HomeGy.I.K.KeresésTaglistaCsoportokRegisztrációBelépés
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Online muglik
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (16 fő) Vas. Márc. 13, 2016 1:19 pm-kor volt itt.
Adminok
Levin Dolohov

Profil
PM
Karakterlap

Dominic Linwood

Profil
PM
Karakterlap
Testvéroldalunk
Legújabb válaszok
Zara & Chris
by Christopher Broadmoor
Csüt. Júl. 07, 2016 1:49 am


Makepeace & Broadmoor
by Christopher Broadmoor
Kedd Jún. 28, 2016 3:09 am


London Life
by Vendég
Vas. Jún. 26, 2016 1:15 pm


Amelia Houghton
by Amelia Houghton
Szomb. Jún. 25, 2016 8:17 pm


Hírek
by Admin
Szer. Jún. 22, 2016 12:17 am


Playby lista
by Zara Rae Hale
Kedd Jún. 21, 2016 11:03 pm


Zara Rae Hale
by Admin
Kedd Jún. 21, 2016 10:39 pm


Liam várja szeretettel
by Liam Weasley
Pént. Jún. 17, 2016 8:38 pm


Dominic & Dolohovék
by Alexander Dolohov
Csüt. Jún. 16, 2016 7:54 pm


Julia & Dominic
by Dominic Linwood
Vas. Jún. 12, 2016 3:59 pm


Nathan & Carol
by Caroline Dolohov
Vas. Jún. 12, 2016 2:44 pm


Levin & Carol
by Caroline Dolohov
Vas. Jún. 12, 2016 2:14 pm


Xanthe & Jack
by Jack Durward
Szomb. Jún. 04, 2016 11:01 pm


Hataway keressetje
by Katherine Hataway
Szomb. Jún. 04, 2016 1:28 pm


Katherine Hataway
by Admin
Szomb. Jún. 04, 2016 12:01 pm


Ms. Granger & Mr. Dolohov
by Levin Dolohov
Pént. Jún. 03, 2016 11:45 pm


Nathan & Carol
by Caroline Dolohov
Csüt. Jún. 02, 2016 7:55 pm


Octavia Wright
by Octavia Wright
Kedd Május 31, 2016 6:57 pm


Gloria Dashwood
by Admin
Hétf. Május 30, 2016 10:24 pm


Tessa & Eliot
by Eliot Makepeace
Hétf. Május 30, 2016 10:01 pm



Share | 
 

 Theo&Mini

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet

avatar


Nem :
Kor : 16

TémanyitásTárgy: Theo&Mini   Szer. Márc. 30, 2016 7:41 pm


• • •

Fránya fogadás! Ha még egyszer eszembe jut, hogy fogadjak, valaki halál gyorsan átkozzon meg, vagy minimum jutassa eszembe, hogy az utóbbi nem sült el úgy, ahogy vártam.
Utálok veszíteni, és ki gondolta volna, hogy a törpe Flitwick emlékszik arra, hogy egyszer már megvicceltem azzal, hogy összekentem troll takonnyal közvetlenül óra előtt a kis széket, amire állni szokott? Persze, gondolhattam volna, hogy kétszer nem követi el ugyanazt a hibát, és ugye mondanám sem kell, hogy amint a mutatóujját beborította a nyálka, amikor ellenőrizte a felületet, rögtön az én nevemet kiabálta? Kicsit sem volt amatőr húzás, nem is a nevemhez illő tréfa volt ez. Ha George bácsi hallaná, biztosan visszavonná, amit mondani szokott: Dominique, akár az én lányom is lehetnél.
