Nem kellett volna becsiccsentenünk Hesterrel. Nem kellett volna panaszkodnom neki Bertie-ről. Nem kellett volna megírnunk azt a levelet. És végképp nem kellett volna elküldeni. Nem tudtam még akkor, hogy milyen szartengert indítok el azzal az egyetlen levéllel, de ma már benne voltam a kellős közepében. Mérges voltam, nem is, dühös, amennyire csak egy ember az lehet. Komolyan ilyen gyerekesnek kellett lennie, hogy amiatt az egy levél miatt elment szétcsapni magát és még sikerült elérnie azt is, hogy az aurorok letartóztassák és bevigyék? Mert nem volt kétségem afelől, hogy ha nem is az egyetlen, de az egyik fő oka ennek az egésznek a levelem volt. Egyébként nem is értettem, mit gondolt, hogy az, ahogyan a dolgok jelenleg álltak velünk, majd nekem teljesen meg fog felelni? Komolyan nem látta benne a problémát? Végigsétáltam a Mágiaügyi Minisztérium folyosóin, egészen a fogdákig, ahonnan aztán kihozattam Bertie-t. Legalább fizetnem nem kellett érte, mert egy figyelmeztetéssel hazaengedték. Biztosan ahhoz lehetett köze, hogy tőlem nem messze ott állt Kingsley Shacklebolt elég idegesen, a cellában Bertie mellett pedig egy rá nagyon hasonlító, de fiatalabb srác ült. Ha nem felejtem el, majd megköszönöm neki, hogy kimentette ezt a gyökeret ebből a gödörből. Persze csak azután, hogy jól felrúgtam, amiért előtte bele is rángatta. Egyetlen szót sem szóltam Bertie-hez, tüntetőleges hallgatásba burkolóztam. A vállára terítettem a pokrócot, amit mondtak, hogy hozzak neki, mert szüksége lesz rá, aztán a karjánál fogva magam után húztam. Nem érdekelt az sem, ha szólt hozzám, nem akartam a Minisztérium kellős közepén leüvölteni a hajat is a fejéről. Beléptem vele az egyik üres kandallóba és a lakásához teleportáltam vele. - Remélem, nagyon büszke vagy most magadra. -Ezt találtam most a legjobb nyitómondatnak. Nem fogok jópofizni vele, mert ez nem az a nap, amikor megérdemli. -Kellett el? Komolyan, kellett? Kurvára szerencsésnek mondhatod magad, amiért Shacklebolték kihúztak a szarból, mert nem vagyok benne biztos, hogy nekem sikerült volna. Belöktem a lakása ajtaját és vele együtt beléptem. A fekete macska már minket nézett, nagyon csúnya tekintettel, de nem tudott meghatni.
✼ don't mess with a slytherin ✼
Life has knocked me down a few times, it showed me things I never wanted to see. I experienced sadness and failures. But one thing for sure, I always get up.
Már hozzászoktam, hogy az életben szinte semmi sem úgy alakult, ahogyan én terveztem. Így az sem rendített meg igazán, amikor az aurorok bevittek minket Apolloval, inkább csak dühös voltam, hogy az amúgy is pocsék estém még pocsékabb lett. Rémület nem sok volt bennem, gyakran jártam itt, gyakrabban, mint szerettem volna. Bíztam Pollo kapcsolataiban, vagyis inkább az apja kapcsolataiban. És milyen igazam lett, valóban felbukkant Kingsley Shacklebolt. Itt vidám véget is ért volna ez a zaklatott éjszaka, ha pár perccel később nem jelent volna meg valaki más is. Túlzás lenne azt állítani, hogy nem voltam még mindig kibaszott dühös Fridára a levele miatt, mert ez egy gyönyörű este is lehetett volna, ha ő nem adja a sértődött picsát, de már némileg megenyhültem. Még akkor is, ha mindezt ok és előzmény nélkül játszotta el velem. Eddig egy kicseszett szóval sem említette, hogy neki bármi problémája lenne a kettőnk közötti helyzettel, sőt, tulajdonképpen miatta voltunk benne. Nem nekem lett volna bajom belőle, ha felvállaljuk ezt az akármit, nagyrészt miatta volt így... Idegesített a tüntető hallgatása, végig kitartóan próbáltam megtörni a csendet teljesen jelentéktelen, random megjegyzésekkel, amiket ő csak ignorált. Kicsit sem gyerekes, tényleg... - Tulajdonképpen igen, ez egy egészen szórakoztató este volt - vontam meg a vállam. - Köszi a kioktatást, anyuci, nagyon hasznos volt. Ígérem, legközelebb majd jól fogok viselkedni. Szemforgatva léptem be a lakásomba, épp csak futólag megsimogattam az elém siető Cirmi fejét - Kormi a kanapéról méregetett gyilkos tekintettel, őt inkább békén hagytam -, majd ledobtam magam a konyhaasztalhoz és békésen nekiálltam feltekerni egy jointot a fűből, amit még Polloval felejtettünk ott. - Most muszáj ezt? Komolyan, Fri, annyira kibaszottul unalmas vagy.
