HomeGy.I.K.KeresésTaglistaCsoportokRegisztrációBelépés
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Online muglik
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (16 fő) Vas. Márc. 13, 2016 1:19 pm-kor volt itt.
Adminok
Levin Dolohov

Profil
PM
Karakterlap

Dominic Linwood

Profil
PM
Karakterlap
Testvéroldalunk
Legújabb válaszok
Zara & Chris
by Christopher Broadmoor
Csüt. Júl. 07, 2016 1:49 am


Makepeace & Broadmoor
by Christopher Broadmoor
Kedd Jún. 28, 2016 3:09 am


London Life
by Vendég
Vas. Jún. 26, 2016 1:15 pm


Amelia Houghton
by Amelia Houghton
Szomb. Jún. 25, 2016 8:17 pm


Hírek
by Admin
Szer. Jún. 22, 2016 12:17 am


Playby lista
by Zara Rae Hale
Kedd Jún. 21, 2016 11:03 pm


Zara Rae Hale
by Admin
Kedd Jún. 21, 2016 10:39 pm


Liam várja szeretettel
by Liam Weasley
Pént. Jún. 17, 2016 8:38 pm


Dominic & Dolohovék
by Alexander Dolohov
Csüt. Jún. 16, 2016 7:54 pm


Julia & Dominic
by Dominic Linwood
Vas. Jún. 12, 2016 3:59 pm


Nathan & Carol
by Caroline Dolohov
Vas. Jún. 12, 2016 2:44 pm


Levin & Carol
by Caroline Dolohov
Vas. Jún. 12, 2016 2:14 pm


Xanthe & Jack
by Jack Durward
Szomb. Jún. 04, 2016 11:01 pm


Hataway keressetje
by Katherine Hataway
Szomb. Jún. 04, 2016 1:28 pm


Katherine Hataway
by Admin
Szomb. Jún. 04, 2016 12:01 pm


Ms. Granger & Mr. Dolohov
by Levin Dolohov
Pént. Jún. 03, 2016 11:45 pm


Nathan & Carol
by Caroline Dolohov
Csüt. Jún. 02, 2016 7:55 pm


Octavia Wright
by Octavia Wright
Kedd Május 31, 2016 6:57 pm


Gloria Dashwood
by Admin
Hétf. Május 30, 2016 10:24 pm


Tessa & Eliot
by Eliot Makepeace
Hétf. Május 30, 2016 10:01 pm



Share | 
 

 Brady Chambers

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet

avatar


Nem : Férfi
Kor : 30

TémanyitásTárgy: Brady Chambers   Hétf. Márc. 28, 2016 9:27 pm




Brady Chambers


Becenevem:
Bick, Brady

Nemem:
férfi

Születési dátumom:
1988. június 3.

Iskolám:
Roxfort (Hollóhát), Doscendo Discimus (intelligens mágikus lények szak)

Foglalkozásom:
Mágus-Kentaur Kapcsolatok Hivatalának dolgozója

Patrónusom:
sarki csér

Pálcám:
platán, sárkányszívizomhúr, 12 és negyed hüvelyk

Vérem:
félvér


Otthon, édes otthon

Apám:
Carl Chambers, auror volt, a háborúban halt meg. Én csak tizenegy voltam akkor, már nem is igazán emlékszem az apámra, de arra igen, hogy nagyon megviselt a halála akkor. Mostanra ez már elmúlt, hiányozni persze hiányzik, de hát úgysem tehetek semmit ellene. Meghalt, a történetnek pedig itt vége szakad.

Anyám:
Paula Chambers sosem volt egy mintaanya. Szeretett minket, meg minden, de sokkal jobban érdekelte a karrierje, mint a fiai. Nem bántom érte, nem haragszom rá, valahol még meg is tudom talán érteni, hogy így döntött. Nem lehet mindenkinek ugyanaz a fontos. Attól még mindig az anyám és szeretni is fogom.

Öcsém:
Daniel négy évvel fiatalabb nálam, nem olyan régen fejezte be az akadémiát. Képzőművészetire járt, festeni tanult, ezáltal otthon dolgozik, ami nekem nagy segítségemre van. Sokszor szokott a lányomra vigyázni, amikor én dolgozom, ezért pedig végtelenül hálás vagyok neki. Még akkor is, ha nem szívesen hagyom egyedül vele Florát. Nagyon szeretem az öcsémet, tényleg közel áll hozzám, de attól még igazi művészlélek. Azok pedig furák.

Exbarátnőm:
Rose. Fogjuk inkább rövidre, nem szeretek beszélni róla. Tizenkilenc voltam, egy kis hülyegyerek, amikor megismertem az akadémiás éveim alatt. Egymásba szerettünk, még össze is költöztünk, aztán egyszer csak terhes lett. Én biztattam, hogy tartsa meg a kisbabát, azt hittem, hogy egy boldog család leszünk majd, de túl naiv voltam. A kislányunk alig volt másfél éves, amikor Rose se szó, se beszéd elhagyott. Azt mondta, nem való neki ez a gyereknevelés, szerintem nem is szerette Florát soha. Nehéz volt túltennem magam rajta, de mostanra már egyáltalán nem érdekel Rose.

Prücsök:
Flora hat éves, ő az életem értelme. És ezt teljesen komolyan mondom, nem úgy, ahogy általában azt valakitől hallani lehet. Én nem túlzom el. Nála aranyosabb kislány szerintem nem is létezik, és nagyon szeretném, ha ez továbbra is így maradna. Abban a korban van, amikor az apja a hőse, én pedig szeretném megtartani ezt a címet, mert tényleg nagyon hízelgő. És nem akarom, hogy tíz év múlva fiúk legyeskedjenek körülötte. Nagyon szeretem őt, néha talán túlságosan is. Már ha az lehetséges.
Ez pedig puszta ráadás, de... a nők odáig vannak az egyedülálló apukákért.


A lélek tükre

Pozitív tulajdonságaim:
Ragaszkodó és hűséges típus vagyok. Ha valaki mellett egyszer elköteleztem magam, akár csak egy kicsit is mélyebb barátság - vagy bármilyen más kapcsolat - révén, egész biztosan kitartok mellette. De ez sajnos csak a kapcsolataimra igaz. Egyébiránt nagyon odaadó is vagyok, nem egy papucs, de ha valakit szeretek, azért bármit megteszek. Jöhetnek hozzám bármivel, én mindig a szolgálatukra állok.
Nem vagyok kifejezetten társasági lény, aki szeret a figyelem középpontjában lenni, de egy-két emberrel mindig körülveszem magam, legyen az éppen az öcsém vagy a kislányom. Nem szeretek egyedül lenni és az a helyzet, hogy nekem is szükségem van rá, hogy szeressenek. Furcsa szorongással tölt el az egyedüllét, így kissé társfüggővé is válhatok néha.
Vidám vagyok és lelkes, ha valami felkelti az érdeklődésemet, az egész biztosan NAGYON felkelti azt. Ilyenkor úgy tudok viselkedni mint egy kisgyerek a játékboltban, tele vagyok energiával, ötletekkel, sürgök-forgok, minden. Aztán egyszer csak elmúlik, de addig is nagyon tudom motiválni a körülöttem lévőket.
Nem igazán lehet elérni nálam, hogy bármitől is megfutamodjak. Magabiztos vagyok és határozott, nehéz lenne engem ledönteni a lábamról. Ami azt illeti, még sosem omlottam össze úgy igazán, apám halálakor sem. Van tartásom, de ugyanakkor az érzéseimet is mindig kimutatom, nem félek attól, hogy valaki belém látna.

