű volt, így ez az egyezség más lábakon is állt, mintha az én apám állapodott volna meg egy másik családdal. - És milyen hátsó szándékra gyanakszol? Politikai vagy más? - hirtelen nem tudtam volna megmondani, hogy a Yaxley család érdekelt volt-e ilyen téren, abban viszont biztos voltam, hogy Shafiqék igen. Thomas Shafiq határozott ember volt, aki vasmarokkal kiállt az elvei mellett mind a politika, mind a magánélet színterén. Legalábbis amennyire én ismertem. A kérdésre nem válaszoltam egyből, szükségem volt néhány másodpercnyi gondolkodásra. Ha tehettem, akkor kimaradtam az aranyvérűek játszmáiból. Hiába voltam büszke a származásomra és hiába értettem pontosan, hogy miért is van szükség ránk a módszerekhez már a legkevésbé sem így álltam hozzá. - Nem - ráztam meg végül a fejem. - Bárhogy is intézte ezt a nagypapád sikerült kellően titokban tartania, a legtöbben inkább döbbentek voltak a hírek hallatán - hiszen mégsem mindennapos esemény volt, hogy egy félvért így hozzáadnak egy aranyvérűhöz, úgy, hogy azt a másik család be is fogadja. Hogy hagyja bemocskolni a tiszta vért, amihez oly sokan még most is jobban ragaszkodtak, mint a tulajdon gyerekeikhez. - Nem hiszem, hogy a kiszúrás lenne a cél, az ilyen frigyeknél az a legutolsó szempont, hogy ti kedvelitek-e egymást vagy sem. Igazából csúnya ezt mondani, de már-már annak is örülhetsz, hogy nagyjából egy korosztály vagytok, nem pedig az apád lehetne - én pedig pontosan ezért örültem annyira, hogy az apámmal kötött egyezség értelmében nem juthattam ilyen sorsra. - Mit fogsz tenni? Hozzá mész így is?
You never know how Strong you are. . . until Being Strong is the only choice you have.
Vendég
Pént. Jún. 11, 2021 7:30 pm
Cassiopeia & Freya
Egy kis baráti csevely
Nagyon jó kicsit szocializálódni. Jól esik a társaság, egy kis baráti csevej. Rég nem volt benne részem, illetve kevés boszorkányt tarthatok a barátomnak. Úgy érzem az unokatesóm, és még Cassiet mondhatom annak, hisz elég jól megosztjuk egymással a gondolatainkat, és panaszkodunk egymásnak. Persze én már nem mondom ki a barát szót hangosan, akár egy méreg keserűen égeti a számat. Ilyen ha párszor megbántanak, és cserben hagynak. Most a jelenlegi helyzetemben érzem legjobban a barát hiányát. Felnőtt emberként amúgy se tud az ember sokszor, szinte soha találkozni. Nehéz összehozni, mindenki dolgozik, vagy épp elvagy jegyezve és azzal kell foglalkoznia. Nekem is azzal kéne foglalkoznom. Most viszont egy pár percre igyekszem gondolataimat elterelni más irányba. Amúgy is imádom az auror infókat, persze amit számomra Cassie kiszolgáltathat, úgy hogy ne kerülne bajba. Viszont ismerhet, hogy nálam jobb titok őrző nincs a világon. Meg amúgy is még is kinek mondanám el? Jó Lunával a világ legédesebb , és majdnem a legkisebb baglyával szinte mindent megosztok. Kivéve amit ugye félek hangosan otthon kimondani. Szóval iszom a friss pletykákat, ezzel is kiélvezve , hogy nem az aurori hivatást választottam. - Jah értem. - mondom szórakozottan. Mert hiába próbálom elterelni a figyelmemet nagyon nehéz. - Oh szegény. - Gondolok Kyle Briggs-re. Hiába mondják immár biztonságosnak a világunkat, mindig van áldozat, mindig van ok rá... - Szóval te úgy gondolod Runcorn ártatlan, csak leakarják zárni az ügyet? - őszintén szólva nem lepődnék meg. Szeretik elhessegetni a dolgokat, és gyorsan lezárni az ügyeket. Perszeee én erről csak futó pletykaként hallottam. Mintha az elátkozott tárgyaimmal nem ez lenne ami után én magam kezdtem kis magán nyomozást folytatni. Arra is addig szarik mindenki csupán, amíg nem lesz halálos áldozat. Pedig a "balesetek" egyre súlyosabbak. Úgy érzem azért Cassie is szívesen beszél néha ilyen dolgokról, külsős emberrel. Persze mint mondtam bízhat is bennem. - Mai világba nem igazán divat már a kényszer házasság, csak a sznob aranyvérnél.., főleg nem egy félvérrel, egy aranyvérűt. Szinte egyértelmű. hogy valami hátsó szándéka van. Én úgy érzem Mr. Yaxley van a dologba, több mint valószínű, hogy politika állhat a háttérbe. Egy kis üzlet. Nem csak engem tett eladósorba. Az összes szingli nagykorú rokonomat is. Valamire nagyra készülhet. - valóban őszintén, és kicsit talán túl harciasan. De ez az igazság. Nagyapám valamire készül. Cassie pedig auror, és mint mondtam a "nemmondomkibarátaim" közé tudom sorolni. Megbízom benne, és ezt kevés emberrel teszem. Szóval, mint aranyvérű auror főleg halhat majd valamit, mert már egyre kiterjedtebb a dolog, több család is kezd immár belekerülni. - Tudom, csak ennyire véletlen nem lehet, szinte már úgy érzem direkt lett ez. De tisztában vagyok vele én is, hogy ilyennel nem foglalkozik nagyapa. De igen, az a lényeg, hogy nem kedveljük egymást. Szóva ha össze is jön a végén ez a házasság, nem tudom hogy fogok így élni. - mély sóhajt, és levegőt veszek egyszerre. Majd elnevetem magam a korosztályoson, majd rá kell jönnöm ez nem vicces, hanem komoly. Akkor biztos inkább haza mennék anyámhoz, minthogy egy vénemberrel adjanak össze, vagy olyan emberrel. Most jövök rá, hogy Jerommal annyira még sem járok rosszul, max egymás agyára megyünk, és veszekszünk. - Egyenlőre húzom az időt. Az a tervem. Közben próbálom kitalálni a tervét, hátha tudok jobb megoldást, vagy feltudok lépni ellene. Nem ártana életemben először elbeszélgetnem jövendőbelimmel is, de nem valami könnyű feladat. Egyenlőre ennyi, nem tudom mennyire tudom húzni a dolgot. Más esküvőre is rá fog koncentrálni elérem enyém legyen az utolsó, közben meglátjuk mit sikerül csinálnom. - húzom el a számat. Elég veszélyes terv hogy nagyapám ellen a nagy Shafiq ellen kezdjek kémkedni, még megüthetem a bokám. De nem hagy nyugodni ez az egész ügy. - De ne csak rólam beszéljünk. Veled mi újság van? Gondolom neked is van mit mesélni. - mosolyodom el, mert őszintén érdekel az ő élete .
