Az elmúlt időben egyre több időt töltöttem el Lynnel. Nem találtam rá magyarázatot, igazság szerint nem is kellett keresnem, hiszen mindig közel álltunk egymáshoz. Minden tragédián, csalódáson és bánaton egymást segítettük át, és mindig a húgom volt az, akihez mehettem, ha beszélni akartam valamiről. Bármiről. Áldottam mindent és mindenkit, akit csak lehetett, hogy ilyen remek testvérem volt és ilyen szuper kapcsolat a miénk. Most pedig az eddiginél is több időt töltöttünk el együtt. Azt hiszem, mindenkit megviselt egy kicsit a Roxfortban történt gyilkosság. Nem akadtam soha össze Kyle Briggsel, de messziről sem kedveltem. Sokszor kellett feltakarítanom a mocskát, olyan értelemben, hogy a gyengélkedőn nem egyszer én kezeltem a horzsolásokat, zúzódásokat és a repedt ajkakat, amiket a kisebbeknek okozott. A halálát nem kívántam, de sajnálni sem tudtam, nem érdemelte meg. Az a furcsa, nehéz kő, ami a gyomromba került a hosszúra nyúlt téli szünetben, biztosan csak a tömegpánik része volt, ami az egész iskolát ellepte. Legalább Lynnel ki tudtuk tárgyalni a történteket és így egyikünkben sem gyülemlett fel semmi, aminek nem is kellett volna. Mindegy is, a lényeg, hogy szerintem ekkor kezdtünk el még többet keresni egymás társaságát otthon és a Roxfortban is. Megbeszéltem a húgommal, hogy órák után egészen vacsoráig vele leszek. Nekem is jólesett most, pláne a legutóbbi levélváltásomat követően apával. Odahaza sem volt minden rendben. Ezt nem írta így le nekem, de sejtettem abból, amit és ahogyan írt, hogy nehéz hetek vannak mögötte, bizonyára a munka miatt. Nehéz dolog aurornak lenni, pláne mostanság, és pláne akkor, ha a társad előszeretettel keveri magát nagy bajokba. Úgyhogy ebéd után az udvaron vártam Lynnt, az egyik padon ülve, a hátamat nekidöntve a falnak. A nap is sütött, nem fáztam, a kő meleg volt, alapvetően kellemes volt itt ücsörögni. Kár, hogy minden, ami mostanában történik és a rohamosan közeledő vizsgák beárnyékolják ezt a szép napot. De legalább a húgommal tölthetem, ez határozottan segített nem gondolni arra, hogy a hét RAVASZ vizsga akkora őrültség volt tőlem, amekkorát ember még nem látott.