meglepetésként ért, mikor Mr. Shafiq bejelentette egy újabb unalmas napom után, hogy átjön a család egyik fele vacsorára. Elsőnek semmi kedvem nem volt hozzá, egy erőltetett félmosoly került csak az arcomra. De aztán eszembe jutott, hogy végre találkozom Cassiaval. Csupán baglyon keresztül beszéltünk mostanában, mikor elmesélte tömören röviden az eljegyzését. Elég jól fogadta, ez volt az első reakcióm... már amennyit egy levélből kilehetett venni. Pedig sejtem, hogy ki lehet bukva legbelül, és azzal is tisztában van, hogy nekem bármit elmondhat. Mindig nem tudom elhinni, hogy ez a megrendezett házasság dolog mindig divat lehet, és egyáltalán szóba jöhet. Nevetséges. Felmegyek a szobámba, majd rendbe teszem magam. Rámosolygok a családom képére, amit mindennap szoktam mikor haza értem. A hétvégét náluk tervezem tölteni, már alig várom. Felfrissítem magam, átöltözöm mert Mrs. Shafiq nagyon megadja a módját az ilyesfajta összejöveteleknek. Mikor készen állok, kikerülve az egyik házimanónkat (szerencsétlenekre mindig majdnem rálépek...) lemegyek, hogy méltóan fogadjam vendégeinket. Ahogy meglátom unokatestvéremet, szélesen elmosolyodom és nagyapám mögött integetek neki. Mire az öreg megfordul újabb vigyázzállásba állítom magam. Cassia anyja csak rázza a fejét. Soha nem tudom eldönteni, hogy most kedvelnek e vagy nem. Nem gyűlölködnek irányomba, néha tök kedvesek... néha pedig mindig nem értik miért lakom itt érzésem van. Cassia köszönti nagyapát, amire az öreg "nagyon felvidul". Majd lemaradunk egy kicsit. - Sziaa! Ne is mond... de majd bepótoljuk. De mesélj gyo.. - semmi esélyünk hogy egy percig is kettesbe beszéljünk, mert ahogy válaszolok az ő kérdésére, én rá se tudok térni a sajátjaimra. Csak mély levegővel nyugtázom a tényt, majd hatásosan ránézek Cassiara, miközben elfoglalom a becses helyemet nagyapa jobb oldalán. Ahol egyedül én ülök, miközben velem szembe egy egész család. Ilyenkor szörnyen elfog a magány érzése. Ha nagyapa vissza is fogadná anyámat, ő soha nem tenné be ide a lábát. Gyűlöli, de megérti én miért vagyok itt, bár nagyon félt engem. Őszintén még nem volt velem olyan dúrva, hogy tudjam mikre képes. Lehet nem is akarom, és remélem nem is fogom. Minden vágyam lenne hogy az én családom is mellettem üljön, de ez lehetetlen. Nagyapa még iszik a kupájából, mikor feláll hogy kis köszöntőt mondjon. Gondolom Cassia miatt lett ez a vacsora. Viszont valamiért ... kiszárad a szám, és én is a poharamért nyúlok. " - ...gratulálni szeretnék mindkét unokámnak az eljegyzéséhez. Cassia, biztos vagyok benne, hogy méltó párodra lelsz majd a Selwyn fiúban, te pedig Freya tudom, hogy jó kezekben leszel a Yaxley család fiatalabbik fiánál, Ezekielnél. Gratulálok mindkettőtöknek! Kezdjük hát meg az ünnepi vacsorát... " - a kezem megáll egy pillanatra, pont ittam. Félre nyelek és próbálok levegőt venni. - Tessék ? - tör ki belőlem az egyálltalán nem tiszteletre méltó reakció. Az agyam képtelen hirtelen felfogni az információt. Házasság? Én... akkor esett le kit mondott... - Igen jól hallottad. - a szeme szinte átszúrja a koponyámat. - Yaxley családdal már lebeszéltem a dolgot, és nagyon örülnek neki. Gratulálok ismételten Freya. - ellentmondást nem tűrő a tekintete, annyira hogy tényleg nem merek semmit mondani. Itt viszont ránézek Cassia-ra, már szinte éreztem hogy szugerál a szemével. Egyszerűen úgy érzem pánik rohamot fogok kapni. Nem kapok levegőt. "Próbálj meg nyugodt maradni! Nem fog segíteni, ha most elveszted a türelmedet és jelenetet rendezel..." hallatszik a Cassia hangja a fejembe. Annyira sokkban vagyok, hogy válaszolni se tudok, nem működik a legilimencia, képtelen vagyok koncentrálni. Család többi tagját vízhangként hallom gratulálnak. A vacsora többi része olyan jól sikerül, hogy szó szerint egy falat nem ment le a torkomon. Egész végig az asztalt bámulom, és próbálok felébredni az egyáltalán nem vicces álmomból. Mikor maga a vacsora véget ér felállunk, majd a nappaliba sétálunk. - Mi félre vonulnánk Cassiaval beszélgetni, rég tudtunk.- mosolygok kedvesen, majd szinte megragadom szegény karját. Ilyenkor csak minisztériumi dolgokról cseverésznek, ekkor van mikor kapunk némi időt. A kis szentélyembe húzom, az üvegházba. - Te tudtad ? - tör ki belőlem, amint kettesben leszünk. Nem támadóan, csupán teljesen kétségbe esette, és próbálom elnyomni a pánikrohamomat.
☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆
Vendég
Pént. Aug. 14, 2020 1:30 pm
Vendég
Pént. Aug. 14, 2020 10:09 pm
Freya & Cassia
Életem vacsorája...
☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆
P
ánik rohamot kaptam, ez tény. Próbálok a virágaim között némi levegőhöz jutni, ebben próbál nekem segíteni Cassia is. Őszintén mondja, hogy nem tudott erről a "kisebb" fajta támadásról. Nem hiszem, hogy letagadná ha tudott volna róla, sőt szerintem ő az első aki riadót fújt volna. Ez a nagyapám álnok csapdája volt. Őszintén tisztában voltam vele, hogy aranyvérű családoknál ez szokványos jelenség, hisz nem egyről hallottam. Viszont én félvér vagyok, apám mugli, anyám megszökött vele. Nem érek én semennyit, hogy "eladhassanak". Legalábbis én így voltam vele, egészen a mai napig. A gondolatok csak cikáznak a fejemben, zümmögnek mintha egy cikesz röpdösne benne. Majd Cassia kis nyugtató bűbája enged némi oxigénhez jutni. - Ne... ne haragudj. Csak borzasztóan váratlanul ért. Meg sem említette, hogy ilyesfajta tervei vannak velem. Meg amúgy is minek... nem vagyok valami értékes ha jól tudom. - immár stabilizáltam magam, és próbálok egy dologra összpontosítani, hogy ne szegény Cassiat sokkoljam le, nevetséges és gyermeteg viselkedésemmel. Mert igen, tisztában vagyok vele, hogy úgy viselkedek... szánalmas. - Nem semmi az öreg. Mind a kettőnket szépen kijátszott. - fújom ki, immár bosszúsan a levegőt. - Yaxley... ugye, ugye rosszul hallottam, hogy a fiatal Yaxley-t említette ráadásul? - kérdezem hidegvérrel, hisz tudom a választ. - Miért pont Ő ? Ugye szórakozik velem? - szerintem panaszkodtam iskolás koromban róla Cassianak. Ugyanis az a srác kiborító volt, és sokszor összevesztem vele, szeretett kötekedni mással. Én pedig utálom az öntelt, egoista, nárcisztikus barmokat. Ő pedig annak a megtestesítője volt. Felettem járt pár évvel, így hamar megszabadultam tőle. A Roxfort után is volt egy két alkalom mikor egy helyiségbe kerültünk összejöveteleken, akkor is kerültem, mint a pestist. - Azt se értem Ők hogy mehettek ebbe bele, az a ... utált engem. Én is őt. Megfogjuk ölni egymást... - húzom a számat. Nem érdemes , ez ellen már nem tehetek semmit. Vagyis megpróbálhatok beszélni nagyapával, de kötve hiszem, hogy hatna rá. Ő mindent érdekből tesz, és mindenre megvan a maga kis terve. De lehet egy próbát megérne, vagy nem is tudom. Mit csinál velem ha azt mondom nem megyek hozzá? Jah igen kitagad engem is, és annyi a boszorkány életemnek... Én pedig szerelmes vagyok a varázsvilágba. Fogalmam sincs mit tegyek... Kicsit próbálom össze szedni magam, és felnőttként viselkedni. Cassia mellettem áll, nyugtat, segít. Borzasztó önzően viselkedem. Amint kitárgyaljuk az én gondomat, amivel egyedül kell már megküzdenem oda lépek elé, és megfogom a két kezét. - Ne haragudj, szörnyű vagyok. Te hogy vagy ? Hisz egycipőben járunk. Nem is meséltél róla. Legalább ismered ? - remélem ő legalább annyiban jobban jár mint én, hogy nem a legutáltabb személyhez adja hozzá.
☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆
Vendég
Szomb. Aug. 29, 2020 6:20 pm
Vendég
Hétf. Aug. 31, 2020 12:11 am
Freya & Cassia
Életem vacsorája...
☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆
É
rzések kavalkádja tombol bennem. Próbálom őket észszerűen elkülöníteni. Mindig próbáltam nagyapámra pozitívan tekinteni, mert még is a családom Merlin vinné el. Próbáltam úgy tekinteni rá, mint aki biztosan megváltozott a figyelmeztetések ellenére is. Anyám megmondta, hogy addig lesz kedves velem, amíg nem akart valamit. Addig bizonygattam, amíg rám hagyta: igenis megváltozott. A fenéket. Ez a húzása pofoncsapás volt. Főleg úgy hogy még csak meg sem beszélte velem. Nem hittem volna, hogy ilyenre képes lesz velem is. Azt hittem ha esetleg ilyen előfordulna öreg fejében legalább megbeszéli velem, vagy figyelmeztet. Nem... és ha nincs ez a vacsora majd megtudom az oltárnál mi? - Biztos van terve. - mondom elgondolkodva, majd a tekintetem elszánttá válik. Cassia bűbája megnyugtatott, így tisztábban tudok gondolkodni. Előbukkan az elszánt énem. - Nem történt semmi, unalmasan teltek a mindennapok , mint mindig. Ezért nincs elképzelésem sem. De ezek szerint a hátam mögött igenis történtek dolgok. Igazából attól vagyok felháborodva, hogy még csak arra sem méltatott, hogy szóba hozza az esetőséget. Tervébe sejtheted kit avat be. De úgy is ráfogok jönni. - mondom egy enyhe céltudatos mosollyal az ajkaimon. - Sajnálom, hogy nem hittem neked, nektek. Az a helyzet nekem teljesen más arcát mutatta mindeddig. De ezzel kidurrant a buborék.. - befogatott, elkényeztet, hogy a megfelelő pillanatba "feláldozzon". - Ugyan, gondolhattam volna, hogy nem úszom meg szárazon. - kínomba kicsit felnevetek. - Biztos egyfelől anyám elleni harca, ebben biztos leszek. -minden áron kifogom deríteni piszkos kis tervét. Addig is angyali menyasszony leszek... tudok én is színészkedni, ezt meg fogja tapasztalni. Kicsit úgy érzem lehet én fogom a rövidebbet húzni, ha nagyapámmal akarok háborút folytatni. De ha ő így, akkor én is... akkor én pedig anyámért fogok bosszút állni. Cassia biztos segítene. Annyira más mint a többiek, és őt is belekényszeríti ebbe az egészbe. Mikor feleleveníti Ezekiellel kapcsolatos emlékeit, muszáj kicsit elnevetnem magam. - Ne haragudj. Azon nevetek, hogy nem volt szimpatikus. Oh ha ismernéd bizonyára megvetnéd. Nem is tudom, hogy egyáltalán beszélni tudtam e vele egy értelmes mondatott valaha. - A beszélgetéseink Ezekiellel konkrétan csupán vitatkozások sorozatai voltak. Ott kezdődött az egész mikor a nála fiatalabb barátnőmet szédítette, én pedig elé álltam és konkrétan félre tiportam a komplexusait feltárva. Azóta nem volt titok, hogy nem kedveljük egymást, most az is eszembe jut hogy nagyapa előtt is nyílt titok lehet? - Mindenképp beszélnem kell vele, kivételesen komolyan, mikor nagyapa nincs a közelbe. - sóhajtok. Néha félek még itt is fülei vannak. Az elszántságom egyre csak dagad, és a haragom úgy érzem kezd az előnyömre válni. - Köszönöm, rád mindig is számíthattam. Komolyan nem értem te hogy lettél ilyen, ilyen családban. - mosolyodom rá kedvesen, és bátorítóan megszorítom a kezét. Hisz minden elismerésem az övé. Főleg, hogy ő milyen hidegvérrel viseli az egészet. Kicsit szégyellem is magamat, hogy pánik rohamot kaptam. - Én is itt vagyok neked, remélem tisztában vagy vele. - majd magamat félre téve én is érdeklődöm az Ő jegyese felől. Hisz tudom jól viseli, de még is házasság... idegennel. - Értem. Hát ha első benyomásra szimpatikus volt, akkor annyira rossz nem lehet. Reméljük nem mutatja ki a foga fehérjét. - néha megfeledkezem magamról és így is képes vagyok mugli hasonlatokkal, szlengekkel dobálózni, de Cassia már megszokhatta tőlem. - Ha így lesz ott termek. - kacsintok cinkosan. - És nagyapa legalább neked elárulta az okát? Vagy a szüleid ? Biztos nem véletlen. - borzasztó számítóak az aranyvérűek. Ha megtervezett, vagy kényszer házasságról van szó akkor biztos nagyobb terv áll mögötte. Sosem törtem ez miatt a fejemet, hisz nem vettem magam számításba. Viszont most én is terítékre kerültem, egyszerre Cassiaval. Nevetséges, hogy nem házasodhatunk szerelemből ha csak nem akarjuk hogy ki legyünk tagadva... Őskorban érzem magam jelenleg. Viszont az elszántságom egyre csak nő, és ki akarok mindent deríteni. Még ha az oltárnál mosolyt is fogok magamra erőltetni, más úgy se fog azon kívül történni ha én nem akarom...
☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆
Vendég
Szomb. Okt. 10, 2020 9:14 pm
Vendég
Szomb. Okt. 10, 2020 11:07 pm
Freya & Cassia
Életem vacsorája...
☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆
A
z életem azt hiszem itt fog teljesen megváltozni. Többek között bizonyára ezért is estem pánikba. Kissé felfoghatatlan mindig számomra mi történik ,de maga a rohamot segített Luella leállítani. Így már kapok levegőt, és tudok tisztábban gondolkodni. A kezdeti sok pedig kezd átalakulni haraggá. - Itt valami van a háttérben, és úgy érzem nagyapának is hirtelen jött ötlete volt. - vonom meg a vállam nemes egyszerűséggel. - Ismerem, ha ez hosszú terv része lenne, már párszor meglettek volna hívva Yaxley-ék ide, hogy adagolja nekem a dolgot. Feltételezem volt egy beszélgetés mostanában, és kötöttek egy ... üzletet. - komolyan még a gondolatra is hányingerem támad. Ez vagyok nagyapámnak? Egy tárgy akit magánál tartott, jól tartott hogy a megfelelő időben elárverezzen. A kezem ökölbe szorul. Nem ismerem úgy látom nagyapám engem se. - Ne ostorozzuk magunkat, hisz azt tudtuk jól hogy kitűnő manipulátor. Én abban az egyben hibáztam, hogy nem hallgattam volna anyámra.- rázom a fejem. - Annyira akartam lenni ebbe a világba valaki... - mély levegőt veszek. - De nézzük a jó oldalát, ha nem dőltem volna be neki, akkor nem ismernénk ilyen jól egymást. - halványan elmosolyodom, hogy némi pozitivitás is legyen a szituációban. Én vagyok az idősebb az isten szerelmére, és még is neki kell engem vigasztalnia? Nem nekem lenne a feladatom? Szánalmas vagyok... össze kell kapnom magam, mert ez nagyon gáz. - Figyelj végülis jogos, mert ismerem.. - nevetem el magam. - Bizonyára tudja, hogy találkoztunk az iskolában, és egy két rendezvényen. Gondoltam tudunk egymásról ennél több nem kell. - arra azért kíváncsi lennék ha a viszonyunkról is tudna, hogy utáljuk egymást is így döntött volna. Szerintem akkor már csak az esküvőn szólna nekünk. Kicsit elgondolkodok azon amit mond, hogy pont a Yaxley családot kéne megcélozni. . De úgy érzem olyan valamiben egyeztek meg, ami a másik félnek is célszerű, mert nem hiszem el hogy ezt Ezekiellel is megbeszélték. Hirtelen elém villan egy kép, hogy kényszerházasságban élek vele, aki esténként eljár más nőkhöz... ilyen életet élni... kirázz a hideg. - Nyilván beszélni fogok Ezekiellel a dologról, mert gondolom találkozni fogunk még az esküvő előtt... - itt megint kínos nevetés. - ... de úgy érzem ez a megegyezés bármi is legyen oda vissza dolog lesz. Ráadásul a Yaxley család se a megértéséről híres. Annyi tudok róluk, hogy büszkék a vérükre, és nem hiszem el hogy bemocskolnák olyannal, hogy vissza mondanak egy megállapodást. - sóhajtok, minél jobban belemerülünk ebbe annál kilátástalanabbnak tűnik minden. De ideje Luellaval is foglalkozni, hisz egy cipőben járunk. - Persze tudom, hogy nem rossz emberek. Felneveltek téged, te szereted őket. Ez mindent elmagyaráz. - kacsintok rá. - Ne aggódj odáig nem menne el, neki lenne szégyen még egy családtagot kikéne tagadnia. Ebben biztos vagyok. Azért is akarja a tökéletességet. - Nem kell meg köszönöd, mi sem természetesebb. Legalább mi fogjunk össze. És tényleg ne haragudj az idegösszeomlásom miatt, de ez borzasztó váratlanul ért. Nem akarom, hogy gyengének láss. - megamban megfogadom, hogy többé ilyen nem lesz, és erősen fogok mindehez hozzá állni. Majd igyekszem kifaggatni az ő eljegyzéséről, hátha többet tudunk. De abban igaza van, hogy legalább ő fellett készítve, valószínű inkább csak annyit akartak jó családba házasodjon be, mielőtt ő választana kevésbé jobbat... - Remélem így lesz, és azt is, hogy találkozhatok vele, hogy megnézhessem magamnak... - majd mielőtt folytatnám egy morgosabb mély hang szollal meg mögöttünk. - Hamarosan lesz rá alkalmad drágám, hisz lesz egy kis összejövetel ahol az összes család összegyűlhet megünnepelni az én kis unokáimat. - nagyapám vigyorától egyszerűen viszketni kezd a tenyerem, de egy mosolyt erőltetek az aromra. Nem hiszem, hogy sokat hallott volna a beszélgetésünkből, mert akkor nem beszélne ilyen kedvesen, szerintem pont annyit, amennyit reagált. Ránézek Luellara, hogy ő is így gondolja e. - Hát.. köszönjük a vacsorát igen... finom volt... - legszívesebben kikerülve felmennék a szobámba, de nem akarok 30 évesen úgy viselkedni, mint egy sértődött 18 éves. Így kihúzva magamat, savanyú mosollyal az arcomon bemegyünk Luellaval házba. Már a szülei utazásra készen állnak. Normális hogy kicsit félek a saját nagyapámmal kettesben maradni ?
☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆
Vendég
Kedd Okt. 13, 2020 6:36 pm
Vendég
Kedd Okt. 13, 2020 9:02 pm
Freya & Zeke
why you from all...