Negatív tulajdonságaim:
Na jó, talán nem voltam teljesen őszinte az előbb...
Rengeteg felszínes kapcsolatom van, amolyan érdekbarátságok, csak éppen érdek nélkül. De úgy vagyok vele, hogy inkább legyen mindenkivel semmitmondó, de jó kapcsolaton, mint hogy eggyel több ellenség nézzen rám szúrós szemmel. Értük viszont sosem tartanám tűzbe a kezem, sőt, talán még előbb is lökném be őket oda, ha már elviselhetetlenül forró lenne a helyzet. De ilyen szerencsére még nem fordult elő és nem is szeretném, ha megtörténne.
Ugyan könnyedén rálelkesedek mindenre, ez szinte mindig hamar elmúlik. Gyakran váltogatom a hobbijaimat, a kedvenceimet, gyakorlatilag mindent. Hamar rá tudok unni bármire, szükségem van az állandó változásra, a mindennapi kihívásokra és kalandokra. Éppen ezért dolgozom kentaurokkal, elég kiszámíthatatlan népek, legalább annyira mint a koboldok. Ez itt még egészen pozitív lehet, az élet más terein viszont eléggé negatív hatással van rám és a körülöttem élőkre. Talán Rose is éppen ezért nem tudott tovább elviselni.
Makacs vagyok mint az öszvér, de tényleg borzasztóan. Ha valaki meg akarna állítani, amikor én elhatároztam valamit - legyen az oltári nagy hülyeség is -, akkor átmegyek rajta mint gyepen a fűnyíróval. Az egyetlen, ami megállíthat a hülye terveim véghezvitelében, az az, hogy megunom. Más nem igazán használ.
Az érzéseim... nos, az lehet, hogy az éppeni hangulatomnak megfelelően mindig kimutatom őket, de mélyre nem sokan látnak be. Alig van olyan ember, aki tényleg igazán ismerne engem, mert senkit nem engedek a lehető legközelebb magamhoz. Rose-zal megtettem és mi lett a vége... Talán majd lesz valaki, akinek teljesen megnyílok és nem csak a felszínt mutatom

