A lion does not ask permission before he eats a zebra

Büszke voltam arra, hogy mindig mások előtt jártam néhány lépéssel. Mindent precízen elterveztem, alternatív megoldásokat találtam ki, akkor is a kezemben tartottam az irányítást, mikor látszólag nem voltam abban a pozícióban. Nagyon rosszul viseltem a váratlan helyzeteket, amelyek kizökkentettek ebből a szilárd magabiztosságból, amelyeket nem láthattam előre és nem oldhattam meg egyetlen csettintéssel. Nem a kihívás zavart, hanem a tehetetlenség és bizonytalanság. Talán túlságosan figyelmetlen voltam, elgyengültem a lányommal történtek miatt. Talán soha nem volt rá esélyem, hogy előre lássam, mi várt ránk nem sokkal karácsony után.
Abban a másodpercben, ahogy meghallottam, hogy Kyle Briggs halott, tudtam, hogy hatalmas bajba kerültünk. Nem tettem semmit, a lányom sem tett semmit, bár szabad perceimben újra és újra eljátszottam a gondolattal, hogy milyen lenne ízekre szaggatni a Briggs fiút. Olykor még engem is megrémített, amiről fantáziáltam, de legfőképpen az, hogy egy csepp ellenérzés sem volt bennem, amikor elképzeltem Kyle Briggs darabokra cincált holttestét, éppen úgy kiterítve, mint amikor apámmal ott álltunk annak a muglinak a holtteste felett gyerekkoromban. Mégsem tettem semmit, mert Carol erre kért. Hatalmamban állt volna meghurcolni a fiút vagy legalábbis megpróbálni, de tiszteletben kellett tartanom a lányom kérését. Még csak feljelentést sem tettünk, Fionának többször emlékeztetnie kellett rá, hogy megígértem Carolnak. És mégis minket vádoltak gyilkossággal, holott ebben a történetben egyesegyedül a lányom volt áldozat.
Este vittek be minket az aurorok, vacsora után, én éppen egy pohár vodka és a kutyáim társaságában írtam levelet Polluxnak, Carol már a szobájába zárkózott, Fiona Alexanderrel beszélgetett valamiről az egyik szalonban. Gusztustalan volt az egész eljárás, ahogy Carolt pizsamában rángatták be, én még a zakómat sem vehettem vissza, úgy hurcoltak el minket, mint holmi bűnözőket.
Hajnalban jutottunk haza, Carolt borzasztóan felzaklatta a kihallgatás. Nyilvánvalóan engem is, de amin a lányomnak kellett keresztülmennie abban a néhány órában, arra nem léteztek szavak. Csak némi bájital nyújtotta segítséggel sikerült elaludnia, de legalább végre pihent.
A dolgozószobámban ültünk Fionával, idegesen töltöttem ki egy újabb pohár vodkát. Norman és Winston a szőnyegen feküdtek, de nem aludtak, feszülten hegyezték a fülüket, érzékelve a gazdájuk idegességét.
- Kirúgatom az összeset. Holnapra elbúcsúzhatnak a jelvényüktől. - Ingerülten járkáltam fel alá, éreztem magamon a két kutya értetlen tekintetét. - Briggs otthon most biztosan pezsgőt bont éppen, hogy az unokaöccse halálából sikerült politikai előnyt kovácsolnia.
Lesimítottam az ingemen egy gyűrődést, kényszeres mozdulat volt.
- Nem fogják elfogadni Carol alibijét.
Hullámokban öntött el a kétségbeesés, egy számomra szinte teljesen ismeretlen érzés. Mindig tudtam, mit kell tennem, hideg fejjel gondolkodtam, nem hagytam, hogy a félelem vagy bármiféle érzelem felülkerekedjen rajtam. De ez a helyzet most teljesen más volt. Féltem, és emiatt nagyon szégyelltem magam.

It’s important to be organized and ruthless. Three piles, I always say. The stuff you wanna keep, the stuff you might need later that you put in storage, and the stuff you have to destroy.

Levin & Fiona

Kitöltöttem egy újabb pohár vodkát. Nem reménykedtem benne, hogy segít majd megnyugtatni a stressztől pattanásig feszült idegeimet - és különben sem volt szokásom reménykedni, igyekeztem ezt az alantas érzést vagy állapotot, nevezze mindenki annak, aminek akarja, száműzni az életemből -, de pótcselekvésnek megfelelt.
- Nagyszerű. A lehető leghamarabb jelvény és munka nélkül akarom látni őket. Holnap első dolgunk lesz intézkedni - nyugtáztam egy fáradt biccentéssel a szavait. Úgy éreztem, a jogos bosszúnkat rábízhatom. Áldásomat adtam rá, nem mintha rászorult volna, enélkül is tudhatta, hogy ezt akartam. Fiona ezen a téren különben is kreatívabb volt nálam, egy percig sem kételkedtem benne, hogy fájdalmas búcsút inthetnek a karrierjüknek a családunknak ártó aurorok.
- Tudod, hogy nem fogják elfogadni. Ez nem nyomozás, ez politikai boszorkányüldözés. Persze Carol vallomására nem számítottak, de ez nem változtat azon a tényen, hogy felsőbb utasításra be akarnak sározni minket. - Kiittam a pohár tartalmát, majd leraktam az íróasztalra, ahol még most is katonás rend uralkodott.
Leültem az asztalhoz tartozó székre, idegesen masszírozva az orrnyergemet. A memóriám ritkán hagyott cserben, most azonban az idegeskedés és a kimerültség megnehezítette a visszaemlékezést a nevekre és arcokra.
- Ugyan nem láttam őt, de az aurorok beszéltek egymás között egy kislányról, olasz neve volt, az egyik roxforti professzor kísérte be. Rodney Lestrange, Carol szokta emlegetni, biztosan te is emlékszel rá. - Alexanderrel ellentétben Carol hajlandó volt megosztani ezt-azt az iskolai élményeiről, így a tanárairól is. - Igen, csak idő kérdése, hogy Alinát is berángassák. Szerinted beszéljek Fridával vagy Scamanderék maguktól is tudják, mit kell majd mondaniuk?
Nem kételkedtem Scamanderék jó szándékában tekintettel Carol és Alina barátságára, illetve a saját múltbéli viszonyomra Fridával. Alina rendes kislány volt, jó barátnője Carolnak, még én sem feltételeztem róla rossz szándékot, pedig nem volt szokásom megbízni senkiben. Azonban egy tizenhat éves gyerek vallomása igencsak keveset ért a politikai sakktáblán.
- Behoztak még egy férfit, egy Ollivandert, a keresztnevét nem említették. Drogdíler. Ebben nincs újdonság, eddig is tudtuk, hogy a Briggs kölyök hogyan szerette kiereszteni a gőzt... Hamarabb fel kellett volna használnunk ezt az információt, talán most segíthetne. De most már nem számít.

It’s important to be organized and ruthless. Three piles, I always say. The stuff you wanna keep, the stuff you might need later that you put in storage, and the stuff you have to destroy.

Levin & Fiona

- Potter visszasírja még a Sötét Nagyurat, ha te elbeszélgetsz vele... - Ha volt közönségem, kínosan ügyeltem rá, hogy véletlenül se hagyja el a számat a Sötét Nagyúr kifejezés, csak és kizárólag Tudjukkiként emlegettem. Politikailag így volt korrekt, természetesen a legpolkorrektebb az lett volna, ha a nevén nevezem, de arra képtelen voltam. A gyerekkoromat alázatosan elrebegett "a Sötét Nagyúr így, a Sötét Nagyúr úgy"-ok között töltöttem, nem bírtam hangosan kimondani a Voldemort nevet, túl sokáig féltem a gazdájától és még inkább attól, hogy az én karomra is rásüti a Sötét Jegyet. Ezt az erőfeszítést még én sem tudtam megtenni a tökéletes politikai kommunikációért. Azonban most zárt ajtók mögött voltunk, bár Fiona fenyegető szándékát Potter meglátogatásával kapcsolatban így is illett komolyan venni.
- Tudom, még emlékszem Lestrange-re gyerekkoromból, elég nagy botrány kerekedett akkoriban a kitagadásából. Ő nem hiszem, hogy hasznunkra lehetne, ellenben Avery talán igen. Ha szükség lesz tanúkra, Avery szóba jöhet. - Nem tudtam túl sokat Richard Averyről, a gyerekkori emlékeimben egy visszahúzódó kisfiú élt csak, akit később kitagadtak és azóta aranyvérű körökben a nevét is szégyen volt kiejteni. Viszont Carol kifejezetten kedvelte a férfit a színjátszó szakkörnek köszönhetően, valószínűleg hajlandó lett volna Carol mellett tanúskodni. Ha elmondta volna az auroroknak, hogy valóban látta az utóbbi hetekben a Carol viselkedésében beállt változást...
- Valószínűleg hamar túl lesznek rajta ők is. Meglepne, ha Frida nem szólna róla azonnal. - Nem volt titok Fiona és köztem, hogy a kapcsolatunk némileg túlmutatott Fridával azon, hogy a lányaink legjobb barátnőkké váltak a Roxfortban. Mostanra az a futó viszony nem jelentett nekem már semmit és reméltem, hogy Fridának sem. Akkor, abban a helyzetben jó és hasznos volt, de most már nem akartam róla többet gondolni, mint ami volt - egy lezárt, rövid mellékfejezet az életemben. Fridára ettől függetlenül még mindig egy közeli ismerősként, szinte barátként gondoltam és jelen helyzetben nagyon hasznos is volt ez a bensőséges viszony kettőnk között.
Fiona reakciója váratlanul ért, az Ollivander nevű díler nevét csak mellékesen említettem meg neki, számomra jelentéktelen volt. Legjobb esetben is csak arra volt jó, hogy bebizonyítsa, Kyle valóban kábítószerekkel élt, de ez önmagában nem mentette meg sem Carolt, sem engem.
- Valóban érdekes, de kétlem, hogy Kyle drogügyei sokat nyomnának a latban. Persze nem jelentéktelen, de önmagában nem ér semmit Carol védelmében... Vagy talán eszedbe jutott valami?
Ahogy Fiona mögém lépett és átölelt, hátradőltem, mintha ez megnyugvást hozhatott volna. Jól esett a törődése, de ha arra gondoltam, hogy milyen hetek és hónapok várnak ránk, nem tudtam nem aggódni. Vissza kellett szereznünk az irányítást, amit most teljesen elveszítettünk.
- Nem, természetesen nem. De bárcsak Carol ezen a csatározáson kívül maradhatott volna... Hiszen még csak egy kislány - sóhajtottam fel.

It’s important to be organized and ruthless. Three piles, I always say. The stuff you wanna keep, the stuff you might need later that you put in storage, and the stuff you have to destroy.

Levin & Fiona