Az ablakból még pont látom, ahogy a fiatal Shafiq lány a szüleihez szalad. Bár nem látom, kitől, vagy éppen kiktől szaladt oda, de megkockáztatom, hogy Morgan és Mr Shafiq lehettek azok. Nem sietek, hogy odaérjek az előtérbe, mégis pont látom még, ahogy az öreg megragadja az unokája vállát és az a tipikus politikusmosoly pöffeszkedik az arcán. - Ne olyan sietősen, drágám. Kedves barátom éppen csak az előbb érkezett meg, te pedig kérlek szórakoztasd el a másik vendégünket. Biztos sok megbeszélni valótok van ennyi idő után. - Ahogy rám villan Mr Shafiq tekintete, akarva, akaratlanul is egy illedelmes mosoly kúszik az arcomra. Hogy rohadjon meg ez az ember is... Nagyon szívesen tennék bármit is ellene, de amekkora hatalom van a kezében, nem hiszem, hogy sok esélyem lenne ellene. Pénz ide, vagy oda, lehetnék akár a Docendo igazgatója is, akkor se hiszem, hogy utolérném. Szinte megkönnyebbülök, ahogy elindul az emeletre vezető lépcsők felé. Valószínűleg valahol ott várja apám, valamerre arra vezette őt az a házimanó. Amint pedig eltűnik az öreg a fordulóban, megindulok a lány felé. - Szervusz Morgan. Mondanám, hogy jó újra látni, de ekkorát még én se tudok hazudni... - Az a szokásos gúnyos mosoly játszik az ajkaimon, mint még a Roxfortos éveink alatt, ahogy végigmérem. Semmit nem változott, vagy csak pont annyira nem volt emlékezetes a külsője, hogy ne tűnjön fel, ha meg is változott. Esetleg dicsérjem meg a haját, hogy apámék is boldogok legyenek ott az első emeleten? Bár fogalmam sincs, így hordta-e még a Roxfort alatt, ha igen, akkor sokra nem mentem vele. Már pedig jelenetet se kéne rendezni, ha azért lennék itt, mert vele szeretném tölteni az estémet, akkor valószínűleg holnap már világvége lenne, de minimum egy újabb sötét nagyúr lépne színre. - Remélem vagy olyan jó házigazda, mint a nagyapád és elszórakoztatsz, amíg ők elintézik az üzleti ügyeiket. - A vigyorom nem lankad, no nem mintha annyira ínyemre lenne a szituáció, de be kell valljam, még mindig vicces nézni, ahogy szenved. Pedig túl kéne ezen tennem magamat, különben igen csak nehezen fogunk tudni megszabadulni egymástól. Ínséges időkben lehet, hogy a legnagyobb ellenséged lesz a legjobb szövetséges...
Nagyon örültem Luellanak, rég nem láttuk egymást. És annak is nagyon, hogy itt volt mikor megkaptam a hideg vizet a nyakamra. Valószínű ha ő nem lett volna itt mikor megtudom, enyhe idegösszeomlást kapok. Még beszélgettem volna vele, vagyis... már kibeszéltünk egyenlőre mindent, csak jól esett volna még, ha itt tud velem maradni. Ugyan megnyugtatott, de őszintén szólva... borzasztó magányos vagyok ebben a házban, meg... meg mindenhol. Komolyan már az összes kaktuszomnak nevet adtam, és van mikor a orchideimhoz beszélek... meg összevesztem azzal a furcsa növénnyel is amelyiknek foga van és megeszi a rovarokat.... de szerintem simán megenne egy tehenet is ha erre járna. Na mindegy is. Szóval nagypapa szokásához híven megzavart bennünket, és még egy jó hírt csapott az arcunkba. Irigylem unokahúgomat, hogy ilyen jól tudja kezelni ezt a szituációt. Én még sem vagyok jó színésznő, de mindent megteszek. A leglehengerlőbb mosolyomat veszem fel. - Igen nagyapa, nagyon szépen köszönjük. - lehet túl feszítem a vigyorgást, mert mintha nagyfather képén hirtelen némi ijedség suhant volna át. Ezt azt hiszem mától gyakorolnom kell. Luella siet is a szüleihez, akik türelmetlenül várják, már készen állnak az indulásra. Összehúzott szemmel nézek az órára, ilyen sokáig voltunk az üvegházban ? Mindig késő estig szoktak fecsegni, most épp hogy egy órát voltunk bent. Sebaj legalább korán elmehetek lefeküdni, mert egyszerűen másra sem vágyom csak egy nagy kád forró vízre miközben minden aromát, habot belefogok tenni, hogy megnyugodjak. Mikor távoznak Shafiq család azon tagjai.... mély levegőt veszek. - Hát akkor... jóéj... - indulnék a lépcső felé, mikor megragadja a vállamat. " - Ne olyan sietősen, drágám. Kedves barátom éppen csak az előbb érkezett meg, te pedig kérlek szórakoztasd el a másik vendégünket. Biztos sok megbeszélni valótok van ennyi idő után. " Értetlenül nézek rá, mint arany hal a zacskóban csak tátogok. Majd követem a tekintetét... ezt most nem mondhatja komolyan... ? Nem volt neki elég az este, bizonyára arra számít, hogy felforr az agyvizem, és ezzel bosszút állhat anyámon. Ugyanis újdonsült jegyesem lépked felénk, miközben nagyapám felballag a lépcsőn, gondolom gonosz fortélyait tovább tervezgetni. Csak felnevetek Ezekiel köszöntésén. - Mondanám hogy változtál, de ugyan azt a 15 éveseknek való idióta hajat hordod. Mond még mindig a kislányokat zaklatsz, és szedsz fel szabadidődben? Ez sem változott? - billentem oldalra a fejem őszinte, vidám kíváncsisággal. Jesszusom újra 15 évesnek érzem magam , szinte érzem a griffendél klubhelyiség édeskék illatát. Elönt egy furcsa meleg érzés, életem legszebb évei voltak, és fura hogy ez a pöffeszkedő durrfarkú szurcsók juttatja eszembe... Én mint házigazda ? Most komolyan vele kéne foglalkoznom huzamosabb ideig? Lehet mire lejönnek csak az átokverte tetemeinket fogják megtalálni. - Hogyne... kedves Mr. Yaxley , valami italt ? - vigyorgok a képébe miközben elmegyek mellette, és bólintok, hogy jöjjön utánam a konyhába. De.. meg se mozdul.. billentek még egyszer, hogy jöjjön velem. Majd inkább megragadom a karjánál fogva, és elkezdem húzni arra. Mikor beérünk elengedem, én pedig megtörlöm a kezemet, és hátra lököm közben szétkócolt hajamat a bólintások miatt. - Szóval, mit tudsz erről az esztelen és logikátlan elhatározásról? - gondoltam itt még nyugodtabban tudunk beszélni, biztos őt nem fogom vinni az üvegházamba. - Van egy érzésem te se lehettél oda egy ötletért... előbb vennél el egy Trollt, mondjuk ki őszintén.