Múltam:
Apró kis léptek sietős hangját hallottam a kisszoba felől, majd ez megszakadt a fürdőajtó nyílásával. Leraktam a kezemből a kiskanalat a konyhapultra és a vállam felett hátrapillantottam.
- Flora... Mit kértem tőled az előbb?
- Hogy menjek el fogat mosni. –Ezt olyan ártatlan hangon mondta, de mégis átlátszóan, hogy muszáj volt elmosolyodjak. Pontosan tudta, hogy mire gondolok.
- Igen, és mit mondtam még? –kérdeztem vissza.
- Nem tudom, apu. –Rövid szünet után válaszolt csak és elég bizonytalanul. Igen, határozottan tudja, hogy mire gondoltam.
- Például azt, hogy ne mászkálj mezítláb? Fel fogsz fázni, az pedig nem lesz túl kellemes. –Nem kaptam választ. –Flora?
Még mindig nem érkezett válasz, de hallottam, ahogy visszaszalad a szobájába és biztos voltam benne, hogy a kedvenc tehenes mamuszát veszi fel. Egyébként ő nagyon megsértődött volna, ha letehenezem azt a szerencsétlen lábbelit, mert az csak bocis lehetett. Naná, hogy bocis...
- Felvettem a bocit! –Mondom én.
- Akkor menj, mosd meg a fogad. Késő van már.
A fürdőben halkan folyni kezdett a víz a csapból. Elégedetten fordultam vissza a konyhapult felé és Flora kedvenc bálnás kulacsába töltöttem a teát. Este mindig teát ivott, csak akkor tudott elaludni, én pedig minden egyes este készítettem neki teát, sok citromlével, kevés cukorral, mert csak úgy volt hajlandó meginni. Már nem esett nehezemre pontosan olyanra megcsinálni, ahogy ő szerette. Az évek során hamar megtanultam. A kislányom sosem volt egy hisztis gyerek, de akadtak furcsa kis rigolyái, amiket szép lassan levetkőzött, aztán elkezdett egy újabbat. De nem esett nehezemre alkalmazkodni hozzá, én sem voltam sokkal jobb.
Lecsuktam a kulacs tetejét és összeráztam, aztán ellenőriztem, hogy nem túl forró-e. Szokása volt mohón inni, még akkor is, ha nem volt szomjas. Ilyenkor pedig persze meg is égette volna magát, sokszor tényleg meg is tette, ha én nem figyeltem oda rendesen. Mindig bűntudatom volt miatta.
Flora szobája felé indultam, mire odaértem, ő már az ágyban ült, rendesen bebújva a takarója alá és türelmesen várt rám. Néha meglepett, hogy hogyan lehet ilyen illedelmes és jó kislány. Én sosem voltam jó gyerek, az nálunk inkább az öcsém volt, így nem értettem, hogyan lett Flora ilyen jó gyerek. Talán az anyjától örökölte? Nem, erősen kétlem.
Leültem mellé az ágya szélére és odaadtam neki a teáját.
- Tessék. Már nagyon vártad, tudom.
Rám mosolygott, aztán két kézzel megfogta a kulacsot és egy húzásra kiitta majdnem a felét.
- Olyan vagy mint egy kacsa. –Mindig ezt mondtam neki, már magára sem vette. Pedig nem szerette a kacsákat, valamiért félt tőlük. De én inkább hallgatok a hernyófóbiámmal.
- Nem is vagyok kacsa -felelte Flora cserfes mosollyal az arcán, amikor leeresztette az ölébe a bálnás kulacsot.
- Dehogynem. Na, idd meg szépen a teádat, aztán alvás. Késő van már. -Fél kilenc volt, Florának ilyenkor már régen aludnia kellett volna. Nem is tudom, miért hagytam magam meggyőzni, hogy hadd maradjon tovább ébren. Nem volt a legjobb ötlet, de remélhetőleg nem én fogom meginni a levét.
- Mesélj nekem! -csúszott lejjebb az ágyban, fülig befészkelve magát a takarója alá. Amin egyébként pingvinek voltak. A kislányom határozottan imádta az állatokat, amiben azért én is közrejátszottam. Meg Farty, imádta azt a kutyát, akármilyen durva bélgáz problémái is voltak.
- Flora, ugye nem csak az időt szeretnéd húzni? -vettem el az ágyáról a kulacsot és az éjjeli szekrényére raktam. Nehogy még a végén magára borítsa az egészet. Nem volt kedvem nekiállni ágyneműt cserélni.
Nagy szemeket meresztett rám és megrázta a fejét. Várakozva nézett, reménykedve, hogy tényleg mesélek neki valamit. Odáig volt a mesékért, de nem ám azokért, amit minden gyereknek mesélnek, őt soha nem érdekelte a három fivér története, unalmasnak találta Bogár Bárd meséit. Mindig nekem kellett mesét kitalálnom neki és az öcsémnek. Ami azt illeti, még versenyeztünk is Dannel, hogy melyikünké lesz a kedvence.
- Hát legyen, akkor mesélek. Melyiket szeretnéd hallani?
