Champagne, cocaine, gasoline

Pollo vállának dőlve ébredtem. Néhány percre szundíthattam el az aurorparancsnokság folyosóján, vagy talán helyesebb lenne azt mondani, hogy néhány percre teljesen kiütött a nos... valami azok közül, amit az este folyamán elfogyasztottam. Az utolsó csík kokaint talán úgy másfél órája szívtuk fel, már nem éreztem semmit a pezsgésből, amit okozott, csak kimerült voltam, hánynom kellett az összemixelt Lángnyelv whiskytől és vodkától, amin nem segített a saját ázott kutya, dohány és fűszagom sem. Egyáltalán mi a faszomért voltunk csurom vizesek Polloval? Valószínűleg a szalagszakadás után történhetett, az éjszaka bizonyos részleteit akkor sem tudtam volna felidézni, ha megszakadok. Voltak halvány emlékképeim arról, ahogy Pollo próbál felszedni egy göndör hajú, iszonyatosan jó csajt, én pedig kivételesen csak álltam mellette bambán, mert nem érdekelt sem az a csaj, sem a hasonlóan jó adottságú barátnője. Kibaszott jól néztek ki és valami megmagyarázhatatlan okból nem hajtottak el minket a picsába, pedig Polly aztán mindent megtett érte, de tényleg mindent, ma különösen formában volt. Máskor éltem volna a lehetőséggel, hülye lettem volna nem hazavinni vagy a mosdóban megdönteni egy ilyen nőt, de most más volt. Csak néztem érdektelenül az elmosódó körvonalaikat és mindössze annyira tudtam gondolni: hát nem egy Frida, bassza meg... Pollot nem gyötörték ilyen gondolatok - valószínűleg semmilyen gondolat nem gyötörte, mert addigra már teljesen kiütötte magát -, minden bizonnyal el is vitte volna egy körre a csajt, ha nem vesz ritka szar fordulatot az este.
Az aurorok nem miattunk jöttek razziázni a szórakozóhelyre. Csak két hangos idióta voltunk, akik megpróbáltak nőket felszedni elcsépelt viccekkel, némi romantikusnak szánt freestyle rappel és persze a Pollo által fizetett italokkal. Senki sem foglalkozott volna velünk, mert kivételesen nem is tettünk semmit, legalábbis tudtommal a csajozás és a mértéktelen ivászat nem számított bűncselekménynek, amíg nem történt erőszak - és egy valamiben mindig teljesen biztosak lehettünk Polloval: a légynek sem ártottunk volna, soha. Idegesítőek voltunk, zajosak, ehhez kétség sem fér, de sosem bántottunk volna senkit, a szó semmilyen értelmében.
A sors valami nagyon bizarr fintora volt, hogy egy díler miatt hívták ki az aurorokat, aki ezúttal nem én voltam. Nyilván, mert én nem ilyen fasz módon intéztem volna az üzletet. Az aurorok letartóztatták a csávót - látásból ismertem, nem túl éles eszű, piti kis díler volt szar minőségű áruval, ragasztót is előbb szipuztam volna, mint hogy tőle vegyek bármit is -, majd átkutattak mindenkit, aki éppen a klubban tartózkodott. És itt jött a történet kellemetlen része: mindkettőnk zsebében ott találták a cseppet sem legális fehér port, a helyzetünkön pedig nem javított, amikor először porcukornak hazudtuk a kokaint, aztán pedig megpróbáltam bebizonyítani, hogy az Apollo allergiagyógyszere. Így kötöttünk ki hajnali kettőkör az aurorparancsnokságon kábszerbirtoklásért, megbilincselve, ázottan, még erősen aznaposan.
- Faszomat már - morogtam nem először azóta, hogy behoztak minket. Minden okom megvolt az aggodalomra, a Kyle Briggs-ügy óta amúgy is pengeélen táncoltam, ez hiányzott most a legkevésbé. - Legközelebb a nyugdíjas klubba megyünk.

