Naomi & Atanas ~take care of your reputation, it's your most valuable asset
Vendég
Kedd Jún. 16, 2020 5:49 pm
Naomi & Atanas
parties can be so boring sometimes
A z utolsó nyári szünet előtti bulit tartották, s mivel én is része voltam ennek a bagázsnak, nem hagyhattam ki a lehetőséget. Kurvára nem volt kedvem az egész jópofizásnak, de a presztízs igen fontos kérdés volt ezekben a körökben, és nem engedhettem meg magamnak olyan luxust, hogy visszaessen a népszerűségem. Így aztán megjelentem a Szükség Szobájában, és elfoglaltam az egyik kedvenc helyemet. Ma este nem volt kedvem se inni, se táncolni, csupán figyeltem a tömeget, ahogy szép lassan elvesztették a kontrollt maguk felett. Sebezhetővé váltak megannyi keselyű számára, akik szintén a teremben köröztek. Én ma nem produktáltam magam. Abszolút nem voltam olyan hangulatban, hogy a parti lelke legyek. Csupán hallgattam a zene ritmusát, s az ujjaimmal doboltam a fotelem karfáján. Ezúttal csendes szemlélője voltam a szokásos őrületnek: az ivászatnak, a táncoló testeknek, az elcsattant csókoknak, a füvezéseknek. Én magam sose próbáltam ki semmilyen drogot, ellenben bagózni kifejezetten szerettem, ahogy másokkal összekavarodni is egy-egy alkalomra. A mai este viszont más volt. Alig vártam, hogy véget érjen, és mehessek a dolgomra. A tanév vége azt is jelentette, hogy ezúttal haza kellett mennem Bulgáriába. Nem akartam szembesülni azzal, mi lett apámmal, ahogy az otthoni emlékekkel is nehéz volt megbirkózni. Szerencsére, nem sokan mertek megközelíteni, hiszen tudták rólam, milyen könnyedén osztogattam pofonokat és átkokat, ha olyanom volt. Ma este viszont a teljes érdektelenség lett úrrá felettem. − Hé, Naomi! – kiáltottam oda a lánynak, amikor elsétált előttem. Előrébb csusszantam a fotelemnek, és magamhoz intettem. − Rég beszéltünk. Lennél oly’ kedves, és pazarolnál néhány percet rám a drága idődből? – invitáltam beszélgetésre, hiszen biztos voltam benne, hogy Naomi hallhatott egy s mást, amelyen elszórakozhattam volna egy darabig, vagy akár megszöktethettem volna őt, vagy bárki mást ebben a teremben. Naomival felszínes volt a kapcsolatom, éppolyan felszínes, mint mindenki mással. Mindenki előtt tettem a fejem: a gyengéken töltöttem ki a haragomat, mert tudtam, hogy úgysem mertek visszaütni, a befolyásosakkal pedig igyekeztem jó kapcsolatokat kiépíteni, mert a népszerűség bizony elég sokat nyomott a latba. Ha a lány hajlandó volt megállni, és csatlakozni hozzám, akkor a mellettem lévő fotel felé mutattam, hogy nyugodtan foglaljon helyet, hiszen én egyáltalán nem terveztem odébb mozdulni innen. Sőt, egész jól beláttam a környezetemet, és megfigyelhettem mindenki mást.
remélem, tetszeni fog, kicsit már fáradt voltam
Vendég
Szer. Aug. 05, 2020 4:14 pm
Atanas & Naomi
take care of your reputation, it's your most valuable asset
Végzősként számomra ez nem csak a tanév utolsó bulija volt, hanem az utolsó roxforti bulim is egyben. Egyértelmű is volt, hogy eljövök, mindenki kíváncsi, hogy a végzősök merre folytatják szeptembertől. Nem mindenki megy az akadémiára, én viszont sikerült, hogy kiegyezzek apával, hogy bájital szakon tanulhassak tovább. Biztos Ericnek is sok köze van a dologhoz, hiszen mondta, hogy sikerült beszélnie apával, mire sor került az én találkámra vele ez ügyben, addigra már ő is egyet értett abban, hogy ez van olyan fontos szakma mint a közgazdász, amire eredetileg küldeni akart. A szokásos társaságomban érkezek és tudom, hogy az akadémián is ott lesz nekem ez a két szerencsétlen, hogy megtarthassam a már jól kiépített kis védőburkot magam körül. Nem ugyanarra a szakra jönnek, mint én, de abban maradtunk, hogy szobatársak leszünk majd ott is, így nem kell nekem sem új csatlósokat gyűjtenem magam köré és ők is azonnal megkaphatják a népszerűséget, amire vágynak. A barátságom sosem volt valódi ezzel a két lánnyal, inkább kölcsönösen szükségszerű és bár gyakran idegesítenek, azért örülök, hogy bekerültek az akadémiára és megtarthatom a már jól felépített kis életemet ott is. Táncolunk és legurítunk két felest, hiszen ma ünneplünk és az alkoholtól az emberek nyelve is jobban megered szóval könnyebb összeszedni a pletykákat. Carnelian és a kis fiúkája megint lebukott valahol és tagadják? Oh milyen meglepő! Az a csaj is egy rakás szerencsétlenség a nagyszájú nővérével együtt. Artemys egy külön kategória, nem értem mire fel ekkora az arca meg a szája. Ja, hogy az is most volt büntiben, mert kint enyelgett a sötétben az egyik cserediákkal? Oh, hát annak a csajnak van szíve? Ez aztán pletyka a köbön! Fülelek, hogy mi van még itt, jót nevetek, mikor azt is meghallom, hogy a két kis drogos végre egymásra talált egyik este, ezt meg az is megkoronázza, hogy Blaine pont Eadlyn barátnőjére hajt. Húha, mik lesznek itt ősztől! Vajon ki merre keveri a dolgokat a nyáron? Egy hideg vodkanaranccsal tartok vissza a lányokhoz, mikor ismerős hang szólít. - Atanas! Hát persze, ráérek és úgyis most találkozunk utoljára nem? - foglalok helyet a mellette lévő fotelben. - Mikor mész vissza? - érdeklődöm a számomra legérdekesebb témát illetően most, bár lehet, hogy őt jobban érdekelné, hogy milyen pletykákat szedtem össze eddig ma este? Ha visszamegy a Durmstrangba, akkor már úgysem tud másokat kihasználni velük.