- Bob királyfit! -csillantak fel a szemei. -Azt nagyon szeretem.
Bob királyfi, hát persze. Pedig ha tudná, hogy Bob királyfi meséje honnan ered...
- Rendben, akkor legyen Bob királyfi meséje. Egyszer volt, hol nem volt... tudod mit? Nem is volt az olyan régen és olyan messze. Hatalmas palotában élt egy házaspár, a király és a királyné, akiknek leghőbb vágya volt, hogy szülessen egy gyermekük, egy kis királyfi vagy egy kis királylány. Kívánságukat meghallgatták, és végül nem csak egy, de két fiuk is született az évek során, Bob és Don. -Nevekben sosem voltam jó, de ez Florát szerencsére egyáltalán nem zavarta. Bob volt az idősebbik királyfi, egy igazi rosszcsont, kistestvére, Don pedig a jófiú. Jó testvérek voltak és boldog családban is éltek. De aztán rossz idő köszöntött a birodalomra, háború dúlt, és ez a család életét is felforgatta. Az embereknek szükségük volt a királyukra, így ő pálcát ragadott és harcba vonult. Hősiesen küzdött, ameddig csak tudott, és mindent megtett a győzelem érdekében. De sajnos nem sikerült neki és a király nem tért haza a családjához. Szomorú idő várt a királynőre és a királyfikra, de hamar túllendültek rajta,  hiszen az élet nem állt meg. A két királyfi nemsokára nagyfiú lett, és mindketten útnak indultak, hogy rengeteg kalandban legyen részük és sok újat tanuljanak. Először eljutottak a hatalmas varázspalotába, ahol Bob az eszesek, Don pedig a kedvesek házába került. Annyit tanultak ott az élet nagy dolgairól, hogy a végén már a fülükön folyt ki a sok ész. -Flora elmosolyodott, de láttam a szemein, hogy kezd elbóbiskolnj. Megigazgattam a takaróját. -Sok barátra is szert tettek ám a tudás mellett. Bob ott ismerkedett meg hűséges apródjával, a ravaszok házából való Habbal. -Ha ezt Hector hallaná...
- Szeretem Habot -ásította Flora.
- Hab is szereti a kishercegnőket. De térjünk vissza a történethez. Olyan okosan hagyták el a varázspalotát, hogy olyat még senki sem látott. Tovább vándoroltak a birodalomban, következő állomásuk pedig a csodasziget volt, ahol még több kaland várt rájuk, sok tanulási lehetőséggel. Mindketten kis zsenik szerettek volna lenni. Don művészetet tanult és fantasztikus festő vált belőle, lepipált mindenkit, akiről eddig hallhattál. Legendás lett! A kisebbik királyfi megtalálta életcélját, de története itt még nem ért véget. Csak sajnos ezt még senki nem írta meg. Szeretnéd hallani a nagyobbik királyfi történetének folytatását?
Aprókat bólogatott, pedig már láttam rajta, hogy pillanatokon belül aludni fog. De ha hallani akarja, akkor hallani is fogja. Szerettem mesélni neki.
- Persze, hogy szeretnéd -mosolyodtam el. -Nézzük akkor... Bob királyfi megtanulta, hogyan kell a birodalomban élő varázslatos lényekkel foglalkozni, még meg is tanulta némelyik nyelvét. De a csodaszigeten nem csak ennyi történt vele. Megismerkedett egy királylánnyal, akivel rögtön egymásba is szerettek. Amikor elhagyták a csodaszigetet és visszatértek a királyfi szüleinek palotájába, össze is házasodtak azonnal, hatalmas lakodalmat csaptak a birtokon. Rövidesen pedig Bobnak és feleségének született egy kicsi hercegnője, akit Frunak neveztek el. Nagyon boldog életük volt együtt, de aztán bekövetkezett a nagy baj: a birodalom mellett élő nagy, csúnya és gonosz sárkány elrabolta a királyfi szívszerelmét.
Elhallgattam és Florára pillantottam. Mélyen aludt, mint mindig. Sosem jutottunk el még a történet végére. De nem is probléma. Az eredeti nem volt egy happy enddel végződő mese, szépíteni meg nem akartam rajta. Ugyan azzal megvédtem volna a szomorú igazságtól, hogy az anyja elhagyta, de lett volna rengeteg minden más is, amit meg kellett volna magyaráznom neki. Ezt pedig egyáltalán nem akartam megtenni. Szerettem volna, ha még legalább pár évig ilyen ártatlan kislány marad.
Felálltam az ágyára széléről és búcsúzóul megpusziltam a homlokát. Még egyszer betakargattam, ismét ellenőriztem a teáját, aztán kimentem a szobából és halkan becsuktam magam után az ajtót, amin egy kiscicás névtábla írta: Flora.

