Színház az egész világ

A színjátszó kör egy olyan hirtelen felindulás volt részemről, amit még azt hiszem a mai napig nem tudok igazán hová tenni. Talán az járt a fejemben amikor jelentkeztem, hogy a milliónyi gondolatot, érzést és felindulást le tudom majd itt vezetni, jó lesz belevinni a karakterekbe akiket játszhatok, ja persze csak akkor, ha beválogatnak a gárdába és nem csak valami kellékes leszek vagy egy fa a háttérben...
A következő darab viszont elég érdekesnek tűnik nekem, és hát igyekeztem valami szimpatikus mellékszereplőt kiválasztani a repertoárból. A szöveget már megkaptuk, de még csak néhány alkalommal álltam neki átolvasgatni és hát, őszintén, bizonytalan vagyok. A színjátszókör próbatermében ücsörgök jelenleg egyedül a megbeszélés előtt jóval egy órával. Próbálom fejbe összerakni a dolgot, de elég nehéz amúgy rákoncentrálnom ha mindig elkalandozik a tekintetem és a fejem is. Közöttük a 'mi a franc lehet az a lógó akármi a plafonon?' és a 'Vajon mihez kezdhetnék a családom kutatásával itt a Roxfortban?' és a 'Milyen menő csaj ez a karakter, én is ilyen akarok lenni' ... félékkel fűszerezve.  
Az egyik magasabb ablak párkányán helyezkedem el végül amikor elhatározom, hogy nem bambulok tovább. Egy párnát a hátam mögé tűzök, aztán pedig sóhajtok egyet és belelapozom ismét a szövegbe. Többször egymás után olvasom el a mondatokat. Szabad kezemmel közben próbálok gesztikulálni, de amikor a terem ajtaja becsapódik, összerezzenek és a szövegkönyvem is a földön köt ki, majdnem velem együtt. Félig lógva, végül mentve a menthetőt, felülve, kissé morcosan pillantok a bejárat felé.
- Ú, Merlinre, Jesse, nem tudtál volna csendesebben megérkezni?! - Puffogok picit, de az arcomon hamar mosoly jelei lesznek láthatóak. Persze abba nem gondolok bele, hogy miket láthatott mielőtt én észrevettem, hogy megérkezett, de hát biztosan kínosan érezném magam ha tudnám. - Azt hittem senki nem lesz még itt úgy... egy órán keresztül. - Persze, nekem nagyon új ez az egész helyzet, tehát nem tudom mit szokás itt és mit nem, úgyhogy talán majd a fiú felvilágosít, ha van kedve és nem üldöztem el amúgy a puffogásommal.