Történt, ami megtörtént, ezúttal bakot lőttem, így kénytelen vagyok elviselni a hibám következményeit. Nem mintha annyira zavarna, hogy bele kell kötnöm önszántámon kívül egy mardekárosba, hisz bármikor megtenném, ha az illető aranyvérű és felfújt hólyag is. Nincs ínyemre a sok elkényeztetett ficsúr és kisasszony, főleg ha a bizonyos személy utálja a félvéreket és a mugli születésűeket. Márpedig ritkán találkozni olyannal, aki nem táplál ellenszenves érzéseket irántuk, miközben a kígyó címer díszíti talárját és tiszta vér folyik ereiben. Szegény elcseszett emberszabásúak.
Hála Merlinnek pont a folyosón kell valamilyen módon egy kígyóba marnom – bár hollós létemre helyénvalóbb lenne, ha azt mondanám, kikaparnom a szemét, de mivel az némileg embertelenebb, maradjunk ennél.
Amikor a szórványosan elhelyezkedő diákáradat elé lépek, körbenézek, hogy felmérjem a terepet. Mögöttem Lyn és Jason állnak, a csipetcsapatom másik két tagja. Arcukon széles mosoly díszeleg, ami nem meglepő, hisz az elkövetkezendő egy percben olyat teszek, amivel akár azt is vállalom, hogy megátkoznak, de minimum párbajra, vagy szócsatára hívnak. Egyik lehetőség gondolata sem rémiszt meg, csupán McGalagony arca, ami elmémben villan fel egy pillanatra, amikor belegondolok, milyen eredményt arathatok, ha eldurvulna a tréfa. Egye fene, egyszer élek… no meg a héten is csupán egyszer kellett meglátogatnom az igazgatónőt. A megszokott három-négyhez képest ez igencsak javuló tendenciának számít. Lehet, hogy már hiányol is az öreglány.
Lyn megkocogtatja a vállamat, amivel felhívja magára a figyelmemet. Zöldes íriszeimet felé fordítom, majd követem mutató ujjának irányát.
- Őt – súgja éppen hallhatóan, én pedig mélyen felsóhajtok és az égnek emelem a szemem. Nem elég, hogy veszítettem, de még meg is mondja, kibe kössek bele… na jól van, legyen egyszer gyereknapja…
Közelebb lépek a kiszemelthez, és alig pár lépéssel mögötte állok meg.
- Minden aranyvérű mardekáros nem csak mar-de agykáros – ordítom pár centinyire a fülétől, és várom, míg felém fordult. – Juj, de káros, ez a mardekáros. – folytatom széles, vitriolos mosollyal az arcomon, ha száznyolcvan fokos fordulatot tesz és felveszi velem a szemkontaktust.
A hangoktól zengő folyosó elcsendesül, és mintha égetnének, úgy érzem a minket mustráló tekinteteket. Nem mondanám, hogy mázlim lenne, ha épp errefelé haladna el a zöldek házvezetője, ne add Merlin maga az igazgatóasszonyság.



első reagom <3
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar


Nem : Férfi
Kor : 20

TémanyitásTárgy: Re: Theo&Mini   Szer. Márc. 30, 2016 10:58 pm



Mini&Theo

Elég vacakul indult a napom, miután reggel sikerült elaludnom. A szobatársaim keltegettek egy darabig, de nagyjából öt perc után feladták, elég rövid úton melegebb éghajlatra küldtem őket. Hajnalig fenn voltam, prefektusként magamra vállaltam az éjjeli ügyeletet, de ezúttal ez összesen annyiban nyilvánult meg, hogy az egyik toronyablakban ültem és a pálcám fényénél olvastam. Nem volt semmi mozgás a folyosókon, nyugodt szívvel megtehettem. Persze ezek után egy percig sem kellett volna csodálkoznom, hogy röpke két óra alvás után reggel ki sem tudtam kelni az ágyból.
Az első órámat békésen átaludtam, a másodikra pedig késve estem be. Mit ne mondjak, Roveghan prof elég rendesen lecseszett, mikor tíz perccel az órakezdés előtt, kócosan-kótyagosan betámolyogtam a termébe és közöltem vele, hogy tulajdonképpen most keltem. Azt meg már inkább meg sem kérdeztem a többiektől, hogy előtte Longbottom beírt-e hiányzónak. Tudtam, hogy nem kedvel, biztosan megragadta volna rá az alkalmat, hogy kitolhasson velem. Mindenki odáig volt Longbottom professzorért, hogy milyen rendes ember, de én nem igazán bírtam. Tipikus felkapaszkodott senki. A Longbottom név egyszer még ért valamit, most már nem igazán...
Vége volt mára az óráimnak, éppen a Jóslástan teremből igyekeztem kifelé, és nem tudtam eldönteni, hogy az álmosságomat a kialvatlanság, a tanárnő andalító hangja vagy pedig az a fura növény, amit a sarokban égetett okozta. Talán az összes egyszerre. Bármit megadtam volna egy bögre friss, meleg kávéért vagy pár óra kiadós alvásért, bár utóbbira nem sok esélyt láttam, ugyanis most délutánra szerveztem kviddicsedzést a csapatommal. Márpedig kapitányként ezt nem hagyhattam ki - meg amúgy sem.
Ezeket a kellemes gondolatokat szakította félbe a fülembe vijjogó hollóhátas csaj. Reflexből felé kaptam a fejem, és nos... annyira nem lepődtem meg. Eddig nem volt alkalmam személyesen is szót váltani Dominique Weasley-vel, de mint nagyjából mindenki, tudtam ki ő. Elég sok dolgot csinált már ahhoz, hogy mindenki felfigyeljen rá, meg aztán kviddicsezett is, ami megint nem elhanyagolható szempont. És Weasley volt, talán ez a legfontosabb. Annyi mászkált belőlük ebben az iskolában, hogy úton-útfélen belebotlott egybe az ember. És tessék, most én is megnyertem egyet.
- Már ne haragudj, de eszednél vagy? - pislogtam rá hatalmasakat, felocsúdva a kezdeti döbbenetből. Mentségemre szóljon, tényleg fáradt voltam. - Nálatok, hollóhátasoknál valami követelmény, hogy totál kretének legyetek? Olyanok vagytok, mint valami elmegyógyintézet-lakók, már csak a kényszerzubbony hiányzik...
Amúgy egész kreatív versike volt. Ha mondjuk valamelyik taknyos elsősön élcelődött volna, első sorból röhögtem volna végig az egészet. Na, de hogy velem... álljon meg a menet.
- Szedsz valamit vagy ez mélyről jön? - De komolyan, mit érez ilyenkor? Ötödikes létére ide mer jönni egy ilyen szöveggel? Azért ehhez kell kurázsi, meg egy nagy adag meggondolatlanság. Főleg talán utóbbi.
Éreztem magunkon a tekintetemet, de az elmúlt évek alatt már megszoktam, alig éreztem, hogy perzselnék a tarkómat. Meg lehet szokni. Ha az embert eleget piszkálják a származása miatt - mégis milyen világ az, ahol az aranyvért kéne szégyellnem?! - , akkor egy idő után immúnis lesz rá. Meg már betörtem nem egy orrot, úgyhogy csak a legbátrabbak mertek velem nyíltan kekeckedni. Ha máshogy nem megy, marad az erőszak. Egyszer még úgyis meglátják, hogy mennyivel többet érek náluk. Egyszer, majd ha kikerülök innen és taposhatom a saját utamat. Addig is viszont kénytelen voltam elviselni az efféle szituációkat.

_________________

 The cool guys
wear green...


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar


Nem :
Kor : 16

TémanyitásTárgy: Re: Theo&Mini   Csüt. Márc. 31, 2016 8:24 am


• • •

Amikor a nekem háttal álló mardekáros helyzetet változtat és felém fordul, megakad minden szó a torkomon. Gyorsan hátrapillantok Lynre, aki látszólag cseppet sem titkolva remekül szórakozik a helyzeten.
„Most komolyan, Lyn?” formálom némán ajkaimmal a mondatot, majd ismét a srác felé fordulok, akiről immár tudom, hogy nem más, mint a hetedéves Mardekár ház kviddics csapatának kapitánya és prefektusa, Mr. Theodore Nott. Nem mondanám, hogy ismerem – max. a róla terjengő szóbeszédekről – párszor „volt szerencsém” hozzá, hisz találkoztunk már a kviddics pályán, talán egyszer még váltottuk is egymást az igazgatónál, illetve néhányszor összefutottunk az iskola kihalt folyosóin este, járőrözés közben. Hogy őszinte legyek… azok alapján, amiket róla hallottam, önszántából sosem szóltam volna hozzá. Ő a mardekárosok tipikus mintapéldája is lehetne: sekélyes érzelmi világú, bizonyítási kényszeres, öntelt majom. És a róla alkotott képet csak megerősíti, amint megszólal és felém irányítja mondandóját.
- Már ne haragudj – élek a szavaival és ugyanazt a hangnemet használom, amit ő is, de nem azért, mert annyira felhúzott azzal, hogy kreténnek nevezett, és ily módon szeretnék visszavágni, hanem azért, mert egyszerűen képtelen vagyok nem kiparodizálni a kevély reakcióját. – De épeszű aranyvérű létedre nem tudsz te túl sokat az elmegyógyintézetek lakóiról? – folytatom a csipkelődést. – Saját tapasztalat, vagy ha nálunk, hollóhátasoknál követelmény, hogy totál kretének legyünk, nálatok az, hogy agy-ká-ro-sak legyetek? – vetem be a kis versikémben használt szót.  És folytatnám is, amit elkezdtem, de félbeszakít egy olyan kérdéssel, amiről nem mondhatnám, hogy gyakran feltesznek.
- Csupa boldogságot, ami azt illeti. Vagy várj csak… - úgy teszek, mint aki elgondolkozik. – Szerepel ez a szó a szótáradban, ismered? Esetleg lebetűzzem neked, definiáljam? Le is írhatom, ha gondolod! Csak mert biztos kemény élete lehet olyasvalakinek, akiből ekkora taplót nevelnek… – teszek fel egy csomó kérdést vitriolos hangszínezeten, miközben igyekszem megfordítani a helyzetet. Engem aztán senki ne nézzen kreténnek, bármekkora ostobaságot is csinálok, majd én másokat, ez esetben Nottot. Főleg egy fennhéjázó aranyvér mániás senki, akibe belenevelték a tőle különböző emberek iránti utálatot.
- Mélyről pedig max. a reggelim jöhet, ha rólad van szó – szólalok meg ismét, hogy még véletlenül se bízza el magát. Semmi olyat nem mutatnék felé, ami belsőségesebbnek számít, kivéve ha tényleg kattant lennék. De mivel nem vagyok az, ezért ezt benézte.
- És mondd csak, ti aranyvérű mardekárosok az anyatejjel szívjátok magatokba az alpáriságot, vagy már fogantatásotokkor is ekkora gec… - elharapom a mondatom végét, amikor rájövök, hogy túlságosan is belelovaltam magam. Ilyenkor látszik főleg, hogy nem tesz jót, ha sokat lógok a családom férfi tagjaival, például Albus-szal, Freddel, vagy Liammel.
Körülöttünk halk pusmogás kezdődik, hisz valószínűleg mindenki tudja, hogyan fejeződött volna be a kérdésem. Oké, hogy én kötöttem Nottba, de kreténnek meg elmeroggyantnak nevezni egy hollóhátast legalább annyira bántó, mint sárvérűnek szólítani egy aranyvérű mardekárost.
„Ezért tuti, megátkozza”,  „kizárt, hogy ez szárazon megússza”, „mennyire vakmerő, ahhoz képest, hogy hollóhátas”… ezeket a mondatokat kapják el a füleim, de engem aztán nem érdekel, ha előrántja a pálcáját. Nem egyszer hívtak ki párbajozni, és amúgy is, ha megtenné, csak bizonyítaná, mennyire elmaradott. Utoljára talán elsőben csináltam azt, hogy átkokat szórtam az ellenfeleimre, ha nem tudtam szavakkal reagálni a provokációikra. De ezt a szintet mintha pár éve mind a kettőnk túllépte volna. Magamról biztosan mondhatom, a velem szemben álló kígyóról pedig… nos, igazából csak remélni tudom.