I am one of those melodramatic fools, neurotic to the bone
Rohadtul nem voltam vevő a próbálkozásaira, nem érdekeltek az idétlen megjegyzései, a teljesen oda nem illő szövegei és az sem, hogy ő kényelmetlenül érezte magát a csendben. Egy valami foglalkoztatott, hogy kurvára haragszom rá, és ezt neki is a tudomására akartam hozni. Örülnie kellett volna, hogy nem a Zsebpiszok köz kellős közepén vagy még rosszabb, a Mágiaügyi Minisztériumban szedem szét. A válasza nem segített a helyzetén. Ha csak morgolódott volna, hogy hagyjam békén, akkor nem húztam volna fel magam annyira, mint a flegma válaszán. Merlinre, én miért nem emlékeztem rá, hogy már húsz évvel ezelőtt is pontosan ilyen volt, egy igazi, vérbeli suttyó. Nagyon meg akartam tépni. - Ha nem viselkednél úgy mint egy sértődött kisgyerek, akkor talán nem kéne kioktatnom téged. És hagyd meg ezt a flegmaságot a kis Shacklebolt haverodnak, mert vele ellentétben én nem tudom értékelni. Nem hazudok, egy pár másodpercre mint valami ócska mugli rajzfilmben, nyitva is maradt a szám, amikor leült és elkezdte megtölteni a füves cigit. Hogy lehet pofája ehhez, amikor én éppen vitatkozni próbálok vele? Vajon a fejét verjem bele az asztalba vagy rúgjam fel mint Weasleyt kölyökkorunkban? - Unalmas vagyok? Tényleg? A leveledben nem ezt írtad. Jaj, persze, hát hogy is gondolhattam, én csak akkor vagyok érdekes, ha éppen áll a faszod és nincs egy drogos kiscsaj a közelben, akivel közösen beállhattok, aztán leszophat. De azért nekem rögtön ugranom kell. Egy mozdulattal kikaptam a kezéből a félig megtöltött cigit és belevágtam a mosogatóba. Nem bíztam a véletlenre, vizet is engedtem rá, mert most azt akarom, hogy rám figyeljen.
✼ don't mess with a slytherin ✼
Life has knocked me down a few times, it showed me things I never wanted to see. I experienced sadness and failures. But one thing for sure, I always get up.
- Vele ellentétben te ma semmit sem tudsz értékelni. - Egyszerűen nem bírtam felfogni, mi a fasz baja lehetett. Nem éreztem úgy, hogy bármi okot adtam neki a sértődésre, hiszen mégis mit követtem el azon túl, hogy áthívtam magamhoz? Nyilván nem teázgatni, de a kapcsolatunk jelenlegi minőségében nem értettem, ugyan mi mást várna el tőlem. Utoljára a Roxfortban láttam ennyire dühösnek, bár akkor nem rám irányult a haragja. Nem értettem, rohadtul nem értettem ezt az egész helyzetet, de felháborított, hogy így beszélt velem. Mintha én kutyába sem vettem volna őt, amikor éppen ő volt az, aki újra és újra otthagyott az út szélén, aki még a közös gyerekünk létezését is elfelejtette megemlíteni és hagyta, hogy az apja mindenféle hülyeséggel tömje rólam Alina fejét... Most komolyan engem próbált egy szemétnek beállítani? - Emlékeztetnélek rá, hogy egyszer te is éppen olyan drogos kiscsaj voltál, bármennyire próbálod elfelejteni - horkantam fel. - De nagyra értékelném, ha az önértékelési zavaraidat nem vetítenéd ki rám, egy szóval sem mondtam, hogy ennyire kellesz. És fogalmam sincs, mi a faszról beszélsz, mert képzeld, nem szoktam a hátad mögött "drogos kiscsajokkal beállni és leszopatni magam". Pedig talán jobban tenném, ők legalább nem szégyellnek úgy, mint te. Sosem mondta, hogy szégyell, én mégis így éreztem. Mégis mi másért nem mondott rólam semmit a lányunknak és másoknak sem? Vagy miért kellett úgy tennünk, mintha nem lenne közöttünk semmi? Azonnal a félkész spangli után kaptam, de nem voltam elég gyors, mire felpattantam a székről, addigra már a mosogatóban úszkált a fű, szétázva, undorítóan. - Te teljesen hülye vagy? Ezt most mi a picsáért kellett? - csattantam fel.
I am one of those melodramatic fools, neurotic to the bone
- Ne haragudj, majd mindjárt boldog leszek, hogy megúsztál pár napot a fogdában. Legközelebb úgy otthagylak, mint eb a szarát. -Mindketten tudtuk, hogy nem tettem volna meg, mert képtelen lennék csak úgy otthagyni segítség nélkül. Ez az én legnagyobb bajom, hogy jobban szeretem őt annál, mint amit néha megérdemel. Mindkettőnknek megvolt a maga oka arra, hogy nehezteljen a másikra. Tisztában voltam vele, hogy én mennyire elcsesztem sokmindent még évekkel ezelőtt, amikor terhesen menekültem az akkori életünkből, akármilyen boldog voltam, vagy amikor tizenöt évesen először szakítottam vele, mert apám rám parancsolt. De ez nem jelentette azt, hogy ő nem tudott engem ugyanúgy megsérteni vagy megbántani, ez a mostani húzása pedig kicsit mindkettő volt, hát még hozzáadva ezt a mostani vitát. - Sosem próbáltam elfelejteni, de veled ellentétben nem is vagyok rá büszke. -Nem kellett volna ezt felemlegetnie, nem akartam hallani. -Lehet, hogy nem mondtad, de éppen így jön le abból, hogy csak akkor keresel, ha kefélni akarsz. És kurvára nem szégyellek, csak meg akarom védeni mindkettőnket többek között apámtól. Nem tudom, mennyire jut el a csökött agyadig, de mindkettőnknek ő a főnöke, és ha olyanja van, képes mindkettőnket kirúgni a faszba. Akkor mit fogunk tenni? Megint megyünk az utcára heroinozni? Igazán remek kilátások. -Kezdtem elragadtatni magam. -De ha ennyire nem felelek meg neked, akkor csak szólj, és holnaptól egymásra sem kell néznünk. Utólag beláttam, hogy talán elég extrém húzás volt eláztatni a füvet, de nem tudtam kicsit sem bűntudatot érezni miatta. - Azért, hogy végre rám figyelj! De nem is tudom, mit vártam tőled, neked mindig fontosabbak lesznek a drogok mint én vagy Alina. És ezért nem fogom felvállalni magunkat.
✼ don't mess with a slytherin ✼
Life has knocked me down a few times, it showed me things I never wanted to see. I experienced sadness and failures. But one thing for sure, I always get up.
- Jó, csak nyugodtan. Most sem én kértem, hogy gyere értem. Nem voltam rá büszke, sok mindent éreztem az életemmel kapcsolatban, de büszkeséget pont nem. Nagyon rosszul esett Frida minden egyes szava, annyira képmutatónak éreztem tőle. Hol volt már az a lány, akit én annyira szerettem húszévesen és akivel őszintén tudtam beszélni mindenről? Mert Frida már biztosan nem volt ugyanaz, ahogyan én sem maradtam meg ugyanannak a bizakodó kölyöknek, aki akkor voltam. - És már megint az apádnál tartunk. Elmondani nem tudom, hogy mennyire kibaszottul elegem van a kurva apádból. - Nehéz volt megítélni, hogy melyikünk próbálta eredményesebben túlharsogni a másikat. - Felnőtt ember vagy, viselkedj is úgy. Vagy ha nem az apád a probléma, akkor ne vele takarózz. De ez most már nevetséges, Frida. Nem tudtam eldönteni, hogy az apja említése húzott fel jobban vagy a vádjai. Tény, hogy a kapcsolatunk az utóbbi időben elég egyértelműen az ágyra - pontosabban inkább a jelmeztár kanapéjára - korlátozódott, de be kellett látnia, hogy ez nem az én hibám volt. Mégis mit várt tőlem, hogy vigyem el gyertyafényes romantikus vacsorára, amikor egymásra sem néztünk közönség előtt? Ő sem törte magát, hogy más síkra tereljük a viszonyunkat, miért engem hibáztatott érte egyedül? A következő mondataival végleg sikerült a lelkembe tipornia. Tudtam a lelkem mélyén, hogy igazat mondott, tényleg semmi sem lehetett fontosabb a függőségemnél. De nem akartam, hogy ezt kimondja. Tudnia kellett volna, hogy ezzel fájdalmat okoz nekem - valószínűleg tisztában is volt vele, éppen azért mondta. - Mégis hogy mered elvárni tőlem, hogy felforgassam az egész életem miattatok, amikor ha rajtad múlt volna, soha nem ismertem volna meg Alinát? Honnan kéne tudnom, hogy nem tűnsz el már megint, mert apuci azt mondja, hogy törölj ki az életedből? - Dühösen elléptem a mosogatótól, hogy legalább a szétázott füvet ne lássam. - Nekem nem maradt semmi örömöm ezen kívül. És tudod mit? Egyszerűen gusztustalan, hogy éppen te kéred ezt számon rajtam. Mikor lettél ekkora álszent picsa?
I am one of those melodramatic fools, neurotic to the bone
- Legközelebb nem is fogok -morogtam. Egyikünk sem volt ugyanaz, mint akkor, mert már nem taknyos kölykök voltunk, hanem felnőtt emberek. Én felneveltem egy gyereket, Bertie pedig a jóisten se tudja, mennyi nehézségen ment keresztül az elmúlt közel húsz évben. Mindketten megváltoztunk és ez így is volt helyes, de ettől még nem szerettem őt kevésbé most mint régen. Csak úgy tűnik, most már a viták is az életünk részét fogják képezni újdonságként. Nem mondanám, hogy különösebben élveztem. - Jó, akkor hagyjuk az apámat. Beszéljünk inkább arról, hogy mennyire megbízhatatlan és kiszámíthatatlan vagy. Ja, hogy az sem tetszene, mert ott meg te vagy a hibás? Ne haragudj, mást már nem tudok felhozni. Nagyon fájtak a szavai, mintha szándékosan azért válogatta volna meg minden szavát, hogy minél jobban a lelkembe tudjon tiporni vele. Sajnos én sem voltam ebben ártatlan, mert ösztönösen vágtam vissza neki hasonlóan sértő megjegyzésekkel, mert... nem is tudom, miért. Nem volt különösebb okom rá azon kívül, hogy haragudtam rá és vissza akartam vágni neki valamivel, ami hasonlóan rosszul esik neki, mint nekem az ő szavai. Ezért utálok veszekedni másokkal, mert mindig én leszek az igazi bűnös a végére, aki a legrosszabbakat mondja és utána küzdhet a lelkiismeretével. - A legutóbb sem apám miatt tűntem el, hanem csakis Alina miatt, ne keverd a kettőt. -Egyre dühösebb és egyre elkeseredettebb lettem. Utáltam ezt a vegyítést, mindig csak fájdalmat okozott és rohadt sok megbánást. -Álszent picsa? Igen? Én voltam az, aki mindent hátrahagyott a gyerekéért. És tudod, miért nem mondtam el neked? Mert tudtam, hogy úgysem lennél képes változtatni, mert egy önző dög vagy, akit soha nem fog annyira érdekelni a családja mint a tű a karjában. Soha nem lettél volna képes lemondani róla Alináért, ezt pedig most is bebizonyítottad. "Hogy merem elvárni, hogy felforgassam az életed miattatok?" Pont ennyit érünk neked.
✼ don't mess with a slytherin ✼
Life has knocked me down a few times, it showed me things I never wanted to see. I experienced sadness and failures. But one thing for sure, I always get up.
Azonnal terelt az apjáról, mintha csak egy aprócska zavaró tényező lett volna. Mr. Scamander úgy volt központi figura kettőnk közös történetében, hogy eddig alig néhány mondatot beszéltem vele és akkor találkoztunk először, amikor Frida megszerezte nekem ezt a munkát a Heliosban. Gyűlöltem azt az embert és őt okoltam sok mindenért, Frida betegesen függött tőle, bármennyire is tagadta. - Persze, hogy nem tetszene, mert ez nem igaz! Nem vagyok kiszámíthatatlan és megbízhatatlan, neked egyedül az a bajod, hogy az én életem nem egy olyan unalmas fostenger, mint a tiéd. Nem az én hibám, hogy utálod az életedet. - Nem kellett volna ezt mondanom neki. Tudtam, hogy hatalmas áldozatot hozott Alináért, lényegében minden feláldozott az anyaságért, és a magánélete most teljesen sivár volt. De mégis, annyira megbántott minden szavával, hogy nem bírtam magamban tartani egyetlen sértést sem. Ha ő fájdalmat okozott nekem, akkor fájjon neki is. - Milyen családról beszélsz, baszd meg? - csattantam fel. - Ez nem egy család, mi nem vagyunk egy család, Frida. Ezt elbasztad, amikor szó nélkül eltűntél a gyerekünkkel, esélyt sem adtál arra, hogy megpróbáljak változtatni. Most pedig elvárod, hogy az legyek, ami neked hála sosem lehetek. Remegett a kezem a dühtől. Annyira utáltam őt ebben a percben, sosem gondoltam volna, hogy egyszer így fogok érezni éppen Frida iránt. - Arról pedig, hogy melyikünk szarabb szülő, vitatkozhatunk. De én a helyedben elgondolkodnék rajta, miért nem volt őszinte veled a lányunk és mennyit ártott neki, hogy egész életében titkolóztál előtte. - Valószínűleg az egész lépcsőház hallotta a vitánkat. - Játszhatod a tökéletes anyát, de attól még ugyanolyan elbaszott narkós maradsz. Semmivel sem vagy különb nálam.
I am one of those melodramatic fools, neurotic to the bone
Gyűlöltem az apámat, nem volt ezen mit szépíteni, de nélküle most ki tudja, hol lettem volna. Alina érdekében kénytelen voltam mellette maradni, bár ha okos lettem volna akkor, amikor Levin Dolohov az életembe került akkor már régen megszabadulhattam volna tőle. Ez azonban nem történt meg, Bertie-vel meg erősen kételkedtem benne, hogy fenn tudnánk tartani egy otthont és egy gyereket, jelenleg biztosan nem. Igen, függtem az apámtól, ez volt az igazság, és nálam jobban senki nem utálta ezt a fennálló helyzetet. - Ó, már értem. Attól lesz egy élet izgalmas, hogy tűt baszol a vénádba és legalább a fejedben megy a parti, miközben a szoba sarkában kuporogsz. Ha ez így van, akkor inkább választom az unalmas életet. Legalább biztos lehetek benne, hogy megélem a lányom esküvőjét. -Ki nem állhattam, hogy ennyire jól tudta, mit mondjon. Igen, utáltam az életemet, igen, unalmas volt és monoton, de ez volt az egyetlen helyes választás. Az, hogy ő inkább választotta volna az izgalmat mint a jobb életet a lányunknak, róla többet mondott el mint rólam. - Nekem hála lehetsz az, baszd meg! Akár ki is kapartathattam volna magamból a gyerekünket, de nem tettem, mert szerettem őt és téged is szerettelek, és mindig arról a kibaszott szép nagy családról beszéltünk, amit te annyira akartál. Elkúrtam? Igen, mert már régen ismerned kéne őt. Inkább hálás lehetnél azért, hogy nem tiltom el teljesen a narkós apjától. Sírni lett volna kedvem. Egyáltalán nem élveztem ezt a veszekedést, csak keserű szájízt hagyott maga után és olyan fájdalmat, amit sosem gondoltam volna, hogy Bertie okoz majd nekem. Miért nem lehet most is olyan, mint régen, amikor minden bajunkat megoldottuk együtt, mint két felnőtt ember? Aztán megadta a kegyelemdöfést. Nem is vettem észre, mekkora pofont kevertem le neki, pedig jó nagy volt a csattanás, és mintha még a patkányok is abbahagyták volna a kaparászást a falban. Hosszú másodpercekig vágni lehetett a csendet, bár nekem óráknak tűnt az a néhány óraütés, ameddig csak álltam vele szemben és bámultam rá, sikertelenül próbálva visszanyelni a könnyeimet. - Bárcsak Alina soha nem talált volna rád...