Még csak nem is terveztem ma szétcsapni magam, legalábbis nem Polloval, bulizás közben. Jó, kicsit be voltam állva, de csak olyan egészségesen, épp csak annyira, hogy szép legyen az élet és ne akarjak kisbaltával átkopogni a téglapapucsban menetelő, mulatóst üvöltető szomszédokhoz. Nem is terveztem kimozdulni otthonról és végképp nem Pollo társaságát akartam élvezni - bocs, Polly, imádlak, de kettőnk között a legközelebbi kapcsolat maradjon csak a közös spangli szívása. Úgy éreztem, valamikor este hét magasságában, hogy a világ legjobb ötlete írni egy romantikusnak szánt levelet Fridának és átinvitálni magamhoz. Rosszul éreztem. Olyan lekezelő, elutasító választ kaptam, hogy akár rivallót is küldhetett volna nekem, az sem esett volna rosszabbul. Felbasztam az agyam, finoman fogalmazva. Mégis milyen alapon hajtott el arra hivatkozva, hogy én ugráltatom és kihasználom, amikor aztán kurvára nem az én jóhírem és békés családi életem miatt nem lehettünk együtt nyilvánosan... Nekem, baszd meg, ne csináljon úgy, mintha én lennék a szemét, amikor ő tűnt el tizenhét évre és nem neki kellett vidám hétvégi apukát játszania egy gyerekkel, akiről elfelejtettek neki említést tenni majd' húsz évig. Hát faszomat.
Így kötöttem ki Polloval emberesen bebaszva, jó pár csík kokain után egy buliban, majd az aurorok szívmelengető társaságában. Ahogy ott ültem Apollo vállának dőlve, két dolog nem akart távozni a csapongó, tompa gondolataim közül: az egyik az volt, hogy jó lenne a sarokba rókázni, a másik az, hogy jól jönne még egy csík. Pedig már így is izzadtam tőle, mint egy vágóhídra vonszolt disznó - azok egyáltalán izzadnak? Tököm tudja, azt sem bírtam végignézni, mikor apám csirkét vágott otthon. Csoda, hogy nem lettem lelkes vegán, aki az állatvédelem és az egészség zászlója alatt tofut zabál, majd belövi magát egy vegán étterem környezetbarát mosdójában.
- Senkit nem akarok jól megrakni. Elegem van. Szerzetes leszek - morogtam fáradtan.
Belekönyököltem az oldalába. Tényleg kifért volna majomként a rácsok között, könnyedén átváltozhatott és meglóghatott volna a kis rohadék.
- Faszt vagy bajtársias, csak gyáva vagy egyedül meglógni - forgattam a szemem. - Inkább azon agyalj, hogyan magyarázzuk ki magunkat. A "Kingsley Shacklebolt fia vagyok" nem működne? Majd azt mondjuk, hogy az adoptált testvéred vagyok.

Nem Polly volt az egyetlen, akit látványosan zavart az életem jelenlegi állása, már ami a nőket illeti. Mármint Frida volt a legjobb, nyilván, kérdés nélkül, de a kapcsolatunk annyira elbaszott és tisztázatlan volt, hogy még engem is frusztrált - nem csoda, hogy a mai este során végül sikerült kölcsönösen felhúznunk egymást egy egyszerű levélváltással. Mindenféle elköteleződés nélkül kefélni valakivel ideig-óráig alapvetően nagyon kényelmes, nem jár felesleges fáradalmakkal, többnyire ezt preferáltam, az ember nem tud érzelmileg sérülni egy ilyen kapcsolatban. De Fridával nyilván nem erről volt szó... csak éppen azt sem tudtam-tudtuk, hogy akkor mi a fasz volt ez. Kimondva, kimondatlanul arra jutottunk, hogy mindenkinek az lesz a legjobb, ha nem verjük ezt az egészet nagydobra, nem gondolunk róla többet, mint ami, elsősorban Alina érdekében. Erre mégis megsértődött, hogy nem gyertyafényes vacsorára invitáltam át, hát az eszem megáll... Mennyivel egyszerűbb volt Pollóval céltalanul körbeudvarolni a csajokat, reménykedve benne, hogy legalább egynek kellően alacsonyak az igényei és megfelelek neki én is.
- Ja, mondjuk téged, ha tovább cseszegetsz - morogtam. Igazából nem Pollyra haragudtam, habár igazán elsüthetett volna egy kreatív hazugságot az auroroknak. Állítólag okos faszi volt, diplomás vagy mi a tököm, megerőltethette volna az agytekervényeit. Vagy az is elég lett volna, ha lefizeti őket, lóvés családból jött, pont belefért volna.
- A griffendélesek nem bátrak. A griffendélesek fasztalicskák, ezt mindenki tudja. A Hugrabug az egyetlen valamire értékelhető ház. - Már gyerekként sem érdekelt igazán a házak közötti rivalizálás, annyi jelentőséget tulajdonítottam csak mások egyenruhájának a színének, hogy a mardekárosok és a griffendélesek nagyobb eséllyel nyomták bele a fejemet a vécébe, így velük óvatosabb voltam. - Igazad van, Polly, biztos nem tűnne fel nekik, hogy egy majom kimegy, ellop egy kulcsot és utána kienged másokat. Sőt, biztos nem lenne gyanús, hogy amikor visszaérnek ide, akkor Kingsley kibaszott Shacklebolt fiának már nyoma sincsen. Áruld már el nekem, te hogyan szereztél diplomát ezekkel a képességekkel? Lefeküdtél a rektorral vagy mi?

- Majd sámlira állok - vontam meg a vállam. - Lehet a nők helyett inkább a pasikkal kéne próbálkoznom, kevesebb stresszel járna. Lehetsz az új pasim, megengedem.
Odahajoltam Pollóhoz és a Heliosba illő színpadiassággal lesmároltam, majd röhögve összetúrtam az amúgy is rendezettnek aligha nevezhető haját. Rendszeresen tettem tönkre a csajozós projektjeit hasonló megnyilvánulásokkal és különösebben nem is érdekelt, hogy ez mennyire zavarja, én viccesnek találtam. Ha ettől ő csorbulni érzi a férfiasságát, akkor így járt.
- Meg a nagy faszt életképtelenek a hugrások - vágtam rá sértetten. - A lányom fél kézzel lenyomja az olyan elkényeztetett kis úri pöcsöket, mint te.
Nem magammal példálóztam, mert valóban csak sámlival értem fel Apollót és el kellett ismernem, hogy erősen megkérdőjelezhetőek voltak az életösztöneim - habár kikérem magamnak, eddig is valahogy túléltem az életet. De Alina kifejezetten talpraesett volt és akkora suttyó paraszt még Polly sem lehetett, hogy a lányom képességeit kérdőjelezze meg. Nem ismerte Alinát és ez jobb, ha így is marad, mert egyrészt megetettem volna vele a saját golyóit, ha rámászik a kislányomra, másrészt pedig Alinának sem kellett tudnia, hogy mivel ütöm el a szabadidőmet, mikor éppen nem macskákat mentettem.
- Engem legalább valaki meg akar hágni, Shacklebolt, ami rólad nem mondható el.
Kitartóan bámultam az ajtót, mintha attól kinyílna, mi pedig megszabadulhatnánk innen. Nem mintha az akkora megváltást jelentett volna, akkor is ugyanolyan szarul sült volna el ez az este. Kivéve persze, ha Frida állt volna az ajtó túlsó felén és sírva közölte volna velem, hogy hibázott. De erre minimális esélyt sem láttam, figyelembe véve, hogy Frida... nos... nem volt az a sírva bocsánatért esedező típus, különösen nem akkor, ha valami miatt megsértődött.
- Ez az egész nem történt volna meg, ha Frida nem adja elő a sértődött úrinőt. Faszomat már - morogtam az este folyamán sokadszorra. - Szerinted, ha azt mondanám apádnak, hogy én igazából csak vigyáztam rád egész este, mint egy bébiszitter, az működne? Nem az a pornós szexi bébiszitter, hanem olyan rendes, érted.

A kelleténél jobban szórakoztatott Pollo felháborodása. Apollo nem egy könnyen zavarba ejthető típus volt - bár azt hiszem, az olyan emberek nem is keresték a társaságomat -, de úgy tűnt, a váratlanul érkező baráti smárolás még őt is kihozta a béketűréséből.
- Nagyon szarul csókolsz, nem csoda, hogy egyetlen nőt sem tudsz megtartani - közöltem vele.
Kis híján lelökött a padról, az egyensúlyérzékem a béka segge alatt volt ennyi pia és kokain mixelése után. Legalább annyi volt ebben a parasztban, hogy megfogott, mielőtt közelebbről megszemlélhettem volna a padló mintáját.
- Ha a lányom közelébe mész, megetetem veled a kicsike, szőrtelen heréidet, te pöcs. Különben Alina bottal sem piszkálna meg téged. - Valójában fogalmam sem volt róla, hogy Alina kedvelné-e Pollót, habár ha tippelnem kellett volna, akkor mindenképp a nemre tettem volna le a voksomat. Még csak azt sem tudtam, Alina hányadán állt a fiúkkal, történetesen akár lehetett is pasija, akiről én nem tudtam. Az ilyesmit a tinilányok tudtommal nem az apjukkal beszélik meg, különösen nem abban az esetben, ha eddig nem is voltak jelen egymás életében. De meglepett volna, ha Alina a Pollo Shacklebolt típusú pasasokra bukott volna, ennél jobb ízlést feltételeztem róla. Nem mintha bármi közöm lett volna a fiúügyeihez, legfeljebb remélhettem, hogy az anyjánál jobb érzékkel választ.
- Tudod, Polly, az ilyen "egyszer hallottam, hogy egy ismerősöm ismerőse" típusú sztorikról szokott kiderülni, hogy igazából az elbeszélőről szólnak. Tehát... mikor akartál megkettyinteni egy randalórt? Mesélj, te perverz állat - bámultam az arcába színlelt érdeklődéssel.
Kezdett nyilvánvalóvá válni, hogy Pollót idegesítették a Fridáról szóló beszámolóim, de ez nem tartott vissza attól, hogy neki panaszkodjak. Másnak nem igazán tehettem és muszáj volt valakinek elsírnom a bánatomat, az sem számított, hogy Polly nyilván a rossz oldal mellett foglalt állást már megint.
- Egyáltalán nem úgy bánok vele. Arról nem tehetek, hogy kellemetlen lenne neki felvállalni engem... Ezzel nincs is baj, csak akkor ne várjon tőlem többet, mint ami belefér egy ilyen kapcsolatba. Amúgy meg eddig nem volt vele semmi baja, nem tudom, honnan jött neki, hogy most utál és egy szemét vagyok, aki kihasználja. Bezzeg ha én tenném szóvá, hogy már kétszer átbaszott, akkor vérig sértődne... - Nem éreztem jobban magamat a panaszkodástól, sőt, egyenesen bűntudat gyötört. De muszáj volt hangosan kimondanom ezeket a gondolatokat, hátha akkor meggyőzőbbnek találom őket. Nem akartam elfogadni, hogy Frida szerint egy szemét voltam vele, amikor tényleg nem állt szándékomban kihasználni őt. Ellenben ő folyton csak hitegetett, aztán eltűnt, már kétszer megtette, mi volt rá a garancia, hogy nem fogja harmadszor is?
- Tudod, hogy simán előadom apádnak. Olyan meggyőző leszek, hogy még fel is vesz bébiszitternek. Úgyis van kistestvéred, nem? - vontam meg a vállam. Egy kellemes bírósági ügynél ezerszer jobbnak tűnt lejáratni magam Kingsley Shacklebolt előtt, még akkor is, ha elég nagyra tartottam az öreget.