HomeGy.I.K.KeresésTaglistaCsoportokRegisztrációBelépés
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Online muglik
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (16 fő) Vas. Márc. 13, 2016 1:19 pm-kor volt itt.
Adminok
Levin Dolohov

Profil
PM
Karakterlap

Dominic Linwood

Profil
PM
Karakterlap
Testvéroldalunk
Legújabb válaszok
Zara & Chris
by Christopher Broadmoor
Csüt. Júl. 07, 2016 1:49 am


Makepeace & Broadmoor
by Christopher Broadmoor
Kedd Jún. 28, 2016 3:09 am


London Life
by Vendég
Vas. Jún. 26, 2016 1:15 pm


Amelia Houghton
by Amelia Houghton
Szomb. Jún. 25, 2016 8:17 pm


Hírek
by Admin
Szer. Jún. 22, 2016 12:17 am


Playby lista
by Zara Rae Hale
Kedd Jún. 21, 2016 11:03 pm


Zara Rae Hale
by Admin
Kedd Jún. 21, 2016 10:39 pm


Liam várja szeretettel
by Liam Weasley
Pént. Jún. 17, 2016 8:38 pm


Dominic & Dolohovék
by Alexander Dolohov
Csüt. Jún. 16, 2016 7:54 pm


Julia & Dominic
by Dominic Linwood
Vas. Jún. 12, 2016 3:59 pm


Nathan & Carol
by Caroline Dolohov
Vas. Jún. 12, 2016 2:44 pm


Levin & Carol
by Caroline Dolohov
Vas. Jún. 12, 2016 2:14 pm


Xanthe & Jack
by Jack Durward
Szomb. Jún. 04, 2016 11:01 pm


Hataway keressetje
by Katherine Hataway
Szomb. Jún. 04, 2016 1:28 pm


Katherine Hataway
by Admin
Szomb. Jún. 04, 2016 12:01 pm


Ms. Granger & Mr. Dolohov
by Levin Dolohov
Pént. Jún. 03, 2016 11:45 pm


Nathan & Carol
by Caroline Dolohov
Csüt. Jún. 02, 2016 7:55 pm


Octavia Wright
by Octavia Wright
Kedd Május 31, 2016 6:57 pm


Gloria Dashwood
by Admin
Hétf. Május 30, 2016 10:24 pm


Tessa & Eliot
by Eliot Makepeace
Hétf. Május 30, 2016 10:01 pm



Share | 
 

 Levin & Carol

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet

avatar


Nem :
Kor : 20

TémanyitásTárgy: Levin & Carol   Szomb. Márc. 26, 2016 4:38 pm

Levin & Carol
Hajnal volt, olyan három óra lehetett, de én még nem aludtam. Általában tizenegy körül már elaludtam, rosszabb esetben éjfélkor, de eddig még sosem voltam fent. Persze eleve nem voltam az a fajta, aki annyira sokat alszik, noha imádtam aludni. Az viszont még nekem is szokatlan volt, hogy ma egyáltalán nem ment az alvás. Ez pedig még zavart is.
Egész nap ki sem mozdultam a szobámból, csak ha feltétlenül szükséges volt, amúgy kiolvastam egy hosszú regényt a nap folyamán, de még egy másikat is sikerült elkezdenem. Azt reméltem, hogy ha sikerül lefárasztanom az agyamat, akkor majd az alvás is könnyebben megy, de nem így lett.
Pár napja ért véget a szüleim válópere, és hiába nem mutattam ki, valójában nagyon megviseltek a történtek. Dühös voltam anyámra, amiért még csak igényt sem tartott rám, Alexre és Lenára. Mintha nem is az ő gyerekei lettünk volna. Sokszor megfordult a fejemben, hogy vajon mi rontottunk el valamit. Én rontottam el valamit? Ennyire rossz gyerek lettem volna? Nekem soha nem tűnt fel. De ha nem is mi voltunk az okozói ennek az egésznek, akkor mégis miért mi isszuk meg ennek a levét? Nem tudtam szabadulni ezektől a gondolatoktól, ez tartott ébren egész éjjel.
Meguntam. Nem bírtam tovább itt feküdni ebben a koromsötétben, még a levegő is nehéznek tűnt. Felálltam az ágyból és a takarómat magamra tekerve fogtam magam és lejjebb mentem egy emeletet, ahol az a nappali volt, amit a legtöbbször használtunk. Főleg családi szinten. Nyikorogtak a lábam alatt a lépcsők és a lábam is dobogott, de nem érdekelt, úgy voltam vele, hogy úgyis alszik mindenki, fel sem fog nekik tűnni. Begyújtottam a szalonban a kandallót, odatoltam közel hozzá a kanapét és leültem rá, mélyen a tűzbe bámulva. Még ez is jobb volt mint fent a szobámban.

_________________
Az ősz hideg, vad záporában
Így lesz a rétekből mocsár
S tar erdő, mely halálra vár
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar


Nem : Férfi
Kor : 37

TémanyitásTárgy: Re: Levin & Carol   Szomb. Márc. 26, 2016 9:04 pm


Carol & Levin

- 2013 -

Ezelőtt azt gondoltam, hogy engem semmi sem visel meg, hogy már minden emberi érzés kiveszett belőlem. És tessék, most mégis azt éreztem, hogy kitéptek belőlem egy darabot, azt az utolsó kis emberi részt a mellkasom közepéről. Nem tudtam eldönteni, hogy Olivia maga hiányzott-e vagy pedig a szeretete. Azt hiszem, mindkettő, elvégre a szeretetét már nagyon régóta nem kaptam meg igazán. Tudtam, hogy régen szeretett, vagy legalábbis azt az embert, akinek tartott. Én ostoba pedig azt gondoltam, hogy akkor is így fog érezni, ha a felszín alá lát. Tévedtem. Mégis ki ne gyűlölte volna azt, aki valójában voltam?
Már hetek óta nem tudtam rendesen aludni, amióta csak tartott a válóper, de amióta véget ért, éjszakánként alig egy-két órára bírtam lehunyni a szemem. Fájdalmasan üres volt az ágy magam mellett, a fejem pedig tele volt még ennél is fájdalmasabb gondolatokkal. Amikor az ember egy fordulóponthoz ér az életében, önkéntelenül átrágja magát mindenen, ami eddig történt vele. Most is ezt tettem, amikor több órányi vergődés után kikeltem az ágyból, felvettem egy pólót és levánszorogtam az étkezőbe. A házimanók még ilyenkor is rendelkezésemre álltak - szerencséjükre - , azonnal hoztak nekem egy üveg vodkát, mellé pedig tálcán poharat. Kitöltöttem az italt, ekkor hallottam meg a lépteket a lépcsőről. Azonnal felmértem, hogy nem a kutya volt az, Norman mancsai nem csaptak volna ekkora zajt. Kölyök volt még, alig ért fel a térdemig.
Felkaptam a poharat és az üveget, majd lendületesen megindultam a hang irányába. A szalon felől jött, majd ott meg is állapodott. Mire beértem a szobába, addigra Carol már begyújtotta a kandallót, a lángok megnyújtották a falon az amúgy is termetes árnyékomat.
- Te sem tudsz aludni, igaz? - Talán az lett volna a meglepő, ha őt nem viseli meg borzasztóan ez az egész huzavona.
Letelepedtem mellé a kanapéra és megigazítottam a vállán a takarót, nehogy megfázzon. Ma különösen hideg volt.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar


Nem :
Kor : 20

TémanyitásTárgy: Re: Levin & Carol   Szomb. Márc. 26, 2016 9:46 pm

Levin & Carol
Azt hittem, hogy majd elücsöröghetek itt a magam kis nyomorával, mit sem törődve másokkal. Néha ilyen is kell, monjduk nem akkor, amikor valaki éppen önsajnálatban akarja magát úsztatni. Nem volt jó tulajdonság, de nagy ritkán éltem vele, viszont akkor is csak magamnak. Sosem panaszkodtam, és gyűlöltem is azokat, akik állandóan hisztiztek valami miatt. Egyszer, még kiskoromban szereztem egy hatalmas vágást a karomra, amikor kint játszottam a kertben. Iszonyatosan fájt, azt hittem, rosszul leszek tőle, de még én éreztem szánalmasan magam, amiért sírtam. Sosem voltam egy kishercegnő.
Azonban megjelent apa, és az, hogy egyedül lehetek egy kicsit, elmúlt. Mégsem bosszankodtam miatta sokáig, mert valójában valami miatt mégis jólesett, hogy itt van ő is. Biztos tiniprobléma lehet ez is, de sokszor nem tudtam eldönteni, hogy mit akartam. Most is egyszerre akartam, hogy mindenki békén hagyjon, de mégse legyek egyedül. Paradoxon? Határozottan.
- Nem -ráztam meg a fejem. -Túlságosan éber vagyok. -Pedig amúgy borzasztó kimerült voltam, hiába nem csináltam semmit egész nap az olvasáson kívül. Tompa voltam és a fejem is kezdett fájni, bizonyára a fáradtság és a kialvatlanság miatt.
Felhúztam magam elé a térdeimet, így még a szokásosnál is kisebbnek látszottam.
- Remélem, a kicsik legalább békésen alszanak. -Még csak azt kéne, hogy őket is megviselje ez az egész hülyeség.

_________________
Az ősz hideg, vad záporában
Így lesz a rétekből mocsár
S tar erdő, mely halálra vár
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar


Nem : Férfi
Kor : 37

TémanyitásTárgy: Re: Levin & Carol   Vas. Márc. 27, 2016 1:05 am


Carol & Levin

- 2013 -

Ostobaság lett volna azt gondolnom, hogy a gyerekeknek most könnyebb. Nem is tudom, melyikük viselte a legnehezebben, már egyikük sem volt olyan kicsi, hogy ne fogja fel ezt az egészet a maga végérvényességével együtt. Támaszt kellett volna nyújtanom nekik, de így, hogy én magam is rászorultam, egyszerűen képtelen voltam stabilan mögöttük állni. És a legtöbb segítség, amit én kaptam, az az volt, hogy Dominic elrángatott inni. Arra a pár óra, amíg istenesen lerészegedtünk, valóban jobban éreztem magam, de utána épp olyan rossz volt, mint előtte, ha nem még rosszabb.
- Erősen kétlem. De nem tudok háromfelé szakadni. - És az az igazság, hogy nem is akartam. Nevezzenek önzőnek, talán az is voltam, de egyszerűen elsüllyedtem saját magam sajnálatában. Szép kis mocsár volt ez, mit ne mondjak...
Hátrahajtottam a fejem a kanapé háttámlájára, így félig a plafont bámultam. Legalább annyi időre össze kellett szednem magam, amíg Carollal voltam. Nyilvánvalóan nagyon maga alatt volt, ha most itt ücsörgött és nem a szobájában aludt... Épp csak tizennégy éves volt, normális családra lenne szüksége, mi meg kirántottuk alóla a talajt az anyjával. Legalább egy picit segítenem kellett neki.
Egy húzásra kiittam a poharam tartalmát, majd letettem a dohányzóasztalra a kiürült poharat.
- Tudod... most úgy tűnik, hogy mindennek vége és nagyon rossz, talán sosem lesz jobb. De hamarosan jobban fogod érezni magad. Az ember mindenen képes túllépni. - Tapasztalatból beszéltem. - Attól, hogy mi már nem vagyunk együtt az anyátokkal, attól ti még akkor találkoztok vele, amikor csak akartok. Nem halt meg, ugyanúgy van anyátok, mint eddig. Csak nem vagyunk házasok, ennyi az egész.
Próbáltam magam Carol helyébe képzelni és kitalálni, mi bánthatja most. Nehéz volt, ugyanis engem kicsit sem kavart volna fel a szüleim válása ennyi idősen. Már a kezdetektől fogva nyilvánvaló volt számomra, hogy sosem szerették egymást és az apám épp úgy bántotta az anyámat, mint engem. Nem sajnáltam az anyámat. Ahogy velem bánt, azok után nem érdekelt a nyomora. De Carolék nem ebben nőttek fel, legalábbis én mindent megtettem azért, hogy ne így kelljen felcseperedniük, normális gyerekkort szántam nekik. De úgy néz ki, ez valamiféle családi örökség lehet, mert ezt a tervemet most kettétörték. Persze ez a válás a nyomába sem ért annak, amit én egykor végignéztem és eltűrtem, de ez nem változtatott azon a tényen, hogy most nagyon rossz volt a gyerekeimnek.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar


Nem :
Kor : 20

TémanyitásTárgy: Re: Levin & Carol   Vas. Márc. 27, 2016 1:29 am

Levin & Carol
Nem is tudom, honnan vettem, hogy majd a testvéreim nyugodtan fognak aludni, miután a szüleink elváltak. Hármunk közül még mindig én voltam a legerősebb és aki a legjobban tűrt mindent, talán éppen a koromból adódóan, mivel én voltam a legidősebb is, szóval nem lenne meglepő, ha a kishúgom éppen könnyekkel áztatná tele a párnáját. Még a gondolatára is összeszorult a szívem, hogy Lena sír és senki nincs mellette, aki megnyugtatná vagy megvigasztalná. Pedig most talán pont nekem kellett volna ott ülnöm mellette az ágy szélén, mert más nem volt, aki megtehette volna. 
- Tudom -válaszoltam apának. Hozzá akartam tenni, hogy mégsem itt kéne lennie, hanem Alex vagy Lena mellett, mert nekik nagyobb szükségük van rá, de nem tettem. Mégpedig önzésből nem, ami egyáltalán nem volt jellemző rám. De most szükségem volt rá, hogy itt legyen velem, és ha már itt volt, akkor nem is akartam elengedni. Kicsit úgy éreztem, hogy ezzel tőrt döfök a testvéreim hátába, így erre igyekeztem nem is gondolni többet.
A tűz felé fordítottam a pálcám hegyét és a lángokat csavargattam. Ezzel próbáltam elütni az időt, lefoglalni a gondolataimat. Nem voltam egy piromán típus, de most különösen tetszett, ahogy különböző alakzatokat rajzolgattam a tovatűnő lángokba. Egy pillanatra még egy kiskacsát is sikerült összehoznom, amire nagyon büszke voltam. Vagyis az lettem volna, ha nem unom meg azonnal az egészet. Még ezt sem tudtam most élvezni. Inkább arra figyeltem, amit apa mondott.
- Nem érdekel, hogy elváltatok -ráztam meg a fejem. -Ezen nagyon sok más gyerek átesik. Engem csak az zavar, hogy a saját anyám nem kíváncsi rám. Most komolyan, ennyire elrontottam volna valamit? Hogy még igényt se tart rám? -Volt elég eszem hozzá, hogy kiszűrjem ezeket, amikor apáékat hallgattam. -Vagy Lena vagy Alex, mindegy is igazából, hogy melyikünk. De mégis mi másért szarna ennyire a fejünkre? Mert azt teszi, ne is próbáld szépíteni. Régen olyan volt mint bármelyik másik normális anya, de két éve alig néz ránk. Most meg már végképp nem fog, csak ha annyira kell neki valami. Ennyire elcseszettek lennénk? -Amilyen hirtelen tört elő belőlem mindez, olyan gyorsan el is hallgattam. Letettem magam mellé a pálcámat és a lábamat átölelve a térdemre támasztottam az államat. A tekintetemet továbbra sem vettem le a kandallóról, nem tudtam apára nézni. -Bocs. Nem akarom még rosszabbá tenni. Felejtsd is el, amit mondtam.
Apát is megviselte, ezt tudtam. Láttam rajta, még ha próbálta is leplezni. Túl jól ismertem már. Most nincsen szüksége arra, hogy még az én nyafogásomat is hallgassa.

