Még rögzítek egy kötést az eszméletlen páciens fején, igyekszem a legjobb tudásom szerint mozdítani a testét félig kézzel, félig a pálcámat használva, hogy a hatalmas férfitest ne nyomjon össze egy rossz mozdulat után. Az orvos már látta, itt pedig az utolsó simítások után nekem sincs már tennivalóm. A Mungó Varázslények okozta sérülések osztályán viszont bőven elkél a segítség. Úgy hallottam, hogy a legutóbbi sorozatos doxytámadás semmi ahhoz képest, amilyen fennforgás ma van és bizony egyetlen matróna sem ússza meg. Miért pont én lennék kivétel? Megbirkóztam már Travis Macmillannel is, azzal a megátalkodott Zsebkoszköz-töltelékkel. Még nem tudom mire számíthatok, mikor sietve indulok végig a folyosón, majd a negyedik emeletről az elsőig meg sem állok. A lépcsőket kettesével veszem, és alig telik bele néhány másodpercbe már társaságom is akad. A folyosó tömve van, a gyógyítóknak viszont színét sem látom, és ez bármennyire nem tetszik, muszáj így felvennem a kesztyűt a várólistával. Megigazítom a fejemen a fityulám, majd a kötényemet, aztán átfurakodom a várakozó tömegen és egy fiatal lányt kapok el, aki láthatólag - legjobb megítélésem szerint - nincs a helyzet magaslatán. - Itt meg mi a Merlin kénköves... - itt elhallgatok egy pillanatra, mert én magam is meglepődöm a kirohanásomon. Macmillan már most nagyon, de nagyon rossz hatással van rám, pedig még csak néhány hónapja rontja a levegőt az öcsém körül. Csak azt remélem, hogy Crom nem tanul tőle ilyeneket, mert akkor kénytelen leszek a fülénél fogva felszegezni az imádott kviddicspóznáira azt a seggfejet. Mármint Travist, nem az öcsémet. - Pardon.. Itt meg mi történt? Hol a vezető medimágus? - nézek szét újra, hátha megpillantom valahol és számonkérhetem, amiért már csak akkor szólnak, mikor már szinte teljes a káosz. Hát minden vadállat most bolondult meg?! - Az ott egy rúnakígyó? - nézek el magam mellé, majd hirtelen egy lépést távolodok is. Egy férfi vállán lóg a bestia, az egyik feje pedig látványosan bele van kapaszkodva az áldozatába, míg a másik két feje éppen civakodik egymással. Láttam már néhány furcsaságot, de azt első ránézésre is meg tudom állapítani, hogy az állatka gazdája nem tud bánni a kis kedvencével. És talán még bajba is kerülhet miatta.
Ha azt hittem, hogy Macmillan miatt kell aggódnom, most aztán pillanatok alatt átértékelődik bennem minden. A káosz kicsiny jelző arra, ami leírhatja ezt a fennforgást az osztályon. Nem véletlenül nem itt dolgozom, le merem fogadni, hogy itt minden nap kiborulnék. A néhány év tapasztalatom azért erős kapaszkodót nyújt, mikor szembekerülök az első lénnyel, ami nos.. a háromból legalább az egyik fejébe vette, hogy nagyon ragaszkodó kapcsolatot szeretne a gazdájával. De legalább a kollegina van olyan készséges, hogy beavat a történésekbe. - Remélem a főinfektomágus lezárta az egész Nyavalya-osztályt. Még csak az kéne, hogy tovább terjedjen.. - nézek körbe, hogy a kollégákon látom-e bármiféle óvintézkedés jelét, de egyelőre csak én keltem a pánikot saját magamban. Nem kizárt, hogy az egészet csak a helyettes vezető medimágus fújja fel. Addig pedig míg kiderül, kénytelenek vagyunk állni a sarat. - Üdv, Ms. Shafiq, emlékszik még rám? Goldsmith vagyok a 4-es varázslati traumáról, úgy tűnik, ma együtt fogunk dolgozni. Sok embert kell ellátni, azt javaslom, hogy legyünk alaposak és hatékonyak.. - próbálom felvenni azt a pörgős tempót, amit majd a nap további részében tartanom kell, hogy ne ússzunk el teljesen a betegekkel. Persze még ez sem garancia mindenre. - Lássuk, mink van.. - lépek közelebb egy lépéssel újra, hogy megvizsgáljam - persze még mindig tisztes távolból - a betegünket. - Az Abszol úton, ugye? - nyugtázom magamban az információt, de a hanglejtésemből elég kétkedés hallatszik ahhoz, hogy mindenkinek egyértelmű legyen, hogy ezt a mesét én aztán nem veszem be. Hónapok óta eddzenek engem kisebb-nagyobb hantákkal, és még ők is jobban csinálják, mint Mr. Stephenson. - Bizonyára szakértőt küldenek. A jó hír, hogyha a mérgesfogas harapta volna meg, már nem élne, úgyhogy nagyon szerencsés. A rossz hír, hogy most hallgathatja, ahogy a másik két fejét kritizálja. Tartsuk megfigyelés alatt és... bódítsuk el az állatot...- fűzöm hozzá a mondat végét halkabban. Még csak az kéne, hogy itt történjen további baleset. Ha már a fickó ilyen felelőtlen. Emlékeztet valakire... - Rúnakígyó.. Nagyszerű.. Mi jöhet még? Búdongó csípés? Troll támadás? - sóhajtok fel, miközben lemondóan megrázom a fejem. Ha itt van szükség segítségre, nem tehetek mást, mint itt segítek. Csak szépen sorban. - Nyugalom, csak vicceltem. Mondd, hogy nincs troll támadásunk... - pillantok rá szinte kérlelve. Épp elég volt az a múltkori mérgesdarazsas eset. Azt hittem egy időre megúszom az állattámadásokat.
