Summerdays

Sweet-sweet summer nights

Megbeszélést összehívni az éjszaka… Akarom mondani, a nap közepén. Csakis Bacchus lehet olyan érzéketlen, hogy meg sem próbálja úgy igazítani, hogy esetleg ne kelljen a Nap sugaraitól rettegnem. Még jó, hogy egy hosszú, csuklyás köpeny segítségével sikerült eltakarnom magamat, hogy ne égessen meg a Nap. Ahogy szerencse az is, hogy elég kevés olyan helyiség van itt, ahová képesek lennének bejutni a fénysugarak, így könnyedén suhanok át a folyosókon, egyenesen arra a részre, ahová vendég nemigen, vagy igen csak ritkán teszi be a lábát. Talán volt valami szerencsés is a választásomban. Az éjszakai életmód előny, ahogy a lassú öregedés sem akadály, vagy éppen keltene feltűnést. Fizetni határozottan jól fizetnek, bár nem tudom, arányokban miképp is oszlik el, sosem éreztem úgy, hogy tudni akarnám, a többiek mennyit keresnek. A legtöbben nem is szívesen állnak szóba velem, egyértelműen kiül arcukra az undor, avagy a rettegés. Csak néhányan olyan bátrak, hogy meg merjenek szólítani egy vámpírt.
- Chh… - ahogy benyitok az irodájába, észreveszem, hogy hűlt helye kedves tulajunknak. Mindenki más is olyan kíváncsian tekint rám, mint jómagam az ő irányukba. Halk ciccentésem után beljebb lépek, hagyva, hadd csukódjon be mögöttem az ajtó. Furcsa tőle, hogy nincs itt, főleg miután gyülekezőre hívott minket. Azt feltételezném, valami sürgős dologról lett volna szó, de egyre inkább érzem úgy, hogy tévedek. - Bambi, te tudod, merre jár Bacchus? Vagy, hogy mire fel ez a gyülekező? - Nina Travers, legjobb tudomásom szerint diák, azt feltételezné az ember, hogy túl fiatal, de én is csak pár évvel voltam idősebb, amikor először betettem a lábamat Bacchus-szentélyébe. Azóta pedig már gyökeret is vetettem itt. Mondhatjuk, hogy élet útjai kifürkészhetetlenek. Talán túlzás, ha azt mondom, kedveltem, de tény, hogy valahogy nem voltam annyira közömbös sem vele, mint a többiekkel. Merész volt, akaratos, élvezte az életet. Minden, ami én nem.

Igazából percek óta bámultam azt az elképesztően csúnya asztali lámpát, ami Bacchus irodájának egyik elengedhetetlen kelléke volt. Komolyan, fogalmam sincs honnan a szarból szedte össze, de egy biztos. Elképesztően ronda. Feltett szándékom volt, hogy ezt a legközelebb belépővel is közlöm, leginkább abban reménykedve, hogy Bacchus lesz az. Szóval amint nyílt az ajtó, én még mindig a lámpát fixírozva szólaltam meg.
- Ugye milyen elképesztően csúnya ez a vacak? - kérdésem közben állammal leheletnyit az emlegetett tárgy felé böktem, majd vigyorogva fordultam a bejárat felé. Aztán mindez az arcomra is fagyott. Na ja, hát rá pont nem számítottam. Mármint izé... nem fényes nappal van? (Jó, elhiszem, hogy nem tökéletes az időérzékem meg minden, de akkor is, azért csak nem rúgtam be ennyire.. elvégre ma még egy kortyot sem ittam.) A kanapéba süppedtem eddig a többiek között, de most felállok és közelebb sétálok Ulva-Rose-hoz. Elvégre ha már így diskurzust indítottam a világ legrondább lámpájáról, akkor illik folytatni, nem?
Közelebb sétálok, majd háttal nekidőlve Bacchus asztalának megállok. Ki tudja hány meztelen nőt fektetett már fel kedvenc főnökünk erre az impozáns mahagóni csodára... Megvonom a vállam.
- Nem t’om... De remélem fizetésemelésről lesz szó - forgatom meg a szemeimet vigyorogva. És mindezek mellett kínosan ügyelek arra, hogy Ulvától azért tisztes távolságban maradjak. Nem mintha félnék, csak hát na... azért mégis. Kikérem magamnak, már így is jóval közelebb jöttem, mint a többiek. - Mondjuk általában nem szokott késni, csak ha valami nagyon fontos jön közbe - ráncolom össze a szemöldökömet. De igazából az sem kizárt, hogy mi mind rosszul emlékszünk a találkozó pontos időpontjára, netán teljesen részeg volt a Szentély feje? Franc se tudja, de az tény, hogy ha még tíz percig itt ácsorgunk, annak nem sok értelme lesz. Főleg Bacchus számára, aki szerint ezt az időt igenis tölthetnénk hasznosabban is. Természetesen akár fényes nappal is... Hiszen azt mondják, az ördög nem alszik. Nappal sem.

Sweet-sweet summer nights

Mielőtt belépnék, egyszerűen lerántom a csuklyát a fejemről. Tudom jól, hogy így is elég rémültek lesznek, az arcomat pedig, ha elrejtem, ha nem, a hangulatomon amúgy se tud segíteni. Azon jelenleg csak az tudna segíteni, ha visszamehetnénk a lakásomra. Nincs semmi kedvem itt várakozni, ahogy Bacchus feje se hiányzott a mindennapjaimból. Túl régóta ismerem ahhoz, hogy bármennyire is akarnám, hogy jelen legyen az életemben a kelleténél jobban.
- Feltétlenül. Tipikus Bacchus, semmi ízlés... - nem veszem magamra, amikor egyértelműen meglepődik, hogy engem szólított meg, sőt. Megrándul a szám széle, egy aprócska, elégedett mosoly kúszik az ajkaimra. Nem olyan rossz dolog az, ha félnek tőlem, legalább nem mernek bántani se. - Időszerű lenne? Időközönként szokott emelni, de nem emlékszem, mikor is volt az előző alkalom... - Közelebb jön, bátor kislány, ámbár egyértelműen tartja a tisztes távolságot. Legszívesebben nevetnék, de félek, hogy így is kellően kiakasztottam már a többieket. Nincs kedvem Bacchus-t hallgatni, amint megint megpróbálja elmagyarázni, hogy mennyire fontos az asszimiláció, legyen az varázsló, kvibli, vérfarkas, vámpír... Elég ez egyszer egy évtizedben. Így még el tudok felette tekinteni és nem tekerem le a nyakáról a fejét. Addig pedig mindannyian tudjuk élni a magunk kis életét, kényelmesen kifizetve itt, a Szentélyben. Mindenkinek jobb így, tehát csak rezzenéstelen arccal nézek vissza rá, miközben reagálok a szavaira.
- Ki tudja... Lehet fogott magának egy csajt. Vagy többet. Mind tudjuk, mennyire szeret szórakozni. - Irigylem, hogy mennyire lazán tudja venni az életét, de egyszerre nem is értem őt. 15 éve figyelem már őt és az ostoba játékait. Furcsállom, hogy egyáltalán még életben van és nem szúrta hátba valaki azért, amiket tett...

Hát baszki, azt határozottan tudom, hogy miért tartanak Ulvától itt. Mármint azért ez a csuklyalerántós belépő elég badass. Hallom, hogy egy-két szelídebb lánynak még a lélegzete is elakad egy pillanatra. (Mintha amúgy annyira sok szelíd hölgyemény flangálna itt... jó, azért van néhány angyalarcú.) Az én reakcióm sokkal inkább a szélesre húzódó vigyorom. Persze csak tisztes távolból, köszönöm szépen, nem áll szándékomban a kelleténél közelebb kerülni Ulva fogsorához.
- Legalább tudjuk mit kéne venni neki karácsonyra - forgatom meg a szemeimet felhorkanva. Na nem mintha megérdemelne bármilyen ajándékot is, meg tulajdonképpen bármit megvesz, amire csak szüksége lehet, így nem sokat segítenénk, de hátha ösztönzőleg hatna arra, hogy lecserélje ezt az ocsmányságot.
- Hát nem tudom... - vonom meg a vállam. - Nekem mindig jól jön egy kis plusz galleon.
Nem áll szándékomban véka alá rejteni, hogy sokat számít a keresetem itt, szerintem ezzel mindenki tisztában van. Ahogy azzal is, hogy jól megdolgozok érte és nem is kevés, amit kapok, de mesterien értek ahhoz, hogy felesleges szarokra szórjam el a pénzt. Na igen, üdv mindenkinek Nina világában.
Nyilván tartom a távolságot Ulva-Rose-tól, de még így is jóval közelebb merészkedem, mint bárki más, és egy ideig csak derekam támasztom az asztalnak, hogy aztán megunva az ácsingózást egy mozdulattal söpörjem arrébb a rajta lévő dolgokat. Kell a hely a formás hátsómnak, na. Szóval szemtelenül fel is ülök az asztalra, lelógó lábaimmal kalimpálva. Úgy tűnik, Bacchus úgysem jön még egy jó ideig. De ha sokat kell várni, akkor a következő ülőhelyem a főnök széke lesz, az biztos kihúzná a gyufát. Meg is mosolygom ezt a gondolatot, meg Bacchus képét, amint meglátná. Az biztos, hogy mindent megérne. Különben is szeretem feszegetni a határokat.
Visszakanyarodok zöldjeimmel Ulva arcára. Valahogy azért kiráz a hideg, ha a szemeibe nézek. A válaszán hangosan felröhögök.
- Na ne már, a következő megállapítás az lesz, hogy véletlenül szerelmes lett? Biztos, hogy fogott magának egy-két csajt, mikor nem teszi? - minden valószínűség szerint most is éppen a farkán pörög az egyik.
- Szerintem egyszerűen csak baszottul utál várni, mert az ő ideje olyan kurva értékes, szóval inkább mindenki mást várat meg - forgatok egyet a szemeimen, majd lábaimat keresztbe pakolom egymáson. - Különben is... tudjuk, hogy szereti a hatásos belépőket.