Keserédes nosztalgia csap mellbe a lány éles megjegyzését hallgatva. Mindig is szeretett hülyeségeket beszélni, ahogy pedig elnézem, a Shafiq kúriába eltöltött idő kicsit sem segített rajta, sőt. Viszont nézzük pozitívan, addig sem unatkozom, amíg szórakoztatni tud a képzelgéseivel. Csak mint a Roxfortos éveinkben, eltépkedjük egymás idegeit egy kis ideig, ahogy pedig annak is vége szakadt, úgy ennek is fog majd. Bár még nem tudom, miképpen is fogjuk tudni megakadályozni, vagy éppen megszakítani ezt a kényszerházasságot, de bízom benne, hogy lesz rá megoldás. Kell lennie megoldásnak. - Ej, de csipős valakinek a nyelve... Csak nem bal lábbal keltél fel? Viszont nem kell aggódnod, hűséges típus vagyok. Amíg el kell viselnünk egymást, addig nem tervezek más hölgyeknek udvarolni. Azért sajnos nem vállalhatok felelősséget, hogy az ellenkező nem miképp viseltetik irányomba -hetykén megrántom a vállamat. Tény és való, hogy népszerű voltam, ahogy alapvetően jó parti vagyok, akármelyik aranyvérű család lányának is. Mindössze sosem érdekelt az, hogy minél előbb megházasodjak és gyereket csináljak. Ezt meghagytam a bátyámnak, apám annak úgy is jobban örült. Bár elismerem, így utólag már bánom, ha fogtam volna valakit magamnak, akkor most nem kellene ezzel a kényszerházassággal szenvednem. - Whisky, jéggel, kedves Ms Morgan. - Csak egy kimért mosoly játszik az ajkaimon. Kéretem magamat, őszintén szólva érdekel, mit is tesz, ha nem követem. Mindig is kíváncsi voltam rá, hogy pontosan milyen oktatás, nevelést is kaphatott ebben a házban, de enyhén csalódnom kell. Ahogy megragadja a karomat, erősen visszarántom azt, és inkább csak mellette haladtam tovább. Nincs szükségem rá, hogy vezessen, ahogy nem is bánhat így egy vendéggel. Azt viszont meg kell hagynom, legalább önmagát adja. Biztosan unalmasabb is lenne, ha egy jól képzett feleséget kapnék magam mellé. Legalább apámat is ki fogja akasztani ezzel. Alig várom már, hogy lássam az arcát, amint szembesül vele, kit is erőszakol be a családunkba ezzel a házassággal. - Így van, még egy Troll is jobb parti lenne - jelentem ki határozottan, bár tény és való, hogy erősen túlzok, ezt magam is beismerem. Jelen pillanatban viszont semmi kedvem kedveskendi. A lány már amúgy is megszokhatta kiméletlen megjegyzéseimet, általában frappánsan vissza is tudott vágni. - Pontosan viszont én sem tudom, mi is apám célja. Bár legjobb tudomáson szerint formálódnak bizonyos ex-halálfaló ellenes mozgalmak, a politika is erősen rá akarja nyomni a bélyeget az aranyvérű családokra, ha jól gondolom, akkor a Shafiq és Yaxley család így akar egy lépést tenni ellenük. Próbálják jobb színben feltűntetni magukat, elkerülve a nagyérdemű negatív ítéleteit, ahogy a politikai meghurcoltatást is. Legalább is más értelmét én nemigen látom. Ahogy veled nem jön pénz a Yaxley-knek, úgy a Shafiq család sem lesz szerencsésebb azzal, hogy elveszlek. - Mondjuk belemehetnénk a vérvonal tisztára mosásával, hogy olyan 2 generációval később akár már tiszta vér csörgedezhetne ismét a gyerekeink ereiben, ha ugyanúgy aranyvérű párt választanak maguknak, de ez nem tűnt annyira logikusnak. Úgy vettem észre, a társadalmunk előbb dobja el azokat, akiknek nem elég "tiszta", vagy "arany" a vére, mintsem, hogy azzal fáradozzon bárki is, hogy újra tisztára mossa a vérvonalat.
Természetesen igyekszem moderálni magamat, de ez a srác mindig kihozza belőlem, a zabolázatlan tinédzserlányt aki voltam. A nagy számat, az akaratot, és a makacsságot. Néha elgondolkodtam felnőtt koromban arról, hogy nem keverem e ezeket az érzéseket valamivel... mondjuk gyerekkori vonzalom ? De most hogy ebbe belegondolok, és ránézek miután bevonszolom a konyhába, és ránézek az önelégült képére... jó képű. és ezzel együtt egoista is. Próbálom menteni a menthetőt, ha már jegyesek lettünk, és meglátni valamit... a gondolatra is elpirulok, és igyekszem elhessegetni. Majd megszólal, én pedig úgy érzem pirulok... miért pirulok?? Kezdek komolyan megbolondulni. De valamiért borzasztóan megnyugszom mikor azt mondja hűséges lesz. Vajon komolyan gondolja? Ahogy a szemébe nézek, érzem, hogy igen... komolyan gondolja. Valamiért ez miatt teljesen megkönnyebbülök. Igen ez is megfordult a fejembe, hogy ez is a szörnyű része lesz, hogy engem csupán látszat bábuként fog használni, míg ő nőcskékkel mulatja az éjszakát. Soha nem gondoltam komolyan ezt az embert, de most még is hiszek neki, megfoghatatlan ez az érzés. - Mióta megtudtam a hírt... az az két órája, igen. Köszönöm, ez igazán jó hír. - sóhajtok, és próbálok elnézni, ne vegye észre a pírt az arcomon. - Hűséges típus voltam mindig is. - mondom én is egyszerűen, puszta tényként. Bár nem tudom mennyire érdekli, de lehet a becsülete miatt még is. Hisz nem csak a boldog házasság látszatát kéne megtartanunk, de azért bárhogy nézzük ha nem is alakul ki semmi vonzalom közöttünk... szóval... na, a becsületünket mégis védeni akarjuk. Annyira elmerülök a gondolataimban, hogy csak bólintok az italrendelésére, és gép szerűen csinálom... majd mikor leesik mit művelek, magamnak is készítek egy pohárral. - Csak mert úgy érzem nekem is kell... - morgom az orrom alatt, miközben oda teszem mellé az asztalra, véletlenül se a kezébe. Majd zavaromba belekortyolok, és azonnal elfintorodom miközben az égő torkom miatt majd megfulladok. Illetve ahogy végig megy rajtam az erős szeszesital azonnal felforrósodom, még jobban elpirulok. De azonnal el is tűnik minden egyes kedvesség belőlem, és jó érzés belőlem. Bár mi más választ vártam volna tőle. Hogy töcskölné meg tényleg egy troll. Erre csak lecsapom a poharat magam mellé a pultra. - Kösz, bár szép pár lenne egy durrfarkú szurcsók és troll, kimondottan egyedi lenni a gyermekeitek. - mosolyodom rá kedvesen. Majd válaszol a kérdésemre, hogy szerinte mégis mi lehet a háttérben. Csak ajkamba harapva nézek, és hallgatom. Teljesen igaza van, és tulajdonképpen én is erre jutottam. Csak mindig nem tudom elhinni, hogy pont én. És pont ő. - Értem... - válaszolom, kicsit megadóan. - Csak tudod, nem igazán dolgoztam fel az egészet, mint mondtam 2 órája tudtam meg. - sóhajtok. - Nem igazán tudok mit kezdeni a helyzettel, és nem is tudok mit , minthogy megadom magam ennek, ha nem akarok rosszat magamnak. Nem tudom téged mennyire befolyásol ez az egész, mennyire vagy... veszélyben ha ellen állsz. - valamiért dől belőlem az igazság, szerintem még soha nem beszéltünk még komolyan egymással. Mint két kisgyerek akik egymásba rúgnak unalmukba, vagy húzzák a copfomat. Viszont most komoly dologba keveredtünk együtt, így komolyan is kell kezelnünk. Fogalmam sincs még hogy fogok hozzá állni a dologhoz, azon kívül, hogy biztosra veszem nem fogom megadni magam, olyan szinten hogy a végkifejlett a nagyapámnak kedvezzen. De tudnom kell Zeke hogy áll a dologhoz, hogy partnerem lehet e egyáltalán az ellenállásban, a kémkedésben. Lehet még nem, de majd ...
Szinte gyermeknek érzem magamat ismét, ahogy Freya szurkálódó megjegyzéseit hallgatom. Éppen csak nem látom magam előtt a Roxfort kőből kirakott folyosóit, ahogy haladunk előre, de a dohos falak illata itt van az orromban. Talán csak képzelem, mégis előbújik belőlem az kamasz fiú, aki szórakozásból kigúnyolta a lányokat, akik szerinte szépek voltak, ezzel is tagadva, hogy bármi köze lenne hozzájuk. Már akkor sem érdekelt a szerelem, ahogy most is csak nyűg a házasság. Ha nem lenne kényszer, ha lenne bármi más mód, ha nem lennék Yaxley... Elsötétül a tekintetem, ahogy látom, hogy elpirul, és az eddigi gúnyt, amitől szinte már csöpögtek a szavai, felváltja más. Egy olyan hangnem, amit nem akarok hallani. Nem fogok szimpatizálni vele, ahogy érzelmeket sem akarok ebbe belevinni. Ez a házasság, ha meg is valósul, sem fog sokáig tartani. Mindkettőnknek jobb lenne, ha nem fájdítanánk a saját szívünket. - Nagyszerű, akkor legalább ebben nem találhatnak hibát... -Minden másról inkább ne beszéljünk. A viselkedése, a stílusa, még ha én szórakoztatónak is találom, nem tudom, meddig és hogyan fog működni. Az biztos, hogy erős benyomás lesz az aranyvérűek