✼ don't mess with a slytherin ✼
Life has knocked me down a few times, it showed me things I never wanted to see. I experienced sadness and failures. But one thing for sure, I always get up.
- Egyáltalán nem ezt mondtam, miért kell kiforgatnod a szavaimat? - Tehetetlennek éreztem magam. Ordítoztunk egymással, mindenfélét a másik fejéhez vágtunk, de tulajdonképpen csak elbeszéltünk egymás mellett. Ez nem vita volt, semmiről nem akartuk meggyőzni egymást, legfeljebb arról, hogy a másik élete egy értéktelen szar. Bárki mástól hidegen hagyott volna minden, amit most Frida mondott, de tőle nem. Eddig azt gondoltam, hogy ő megért és nem ítél el, de nyilvánvalóan tévedtem, ha csak egy csepp megértés is lett volna benne, most nem üvöltött volna nekem ilyeneket. De ha ennyire szánalmasnak és undorítónak tartott, akkor miért kötött ki újra és újra a karjaimban? Nem gondoltam volna, hogy egy egyszerű fenyegetés ennyire halálra tud rémíteni. Ha most berontott volna az ajtón egy luxusprostinak kinéző bérgyilkos - megesett már, ugye - és közölte volna velem, hogy válogatott kínzások után szeretné gyakorolni rajtam a gyilkos átkot, valószínűleg azt kevésbé szapora pulzussal és kevesebb pánikkal vettem volna tudomásul, mint hogy Fridában egyáltalán megfogalmazódott Alina eltiltásának a gondolata. - Megígérted, hogy láthatom. Ezt nem teheted meg egyikünkkel sem! - Már nem is a harag miatt kiabáltam vele, hanem a félelem miatt, hogy talán tényleg eltiltja tőlem Alinát. Nem tehette meg, ennyire nem lehetett kegyetlen... Csak az arcomon csattanó hatalmas pofon józanított ki ebből a pánikközeli állapotból, Frida akkorát lekevert nekem, hogy még a fülem is csengett utána. A fél arcom égett és zsibbadt egyszerre, a fene sem gondolta volna, hogy ekkora erő volt benne. Vagy hogy ennyire sikerül megbántanom... - Én is éppen ezt kívánom... Nem marasztaltam, amikor elindult az ajtó felé, másra sem vágytam, csak hogy eltűnjön innen, mert nem bírtam ránézni, nem bírtam a társaságában tovább létezni. - Úgy van, rohanj csak haza, majd a faszkalap apád megold helyetted mindent. - Ahogy Frida után bevágódott az ajtó, lecsúsztam a hideg konyhapadlóra és a homlokomat a térdemnek támasztva bőgtem, mint egy kisgyerek. Ahogy a két macska dorombolva odafúrta magát hozzám, csak egy dolgon kattogott az agyam: mennyi anyag maradt még itthon? Igen, Fridának igaza volt. Tényleg soha, semmi sem fog annyira érdekelni, mint a tű karomban.
I am one of those melodramatic fools, neurotic to the bone