_________________
Az ősz hideg, vad záporában
Így lesz a rétekből mocsár
S tar erdő, mely halálra vár
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar


Nem : Férfi
Kor : 37

TémanyitásTárgy: Re: Levin & Carol   Vas. Márc. 27, 2016 3:14 am


Carol & Levin

- 2013 -

Figyelmesen hallgattam Carolt, meg sem próbáltam félbeszakítani. Szóval azt gondolja, hogy az ő hibájuk, amiért az anyjuk nem kíváncsi rájuk. Mégis hogy gondolhat ilyet? Soha, egyikük sem tett semmi rosszat, mindhárman jó gyerekek voltak. Igazán jók, tényleg, semmi panaszunk nem lehetett rájuk. Az anyjuknak nem belőlük lett elege, hanem belőlem, és ezt rájuk is kivetítette.
- Egyáltalán nem a te hibátok. Ti mindent jól csináltatok - ráztam meg a fejem. - Engem gyűlöl, és most emiatt szenvedtek ti is. Az ő szemében az egyetlen bűnötök az, hogy én vagyok az apátok. Amiről ha valaki tényleg nem tehet, azok ti vagytok. És Merlinnek hála még csak nem is hasonlítotok rám...
Komolyan nem értettem Oliviát. Azt gond nélkül felfogtam, hogy rajtam mit utál, azon lepődtem meg inkább, hogy régen képes volt szeretni és nem látta, milyen vagyok valójában. De a gyerekek... nem ütöttek rám. A szőke hajukat leszámítva alig emlékeztethették rám őt. És ha hasonlítottak is volna rám, akkor mi van? Miért nem képes ezen túllépni? A házasságunk ideje alatt hittem abban, hogy létezik az önzetlen anyai szeretet, de ebben egyre jobban kételkedtem. Az én anyám képtelen volt szeretni engem, a feleségem pedig ellökte magától a közös gyerekeinket. Sehogy sem működik ez a mi családunkban...
- Különben meg... túl lehet élni. Nézz rá a nagyanyádra, ő sem jobb semmivel, mégsem fojtottam még vízbe magamat. Majd átlendülünk ezen is, mint minden máson.
Hiába hagyta abba a tűzzel való játékot, én továbbra is a lángokat bámultam. Szerettem a tüzet, kölyökkorom óta egyfajta nyugalommal töltött el, ha láttam valamit porrá égni. Nem véletlenül gyújtottunk fel annak idején mindenféle vackot Dominic-el. Kisgyerekként nem találtunk ebben semmi kivetnivalót. Később már tudtuk, hogy minek a jele ez, csak éppen nem érdekelt minket. Mostanra már kinőttem mindezt; nem éreztem különösebb késztetést a gyújtogatásra vagy állatok kínzására. Nyilván nem, azóta találtam sokkal élvezetesebb dolgokat is. De ami azt illeti, most még az sem tudott volna megnyugvást hozni.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar


Nem :
Kor : 20

TémanyitásTárgy: Re: Levin & Carol   Vas. Márc. 27, 2016 6:57 pm

Levin & Carol
Képtelen voltam megérteni, hogy miért csinálta ezt. Meg úgy összevéve, hogy az emberek miért csinálták ezt, miért azon csattant a haragjuk, akiknek a legkevésbé sem volt közük az egészhez. Mert az egy dolog, hogy én anyára haragszok a történtek miatt, de legalább van rá valamiféle indokom is, azon kívül, hogy ő az anyám. Ugyanis az nem érv. És most miért is érzem magam álszentnek?
- Hát nem tudom... Szívesebben hasonlítanék rád, mint... rá. Sőt, nagyon is merem remélni, hogy nem leszek olyan mint ő. Én sosem hagynám el a családomat. -Még az sem érdekelt, hogy apával valószínűleg okkal romlott meg a kapcsolata, mert az egyáltalán nem tartozott a gyerekekre. Ez olyan mint hogy szeretem a tortát meg a sütit, és ha egyszer csak már mégsem szeretem a tortát, az nem jelenti azt, hogy rögtön a sütit sem. Hülye példa, de jogos. Mert anyám pont ezt csinálta.
Közelebb csúsztam apához és nekidőltem az oldalának. Tényleg szükségem volt most a közelségére, hogy itt legyen mellettem. Kicsi koromtól kezdve ő volt az első számú támaszom, és ez eddig a pontig az életemben még nem változott meg. Hogy később mennyire fog ez változni, azt ekkor még nem tudtam. Nem is sejtettem, hogy a Hectorral való kapcsolatom is egy kicsit megváltozik, azt pedig végképp nem tudtam, hogy lesz egy Nathanem is.
- Igazából nem is érdekel. Nem akarok többet beszélni vele, bőven elég volt belőle. Ugye nem lesz muszáj jópofiznom vele? Ugye kerülhetem, ha akarom? -Nem éreztem úgy, hogy képes lennék szóba állni anyámmal. Még az anya szó is olyan keserű volt, hogy ki sem voltam hajlandó mondani. És ez egyike volt azon elhatározásaimnak, amikhez nagyon ragaszkodtam.

_________________
Az ősz hideg, vad záporában
Így lesz a rétekből mocsár
S tar erdő, mely halálra vár
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar


Nem : Férfi
Kor : 37

TémanyitásTárgy: Re: Levin & Carol   Hétf. Márc. 28, 2016 2:17 am


Carol & Levin

- 2013 -

Először nem is tudtam, mit kéne neki mondanom. Carol azon kevesek közé tartozott, akik többet gondoltak rólam, mint ami voltam, legalábbis érzelmi tekintetben. Nem hittem azt, hogy jó apja vagyok, mert bár nem hagytam el úgy, mint az anyja, de attól még sosem tudtam úgy viselkedni, ahogy egy normális apának kellett volna. Ez elég magától értetődő, ha még olykor az is problémát okoz, hogy normális ember módjára viselkedjek...
Úgy tűnik, Carol jótékonyan szemet hunyt afelett, milyen kevés időt töltöttem itthon az elmúlt években. Persze, a munka... De ha nagyon akartam volna, akkor akár több időt is szakíthattam volna rájuk. Azonban én szívesebben lubickoltam a saját sikeremben, talán ez is hozzájárult ahhoz, hogy a feleségem elhagyott. Viszont én biztosan tudtam, hogy az elsődleges ok a válásra az volt, hogy Olivia nem bírta tovább elviselni, aki voltam. Utólag már nem is értettem, hogy voltam képes megnyílni neki. Ostoba ötlet volt.
- Ne akarj olyan lenni, mint én. - Ezt talán a kelleténél nagyobb hévvel vágtam rá. - Az anyád sem hagyott el titeket, csak... csak ez az egész szörnyen komplikált. Olykor nehéz elválasztani egymástól bizonyos dolgokat. Megbánta, hogy valaha hozzám jött, és ennek a rossz döntésnek az eredményei vagytok ti is az ő szemében - már amennyire ez a házasság valaha is a kettőnk döntése volt.
Sosem beszéltünk erről nyíltan, nem tudtam, hogy Carol tisztában volt- e a házasságunk mivoltával. Most már nem volt akkora divat fiatal korban eljegyezni egymással az aranyvérű gyerekeket, de mikor mi voltunk annyi idősek, mint most Carol, már mindannyiunknak volt menyasszonya és vőlegénye. Nem mi választottuk meg, kit szeretnénk, a kutyát sem érdekelte, kedveljük-e egyáltalán a leendő feleségünket vagy férjünket. Csak a véletlen műve volt, hogy mi végül Oliviával egymásra találtunk. Vagy inkább annak, hogy én tudtam mit kell mondani egy romantikus lelkületű tinilánynak, ő pedig hajlamos volt idealizálni másokat. Más oka nem igazán lehetett annak, hogy az ő szőke hercegévé léptem elő igencsak sok időre. És hogy én miért szerettem meg őt ennyire? Pusztán azért, mert ő volt az első ember, aki őszinte, önzetlen szeretettel - szerelemmel - fordult felém. De az idők változnak, ezzel együtt pedig az emberek és az emberi érzések is. Tudtam, hogy ezek után nem bírok majd senkiben sem megbízni, egyszer elég volt pofára esni. A nőkkel is csak a baj van...
- Ha tényleg ezt szeretnéd, akkor igen. De én örülnék neki, ha azért adnál egy esélyt a dolognak. Lehet, hogy most épp őt gyűlölöd és engem nem, de attól még mindig az apád vagyok, csak az apád, és szükséged van az anyádra is. - Amikor az oldalamnak dőlt, kissé bizonytalan mozdulattal átöleltem a vállát. - A női dolgokhoz még mindig nem értek...
Próbáltam oldani a hangulatot, de a humorérzékem még mindig pocsék volt.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar


Nem :
Kor : 20

TémanyitásTárgy: Re: Levin & Carol   Hétf. Márc. 28, 2016 11:48 am

Levin & Carol
Azt el tudtam fogadni, hogy apa nem volt itthon, mert dolgozott. Nem érdekelt, hogy anyánk miatt nincsen itthon, mert már nem is bírják egymást elviselni, az tulajdonképpen még érthető is volt. Mert tényleg elviselhetetlen. Utólag már még inkább annak tartottam, vagy lehet, jelenleg csak a harag és az elkeseredettség szólt belőlem. Sőt, erre határozottan megvan minden esély. De ez nem jelenti azt, hogy valaha is meg fogok vele teljesen békélni.
- Soha nem is tudnék olyan lenni mint te, ennyire azért nem hasonlítunk -ráztam meg a fejem. -De inkább hagyjuk is, hogy most kire hasonlítok jobban, mert csak vita és sértődés lenne belőle. -Az biztos, kellően szenzitív voltam hozzá, hogy jelenleg mindent a szívemre vegyek. Utáltam, amikor nem tudtam irányítani saját magam.
Nem tudtam elhinni neki, hogy anyám miatta utál minket ennyire. Én abban a naiv hitben éltem, hogy egy anya nem tudja nem szeretni a gyerekeit, hogy ha már egyszer szerette őket, akkor mindig is szeretni fogja. Én sem tudtam volna gyűlölni a gyerekeimet, ha lettek volna. De a most történtek erre teljesen rácáfoltak.
Az viszont már jobban érdekelt, amire az utolsó mondata utalt. Persze mindig sejtettem, hogy ők már kiskorukban el lettek jegyezve és gyerekként tudták, hogy ki lesz majd a házastársuk. Én nem voltam ebben a helyzetben, éppen ezért érdekelt nagyon a téma. Tizennégy vagyok, talán már nem is fog apa eljegyezni, lehet, hogy megúszom ezt az egészet. Persze hiú ábránd volt, de tetszett a gondolata.
- Milyen volt? -kérdeztem. -Hogy előre tudtátok, mi lesz majd veletek.
Úgy bújtam oda apához, mint régen, kiskoromban. Kivételesen nagyon is kislánynak éreztem magam.
- Nem akarok neki több esélyt adni. Minden újabb esélyből csak még egy újabb esély lenne. Ebből pedig nem kérek. -Ezzel kapcsolatban nagyon elhatároztam magam. -A női dolgokat meg majd elintézem a barátnőimmel. -Csupán annyi volt ebben kínos, hogy nem voltak barátnőim. Akikkel én barátkoztam, azok mind fiúk voltak. Vagy még jobb, felnőtt férfiak.

_________________
Az ősz hideg, vad záporában
Így lesz a rétekből mocsár
S tar erdő, mely halálra vár
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar


Nem : Férfi
Kor : 37

TémanyitásTárgy: Re: Levin & Carol   Hétf. Márc. 28, 2016 1:51 pm


Carol & Levin

- 2013 -

Ráhagytam a dolgot, én sem akartam ezen vitatkozni. És különben is az lett volna a legjobb, ha Carol egyikünkre sem hasonlít. Úgy néz ki, erre nagy volt az esély.
Carol nem volt buta - sőt, nagyon nem volt az - , nyilván már ezelőtt is sejtette, hogy ezt a házasságot nem mi találtuk ki. Tizenhét voltam, mikor összeházasodtunk Oliviával, Carol pedig rögtön rá kilenc hónappal meg is született. Nyilván nem mi akartuk így ezt az egészet, eleinte nem is tudtam mit kezdeni a helyzettel. Mármint azonnal megszerettem azt a védtelen, síró és kapálózó kis valamit, ami az én lányom volt, de attól még nem éreztem magam alkalmasnak az apa szerepre. Egyedül annyit tudtam, hogy meg kell őt védenem mindentől, bármi áron.
- Nem is igazán tudom... Ebben a szellemben nőttem fel, semmi furcsát nem találtam benne igazából. Persze ez mindig a nőknek nehezebb, azt hiszem. De mi valamivel könnyebb helyzetben voltunk, még az esküvő előtt összejöttünk anyáddal. Mire odáig eljutottunk, már nem volt mitől félnünk. - A legtöbben úgy álltak az oltárhoz, hogy nem is ismerték egymást. Mi kiküszöböltük ezt a problémát, amikor kimondtuk a boldogító igent, akkor Olivia már fülig szerelmes volt belém és a házasság az együttélésen kívül semmilyen újdonságot nem tartogatott számunkra. - Nem volt más választásunk, úgyhogy mindketten korán hozzászoktunk a gondolathoz.
Hirtelen nagyon törékenynek éreztem Carolt, mint egészen kiskorában. Talán mégsem volt olyan felnőtt még, mint amilyennek néha gondoltam.
- Nem akarok gonosz lenni, de eddig semmilyen barátnőt nem emlegettél... Vagy én maradtam le valamiről vagy tényleg csak fiú barátaid vannak... - ingattam a fejem.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar


Nem :
Kor : 20

TémanyitásTárgy: Re: Levin & Carol   Hétf. Márc. 28, 2016 9:46 pm

Levin & Carol
Az a helyzet, hogy tényleg nem hasonlítottam egyik szülőmre sem. Sőt, szerintem senkire sem hasonlítottam a családból. Ez pedig ijesztő. Nem éreztem magam soha fekete báránynak, de azért az mégis ott volt, hogy kissé attól még kilógok a többiek közül. Különösebben sosem zavart, apán és a testvéreimen kívül senkihez sem ragaszkodtam gyakorlatilag semennyire. Csak anyámhoz, de ez elmúlt. És amúgy is szerettem más lenni.
Egy percig elgondolkodtam, nem válaszoltam neki azonnal. Szerencsések voltak, igen, de mi értelme volt? Most elváltak, anyám lelépett a francba és itt maradtunk hárman apa nyakán. Senkinek sem lett jobb tőle - rajta kívül, de ezt most inkább hagyjuk. Nem voltam benne biztos, hogy ennek így kellett lennie.
- Apa, kérhetek tőled valamit? -pillantottam fel rá. -Ha majd... ha valamikor férjhez adsz, az ne egy idegen legyen, jó? Nem szeretnék úgy élni, nem hiszem, hogy jó vége lenne. Ezt megígéred nekem? -Nem tudtam, mennyi esély lehet rá, hogy ezt megteheti majd, de én mégis bíztam benne. Ha viszont megígéri, akkor be is fogja tartani, ebben biztos voltam.
Nem, messze nem voltam olyan felnőtt, mint amilyennek hitt. Sokkal érettebb voltam a többi velem egykorúnál, az igaz, de néha még én is elbizonytalanodtam dolgokban. Vagy az egész életben. Félig még mindig gyerek voltam.
- Jó, tényleg nincsenek lány barátaim. De csak mert az összes ostoba vagy ribanc. Vagy mindkettő. -Mert más felhozatal sajnos nem volt. -Jobban megvagyok én a fiúkkal.

_________________
Az ősz hideg, vad záporában
Így lesz a rétekből mocsár
S tar erdő, mely halálra vár
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar


Nem : Férfi
Kor : 37

TémanyitásTárgy: Re: Levin & Carol   Kedd Márc. 29, 2016 12:48 am


Carol & Levin

- 2013 -

Sokat tépelődtem ezen az egészen, de mindannyiszor arra jutottam, hogy nem volt értelmetlen ez a házasság. Most szörnyen rossz volt, de azért a pár csodás évért megérte. Vagy legalábbis akkor nagyon jól éreztem magam, és akkor töltött el először annak az érzése, hogy valaki szeret engem. Persze a válással mindent kezdtem megkérdőjelezni és azt is tudtam, hogy több ilyen nem lesz, de legalább egy kis időre én is embernek érezhettem magam. Persze Carol ezt nem érthette, az ő szemében pontosan olyan voltam, mint minden más apa. És ez így volt rendjén.
A kérése meglepett, és értettem ugyan, hogy mire akar ezzel célozni, de nem értettem meg teljes mértékben. Engem annak idején sokkal jobban zavart volna, ha ismerem a menyasszonyomat kiskorától fogva. Nyilván tudtam ki ő, mindig is tudtam, de már csak a felnőtté válás küszöbén ismerkedtünk meg közelebbről, és sokkal könnyebb volt ez így. Ha kölyökként megismert volna, azt hiszem, rettegett volna tőlem.
- Megígérem. De nem tervezlek férjhez adni még egy jó darabig - ráztam meg a fejem. - Egyetlen elfuserált házasság bőven elég volt az elkövetkezendő időkre. Tudod, annak örülnék a legjobban, ha soha nem lenne fiúd, de ezt nyilván nem akadályozhatom meg, úgyhogy csak annyit szeretnék mondani, hogy jól válassz. Azt mondják, mindenki a szülei alapján választ először. Te ne tedd. Ha már találsz valakit, akkor az legyen tökéletes, de inkább még annál is jobb, mert különben gyufásdobozban küldöm haza a darabjait a szüleinek.
A házasságról rögtön ez jutott eszembe. Hiszen manapság ez már így működött, a fiatalok maguknak választottak. És nagyon reméltem, hogy Carol esetében nem fog működni a pszichológia, egész pontosan az emberi bevésődés, és nem egy olyan idegbeteg srácot fog találni magának, mint amilyen én voltam ennyi idősen.
- Tudom, van, ami nem változik. Bár kamaszfiú szemmel annyira nem zavartak ezek az ostoba ri...libák - mosolyodtam el, valamelyest oldva az eddigi feszült légkört. - De örülök, hogy te nem vagy ilyen.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar


Nem :
Kor : 20

TémanyitásTárgy: Re: Levin & Carol   Kedd Márc. 29, 2016 2:34 am

Levin & Carol
Nekem pár év sosem érte volna meg egy egész életért cserébe. Ha néhány évnyi boldogság azt eredményezte volna, hogy utána csak még jobb lesz, nem az hogy nekem, de még a gyerekeimnek is, sosem vállaltam volna be. Önzésnek tartottam volna és meggondolatlan cselekedetnek. De hát embere válogatja, hogy hogyan áll hozzá ehhez.
Én semmi mástól nem rettegtem annyira mint attól, hogy egy teljesen ismeretlen férfi felesége leszek. Nem bírtam elképzelni, hogy ott álljak az oltár előtt egy vadidegennel, neki mondjam ki az igent, neki fogadjak örök hűséget... egyszerűen teljesen abszurd és groteszk gondolat volt. Nem akarok olyan emberhez hozzámenni, akinek semmi köze nincs hozzám. Még csak azt sem tudnám, milyen ember.
- Biztos lehetsz benne, hogy jól fogok választani -mosolyodtam el. -Mármint fiút. Mert a férjválasztás úgyis rajtad fog állni. -Ugyan gyűlöltem ezt az aranyvérű baromságot, de sosem ellenkeztem. Mindig csendesen megtűrtem, hogy ennek így kell lennie és beletörődtem, hogy az én sorsom is ez lesz. Csak idő kérdése az egész.
Én nem akartam olyan srácot magam mellé mint apa. Nem tudom, hogy a legtöbben miért ezt csinálták. Nekem konkrét elképzeléseim voltak róla, hogy milyen fiút tudnék elképzelni, akivel bármiféle kapcsolatom is lehet - és nem, ez nem a szőke herceg típus volt. De az a helyzet, hogy amikor ennek eljött az ideje, akkor köze sem volt az elképzelésemnek a valósághoz. Csak ezt akkor még nem tudtam.
- Sosem lennék ilyen -ráztam meg a fejem. -Utálom az ilyen jellemtelen, felszínes idiótákat.

_________________
Az ősz hideg, vad záporában
Így lesz a rétekből mocsár
S tar erdő, mely halálra vár
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar


Nem : Férfi
Kor : 37

TémanyitásTárgy: Re: Levin & Carol   Kedd Márc. 29, 2016 4:32 pm


Carol & Levin

- 2013 -

Eddig nem igazán gondolkodtam abban, hogy házastársat keressek a gyerekeimnek. Korainak gondoltam és eddig más kötötte le a gondolataimat. Reménykedtem benne, hogy majd maguktól találnak valakit, aki természetesen aranyvérű és méltó is erre a tisztre. A húgomat sem házasítottam ki, pedig az apánk bebörtönzésével rám hárult volna ez a feladat. De nem akartam rákényszeríteni semmit, szenvedett már ő is eleget.
- Persze, tudom. De ezen még úgyis korai gondolkodni. Mindkettőn - tettem hozzá gyorsan. - Ha valaki próbálkozni mer nálad, azt kiherélem, abban biztos lehetsz.
Tizennégy éves volt, ezt még nagyon korainak éreztem volna. Valószínűleg tíz év múlva is így éreztem volna a dologgal kapcsolatban, de most még mindenképp. Nem örültem volna, ha fiúk legyeskednek a lányom körül, különösen nem a mai fajtából. Az én időmben sem voltak sokkal jobbak a kamaszfiúk, de manapság egyre furcsábban álltak hozzá a párkapcsolatokhoz a gyerekek, legalábbis én így vettem észre a sajátjaim beszámolóiból és a látottak alapján. Tény, hogy én sem voltam egy monogám típus annak idején, de az én voltam, és innentől kezdve ez nem is mérvadó.
- Tudod mire jók az ilyen lányok? Nem, Merlinre, félre ne érts, nem arra gondoltam... - ráztam meg gyorsan a fejem, mielőtt még azt gondolhatta volna, hogy elkezdem tárgyiasítani ezeket a könnyűvérű lányokat. - Gondolj rájuk hasznos lényként. Ránézel egy ilyen lányra, és megállapíthatod, hogy te sokkal okosabb és értékesebb vagy náluk. Önbizalom növelésre mindenképp alkalmasak, nem?
Carolnak már volt tizennégy éve arra, hogy megszokja a sajátságos humoromat.
Ekkor jelent meg a szalonban Norman. Alig néhány hónapja került hozzánk az előző kutyánk halála után, de már egészen megszokta az új otthonát. Most sem tett mást, csak letelepedett a kanapé elé a szőnyegre és összegömbölyödve visszaaludt.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar


Nem :
Kor : 20

TémanyitásTárgy: Re: Levin & Carol   Szer. Márc. 30, 2016 8:45 pm

Levin & Carol
Tisztában voltam vele, hogy előbb-utóbb úgyis sor fog kerülni arra, hogy apa férjet kerítsen nekem. Nem maradhatok vénlány, mert az nagyon kínos lenne, és neki sokkal inkább mint nekem. Ezt pedig nem állt szándékomban megkockáztatni, de minden bizonnyal neki sem. Nem tudtam hibáztatni érte, ezek fontos dolgok. Neki biztosan.
- Megnyugodhatsz, eddig még senki nem próbálkozott be nálam -mosolyodtam el halványan. Tényleg nem volt rá eddig példa, vagy ha mégis, akkor nem volt elég biztos a saját dolgában az illető, mert hogy én nem vettem észre, az biztos. Nem voltam egy olyan hű de nagyon intuitív, de azért ezt valószínűleg még én is kiszúrtam volna. Meg amúgy sem érdekeltek túlzottan a fiúk, az osztálytársaimmal ellentétben én sosem gondolkodtam rajta, hogy úristen, mikor lesz már pasim. Nem kellenek nekem ilyen éretlen hülyegyerekek.
Hatalmas szemekkel néztem apára a kérdésére, de aztán nagyon hamar megnyugtatott. Nem szokásom rosszra gondolni... Na jó, de, nagyon is félreértettem mindent, ezúttal viszont jogosan. Ha valamit mindig is tudtam apáról - anélkül, hogy azt bizonyítani is tudtam volna, azaz puszta megérzésből -, az az volt, hogy nagyon kedvelte a nőket. Biztos mert férfi volt.
- Hát... nem tudom, ezen még nem gondolkodtam. Én csak szörnyülködni szoktam rajtuk. Néha komolyan sírógörcs környékez meg, amikor látom őket.
Már Norman lábainak halk kopogására is felfigyeltem és őszintén felvidított egy kicsit, amikor lefeküdt elénk. Egy pillanatra elhúzódtam apától, hogy lehajolhassak megsimogatni a fejét. Aztán meggondoltam magam és felemeltem az ölembe, úgy dőltem vissza apa oldalának. Nagyon szerettem ezt a buta kiskutyát.

_________________
Az ősz hideg, vad záporában
Így lesz a rétekből mocsár
S tar erdő, mely halálra vár
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar


Nem : Férfi
Kor : 37

TémanyitásTárgy: Re: Levin & Carol   Szomb. Ápr. 02, 2016 3:34 pm


Carol & Levin

- 2013 -

Sosem tudtam eldönteni, hogy számomra valóban fontosak-e ezek a tradíciók vagy egyszerűen csak szerettem volna megfelelni a családi elvárásoknak. Még most is, amikor rám hárult a nagycsaládfőség és tulajdonképpen azt tehettem, amit csak akartam. Az anyámnak nem sok beleszólása volt ebbe, márpedig ő volt az egyetlen, aki elméletben meghatározó szerepet tölthetett volna be a család életében. De nem így történt, ő visszaköltözött Nagy-Britanniába és egy-két kötelező rendezvényt leszámítva ránk sem nézett. Az unokáit is alig ismerte, persze amikor találkozott velük, akkor undorítóan kedvesen viselkedett velük - de csak mert volt közönsége.
- Nagyon helyes. Ebben a korban még az összes fiú idétlen kölyök, nekem elhiheted. - Azért örültem, hogy még nem aktuális ez a téma Carolnál. Így is frusztrált annak a gondolata, hogy anya híján nekem kellene majd mindenben segítséget nyújtani neki. Kéne. Azt már most felmértem, hogy ezekkel a dolgokkal aligha fog hozzám fordulni, mégiscsak az apja voltam, ebből következően pedig férfi, aki alkalmatlan erre a feladatra. Vagy legalábbis a lánya szemében mindenképp.
Természetesen félreértette, amit mondani próbáltam neki, pedig ezúttal semmilyen mögöttes tartalom nem rejlett a mondandómban. Abban viszont tényleg igaza volt, hogy nagyon is kedveltem a nőket, azonban a házasságunk ideje alatt nem csaltam meg Oliviát. Megkaptam tőle, amire szükségem lehetett, minden értelemben, eszembe sem jutott másnál keresni a boldogságot. Ez az időszak most viszont véget ért. Persze ez nem azt jelentette, hogy azóta fűvel-fával összeálltam. Sőt, ami azt illeti, egyetlen nővel sem. Egyszerűen nem tudtam magam rászánni, hogy akár csak testi szinten közelebb kerüljek egy nőhöz. Tudtam, hogy ez idővel meg fog változni és minden visszaáll az esküvő előtti rendjébe, de ehhez még időre volt szükségem.
- Akkor mostantól próbálj meg így nézni rájuk. Minden ember jó valamire. Néhányan mondjuk csak arra, hogy haláluk után jót tesznek a földnek, ha lebomlanak, de az apró dolgoknak is örülni kell. - A hangomból sütött az irónia.
Norman békésen aludt Carol ölében, habár már most alig fért el. Előtte is orosz agaraink voltak, tudtam, mekkorára fog megnőni egy kan kutya. Az elődjeit Hannibalnak, Tednek és Jacknek hívták, mindet sorozatgyilkosokról neveztem el. Hannibal volt az első még kölyökkoromban, teljesen lenyűgözött az a zsenialitás, amellyel ő dolgozott, még akkor is, ha csak egy fiktív személy volt. Vele párhuzamosan érkezett a birtokunkra Ted, akit Ted Bundyról neveztem el, mivel tizenhat-hét évesen teljesen odáig voltam a hírhedt amerikai sorozatgyilkost "munkásságáért". Értelemszerűen Ted élt tovább, majd miután ő elpusztult egy sérülés következtében, megvettem Jacket, aki Hasfelmetsző Jackről kapta a nevét. Ekkor már házas voltam és Carol meg Alexander is megszülettek, olyan nevet akartam a kutyának, ami miatt biztosan nem kell magyarázkodni. Ő egy éve pusztult el. Most pedig itt volt Norman, aki a Psycho című könyv Norman Bates-éről kapta a nevét. Gondolkodtam még a Ferdinandon is a Lepkegyűjtő miatt, de a Normant kellemesebb hangzásúnak találtam.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar


Nem :
Kor : 20

TémanyitásTárgy: Re: Levin & Carol   Vas. Ápr. 03, 2016 12:46 am

Levin & Carol
Vele ellentétben én pontosan tudtam, hogy miért viselkedek úgy a bálokon, ahogy szoktam, miért teszek mindent úgy, ahogyan azt elvárják tőlem, és a többi. Pontosan azért, mert elvárták tőlem. Mindig is gyűlöltem az aranyvérű szokásokat, ezt a rohadt arisztokrata mizériát, és a többi. Semmi értelme nem volt, én legalábbis nem úgy láttam, hogy lenne. Erősen kételkedtem benne, hogy ez valaha is megváltozna.
Sosem kedveltem nagyanyámat. Nem tudtam volna megmondani, hogy miért, de mindig is volt benne valami, ami taszított. Annyira... mű volt, ahogy velünk viselkedett. Nem tudtam, hogy a testvéreim is látják-e ezt, amit én, de nem is kérdeztem őket. Lena szerintem nem vette észre, Alexander pedig ha érezte is, akkor jól leplezte.
- Tudom. Nagyon idegesítőek tudnak lenni, egy-két kivétellel. -Az az egy-két gyakorlatilag tényleg egyet-kettőt jelentet. Legalábbis nem sokkal többet. -Én egy gazdag harmincast akarok. -Viccnek szántam, de az lett volna igazán vicces, ha nem veszi a lapot.
Nagyon rossz néven vettem volna, ha meglátom apát egy másik nővel nem sokkal az után, hogy elvált anyától. Persze a kapcsolatuk már jó ideje nem volt olyan, amilyennek lennie kellett volna és tisztában voltam vele, hogy a férfiaknak vannak bizonyos szükségleteik. Mint a macskáknak, azok is megdugtak mindent, ami mozgott. De ezt inkább hagyjuk is.
- Na látod, arra még én is jó leszek. Ha esetleg idő előtt meghalnék, a virágágyásba temesettek. Csak ne hagyjátok Normannek, hogy kiásson.
Sosem vettem észre, hogy milyen nevei vannak a kutyáknak. Imádtam mindegyiküket, a nevüket apa adta, gondoltam csak hasraütés szerűen. Norman volt a kedvencem, őt imádtam a legjobban az összes közül.

_________________
Az ősz hideg, vad záporában
Így lesz a rétekből mocsár
S tar erdő, mely halálra vár
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar


Nem : Férfi
Kor : 37

TémanyitásTárgy: Re: Levin & Carol   Hétf. Ápr. 04, 2016 8:28 pm


Carol & Levin

- 2013 -

Tudtam, hogy Carol nem kedveli a nagyanyját, így végképp nem is éreztem késztetést a gyakrabb találkozásokra. Carol okos lány volt, észrevette, ha valaki nem őszintén fordult hozzá, márpedig az anyámból egyszerűen hiányzott minden, ami őszinte lehetett. Nem úgy, mint az apámból. Ő házon belül semmit nem rejtett véka alá - az már más kérdés, hogy kifelé ő is csak a családunk szebbik felét mutatta. De őt a gyerekeim már nem ismerhették meg, csupán a temetésén voltak ott, mert így illett.
A gazdag harmincas említésére vágtam egy fintort.
- Ha ilyen igényeid vannak, majd kerítek neked valakit az ismerőseim közül. Vagy maradhatsz itthon is vénkisasszonynak, én is gazdag harmincas vagyok. Nem akkora szégyen, ha örök életedben az apád tart el... - A legtöbb aranyvérű nőt tényleg eltartották, de azt már most tudtam, hogy Carol nem lesz ilyen. Ő nem volt az a tétlenül ülő, másokat ugráltató fiatal lány, és bár elég komfortos körülmények között nőtt fel, azt azért neki és a testvéreinek is megtanítottam, hogy semmi sem hullik az ölükbe magától, még nekik sem.
- Örülnék, ha túlélnéd Normant legalább néhány évvel. Gondolj csak bele, a temetéseken vegyülni kell a rokonokkal, nincs hozzá túl sok kedvem - ingattam a fejem.
Viccet félretéve, komolyan utáltam a rokonainkkal találkozni, egy-két kivétellel mindet gyűlöltem. Az öregasszonyok messze felül - vagy inkább alul - múltak mindenkit a folyamatos pletykálkodásukkal és kielégíthetetlenül kritikus pillantásaikkal. Nem mintha bennem bármi kifogásolhatót találtak volna, már elsajátítottam a látszólagos tökéletességet a rengeteg hibám leplezésére.
- Tanultál már a szünet utánra? Már csak pár nap van hátra és vissza kell mennetek... - Tudtam, hogy nem tanult, de nem haragudtam érte. A helyében még én sem lettem volna rá képes, azt hiszem. Pedig én mindentől el tudtam szakadni, ha nagyon belemerültem valamibe. Ez segített át a gyerekkoromon.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar


Nem :
Kor : 20

TémanyitásTárgy: Re: Levin & Carol   Hétf. Ápr. 04, 2016 10:26 pm

Levin & Carol
Nem tudom, miért, de sosem hiányzott az életemből, hogy lássam a nagypámat. Még akkor sem, amikor élt, nem mintha lett volna rá esélyem, hogy az Azkabanban tartsunk teapartit. Talán úgy voltam vele, hogy ha nagyanyámat ennyire nem tudom elviselni, akkor a nagyapám se lehet sokkal jobb. Hogy honnan jutottam erre a következtetésre, arról fogalmam sincsen, de túlzottan nem is foglalkoztat.
- De akiket te ismersz és gazdag harmincas, az vagy házas vagy ocsmány. Vagy mindkettő. Úgyhogy majd keresek én magamnak. Mondjuk kifogok egy színészt, őket úgyis nagyon szeretem. -Amióta apa elvitt életem legelső érdemi színházi előadására, őrületesen bele voltam zúgva az egész világba. Teljesen lenyűgözött az egész színészet, a színdarabok, néhány kedvencemből komplett részleteket tudtam felmondani, annyiszor láttam már. Pedig azért nem jártam még olyan régen színházba. -Amúgy meg nem is akarom, hogy eltartsanak. Én fogok dolgozni. -Ezt már nagyon régen elhatároztam. Nem bírtam volna nulla-huszonnégyben otthon ülni és nem csinálni semmit, ahhoz túl energikus voltam. Belebolondultam volna egy ilyen életvitelbe.
- Igaz is. A helyedben én sem szívesen foglalkoznék ilyennel. Főleg Boris bácsival nem. -Valamiért nagyon utáltam a nagybátyámat. Olyan... taszító volt. De ahogy elnéztem, apának sem volt a kedvenc személye a világon, pláne, hogy nem is tartották a kapcsolatot. Ami azt jelentette, hogy szerencsére nekünk sem kellett.
Norman fülét kezdtem el piszkálni és hajtogatni. Olyan kis puhi volt, imádtam a fülét. A kutyák füle a legjobb.
- Nem -ráztam meg a fejem. -Nem volt hozzá érkezésem. De majd holnap... -Tudtam, hogy ebből úgysem lesz semmi. Holnapra nem fog megváltozni semmi.

_________________
Az ősz hideg, vad záporában
Így lesz a rétekből mocsár
S tar erdő, mely halálra vár
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar


Nem : Férfi
Kor : 37

TémanyitásTárgy: Re: Levin & Carol   Kedd Ápr. 05, 2016 11:36 pm


Carol & Levin

- 2013 -

Ebben volt igazság, a korombeliek tényleg mind megházasodtak már, kivéve a különösen selejtes példányokat, akiket még a rangjuk és pénzük sem juttatott egy előnyös vagy épp kevésbé előnyös házassághoz. Úgyhogy nehezen bukkantam volna köztük méltó férjre a lányom számára, de az is biztos, hogy egy színész közelébe sem engedtem volna. Még mit nem... Nem elég, hogy biztos valami sárvérű lenne, de ráadásul még művész is. Azokkal meg köztudottan csak a baj volt.
- Persze, még csak az kéne... A színészek nem hozzád való. Az összes művész furcsa, a színészek különösen. A hedonizmusuk még hagyján, de megbízhatatlan mindegyik. Úgyhogy erről ne is álmodj - vágtam rá. - Amíg normális munkád lesz, azt csinálsz, amit szeretnél. Nagyjából. Azért örülnék, ha nem szelídítenél sárkányokat, kicsit aggódnék érted.
Ettől a lehetőségtől nem féltem, Carol hiába szerette az állatokat, azért ennyire nem rajongott értük. Még a kutyákkal sem bírt el mindig, nemhogy egy sárkánnyal... Bár az is igaz, hogy Norman különösen pofátlan egy állat volt, rajtam kívül senki sem tudta maximálisan kordában tartani. Tőlem kellően tartott ahhoz, hogy sose merjen ellenkezni.
- Borist inkább ne is emlegessük, már egészen elfelejtettem az utóbbi időben. Bízom benne, hogy még egy évet eltölthetünk majd egymás felemelő társasága nélkül. - Gyerekkorunk óta gyűlöltük egymást az öcsémmel. Én eleinte magamban tartottam az első kistestvérem iránti ellenszenvemet, de a kettőnk közötti korkülönbség miatt hamar kinőttem abból a korszakból is, amikor élvezettel gyötörtem őt. Később pedig a féltékenység húzott gátat kettőnk közé - én mindenben tehetségesebb voltam nála és kiérdemeltem elsőszülöttségem jogán apánk látszólagos figyelmét, ő viszont behízelgő modorával ki tudta vívni anyánk majomszeretetét. Mindkettőnknek volt oka féltékenykedni a másikra, habár én az évek során olyan mély utálatot alakítottam ki az anyánkkal szemben, hogy egy idő után már haragudni sem tudtam az öcsémre, amiért őt nem kezelte egy szörnyként. És mindennek tetejében, nos... Boris azt hiszem, mindig is sejtette, hogy valami nem stimmel velem. Legalábbis a kölyökkori gyerekes gúnynevekből és az engem ért vádjaiból ezt szűrtem le.
- Nem is fontos igazából, inkább pihend ki magad. De ha kell valamiben segítség, akkor szólj nyugodtan, megpróbálok segíteni, ha tudok. Jóslástanból és effélékből elég gyér a tudásom. - Ha kényszerítettek sem tanultam volna ilyesmit.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar


Nem :
Kor : 20

TémanyitásTárgy: Re: Levin & Carol   Csüt. Ápr. 07, 2016 8:04 pm

Levin & Carol
Pont ezért kaptam volna szívinfarktust, ha hirtelen hozzáadott volna valamelyikhez ezek közül. Hogy én ilyenekkel éljem le a fiatalkoromat... hát köszönöm, nem, inkább kihagynám. Mondjuk ilyen szempontból - meg sok másikból is igazából - nagy szerencsém volt apáva. Biztos voltam benne, hogy komolyan veszi a feladatát és előbb-utóbb férjhez fog adni valakihez, de attól nem kellett tartanom, hogy olyan férfihez fogok kerülni, akit utálok, vagy aki nem bánna jól velem.
Csak az orrom alatt somolyogtam. Tudtam, hogy nagyon kiakadna, ha összeállnék egy művésszel. Pedig engem tényleg nagyon érdekeltek, rendkívül érdekesnek tartottam őket. Főleg a színészeket.
- Színházban szeretnék majd dolgozni. Mindegy, hogy mit, csak színházban lehessek. -Komolyan rajongtam érte.
Normannel nehéz is lett volna elbírni, elég érdekes egy állat volt. Valami nagyon furcsán működött a fejében. De attól még imádtam, nagyon jól el tudtam vele játszani, sosem volt durva, csak annyira, amennyire egy kiskutya lenni szokott.
- Annak én is nagyon örülnék. Nem kedvelem túlzottan Boris bácsit. -Annyira taszított az az ember, hogy arra szavak nincsenek. Nem tudtam az okát, de tényleg ellenszenvesnek tartottam. Egyszer kiskoromban elvileg elsírtam magam, amikor megláttam, hogy ez mennyire igaz, azt nem tudom.
- A jóslástan hülyeség, le is fogom adni. Addig meg... nem, addig sem fogok tanulni rá. -Ebben nagyon egyetértettem apával, ennél rosszabb tantárgy nem nagyon létezett.

_________________
Az ősz hideg, vad záporában
Így lesz a rétekből mocsár
S tar erdő, mely halálra vár
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar


Nem : Férfi
Kor : 37

TémanyitásTárgy: Re: Levin & Carol   Kedd Ápr. 12, 2016 10:05 pm


Carol & Levin

- 2013 -

Valószínűleg agyvérzést kaptam volna az idegességtől, ha a lányom egy színész mellett köt ki. Már csak azért is, mert nagyon kevés színész került ki a mi köreinkből, és nem lettem volna túl boldog, ha a lányom egy mugliivadék oldalán feszített volna. Azért az már mégiscsak rangon aluli lett volna...
- Azért ne te legyél a takarítónő és ne is a ruhatár mögött ácsorogj - mosolyodtam el. Persze, valakinek azt a munkát is el kellett végeznie, de azért az én lányom mégiscsak többre volt hivatott ennél.
Norman valószínűleg egyszerűen csak ostoba volt. De mivel nem az eszéért tartottam, hanem a pedigréje és a jó vadászösztönei miatt, így ez nem sokat számított. Az agarak köztudottan buta teremtések voltak, nem is igazán vártam többet Normantől sem.
- Szerintem Borist a nagyanyádon és magán kívül senki sem kedveli. De még jó, hogy ők ott vannak egymásnak - fintorogtam. Nehezen tudtam volna eldönteni, hogy melyiküket gyűlölöm jobban.
Igaz volt, egyszer tényleg elsírta magát, mikor meglátta a nagybátyját. Habár ennek valószínűleg ahhoz volt több köze, hogy Boris borostásan mutatkozott előtte, ugyanis Carol nagyon kiskorában rettegett a borostás emberektől. Amikor először meglátott engem néhány napnyi nem borotválkozás után, akkor is keservesen zokogni kezdett, alig tudtam megnyugtatni. Szerencsére ezt már kinőtte és nem bőgte el magát, akárhányszor nem borotválkoztam.
- Nem is várom el, hogy tanulj rá - ingattam a fejem.
Felpillantottam az órára, már nagyon későre járt.
- Lassan aludnod kéne, nagyon késő van. Nekem sem ártana ledőlnöm néhány órára. - Tudtam, hogy úgysem fogok, de legalább a látszata legyen meg. - Korán bemegyek majd dolgozni, de délután majd találkozunk.
Felkeltem a kanapéról és még utoljára megöleltem Carolt. Tudtam, hogy idővel majd rendben lesz, erős lány volt. Én pedig már olyan régóta nem voltam rendben, hogy nem is igazán számított ez az utolsó lökés, amelyet a válás okozott.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


Ajánlott tartalom


TémanyitásTárgy: Re: Levin & Carol   

Vissza az elejére Go down
 
Levin & Carol
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Carol Danvers - Captain Marvel

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Finite Incantatem :: Offtopik :: Bagolyház :: Archívum-
Ugrás: