Ugyan még nem kezdődött meg a tanév, és a professzorok maguk sem feltétlenül tartózkodnak az akadémia területén, én mégis dísztalárban sietek végig a folyosón, egyenesen a főbejárat felé. Mondhatni igen csak fontos vendégem érkezik, Felix Travers, szabadúszó újságíró. Interjút kért, úgy néz ki felkeltette az érdeklődését a kezdeményezésem, miszerint kiállításokat tervezünk a hallgatóknak elsőkörben csak Anglia szerte, a későbbiekben pedig, ha minden jól megy majd, akár külföldön is… Ezzel is egyrészt elősegítve a karrierjük elkezdését, és a kar, valamint a szak megismertetése a világgal sem egy utolsó szempont. A népszerűsítés sosem árt, úgy gondolom a szakunk igen csak alábecsült, bár elismerem, mi nem vagyunk hasonlíthatóak a medimágusokhoz vagy a varázsjogot tanulókhoz, de a művészetnek is megvan a maga értéke. Arról nem is beszélve, hogy milyen komoly koncentrációt igényel, ha valaki a mágikus festészet varázslatait akarja használni. Néha annyira komolyat, hogy már nonverbális igeként használjuk a legtöbb bűbájt. Én személy szerint szeretem megtanítani a tanítványaimnak azt is, hogy a saját festékeiket miképpen keverhetik ki, ahogy a festmény egyéb kiegészítésére használt anyagokat miképpen hozhatják létre, kereshetik meg, ezzel már egy kevés alapvető alkímiát is tanítva nekik. Én magam is az alkímia miatt keveredtem az akadémiára. Mielőtt megismertem Mr Pyrites-et, még eszem ágában sem volt a mágikus festészettel foglalkozni, mindössze egy szakköri foglalkozás volt, ami közel került a szívemhez a Beauxbatons Mágusakadémián töltött évek során. Aztán láss csodát, az alatt a pár év alatt, amit az ő tanítványaként töltöttem, rájöttem, hogy milyen elképesztő is a szakma és, hogy ezzel szeretnék foglalkozni. - Jó napot, Mr Travers! Gabrielle Delacour vagyok, örülök a találkozásnak. - Mire az aulába érek, már látom, ahogy a férfit éppen beengedik a főbejáraton, ahogy pedig mellé érek, rögtön nyújton is a kezemet, hogy kezet foghassunk. Az ajkaimon egy barátságos mosoly játszik, pozitív érzéseim vannak a cikk kapcsán. Arról nem is beszélve, hogy mennyire örülök ennek a lehetőségnek, már csak a diákjaimért is. - Szeretne körbenézni az akadémián, esetleg megmutassam önnek a műhelyünket, ahol dolgozni szoktunk még az interjú előtt, vagy inkább kezdjünk rögtön azzal? - Természetesen süteményt és teát is készítettem elő az irodámban, ahol elterveztem, hogy lezajlhat majd az interjú, de mégsem lenne egy rossz ötlet, ha mindenek előtt megismerné kicsit az épületet, aminek a képzéséről és terveiről fogunk beszélgetni.
Vendég
Szer. Dec. 02, 2020 12:15 pm
Gabrielle & Felix
Hogy mit vállaljon be egy firkász a népszerűségért és az előrelépésért és mit nem, az már egyénfüggő. Mondjuk úgy, hogy mindenevő vagyok. Noha a divathoz, főleg a női divathoz nem annyira értek, de a művészetek egy igazán széles skálán mozognak és az összes többi szegmenséhez kicsit több szakértelemmel tudok hozzászólni. No meg ott van az a tézis, miszerint egy nehezebb és döcögősebb téma után igazán felüdülésnek érzek egy kötetlen elbeszélgetést holmi nyomozgatások helyett. Félreértés ne essék, nem vetem meg egyik módszert sem, egyszerűen csak néha jól esik nagyokat lélegezni és majdnem garantáltan biztosra venni egy cikk sikerességét. Az emberek alapvetően kedvelik a művészeteket, a letisztultabbakat főképp, de az összes kortárssal mindenki tud valamilyen módon azonosulni. És amikor adódott a lehetőség a szerkesztőségben a közelgő kiállítás megnyitására, akkor én éltem is vele. Vessenek meg, ilyen ez a popszakma. És hogy ne érkezzek üres kézzel, kicsit utánajártam Delacour kisasszony munkásságának, tevékenységének. Az érkezésem pontos, ahogy annak lennie kell, ha szeretném maximálisan kicsalogatni az alanyaimból a sztorikat és persze az sem utolsó szempont, hogy mindketten kölcsönösen elégedetten távozzunk az interjúról. - Bonjour, Mademoiselle Delacour. - nem vagyok rest köszönteni őt az anyanyelvén és lehetőleg a legelfogadhatóbban ejteni a franciát. Nem sokat tudok franciául, de ha egy alanyomat valamivel megtisztelem, akkor azok az ilyen jellegű kedveskedések. Legutóbb még Maxie javította ki pár kiejtésemet, amikor kiderült, hogy tud franciául igen csak jól, én pedig szórakozottan toltam neki a sületlen és vállalhatatlan kifejezéseimet. Bevallom, ezt is tőle tanultam, mert soha nem tanultam igazán más nyelveket, ha egyszer úgyis angol újságíró vagyok. Tudom, ez sznobul hangzik, de vállalom. Barátságosan kezet rázok vele, miközben bemutatkozom én is, hisz így illő, aztán ha a formaiságokkal megvagyunk, akkor vígan vele tartok az akadémián belül bármerre. Rég jártam már az épületben, de nem ismeretlen a számomra. - Örömmel venném, ha megmutatná. Már ha ezzel nem sok titkot árul el. Akár tarthatjuk ott is az interjú egy részét, nincs azzal semmi gond, hogy ha kicsit átszellemülünk abba a világszemléletbe. - magam elé nyújtom a kezem, megadva neki az előre indulás jogát, miközben már hónom alá is kapom a táskám, ahogy elindulok vele. Jelenleg bárhová is örömmel követem, ahol kellő inspirációt szerezhessek arról, mivel állok szemben. - Úgy hallottam, hogy a szárnyukat bontogató tanulók nagy része lehet hálás a mentorálásának és a segítségének.