Külsőm:
Nem vagyok se magas, se alacsony, olyan normális, mondjuk így. Szerintem az alkatom is ilyen, de különösebben nem érdekel. Barna hajam van és kék szemem, borotválkozni meg nem nagyon szeretek, így általában egy-két napos borosta is van az arcomon. Vak vagyok mint egy denevér, ha nincs rajtam szemüveg, az azért van, mert éppen kontaktlencse van rajtam, amúgy a mosdóba sem találnék ki. Többnyire pólóban, farmerben és sportcipőben tolom, nem vagyok a kiöltözés nagy mestere, meg utálom is. Futni olyan szerelésekben tudok néha elmenni, amivel mások otthon sem szívesen mutatkoznának.


A madarak csiripelték

Amortentiám:
zsírkréta, vörösbor, friss újság

Mumusom:
A kislányom elvesztése. Amúgy pedig rettegek a hernyóktól.

Edevis tükre:
Magamat látom a kislányommal és egy - egyelőre még - arc nélküli nővel, aki a feleségem, emellett a munkában is sikeres vagyok.

Hobbim:
Igazából bármire kapható vagyok. Néha vannak viszonylag állandó hobbijaim, de ezek sem tartanak túl sokáig. Mindent hamar megunok. Az egyetlen, ami megmaradt, az a hobbiszintű kviddics, azt még Flora is nagyon szereti. És futni is eljárok, túl sok a felesleges energiám.

Elveim:
Lenyelem a békát, de fehér ember akkor sem felejt.

Amit sosem tennék meg:
Semmit, amire azt mondom, hogy "nem".

Ami zavar:
Ostoba, karót nyelt, előítéletes, humortalan és unalmas emberek. Meg ezeknek mindegyik variációja.

Ami a legfontosabb az életemben:
Flora.

Ami a legkevésbé fontos számomra:
Semmi, ami elveszi a kedvemet vagy a lelkesedésemet valami iránt. Azért vagyok itt, hogy mindent megtegyek, amit akarok, az élet túl rövid.

Amire büszke vagyok:
Magamra? Fogalmam sincs, igazából minden kis sikerre büszke szoktam lenni.

Ha valamit megváltoztathatnék az életemben:
Mondanám, hogy sosem találkoztam volna Rose-zal, de az nem lenne igaz. Már nem bírnám elképzelni az életem Flora nélkül.

Így képzelem a jövőmet:
Pont, ahogy most van. Csak kéne már valaki állandó is magam mellé, Florára is ráférne egy jó anyakép.

Egyéb:
Beszélek koboldnyelven.
Van egy kutyám, Farty, akinek nem véletlenül ez a neve.




Playby:
Sebastien Lefebvre


_________________

Always be yourself. Unless you can be a plane. Then always be a plane.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


TémanyitásTárgy: Re: Brady Chambers   Pént. Ápr. 01, 2016 3:49 pm




Elfogadva


Brady egy nagyon szimpatikus karakter, a lapján szabályosan elolvadtam, mikor a kislányával való kapcsolatáról írtál. Nem egy átlagos figura, de ennek ellenére mégis hétköznapi és abszolút emberi, de egyfajta különleges színfolt a sok karakter között. Az előtörténete tetszett a leginkább, már csak a forma miatt is, de a lánya és a kreatív nevek már csak megkoronázták az egészet. Bob király és Hab, hát nagyon megmosolyogtattál, mit ne mondjak... A playby választás pedig szintén nagyon szerencsés volt.
Nincs is más dolgod, mint pb-t foglalni, feltenni a keresettjeidet és játszótársakat keresni!




Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
 
Brady Chambers
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Finite Incantatem :: Offtopik :: Karakterek :: Félvér-
Ugrás: