i'm not invisible like you, next time things get a little messed up
Vendég
Hétf. Jún. 22, 2020 11:48 am
phenomenon
teljes döbbenet. csönd. a légy csak úgy zümmög, amikor hallom avery „mr. madden, ideje hogy megcsillogtassa színészi tudásait” mondatát, amint rám osztja a maybe it’s you főszerepét. Flora Traversszel? nemár. kedvem támadna röhögni, elszívni egymás után legalább öt cigarettát, aztán felborítani az asztalt és kiviharozni a jó büdös francba innen. helyette pedig csak egy szemforgatást kapott tőlem, egy ’jó, akkor majd megtanulom prof.’ mondatot és cserébe azt, hogy két hétig a színjátszókör színe elé sem kerültem. megvolt rá a jó okom, egyrészt az öcsém „addig ne kerülj a szemem elé te fasz, amíg nem tudod az összes szöveged, ha már avery nem rám osztotta a szerepet” mondata volt, másrészt pedig majdnem az ájulatig szívtam magam, mikor realizálódott, hogy nekem kivel is kell majd egy csókjelenetet produkálnom. az egyetlen emberrel aki valószínű megfojtana egy csepp vízben is, ha lenne rá lehetősége. igazán remek lesz, és nekünk igazából egy csapatnak kéne lennünk. egy kentaurnővel is előbb lennék egy csapat, mint Traversszel, de nincs ezzel probléma, majd előveszem a kedvesebb arcomat. sokat az sem segített a helyzetemen, hogy hiába próbáltam meg kikönyörögni legalább egy alkalmat Florától, amikor összepróbáljuk a szövegeinket, nem jött el. hát próbáltam a macskámmal, bár ő nem sokat segített és állandóan eltűnt,
most pedig, ahogy az olvasópróbát tartjuk, már a többiek előtt ott ülök a teremben. kimérten, csendesen. szinte falfehér arccal, mert eljött ma a bizonyítás napja. és valljuk be, hogy ha valamikor valamiből bizonyítani kellett én mindig csődöt mondtam. nem is reagálok a ’szevasz madden’, meg az ehhez hasonló hol barátságosabb, hol kevésbé barátságosabb köszönésre. csak a cigarettámat fixírozom magam előtt, még avery szónoklatát sem hallgatom végig. nem azért, mert nem akarom. na jó, egy kicsit az is közrejátszik benne, de higgye el nekem mindenki, én most tényleg nagyon készültem egyébként erre a darabra. nem Flora Travers miatt, sokkal inkább magam miatt. hogy végre egyszer bizonyíthassak és csak egyetlen egyszer basztam el a szövegemet. mindenféle segítség nélkül mondtam el és egy sor nem jutott eszembe. elégedetten keresem meg Flora Travers pillantását, majd amikor avery bejelenti, hogy mára ennyi volt, elállom az útját kifelé. - savanyú a szőlő, Travers? – húzom gonosz vigyorra ajkaimat, miközben egy cigarettára gyújtok rá. pedig megfogadtam akkor, mikor a szöveget tanultam, hogy nem leszek akkora paraszt vele, de nem tudom nem elfelejteni azokat a sértéseket, amelyeket hozzám vágott, mikor kiderült, hogy nem az öcsém, hanem én fogom játszani a főszerepet. szomorú vígasz, de én sem örültem neki túlzottan. mindenesetre nem rohantam egyből averyhez, hogy megfúrjam a darabot. csendben csak elfogadtam a sorsomat és elhatároztam hogy most az egyszer megpróbálok nem csalódást okozni. eddig megy. vagyis remélem na. - milyen kár. – csóválom meg a fejem és színpadiasan lebiggyesztem ajkaimat. - a csúnya, gonosz, rossz madden mégis tudta a szövegét. jaj, most hogy fogom kitúrni a darabból? – arcomról eltűnik a gúnyos kifejezés, hanglejtésem azonban nem talált vissza a normális mederbe. borzasztó, gondolhatnád. pedig ez most jogosan jár neked vissza azok után, hogy mennyire belegázoltál a lelkembe. mert akár hiszed, akár nem Travers, nekem is van lelkem. valahol jó mélyen, kurva mélyen elásva, elrejtve. látod Tanya, mégis bele lehet gázolni a lelkembe.