jujci...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar


Nem : Férfi
Kor : 20

TémanyitásTárgy: Re: Theo&Mini   Szomb. Ápr. 02, 2016 12:17 am



Mini&Theo

Majd' szétvetett az ideg, amikor még mindennek tetejében utánzott is. Nyilván sokan szeretnének olyanok lenni, mint én, de utánozni elég gyerekes szokás. Még egy ötödikes kiscsajtól is, akit elméletileg az esze alapján osztottak be a házába, de ilyenkor azért megkérdőjeleztem, hogy a hollóhátasok valóban olyan okosak-e, mint amilyennek kikiáltották magukat. Idegölőek, okoskodó, tudálékos kis félvér és sárvérű az összes. Persze akadtak ott is aranyvérűek, például a Dolohov srác - ki nem állhattam a kölyköt, minden alkalmat megragadtam rá, hogy földbe döngöljem, és ez eddig mindig sikerült is. Teljesen antiszociális volt a gyerek, biztos nem stimmelt valami a fejében. A nővérét sem kedveltem igazán, ő pedig azóta különösen gyűlölt engem, hogy tönkretettem a vadonatúj versenyseprűjét. Amúgy nem volt szándékos, kicsit túllőttem a célon, de bocsánatot azért nem kértem, az nem is én lettem volna. Különben sem kellett volna felpofoznia, akkor én sem átkoztam volna darabokra a seprűjét.
Nos... azt hiszem, az ilyen húzásaim miatt gondolhatták sokan most is azt, hogy mindjárt a plafonra robbantom a Weasley lányt. Pedig annyira még nem is húzott fel... annyira.
- Elég átható ismereteim vannak a zártosztályról. Néha meglátogatom a régi ismerőseimet, akik egyszer felidegesítettek. Egyszer. - Széles, kaján mosoly terült el az arcomon. - Úgyhogy ha tovább hergelsz, majd veled is csak ott találkozhatok. Én a helyedben nem húznám ki a gyufát magamnál, kislány. Kevés vagy te ehhez.
A neveltetés dologgal már egészen túllőtt a célon. Ez amolyan érzékeny téma volt nálunk, aranyvérűeknél mostanság, állandóan a neveltetésünkkel támadtak minket. Pedig az én családom már alig ragaszkodott a régi tradíciókhoz, nem úgy, mint sokan mások. És ha mi is úgy tennénk, akkor mégis mi lenne? Már a hagyománytisztelet is bűn? Kik ők, hogy eldöntsék, mi a normális és mi nem?
- Büszke vagyok rá, hogy "ekkora taplót" neveltek belőlem. Legalább nem vagyok egy véráruló Weasley... - Velem is kezdett elszaladni a ló, nem dobálóztam minden második percben a vérárulóhoz hasonló szavakkal. Legfeljebb gondoltam rá, de azért az nem ugyanaz, mintha az ember ki is mondaná...
A következő szavai eléggé megdöbbentettek, főleg, amikor még majdnem egy káromkodás is elhagyta a száját. Még félúton visszaszívta, de ez a lényegen nem igazán változtatott. Szóval így állunk, ezt sem néztem volna ki belőle. De a többiek tekintetéből ítélve ők sem, még mindig feszült csend vett körbe minket és úgy bámultak ránk, mintha gladiátorok lennénk egy arénában. Azért ennyire nem volt súlyos a helyzet, csak elbírok egy nálam fiatalabb csajjal...
Ettől függetlenül nem akartam szórakoztatni a népet, nem voltunk holmi látványosság, hogy minket bámuljanak. Szó nélkül karon ragadtam a lányt és magam után húztam - na jó, majdnem rángattam, de azért arra figyeltem, hogy biztosan ne fájjon neki - egy üres folyosóra.
- Idefigyelj, ne tudom, mi bajod van, de nagyon gyorsan álljál le. Nem szeretek lányokkal szívózni, ne adj rá okot, hogy kivételt tegyek veled. Fogalmam sincs, miért vetemedtél ilyen hülyeségre, remélem sokat fizetnek érte és nem magadtól jutott eszedbe. Minden esetre elintézted, hogy egy jó darabig mindenki furán nézzen rád. - Gúnyosan megtapsoltam, ezzel gratulálva neki a tulajdon hülyeségéhez. - Vagy ha akarsz valamit, azt most bökd ki, mert jobb dolgom is van ennél. Szóval?
Kérdőn, felvont szemöldökkel néztem rá. Ha erre is valami szellemeset mer válaszolni, én kitérek a hitemből...

_________________

 The cool guys
wear green...


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


Ajánlott tartalom


TémanyitásTárgy: Re: Theo&Mini   

Vissza az elejére Go down
 
Theo&Mini
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Mini-boss küzdelmek [JK kalandok]

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Finite Incantatem :: Roxfort :: Kastély :: Folyosók, tornyok-
Ugrás: