Látom szerencsétlen bringást az út szélén, és nem sok jóra számítok - nos, a busz akkora kanyart mér ránk a szembejövő forgalom miatt, hogy kénytelen vagyok Judas lába közé tenyerelni, teszem hozzá: kis híján, hogy a másik kezemben tartott borosüveg ne az arcán csattanjon szét. Nem azért hoztam magammal. - Az éves statisztika szerint, az utasok maximálisan elégedettek a vezetési stílussal. Ebben a hónapban apám felelős a Grimbuszon... - újabb manőver, az elém libbenő függönybe kapaszkodom. - a közvélemény-kutatásért. Lesz hozzá egy-két szavam. Aprót kortyolok a borból, kényelembe helyezve magamat; felhúzom lábaim és az ablaknak vetem a hátam. Mégis, egy pillanatig sem tudok elég hálával lenni a bőrkabátom felé, mert tökéletesen szolgál párnaként, vagy hogy hamarosan ággyá változnak az ülések elgémberedett tagjaink alatt. Minél inkább Judas arcát fürkészem, annál kirívóbb az igazság, elszalasztottam a nagy lehetőséget. Pontosan azt, ami felemelhette volna pórias társaságunkból, hiszen a harci sebhely nem hivatott a férfiak ábrázatán rontani, sőt, ismerjük ugyebár a legendás történetet. Különlegessé tehettelek volna, Judas, te Smaragd Üveggel Metszett Homlokú, gondolnád? Minden sikeres férfi mögött ott áll egy erős nő. Jaj, Mercy, olyan beteg dolgok járnak a fejedben. - Na és mihez kezdtek - lustán kattintok tüzet a cigarettámnak, - most, hogy vége az őrültek házának?
csak egy csattanás, máris egy gyalogos mellett el, majd egy újabb, mikor a borosüveg, amit Mercy csattint el mellettem, amire egyébként egy, egyáltalán nem számítottam. kettő, baszki nemár, mi van ha szétdurran, vagy ilyesmi? de ami még fontosabb. mi van akkor, ha a kicsi Judast is szétnyomja, akkor esélyem sem lesz arra, hogy amúgy bejussak valaha is a lábai közé, akkor pedig biztosan nagyon-nagyon szomorú leszek. - éves statisztika, meg a tököm az! – horkantok fel, ahogy egy sör után nyúlok. szerencsére a busz rá is segít szándékomra, ugyanis először oldalra, majd a végén pedig előre – egyenesen Mercyre bukok. pedig ehj, Nina, rád is legalább annyira szívesen dőlnék ám! - nekem is! – morranok fel, ahogy megpróbálkozom azzal, hogy egy cigarettát tűzzek ajkaim közé. a fene essen is ebbe az egész rohadó szarba, komolyan! - az isten húzza a faszára már ezt az egész kócerájt! – hangot is adok elégedetlenkedésemnek, ahogy végül tíz perc kínkeserves szenvedés után sikerül meggyújtanom a cigimet. Nina, az öcsém és Mercy felé is nyújtok egy-egy szálat. nem, ez nem normális. Acides baszki, a legjobb trip a világon! de komolyan, ha van jó dolog a világon a szexen kívül, az biztos az acides cigaretta és áldom az istent – na jó, nem komolyan, hiszen elárultam! – hogy kitalálta ezt a szarságot. hatalmas pirospont a nagyfőnöknek odafönt. - csak a jó emberekkel szeretném eltölteni, a leghasznosabb tevékenységeket űzve. – egy jelentőségteljes pillantás a velem szemben ülő Mercyre, egy a mellettem helyet foglaló Ninára és egy Jesusra is, hogy biztos ne maradjon ki senki a körből. - de már megtaláltam őket. – kúszik már-már kedves vigyorra az arcom, majd becsukom a szemem, ahogy kifújom a füstöt. kezem elindul Mercy felé, de inkább visszahúzom, ahogy Ninára pillantok.
Vendég
Szomb. Okt. 17, 2020 8:10 pm
Hát emberek, ez nem semmi. Én mondom, otthon nem vezetnek így, pedig aztán ott hallasz mindent az úton. De tényleg mindent. Nem csoda, hogy ott akár vezethetsz egy üveg bor után is, csak ne okozz balesetet. Körülbelül két percig zavart, hogy mindenben meg kell kapaszkodnom, aztán elmúlt. Nem tudom, hogy ez a bornak köszönhető, vagy másnak. - Rómában csípnék ezt a cuccot - vigyorgok Mercyre, állammal úgy az egész busz felé intve. Biztos, hogy hangos vaffanculók közepette, de az olaszok imádnák. Pár percig csak figyelem Judas harcát a cigivel, hogy aztán a sikeres manőver után valami hasonlóval próbálkozzak én is a felém nyújtott szállal. Judas szavaira megforgatom a szemeimet, és Mercy felé intek, hogy ha gondolja (márpedig én gondolom), akkor átnyújthatná azt a borosüveget. Nálam is van valahol egy, de az nincs megbontva, és talán amíg nem állunk meg, nem is kerítek rá sort. - Baszki, el ne sírd itt magad meghatottságodban, ember... - horkanok fel, és ha sikerült elcsakliznom a bort, akkor jó nagyot kortyolok belőle, vigyázva, hogy az őrült kanyarok között se öntsem ki a dionüszoszi nedűt. - Nem is tudom, talán hazalátogatok egy hosszabb időre. Ott melegebb a tenger - vonom meg a vállamat. Azt igazán nem tagadhatja senki, hogy az olasz nyár verhetetlen. Újabbat húzok a borból, hogy aztán át is passzoljam Mercynek, a bodorodó füst közepette. - Gyanítom Anglia meglesz nélkülem egy ideig... - pillantok a mardekáros lányra, elhúzva a számat. Anglia, vagy talán inkább a Szentély. Pedig lehet, hogy pont nyáron tudnék kicsit nagyobbat szakítani... - És te? - nézek Jesusra ahogy újra visszahuppanok a helyemre, Judas mellé.