sznob társadalmára, és ki tudja, talán pont ezt akarja az apám. Ötletem sincs, ahogy arról se, miképpen is álljak ehhez az egészhez. Mindössze azért jöttem ma el, mert muszáj volt, és ha már muszáj, akkor kössük össze a kellemeset a hasznossal. Egy köztünk lévő szövetség igenis megkönnyíti majd a helyzetünket. Legalább erről nem kell győzködnöm őt, és készségesen áll egy mentsvár építéséhez. - Természetesen. - Halkan kuncogok, még a kezemet is a szám elé teszem. Bár nem akarom elrontani a szövetségünket azzal, hogy elszórakozom ezt a lehetőséget, azt meg kell hagynom, igen csak vicces látni, ahogy szó nélkül kiszolgál. Az, hogy csak lerakja mellém, hiába nyújtom érte a kezemet, már sokkal reálisabb. Mosolyra rándul a szám széle, de igyekszem kordában tartani. Jobban is esik, nem lenne jó, ha a végén kiderülne, hogy egy tökéletes, mintafeleség lesz, amint megházasodunk, és még csak lehetőség sem lenne rá, hogy okot találjak a válásra. - Köszönöm, igazán vendégbarát... - Bár az se lenne rossz, ha végül ő nyújtaná be a válókeresetet. Nem mondom, hogy nem lennék jó férj, de az biztos, hogy tudnék úgy viselkedni, hogy elege legyen belőlem. - Érthető. Én 1 nap előnyben vagyok, apám tegnap jelentette be, hogy egyezségre jutottak az öreg Shafiq-kal. Az meg, hogy pontosan mi is történik a Minisztériumban... Maradjunk annyiban, hogy ez igen csak érzékeny téma az aranyvérűeknek, így volt alkalmam eleget hallani róla a családi ebédeken. - Bár tény, hogy sohasem voltam az a kiköpött aranyvérű, ezt még ő is beláthatja, hiszen rengeteg félvér és mugli születésű haverom volt, mindössze úgy viselkedtem, mint egy beképzelt... Nos igen, mindenkinek voltak nehezebb időszakai. Az enyém akkor kezdődött, amikor Remus is megtanult beszélni. Szerencsére az akadémiára már nem kellett együtt járnunk és a Roxfort után lassan el is költözhettem végre a saját házamba. Azóta még levegőt venni is könnyebb. - Ketten vagyunk... Sajnálatos módon nekem sem áll módomban ellene menni két nagy aranyvérű család fejének. Ha még csak az apámról lenne szó... Mr Shafiq viszont megint egy külön eset. - Mind tudjuk, hogy milyen, és milyen következményei lehetnek annak, ha valaki szembe akarna menni az akaratával. Lehet, hogy 70 és a halál között van, de még rohadtul nem akarja az utolsókat rúgni...
Fura érzéseket vállt ki mindig belőlem, amivel soha nem tudok mit kezdeni. Igazán vonzó, de borzasztó ellenszenves egyszerre. Az igaz, hogy a lányok a rossz fiúkra buknak, de én ennek soha nem engedtem. Soha nem hagynám , hogy ilyesfajta elégtételt kapjon, hogy jelét adnám annak, hogy jól néz ki. Attól még olyan amilyen. Volt időm az iskolában kiismerni, és próbálok úgy is viselkedni. Lehet gyerekes tőlem, de próbálom össze szedni magam, dacára annak, hogy tulajdonképpen kedveseket mond, amiért megkéne kicsit nyugodnom. Kissé bunkó módon nem a kezébe adom a piát, hanem leteszem mellé a pultra. Azért a régi jó szokásainkat nem szeretném elengedni. Tudnom kell, hogy ő hogyan is áll a dologhoz, és mit tervez a jövőre nézve, Lázadni fog ellene, vagy megbékélt azzal, hogy egy utált nőt kell elvennie. Így nem is szólok már semmit, hanem csupán figyelmesen végig hallgatom az ő részét. Szóval ő már egy napja tudd róla. Jó neki. - Egyességre jutottak. - csak bólintok. - Az szép. Két ember élete, és a jövője két ember egyessége. Értem. - mondom kissé cinikusan, de hogyan máshogy is reagálhatnék erre. Vicc az egész, hogy ez a mai világban előfordulhat. - Szóval kötöttek egy üzletet, hogy apádnak valami jó fog származni abból ha engem elveszel a minisztériumba? - tapogatózom, óvatosan. Ilyen téren soha nem ismertem Zekét, hogy mennyire van benne a politikában, és apja mennyire avatja be ezekbe a dolgaiba. Arról nem is beszélve, hogy Zeke nekem ezekből mennyit is akarnak elárulni. Ugyanis én az égadta világon semmiről nem tudok, amit nagyapám csinál, semmiről nem tudhatok, semmit nem mond el. - Tudod így még rosszabb, én teljesen a sötétben tapogatózom. Annyit se tudhatok meg miért kell hozzád mennem, csak hogy teljesítsem a kötelességemet. Szóval megszánhatnál némi válasszal... eljegyzési ajándék... - mondom kissé gúnyosan, de most a kétségbe esés kellős közepén ennyi telik tőlem. Szóvak nem akar ő sem nyílt lázadásba kezdeni. Viszont meg kell tudnom, hogy "sunyi" lázadásban benne van e, ebben partner lesz e, vagy teljesen egyedül kell csinálnom. Rá kell jönnöm, hogy nem ismerem Zeket, csak annyit tudok róla, hogy bunkó, beképzelt, és mi ketten egyáltalán nem jövünk ki. - Szóval mi a terved ? Elveszel minden szó nélkül, és gyötrődünk egymás mellett életünk végéig? - kérdezem egy lépéssel közelebb lépek hozzá, hogy minden arcvonását lássam, miközben válaszol. Tényleg olyan szörnyű lennék számára?