Madden. Csak nem az, amelyiket én akartam. Beszéltem Averyvel, Maddenékkel és még arra is hajlandó lettem volna, hogy cseréljek Jackievel és inkább eljátszom Lizette szerepét, csak ne kelljen sűrűn egy levegőt szívnom Judassal. Na jó, ezt csak első nekifutásra tartottam jó ötletnek, hamar elvetettem a lehetőségét. Medea-t akartam, tökéletesen teljesítettem a szereposztásnál és megkaptam. Meg nyakamra azt a szerencsétlent is, akinek a vérében cseppnyi hajlam sincs a színjátszásra. De most komolyan... Avery karácsonyra szemüveget fog kapni vagy legalább egy beutalót a Mungóba, mert ekkora hülyeséget rég hallottam tőle. Képtelenség, hogy minket tett párba. Őszintén szólva személy szerint azt is szkeptikusan fogadtam, mikor a kreténebbik Madden megjelent a színjátszókörben. Oké, értem én, egy évet töltöttem a Beauxbottonsnél, sok minden történt azóta. Az utóbbi egy évben pedig leginkább pedig azon kell ügyeskednem, hogy mindenhol visszakapjam az engem megillető helyet. Néhányan megfeledkeztek ugyanis a létezésem tényéről és úgy látszik, hogy a professzor is közéjük tartozik. Sajnos. Pedig őszintén rajongtam érte. Végül megtaláltam a pozitív oldalát is ennek az egésznek.. A vakrandit eljátszani nem olyan nehéz, a kiborulásom tőle pedig valódibb, mint amennyire azt hinnék. Csak akkor vagyok bajban, mikor enyhülnöm kellene. Egész egyszerűen tudván, hogy a partnerem mennyire csapnivaló lesz, én sem erőltetem meg magam különösképpen. Hogy belenyugodtam-e abba, hogy az év utolsó darabja katasztrófa lesz? Kénytelen voltam. Kénytelen lettem volna elmenni próbálni is, hogy ne itt szembesüljünk azzal, hogy mindenki más milyen remekül halad a szövegével csak Paul és Medea, a két főszereplő szerencsétlenkedik. Sosem jöttem még olvasópróbára felkészülés nélkül, egészen idáig. Persze ez nem jelenti azt, hogy nem memorizáltam a szövegem minden betűjét, nehogy ismét meginogjon Avery belém vetett hite. És hogy ne adjak támadási felületet senkinek. Főleg Judas Maddennek ne. Nem is sikerült rosszul, ezt meg kell hagyni. De nem siklottam el a tévesztése felett. Akkor vettem csak észre, hogy mennyire buzgón vártam az alkalmat, hogy végre teljesen jogosan küldhessek felé egy lesajnáló pillantást. Elég hosszúra sikeredik, majdnem beleesek abba a hibába, hogy későn csatlakozom be, de idejében eszmélek fel és a szemrehányó él is alig hallatszik a hangomon. A mentés utáni diadalittas vigyort viszont nehezen vakarom le az arcomról. Mire végre megbirkózom a káröröm levetkőzésével is már a próba végére érünk. Talán most először örülök ennyire Avery elbocsátó szavainak, veszem a táskámat, elpakolom a szövegemet és már lélekben fél lábbal már a küszöb másik oldalán vagyok, mikor a kelleténél lényegesen nagyobb arccal áll elém valaki. Ha nem tartanám őt minden szempontból egy nagy nullának, talán hajlandó lennék venni a fáradtságot, hogy értékeljem a mai teljesítményét, így viszont eszem ágában sincs. - Nem tudom, miről beszélsz… - forgatom meg a szemeimet. Hangosan nem fogom kimondani, hogy leginkább azt vártam ettől a naptól, hogy Avery beismeri a tévedését és korrigálja a kialakult helyzetet. A lelkesedése láttán viszont hamar rájöttem, hogy ez mind csak hiú ábránd a részemről. Szóval kezdhetek megbarátkozni a gondolattal, hogy megnyertük egymást. Még mindig nem tesz boldoggá. - Az utamban állsz… Még mindig… - teszem hozzá. Fizikailag és képleten értve is. Hogy melyik értelemben ragadja ki a mondatomból az már csak rajta áll. De gyanítom, hogy most ő is sokkal alaposabban figyeli minden egyes elszólásomat, csak hogy rá tudjon világítani arra a tényre, hogy én sem vagyok tökéletes. Miért is nem lepődöm meg azon, hogy egy tapodtat sem moccan?! Ha így állunk, hát felőlem igazán nézhetünk farkasszemet. - Ha megint próbáért akarsz könyörögni, teljesen felesleges. Láthatóan épp elég a felolvasás… - terül szét negédes mosoly az arcomon. Megtanulta a szöveget. És? Erre bárki képes, aki eleget ül fölötte. Ez viszont nem jelenti azt, hogy egy csapásra – mondhatnám, hogy varázsütésre – tehetsége is lesz a szerep eljátszásához.
Vendég
Vas. Jún. 28, 2020 9:05 pm
phenomenon
továbbra sem gondolnám, hogy én egy borzalmas ember lennék. de komolyan, egyébként vannak egészen jó tulajdonságaim. mondjuk könnyen bedumálom magam szinte bárki bugyijába – hallod ezt finch-fletchley, csak bárki bugyijába, a tiéd még hátra van! – meg egyébként ha valaki megkeres, hogy segítség kéne neki átváltoztatástanból, akkor szívesen állok rendelkezésére és nem is szoktam mindig cserében kérni valamit. csak ritkábban. az egy dolog, hogy színésznek nem vagyok az igazi és az öcsém sokkal-sokkal jobb nálam, de avery talán túl sokat volt… hát hogy is mondjam kolbászközelben, mikor ezt a döntést meghozta. és legalább akkora szemekkel meredtem rá, mint traversre most, amikor még MINDIG neki áll feljebb. hát ki ez a lány? elment a francos francia kurvákhoz és mindjárt azt gondolja, hogy még a seggéből is csiga meg croissant keverék jön? kérlek. - jaj ugyan. a csigazabálók között már neked is elmentek otthonról? – akaratlanul is elröhögöm magam, konstatálhatja, hogy nem, semmi nem változott. nyoma sincsen a három évvel ezelőtti Judas Maddennek, bár akkor ő még elég kicsi volt, én pedig egy fokkal normálisabb ugye. nem, artikulálatlan röhögésem csak kérdésem után tör ki belőlem, és nehezen tudom magam csak szabályozni, de azért rendezem a vonásaimat. - te tényleg azt hiszed, hogy ennyire hülye lennék? vagy azt gondoltad, hogy nem fogok egy szót sem tanulni? te tényleg ennyire hülye vagy, Travers? – ösztönösen szaladnak feljebb szemöldökeim, ahogy még inkább kúszik a gúnyos él hangomba. mert akár hiszed, akár nem vannak érzéseim és neked ebbe éppen sikerült beletipornod. nem várok el én sem saját magamtól semmi jót az esetek nagy részében, de figyeld meg: most azért nagyon igyekszem egyébként. nem mondhatnád, hogy nem teszem, itt voltam a kurva összeolvasáson, ahol annyit rinyáltál, mikor még biodíszletként sem tudtam a szövegemet. tessék, egyetlen egy kurva mondat. erre mit lépsz Flora? - jaj, elnézést. – teszem a kezeim teátrálisan ajkaim elé. - kötelezett valaki arra, hogy megállj? levegőnek is nézhettél volna, mint az esetek kilencvenöt százalékában. de nem is baj, hiszen egy ekkora sztárnak ki állna az útjába? – gúnyos mosolyom egyre csak szélesedik, ahogyan iróniától átáztatott hangom tölti be a kettőnk között lévő teret. persze beszélhetnék vele normálisan is, de ahhoz túlságosan bassza a csőröm, hogy az elmúlt hetek próbálkozásai ellenére még mindig képes levegőnek nézni. még akkor is, amikor normális…abb voltam vele és nem kötekedtem. amikor már-már a becsületemet is eldobva könyörögtem hogy jöjjön velem el Roxmortsba. nem jött és még azt gondolja, hogy neki van igaza. fel kell világosítsalak, egyáltalán nem így van. - azt hiszem egy életre megtanultam, hogy a roxfort legnagyobb, feltörekvő színésznőjét nem lehet csak úgy elhívni bárhova is. – kikerülöm, hogy elinduljak, de az ajtóból visszafordulok, hogy szóljak még egyszer, mert hiába is hagynám itt, jól esik az összes sérelmemet rázúdítani. nem azt, amit más okozott, ennyire féreg még én sem vagyok. dehogy, csak azokat a sérelmeket kapod meg kedves Flora, amit te okoztál nekem. tudod, még mindig el szeretném mondani, hogy van lelkem. hogy igenis komolyan gondoltam, hogy legyen egy kurva randi. de tudom hogy meg sem hallgattad volna. nem is érdekelt volna. - mondjuk nem gondoltam volna, hogy a más hátán való felkapaszkodás számít nálad a cél elérésének. vagy csak azért akarsz visszamászni Wood seggébe, hogy újra azt a kurva menő státuszod lehessen villogtatni? – horkantok fel. még a padlóra is köpnék, de nem teszem. - egyedül nem megy, mi Travers? az élet nem állt meg akkor, hogy te dobbantottál, nem hullajtott utánad senki krokodilkönnyeket, nem körülötted forog ez a kurva kastély. – gyújtok rá egy újabb cigire és neki támaszkodom az ajtónak, hogy ha menni akar, hát akkor megakadályozom benne. éppen itt az ideje, hogy elmondjam neki a problémámat. bár nem hiszem, hogy érdekli, de én akkor is elmondom mert én vagyok judas kibaszott madden.
Vendég
Hétf. Jún. 29, 2020 8:31 am
fate has cursed you
Vannak azok a pillanatok, mikor minden hiába, a katasztrófa borítékolható. Na Avery akciója nem ilyen volt, mégis katasztrófa lett a vége. Én mondom! És vannak azok a pillanatok, mikor csak arra vársz, hogy kipukkadjon a lufi, legszívesebben üvöltenél, hogy vegyék már észre körülötted is, hogy mi folyik itt, de látszólag mindenkinek rendben van ez így. Csak nekem nem. Itt tényleg mindenki megbolondult? Jelenleg azt látom, hogy ez az év nem csak más, mint a többi. Ez az év rettenetes és még nincs vége. Komolyan elgondolkoztam azon, hogy inkább a franciáknál kellene befejeznem az utolsó két évet. Úgy érzem, náluk igazán magamra találtam és habár a franciatudásom még mindig hagy némi kívánnivalót maga után, úgy tudtam beilleszkedni közéjük, mintha csak mindig oda jártam volna. Mondjuk meg is látszik a jelenlegi teljesítményemen, hogy egy évig nem a tanulással és az edzéssel voltam elfoglalva. Kritikán alul teljesít a Griffendél és a csapnivaló francia kviddics után nem csodálom, hogy én is vesztettem a lendületből. De legalább Maddent nem kellett kerülgetnem. Mennyivel szebb volt az élet nélküle. Komolyan. - Nem hiszem, Madden! Én tudom, hogy egy tehetségtelen seggfej vagy, akinek fáj, hogy a testvére ebben is lepipálja... - vágom vissza anélkül, hogy magamra venném a sértéseit. De legalább kimondtam, hogy mit gondolok róla valójában. Ha erre játszott, akkor tökéletesen sikerült neki kiugrasztania a nyulat a bokorból. - De boldog lehetsz, Jesusnak egy rossz szava se volt, pedig lefogadom, hogy ő is tudja mekkora szerencsétlenség vagy... - mérem végig látványosan. Legalább a szerelése kivételesen nem röhejes, bár ez semmit sem jelent. Az én ruháim viszont pont a hangulatomat tükrözik és be kell valljam, Madden jelenleg nagyon vékony cérnát húzogat. - Sosem tudtam, hogy képes elbírni a Föld akkora kreténeket, mint te.. - zárom meg a fejem. Talán lekezelő vagyok vele, de tett érte, hogy ne bánjam meg ezt a stílust. Valamilyen oknál fogva mindenki mással - meg lehet kérdezni őket! - tudok normális hangon beszélni, de mikor meglátom azt az arrogáns, pöffeszkedő, kivagyi képét, akiről pont erre számítok, nehezen állom meg, hogy ne rúgjak belé. Pont ahogy ő is teszi. Az anyja biztosan nem tanította meg neki, hogy a nőkkel nem így kell beszélni, ha azt akarja, hogy legalább emberszámba vegyék. Mi a franc, csak nem feltűnt neki, hogy ha huszadjára sem mondtam igent a találkára, az nem felkérés volt részemről egy újabb próbálkozásra?! Ha ez tényleg így van, azt mindenképp meg kell ünnepelnem. Vannak nehéz esetek, de Judas Madden alsóhangon is mindegyiken túltesz, hát még ha egy kicsit meg is túráztatja magát... - Ezt azt jelenti, hogy végre lekopsz rólam? Eljátsszuk a szerepet, beégeted magad mindenki előtt, pont ahogy várják, aztán úgy teszünk, mintha ez az egész csak egy rossz álom lett volna és örökre elfelejtesz. Ugye? - vonom fel kérdőn a szemöldököm. Mert akkor esküszöm beleegyezek ebbe az egészbe. Hajlandó vagyok vele kiállni a színpadra, meg minden. Nem többször, mint egyszer. De valahogy mégiscsak fel kéne ébreszteni az önkritikáját és szembesíteni vele, hogy a színház nem az ő világa. Mondjuk nem tudom mi az, de a színház tutira nem. Egyszer ütök meg vele szemben normális hangnemet és ezt kapom? Komolyan? Először hitetlenkedve pislogok egyet, mintha csak rosszul hallottam volna, aztán az arcom magától torzul fájdalmas grimaszba. De gyorsan korrigálom, még az államat se hagyom a padlóig zuhanni, amiért van bőr a képén... Szedd össze magad Flora, ez csak Madden, pont akkora patkány, mint amilyen eddig is volt. - Nem, a kastély tényleg nem, csak te pattogsz körülöttem. Már rohadtul unom, hogy kerülgetnem kell téged és bárhova megyek, mindig beléd botlok. - emelem fel a hangom, mert máshogy nehezen palástolnám, hogy bizony az elevenembe taposott. Nagyjából két pillanat kell ahhoz, hogy vérig sértse az önérzetemet és ez itt és most meg is történik. Csak az önuralmamnak köszönhetem, hogy az ökölbe szoruló ujjaim nem az orrában landolnak, de a gyűlölködő pillantást így sem ússza meg. Egyszerűen nem tudok másképp nézni rá. - Állj el az utamból, amíg szépen mondom. Nem szívesen kárhoztatnám Mrs. Longbottomot arra, hogy a rusnya képedet kelljen bámulnia a gyengélkedőn! - igazítom meg a vállamon a táskát rezzenéstelen arccal. Ez azért tényleg nehezemre esik, de nem fogom kimutatni előtte, hogy mennyire rosszul élem meg ezt az egész szakítást, mert rohadtul semmi köze hozzá. Két lépés oldalra, ennyit kérek tőle, mielőtt akkorát taszítok rajta, hogy kénytelen lesz megemberelni magát, ha nem akar eltaknyolni a próbaterem parkettáján. - Van még valami, amit hozzám akarsz vágni? Vagy amitől szeretnéd, ha szarul érezném magam? Gyerünk Madden, ne kímélj... Hülye vagyok, öntelt meg nagyképű, akkor mégis mi a bánatért nem tudsz leakadni rólam? - szívom be élesen a levegőt és széttárom a karjaimat. Oké, jöhet minden, már úgyis mindegy.
komolyan néha úgy gondolom, hogy köpni akarok. csak egyet, ami amúgy kifejezi azt, hogy én mekkora fasz vagyok, vagy pedig azt, hogy én amúgy milyen ember is vagyok valójában. köpni nem szoktak csak úgy, köpni azért szoktak, mert vagy zavarja őket valami, vagy… vagy csak a kultúrájuk marad el. nos az én kultúrám eléggé hiányt szenved bizonyos dolgokban. de nem mondanám, hogy a vitakultúrám szar lenne. igenis tudok vitázni, megfelelő érveket tudok felsorakoztatni egymás mellé, de nem tudom nem meghallani Flora mondatát. sosem gondoltam azt, hogy én és Jesus egymás vetélytársai lennénk. mert nem vagyunk, tökéletesen kiegészítjük egymást. - ha azt gondolod, hogy ezzel meg tudsz sérteni Travers, akkor bizony nagyon-nagoyn rosszul gondolod. – húzom alantas mosolyra ajkaimat - nem vagyok tehetségtelen. aláírom, nem vagyok a legnagyobb színész a földön, viszont meg tudom mutatni, hogy komolyan veszem ezt a szerepet. – felhorkantok, aztán gúnyos mosolyra húzódik ajkam. - de ahogy látom a franciáknál elveszítetted a tehetséged jó részét Travers. ne feledd, nem nekem kell bizonyítani. neked, hogy érdemes vagy-e a kedves üdvöske szerepére. ha Dolohov elmegy innen, itt maradsz te, hogy is gondolod hogy bármikor a nyomába érhetsz? – felmegy a pumpa, mikor meghallom mit mond arról, hogy az öcsém mit gondolhat rólam. nem vagyok a legjobb testvér a világon, de soha nem mondta volna azt, hogy szerencsétlenség vagyok. támogatott mindenben, mindig. erre pedig különösen érzékeny vagyok. a földre köpök, hogy kifejezzem, mennyire undorodom ettől a megszólalástól. - lehet hogy szerencsétlenség vagyok Travers, de nálad nem nagyobb ezt jól vésd az eszedbe. nem én picsogok az exem után egyfolytában és próbálom meg felhívni a figyelmet magamra. komolyan azt gondolod, hogy érdekled? ugyan szerinted nem tette túl magát rajtad? – és ezzel nem is méltatom válaszra azt a kérdését, hogy hogyan képes elbírni a föld akkora kreténeket mint én. mert tény, nem vagyok a legegyszerűbb eset, tudom ezt magamról. ahogy azt is, hogy nem beszélek mindig szépen a nőkkel, de merlin rá a tanúm, hogy én kértem szépen is hogy találkozzunk. tényleg szépen kértem, már-már esdekeltem is, de valahányszor szépen kértem, ő nem hajtott l szépen a büdös francba. ha szépen hajtott volna el a fenébe, akkor talán még azt mondtam volna, hogy rendben van Travers, győztél. talán még a darabtól is visszalépek. de nem könnyítem meg a dolgodat, ezért megcsinálom a darabot. - figyelmeztetlek, egyetlen egy rossz szó és meg sem szólalok az egész darabban. azt hiszed, hogy nem égethetlek be? ugyan, ne gondold. nem én fogok beégni, hanem te. nekem nincs veszítenivalóm, viszont ha igaz, hogy jönnek a Heliosból megfigyelni, hát a helyedben összekapnám magam, hogy jóban legyek ezzel a sráccal – ennél a résznél magamra bökök - vagy tönkrebaszom az álmaidat. egy életre. – lehet így is játszani Flora. nem jó dolog velem ujjat húzni, de azt hittem erre te magad is rájössz. - szóval igen, áll az alku. békén foglak hagyni, ha te is jól viselkedsz. – szűkítem össze a szemeimet. felröhögök, mikor látom, hogy felhúzom. pedig én megpróbáltam. én megpróbáltam jófej lenni veled Travers, de nem ment. tudod miért nem? mert nem hagytad. ha hagytad volna, akkor talán sokkal jobb lett volna. meglepődök, hogy megemelte a hangját, de én továbbra sem teszem ezt. nyugodtan beszélek vele, arcomon ugyanúgy gunyoros mosoly húzódik. viszont pillantásom az ellenkezőjét mondja. inkább a megbánás tükröződik belőle. sajnálom, hogy ilyen vagyok. végül Tanyanak van igaza. tényleg egy utolsó tuskó vagyok, aki nem tud bánni a nőkkel. mit is gondoltam vajon, amikor azt hittem hogy majd tényleg egy percet is szán arra, hogy találkozzon velem? gratulálok Judas. megint jól megcsináltad. - tessék, nem akarom feltartani a nagy művésznőt. – emelem meg a kezeimet és ellépek az ajtótól. pillantásom végigszalad a velem szemben álló lányon és inkább elfordítom tekintetemet. meghallom a következő kérdését. annyi mindent mondanék, hogy sajnálom hogy egy tuskó voltam. meg azt is, hogy csesztettelek. de ugyan már, ezek után ki hinne nekem? még én magam sem. bocs Tanya, tényleg egy fasz vagyok. - mert kedvellek. – vonom meg a vállam és elrugaszkodom az ajtótól. elmegyek mellette, vissza a terem felé. rágyújtok egy cigire, felülök a padra. nem szólok semmit, ha el akarna menni, nem is tartom vissza. eleget veszekedtem már, megértem. talán tényleg jobb lett volna kilépni a darabból, már az elején.
Vendég
Hétf. Júl. 06, 2020 8:53 pm
fate has cursed you
Sértegetni akarom és tudnám is, elég csak ránéznem, hogy eszembe jusson néhány válogatott szitok, amit lelkiismeret-furdalás nélkül tudnék neki címezni. Főleg azután, hogy meglátom az aljas vigyorát. Nem szoktam rosszul lenni emberektől, elég sok mindent bevesz a gyomrom, de Madden megnyilvánulásai olyan epések, hogy nem csoda, ha nem kezdek zöldülni ebben a szent pillanatban. Na nem az irigységtől. Legalább elismeri, hogy pocsék abban, amit csinálni akar. Ez haladás, kár, hogy sokkal többre mennénk, ha ennek megadná azt a látszatot is, hogy mondjuk nem erőlteti feleslegesen a bohóckodást. - Nem rivalizálok Caroline-nal, de persze hogy is tudhatnád ezt TE, aki csak azért jár próbára, hogy elmondhassa magáról, hogy hasznosan is el tudja tölteni az idejét. Ha nem majmolnád annyira az öcséd sikereit, többre vinnéd... - mondjuk a színpadon kívül vagy csak jó messzire tőlem. - A színházba keresnek ám takarítókat is. Legalább színpadon lehetnél és senki sem tenné szóvá, hogy tehetségtelen vagy ehhez, mikor a felmosóval táncolsz.. - fröcsögök vissza hozzá hasonló stílusban, amire ugyan nem vagyok büszke, mert ennél jóval különbnek tartom magam tőle, mégis kihozza belőlem. Pedig egészen eddig abban a hiszemben voltam, hogy a francia évemnek egy nyugodtabb Florát köszönhetek. Bármit is mondjon ez a szerencsétlen. Annyira mélyre azonban mégsem sikerült süllyednem, mint neki. Undorodva figyelem a padlón szétterjedő köpetet, majd újra őt. Semmi kétségem afelől, hogy a lelkére vette, hogy az öccséhez hasonlítom, de ha egyszer kritizál, akkor tudja is elviselni, mikor ő kapja az ívet. Bár kevés esélyt látok arra, hogy hirtelen csak úgy meggondolná magát és visszalépne a szereptől az öccse javára, akivel talán még élvezni is tudnám a darabot annak ellenére, hogy nem kedveljük egymást túlzottan. De Dant kár volt belekevernie! Ez még a tehetségem megkérdőjelezésénél is fájóbb ponton érinti a hiúságomat. Az arcomra kiülő torz grimaszt gúnyos mosollyal próbálom palástolni. - Neked egyáltalán fogalmad sincs arról, hogy mit beszélsz... - rázom meg a fejem, de hangom most nem olyan erőteljes, nem tükrözi azt, hogy teljes mellszélességgel kiállok a meglátásom mellett, ugyanis elég jól látja a helyeztet. - .. és egyébként közöd sincs hozzá. - teszem hozzá mintegy mellékesen jelezve, hogy nem tartozom neki semmiféle elszámolással. Akkor sem, ha sokszor tényleg hajlamos vagyok hülyét csinálni magamból egy srác miatt. Nem kellettem Dannek. Ezt viszont elég rosszul viselem, pláne ha beszélni is kell róla. Nem szoktam. Avisnak sem sokat mondtam az egészről, főleg arról nem, hogy milyen lelki folyamatok indultak el bennem a történtek nyomán. Minden esetre, ha előtte elhallgatom, nem pont Judas 'kibaszott' Madden orrára fogom kötni a viselt dolgaimat. Egyébként is látom még az esélyt arra, hogy újra együtt leszünk MI. Dan és én. - Lehet, hogy más rohadtul nem mondja meg neked a véleményét, de én nem fogom magamban tartani, hogy egy patkány vagy. Te is tudod magadról, kár tagadnod. És ha ezzel büntetnél meg mindenki előtt, mert kikosaraztalak, hát csináld. De csak hogy tudd, attól nem leszel tökösebb, ha megalázol egy nőt nyilvánosan és előtte még jól az orra alá is dörgölöd a fenyegetést, hogy rettegésben tartsd! - már nem is próbálkozom azzal, hogy visszafogjam magam. Érik egy ideje ez a hangnem vele szemben. Kétségtelenül rá is szolgált az utóbbi hetekben, senki nem is hibáztathat, mert végre kendőzetlenül is elmondom neki a véleményemet. - Ezt velem nem tudod és nem is fogod megcsinálni, mert én nem félek tőled! - Naná, hogy nem. Ha kell képes vagyok elvinni a hátamon Medea szerepét anélkül is, hogy megszólalna a színpadon. Egyedül is megoldom a darabot, tudok improvizálni. A tehetséget szerencsére nem abban mérik, hogy Maddennek mi a véleménye róla. Bár őszintén nagyon remélem, hogy Jesus lesz a beugró ember a szerepre - csak hogy Maddenek között maradjon - és ha valóban van elég bátorsága eljátszani velem azt, amit felvázolt, Avery időben kapcsol majd és cserét int. Még élvezném is. Talán az lenne az első olyan dolog, amit élveznék és hozzá kapcsolódik. És az utolsó is. Azt hiszi, hogy a fenyegetésével megtör? Képes lenne rá, ha elég sokszor sulykolja belém az előbbieket. Ugyan kinek lenne kedve kockára tenni a karrierjét egy elmebajos miatt? De év eleje óta rebesgetik, hogy az idei évadra a Helios társulata kiemelten nagy figyelmet fordít. Sajnos ebben nem tévedett. Innentől kezdve nem így működik a dolog. Nem az ő jóindulatán fog múlni az egész, azt garantálom. A pillantását állom, tartva magam ahhoz, hogy egy kis fenyegetőzéssel nem tud hatni rám. Ha pedig valóban meg merné tenni egy elborult pillanatában, hogy tönkreteszi a darabot és a hírnevemet, apám biztosan ismeri a megfelelő embereket, hogy elsikálja a dolgot. Más kérdés, hogy nyomós érvet kellene találnom arra, hogy be is vesse ezeket a kapcsolatokat. Mégsem állhatok elé azzal, hogy egy kattant hormontúltengéses tinédzser rettegésben tart vagy megkeseríti az életemet. Végre már, hogy eláll az utamból! Én pedig ahelyett, hogy alaposan képen törölném az előző sértések miatt, hogy aztán ne legyen kedve fog nélkül vigyorogni a nap további részében, csak magamra erőltetek némi jó modort és igyekszem lerázni a vállamról ezt a beszélgetést. Persze nem vagyok normális, hogy menekülés helyett az utolsó pillanatban nyíltan vállalom a céltábla szerepét, mikor egyébként is arról híres ez a kretén, hogy végiggyalogol az emberek lelkén, nem törődve azzal, milyen pusztítást hagy maga után. De tessék, üvöltsünk egymásra most kígyót-békát, legalább legközelebb kevesebb mondanivalóm lesz neki, ha egy nagy kupaccal a nyakába szórok most, hogy kezdjen vele, amit akar. Nagy valószínűséggel úgyis lepereg róla minden egyes szavam. Meglepődnék, ha nem így lenne. Most viszont én horkantok fel nevetve az indoka hallatán. - Sajnálom, ha tőlem kell megtudnod, Madden, de ha így mutatod ki, hogy kedvelsz valakit, akkor elég elcseszett vagy. Valami rohadtul nincs nálad rendben itt ... - bökdösök a fejemre. Az ő halántékát csak nem kocogtathatom meg... - Zaklatsz, sértegetsz, élvezed, ha bánthatsz és nem csak engem.. Nézz csak körül, Avisszal is hogy viselkedtél egészen addig, míg ultimátumot nem adtam? Csak tudod, nem kellene mindig cserébe várnod valamit.. Lehetnél csak szimplán normális is, ahelyett, hogy játszod az elbaszott herceget. Nem olyan nehéz ám! - tárom szét a karomat értetlenül. Ezt még senki nem mondta meg neki? Vagy csak arra is nagy ívben tett, mert éppen nem volt kedve számításba venni, hogy nem a világgal van a baj, hanem vele.
Vendég
Vas. Júl. 12, 2020 10:26 am
phenomenon
nehogy azt gondolja bárki is, hogy nekem nincsen lelkem. ugyanúgy fájnak dolgok, pont annyira tudnak az én lelkembe is beletaposni, mint én a másikéba, csak a különbség az, hogy az esetek többségében én megvonom a vállam, leszarom és ha kell akkor is meg tudom mutatni, hogy tudom még mélyebbre szúrni a saját késemet. mert mindig van mélyebben, mindig van lejjebb. elég, ha megnézzük az életemet, vagy a roxforti pályafutásomat. erre pont Blaise a legjobb példa, másfél évvel ezelőtt még a legjobb barátok voltunk, most meg egy percet nem tudnék a társaságában tölteni anélkül, hogy ne mondjak rá valami csúnyát. sajnálom. annyiszor elmondtam volna mindenkinek mindenfelé, hogy: bocs basszameg, egy patkány vagyok. de nem tudom, mert a büszkeségem túl nagy. ahogy ahhoz is, hogy végre leszokjak a drogokról. kár. kár értem. - de legalább én hasznosan eltöltöm az időmet úgy egyáltalán, nem arra bazírozok hogy a középszintű tehetségemmel, meg a nevemmel talán valaki egyszer felfedez. – vonom meg a vállamat, mint egy ’tessék, tudod hogy nem igaz’ arckifejezéssel a fejemen. - nem majmolom az öcsém sikereit, pusztán mindketten másban vagyunk jók. valamiért mégis ide kerültem Travers, nem gondolod? vagy szerinted ha nem lennék, ki foltozgatná a ruháitokat? ki építene díszletet? ó igen, a mimózalelkű színészek azt gondolják, hogy csak majd úgy pálcavonásra itt terem minden. – biggyesztem le teátrálisan az ajkaimat. kár ezért a lányért, pedig annyira értelmesnek nézett ki. esküszöm, még meg is embereltem magam, hogy végre beadja a derekát nekem. leszálltam Fieldwakeről, megpróbáltam a legdaliásabb, emberibb-lovagibb hangnemet felölteni magamra, mikor megkérdeztem hogy eljönne-e velem. egyre rosszabb stílusban utasított vissza, pedig még ki is hangsúlyoztam, hogy nem randi. csak próbálni akartam, megesküszöm arra a Merlinre, aki a kokaint Morgana seggéről szippantja fel. látod Travers, nekem is vannak jó szándékaim. kár, hogy nem vagy képes beismerni. én meg azt nem, hogy bizony jócskán van a számlámon ennek ellenére, hogy egyszer tényleg megtanultam a szöveget – szinte hibátlanul – és most úgy viselkedek, mint egy nagyon menő csávó, aki a húsz éves BMW-ben feszít a kereszteződésben és még ő megy oda a kisgyerekekhez, hogy ’MIVANMIVANMIVAN?’, ha azt gondolja, hogy ők beszóltak neki. - csak nem érzékeny pont, Travers? – kúszik gonosz vigyorra ajkam. - igazad van, közöm egyáltalán nincs hozzá, de velem ellentétben Te teszel arról, hogy a vergődésednek a fél iskola a szemtanúja legyen. ugyan minek osztanék én neked tanácsot, de mit rohangálsz egy olyan ember után, aki amúgy azt sem tudja már, hogy a világon vagy? – és nem, semmi olyan elharapott mondat nincs mögötte, hogy helyette inkább rohangálhatnál utánam is, mert ebben a pillanatban az utolsó dolog amit akarok, hogy Flora Travers engem fárasszon saját magával. a következő szavaira ugyan nem nyílik el az ajkam, mert újat bizony nem mondott, mégis: rosszul esik. látható jele ugyan csak annyi van, hogy tekintetem egyik pillanatról a másikra komorodik el, talán még a testtartásom is megváltozik. talán Tanyának tényleg igaza van és megválogathatnám a szavaimat a nőkkel kapcsolatban, akkor még sikerem is lenne, azt hiszem. - nem volt szándékom senkit sem rettegésben tartani. sem megalázni. – vonogatom meg a vállaimat sorban, de inkább a földet nézem, mert már látványosan is mutatom azt, hogy szavai nem kisebb célt találtak, mint a lelkemnek a legmélyét. mármint tényleg, borzasztó, hogy mennyire álszent fasz tudok lenni. úgy teszek, mintha nem érdekelne az egész. pedig érdekel, aztán pedig úgy, mintha megbántott volna, de nem. mikor pedig – teljesen jogosan – gázol a lelkembe, úgy viselkedek, mint akinek elvették a játékmaciját. Judas Madden, te vagy a világ legnagyobb idiótája, egészen nyugodtan vállon is veregetheted magad. - lehet, hogy érdekesen mutatom ki Travers, de egyesekkel ellentétben én legalább kimutatom. – horkantok fel újra. mintha mi sem történt volna, újra ugyanaz az ember vagyok, aki az igazság előtt voltam, de a következő szavaira ismét nem tudok reagálni. csak csendben hallgatom. - lehet, hogy elbaszott vagyok, de legalább nem rakom kirakatba a tökéletes életemet, hogy mindenki teljesen levágja azt, ami teljese nyilvánvaló: – tartok egy nagyon rövid hatásszünetet, megvárom azt amíg elgondolkozik - már ha megteszi – a szavaimon. - hogy belülről rohad minden, Travers. – horkantok fel, majd a terem másik sarka felé veszem az irányt, hogy a táskámat felszedjem. menet közben egy újabb cigire gyújtok rá. - gondolkodj el rajta, hogy mennyit ér neked ez az egész. meg azon is, hogy egyszer az életben tényleg jót akartam. – horkantok fel, miközben még mindig nem tudok leszakadni arról, hogy kosarat kaptam. teljesen nyilvánvaló és érthető okokból ugyebár, de attól még nem félek Flora orra alá dörgölni, hogy mennyire elszarta ezt az egészet. persze ő, nem is én. én tényleg nem rontok el semmit és még a saját vállam is megveregethetném. visszaülök a padra, ha mondani akar valamit, hát tessék Travers, itt vagyok.
Vendég
Csüt. Júl. 16, 2020 8:44 am
fate has cursed you
Nem tudom mi a rosszabb, hogy Maddennel egy darabban játszunk, vagy hogy még mindig hajlandó vagyok tűrni a stílusát, amivel pillanatok alatt az egekbe pumpálj a a vérnyomásomat. De valakinek - tessék, feláldozom magam a nemes cél érdekében - végre a szemébe kell mondani, hogy mekkora szar alak, ha eddig magától még nem jött rá. Vagy csak nem akarja tudomásul venni. Mindegy. Szívesen leszek ünneprontó és gyalogolok át rajta pont úgy, ahogy ő szokott másokon. Épp csak annyira, hogy ha van egy kis jóérzés benne, akkor rájöjjön, hogy nagyon rossz úton halad. Bár azt nem gondolnám, hogy ezidáig senki nem vette volna a fáradtságot, hogy rávilágítson erre. - Úgy érted, Jesus jó valamiben, te pedig semmiben sem. Végülis kiegészítitek egymást.. - jegyzem meg fancsali képpel az arcomon. Persze még mindig zavar, még Jesse mellett is szívesebben kötöttem volna ki, mint mellette, pedig ő aztán nagyjából mindent el tud rontani, amibe beleártja magát. Nem lepődök meg, hogy túl feltűnő volt a reakcióm Dan-re. Feltűnően nem akarok róla beszélni, főleg vele nem. - Remélem a tanácsodat TE magad is megfogadod és nem rohangálsz olyanok után, akiket az se zavarna, ha belefulladnál a reggeli töklevedbe... - nézek mélyen a szemébe, de ennél jobban aligha undorodhatnék tőle. A kifejezés az arcomra is ül, ha akarnám sem tudnám eltakarítani onnan. De tegyük hozzá, hogy nem is akarom, lássa csak nyugodtan, mit gondol róla a női nem. Vagy legalábbis egy jó része. Nem vagyok az a fajta, akit meg kell védeni, tudok vigyázni magamra, ezt már a bátyámnak is be kellett látnia. Ez a fajta gyűlöletérzet, a tehetetlen düh pedig egyáltalán nem jellemző rám. Szinte fortyog bennem az utálat iránta és nem hogy csillapítani nem tudom magam, minden szava tovább hergel, mintha csak erre lenne programozva. - Inkább nézz magadba, te seggfej. Mindenkinek az életét tönkreteszed.. Nem csak az enyémet és nem csak a darabot... Mindenki tudja, hogy Jesus is azért bukott meg, mert képtelen lennél egyedül boldogulni.. - rázom meg a fejem, hiszen ez az igazság. De ő sem százas, ha emiatt a seggfej miatt képes és hajlandó is beáldozni az életéből egy évet. Bár ezt nézve talán mindegy, az előző tizenhat évben is el kellett viselnie, talán hozzászokott, hogy menthetetlen. De én nem fogom tűrni, hogy tovább pocskondiázzon engem, a tehetségemet vagy a nevemet. Közelebb sétálok hozzá, jeges pillantásomból kitalálhatja, hogy most nem üvölteni fogok, de nem hagyok neki túl sok időt, hogy felocsúdjon. Olyan lendülettel pofozom fel, hogy a legkisebb gondja lesz összeszedni a szájából kieső cigarettát. És nem azért kapja, mert idebent tilos dohányozni. Lelkem rá, nem szoktam megütni senkit, most mégis úgy érzem, hogy a szavaival és a viselkedésével egyaránt kiérdemelte. Őszintén remélem, hogy jövő hétig fog visszhangozni a fülében a csattanás, mert tényleg igyekeztem nagy lendületet venni. Még a végén csak annyit nyögne ki, hogy úgy ütök, mint egy lány. - Te pedig gondolkodj el azon, hogy mindenki egész másképp állna hozzád, ha nem akarnád kényszeresen ráerőszakolni magad az emberekre... - húzom el a számat. Pedig ez az igazság. Csakhogy már elültette a bogarat a fülemben, hogy nem vagyok több egy csinos pofinál, aki a kirakatban éli az életét. De mit tudhat ő.. Pont Ő. Rólam. Épp csak annyit, amennyit a kirakatban lát. Őt pedig senki nem rakná a kirakatba, senki nem akarná mutogatni vagy lenne rá büszke. A ilyen bátyám lenne, biztosan a létezése tényéről is próbálnék megfeledkezni. A pofon után sarkon fordulok, mert nem adom meg neki azt a luxust, hogy lássa lecsapódni a sértéseit és megpillantsa az érzékeny oldalamat, akinek igenis minden egyes sértés mélyen a lelkébe hatolt. Pedig a könnyeimet már akkor is nehezen tartom vissza, mikor egyetlen szó nélkül kiviharzok az ajtón vissza se nézve. Egy ideig még próbálom magam mély levegővel nyugtatni, de mire a női mosdóhoz érek eltörik a mécses és tudom, hogy egy ideig itt is ragadtam. Jajj, Myrtill, ne mááár, még ő is.
