HomeGy.I.K.KeresésTaglistaCsoportokRegisztrációBelépés
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Online muglik
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (16 fő) Vas. Márc. 13, 2016 1:19 pm-kor volt itt.
Adminok
Levin Dolohov

Profil
PM
Karakterlap

Dominic Linwood

Profil
PM
Karakterlap
Testvéroldalunk
Legújabb válaszok
Zara & Chris
by Christopher Broadmoor
Csüt. Júl. 07, 2016 1:49 am


Makepeace & Broadmoor
by Christopher Broadmoor
Kedd Jún. 28, 2016 3:09 am


London Life
by Vendég
Vas. Jún. 26, 2016 1:15 pm


Amelia Houghton
by Amelia Houghton
Szomb. Jún. 25, 2016 8:17 pm


Hírek
by Admin
Szer. Jún. 22, 2016 12:17 am


Playby lista
by Zara Rae Hale
Kedd Jún. 21, 2016 11:03 pm


Zara Rae Hale
by Admin
Kedd Jún. 21, 2016 10:39 pm


Liam várja szeretettel
by Liam Weasley
Pént. Jún. 17, 2016 8:38 pm


Dominic & Dolohovék
by Alexander Dolohov
Csüt. Jún. 16, 2016 7:54 pm


Julia & Dominic
by Dominic Linwood
Vas. Jún. 12, 2016 3:59 pm


Nathan & Carol
by Caroline Dolohov
Vas. Jún. 12, 2016 2:44 pm


Levin & Carol
by Caroline Dolohov
Vas. Jún. 12, 2016 2:14 pm


Xanthe & Jack
by Jack Durward
Szomb. Jún. 04, 2016 11:01 pm


Hataway keressetje
by Katherine Hataway
Szomb. Jún. 04, 2016 1:28 pm


Katherine Hataway
by Admin
Szomb. Jún. 04, 2016 12:01 pm


Ms. Granger & Mr. Dolohov
by Levin Dolohov
Pént. Jún. 03, 2016 11:45 pm


Nathan & Carol
by Caroline Dolohov
Csüt. Jún. 02, 2016 7:55 pm


Octavia Wright
by Octavia Wright
Kedd Május 31, 2016 6:57 pm


Gloria Dashwood
by Admin
Hétf. Május 30, 2016 10:24 pm


Tessa & Eliot
by Eliot Makepeace
Hétf. Május 30, 2016 10:01 pm



Share | 
 

 Hector & Carol

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet

avatar


Nem :
Kor : 20

TémanyitásTárgy: Hector & Carol   Szomb. Márc. 26, 2016 4:26 pm

Hector & Carol
Amint elköszöntem apámtól életem eddigi legkellemetlenebb és legsokkolóbb apa-lánya beszélgetése után, rögtön elindultam megkeresni Hectort. Ezt minél hamarabb meg kell beszélnünk, én legalábbis nem akartam várni vele. Jobb lesz, ha minél hamarabb túlesünk rajta, mert most a legnehezebb. Az eleje lesz a legnehezebb. Utána majd hozzászokunk, mert az ember mindenhez hozzászokik. Vagyis... remélem, hogy ezúttal is ez lesz a helyzet. Vagy minden teljesen tönkremegy, ezt viszont nem akartam.
Először a kviddicspálya felé akartam indulni, de valami azt súgta, hogy nem ott lesz. Ha pedig mégis, legalább egy kicsit lenyugtatom magam, amíg sétálok egy kört a kastélyban és a birtokon. Erre viszont nem volt szükség. Amikor megálltam Hector szobájának ajtaja előtt, hallgatózni kezdtem, és tényleg volt odabent valaki. Más pedig nem lehet, csak ő. Bekopogtam, majd anélkül, hogy megvártam volna a választ, benyitottam és beljebb léptem, de azonnal meg is álltam a küszöbön.
- Szia -köszöntem magamtól szokatlanul csendesen. Nem tudtam, hogyan kéne belefognom, vagy hogy egyáltalán mit kellene most mondanom. Talán mégis hiba volt idejönni? Az asztalára pillantottam, amin egy bontott boríték hevert. Akkor tényleg tud róla ő is. -Látom, te is megkaptad a híreket...
A számba haraptam. Milyen kínos is most itt állnom. Még csak rá sem merek nézni. Nem akarom tudni, hogy mi ül az arcán, félek, hogy még annál is rosszabb lenne, mint amire számítok.

_________________
Az ősz hideg, vad záporában
Így lesz a rétekből mocsár
S tar erdő, mely halálra vár
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar


Nem : Férfi
Kor : 30

TémanyitásTárgy: Re: Hector & Carol   Hétf. Márc. 28, 2016 6:29 pm


Carol & Hector




Alig fél órája érkezett meg a levél Pollux nagybátyámtól, amelyben egyszerűen közölte velem, hogy nyáron feleségül fogom venni Caroline Dolohovot. Nem kérdezett semmit, nem érdekelte a véleményem, hanem tényként közölte velem, hogy márpedig ez így lesz. Eszembe sem jutott ellenkezni, tudtam mivel jár az ilyesmi - és én nem akartam, hogy kitagadjanak a családból egy ilyen baklövés miatt. De attól még lehetetlennek tartottam, hogy házasságban éljek Carollal. Imádtam őt, komolyan, de úgy tekintettem rá, mint a második húgomra, még korban is ugyanannyi volt, mint Arthemis. Egyszerűen nem tudtam rá potenciális nőként gondolni, miután lényegében láttam őt felnőni egészen pici kora óta. És most ő lesz a feleségem. Ez csak valami rossz álom lehet...
Dühös voltam, legszívesebben a világból is kirohantam volna. Komolyan közel álltam hozzá, hogy kimenjek a zuhogó esőbe - mert hogy vihar volt odakint - és addig fussak, amíg a tüdőm fel nem mondja a szolgálatot. Ehelyett viszont ledöglöttem a szobámban a kanapéra és izomból dobáltam egy gumilabdát a falnak. Mindannyiszor elkaptam, majd egyre nagyobb erővel vágtam a falnak a mosolygós, piros labdát. A monoton dübörgés legalább lekötötte a gondolataimat, de nem eléggé. Ilyenkor jött volna jól, ha tartok a szobámban valami alkoholosat, de nem volt ekkora szerencsém. Pollux nagybátyám imádta a jó whiskyket, de persze azt nem mellékelt a csodás kis levele mellé.
Aztán nyílt az ajtó és megjelent Carol. Oda sem kellett néznem, tudtam, hogy ő lesz az, ahogyan azt is, hogy miért volt itt. Nem mertem felé fordulni, féltem, hogy esetleg sír vagy valami még rosszabbat tesz, ami engem is kikészít. Továbbra is csak a gumilabdára figyeltem.
- Meg. És azóta csak arra tudok gondolni, hogy emberesen be kéne rúgni, mert én ezt máshogy nem bírom felfogni. - Csatt. A dobás erejétől az egyik kép leesett a falról. Mindegy is, úgyis utáltam, az elődöm hagyta még itt, én meg lusta voltam leszedni.

_________________

Hector Raphael Black
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar


Nem :
Kor : 20

TémanyitásTárgy: Re: Hector & Carol   Hétf. Márc. 28, 2016 10:22 pm

Hector & Carol
Nem tudtam, mit kéne most tennem, hogyan kéne viselkednem és a helyzethez állnom. Ki voltam borulva, és az amúgy sem túlzottan remekelő szociális képességeim még alacsonyabb szintre kerültek. Pedig Hector mellett sosem volt ezzel probléma.
Sejtettem, hogy dühös lesz, hogy ki lesz akadva, most pedig már láttam is rajta. Nem tudtam, mennyire rossz a helyzet, ennyiből nem tudtam megállapítani, de az a helyzet, hogy féltem tőle, hogy még én is rosszabbá teszem. Összerezzentem, amikor a kép nagy csattanással a földön landolt. Oké, talán tényleg nagyon pipa.
- Én is szívesen megtenném, de az a helyzet, hogy ezen még az sem fog segíteni... -Talán még rosszabb is lenne utána mint volt. Sőt. Pedig nagyon csábító volt egy jó üveg pia gondolata, hiába nem voltam valami nagy ivó. Ebben a helyzetben még sóvárogtam is utána.
Elhallgattam, egy darabig némán figyeltem Hectort. Valamiért nem mertem megszólalni, pedig igazából nem volt okom félni tőle. Ismertem őt, tudtam, hogy még a legrosszabb perceiben sem tenne semmi rosszat ellenem. Akkor mégis miért nem merek megnyikkanni sem? Vettem egy mély levegőt.
- Ezt meg kell beszélnünk. Most. Nem szeretnék várni vele. -Azt reméltem, hogy határozott lesz a hangom, hogy nem fog remegni, ehelyett úgy beszéltem, mint egy epilepsziás, aki most esett át egy durva rohamon. Hát ennyit erről...

_________________
Az ősz hideg, vad záporában
Így lesz a rétekből mocsár
S tar erdő, mely halálra vár
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar


Nem : Férfi
Kor : 30

TémanyitásTárgy: Re: Hector & Carol   Szomb. Ápr. 02, 2016 10:54 pm


Carol & Hector




Még szép, hogy nagyon pipa voltam. Gyűlöltem a saját tehetetlenségemet, a fájdalmas helyzetet, Pollux bácsit, Dolohovot, és lényegében mindenkit, aki csak létezett. Legszívesebben felkaptam volna a lezuhant képet és azzal csaptam volna agyon a nagybátyámat és a leendő apósomat is. Imádtam Pollux bácsit, erre így hátba szúr. Tiszteltem Dolohovot, erre ezt kapom tőle. Dögöljön meg mindenki.
- Szerintem segítene. Kis mennyiségben orvosság, nagyban pedig felejtés. - Sok mindent megadtam volna egy üveg whiskyért vagy egy rekesz sörért. Esetleg egy adag vodkáért, azt mindig is nagyon szerettem. Szódával telenyomva, úgy gyorsabban ütött.
Tovább dobáltam a labdát, már azon sem lepődtem volna meg, ha peregni kezd a vakolat a falról a csattanások nyomán. A. Rohadt. Életbe. Ne. Velem. Basszatok. Ki. Mert bárhogy is néztem, ez egy hatalmas nagy kibaszás volt, amely ellenem és Carol ellen irányult, bár most önző módon inkább csak magamra gondoltam.
Tudtam, hogy támaszt kéne nyújtanom Carolnak, hogy meg kéne őt nyugtatnom, de egyszerűen nem ment. Nem mutatkozhattam erősnek, amikor épp teljesen tanácstalan voltam és nem tudtam azt sem, hogy mit kezdjek a tulajdon életemmel, nemhogy másokéval. Miért kell ennek így lennie? Előbb a sportkarrieremet teszik tönkre, most pedig következhet a magánéletem. Mi lesz a következő? Valaki levágja a karomat, hogy dolgozni se tudjak? Vagy kinyírnak, mert ezután már csak az jöhet? A kurva életbe!
- Mit akarsz ezen megbeszélni, Carol? Hogy mikor tartsuk meg az esküvőt? Mert mást ezen nem lehet megbeszélni, tudod, a drága nagybátyám és a kedves apukád már mindent elrendeztek. Miért nem képesek a saját életükkel foglalkozni?! Házasodjanak össze ők, baszd meg, ne velem szórakozzanak! - fakadtam ki.

_________________

Hector Raphael Black
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar


Nem :
Kor : 20

TémanyitásTárgy: Re: Hector & Carol   Vas. Ápr. 03, 2016 1:05 am

Hector & Carol
Nem ő volt az egyetlen, aki ennyire elárultnak érezte magát. Pollux Blackhez nem volt sok közöm, de mindig is egy korrekt embernek tartottam, olyannak, amilyennek lennie kell. Apát is ilyennek láttam, azzal a különbséggel, hogy őt rendesen ismertem. Az apám volt, az az ember, akit a családomból a legjobban szerettem és aki tényleg a legközelebb állt a szívemhez. Én is egy hatalmas pofont kaptam tőle ezzel, attól az embertől, aki a leginkább számított. Gondolja, hogy én nem éreztem nyomorultul magam?
A piát illetőleg igaza volt. Soha nem ittam le még magam, tényleg soha, de most úgy éreztem, hogy nagyon jól esne. A whiskyt szerettem, a skót whiskyt, volt szerencsém egyszer kipróbálni Dominicnél. Amikor apa nem figyelt, megkérdeztem tőle, hogy finom-e, ő meg csak vállat vont és az üvegre mutatott, hogy ha annyira érdekel, kóstoljam meg, csak ne igyak bele, hanem töltsem ki pohárba. Megkóstoltam, és ugyan nagyon ki lettem röhögve, amikor eltorzult az arcom, de ízlett. Csak elsőre elég erős volt.
- Ne velem kiabálj. -Még mindig nyugodt hangon beszéltem, de már kevésbé halkan. Éreztem, hogy rajtam is kezd kiütközni az elkeseredett düh. Pedig tényleg nem akartam, hogy most vita legyen ebből vagy bármi negatív. -Gondolod, hogy én ezt így akartam? Elhiheted, hogy el tudtam volna képzelni az életemet anélkül, hogy belekényszerítsenek ebbe a házasságra. Ne rám legyél mérges.
Amikor megelégeltem a labda hangos csattogását a falon, egyszerűen odaálltam Hector elé és a falról visszapattanó labdát elkaptam a levegőben. Éppen hogy sikerült elérnem, így is majdnem kiesett a kezemből. Pontosabban majdnem hátracsapta a csuklómat, nyilván erősebben jött is, mint amihez én hozzá voltam szokva. Hiába akadtak erős és jó hajtók a roxforti kviddicscsapatokban, azért egyik sem volt ilyen. Meg persze lány is voltam. Bele is sajdult ebbe most a kezem. Hector felé fordultam és egy lendületes karmozdulattal a homloka közepére vágtam a tetves labdáját. Legalább célozni még tudok.
- Tudod mit? -szóltam meg néhány másodperc és egy bosszús sóhaj után. - Húzzunk el a picsába inni.
Tököm tele a világgal.

_________________
Az ősz hideg, vad záporában
Így lesz a rétekből mocsár
S tar erdő, mely halálra vár
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar


Nem : Férfi
Kor : 30

TémanyitásTárgy: Re: Hector & Carol   Csüt. Ápr. 07, 2016 4:08 pm


Carol & Hector




Igaza volt, nem lett volna jogom így nekiesni, de egyszerűen szörnyen ingerült voltam. Elfogott a bűntudat, hogy így leüvöltöttem, de a bocsánatkérés nem tartozott az erősségeim közé. Nagyon nem. Ő nem tehetett semmiről, ezt az egészet egyedül a nagybátyámnak és Dolohovnak köszönhettük - külön elkeserítő tény, hogy egyik sem az a könnyen más véleményre bírható fajta, sőt, valójában nem is mernék nekik ellentmondani. Elgondolkodtató, hogy melyiknek mertem volna kevésbé a képébe vágni, hogy nem. Azt hiszem, egyiknek sem, pont elég tiszteletet parancsoló és ijesztő tudott lenni mindkettő.
- Oké, bocs, nem úgy gondoltam... Csak nagyon felcsesz ez az egész, mert tudom, hogy nekünk nincs ebbe semmi beleszólásunk. Mert... mert te is tudod, hogy megy ez. És én nem akarom, hogy kitagadjanak, gondolom te sem, de ezt sem akarom, ami most van. - Elgyötörten felsóhajtottam. - Tudod, ilyenkor egészen megértem azokat, akik betegnek tartják a hagyományainkat.
A következő pillanatban a homlokomon landolt a labda. Oké, talán kicsit tényleg idegesítő volt a folyamatos csattogása. Úgyhogy inkább leraktam magam mellé.
A hirtelen kijelentése váratlanul ért, de nagyon egyetértettem vele.
- Nem kell kétszer kérned. Én fizetek - vágtam rá, azonnal talpra szökkenve.
Felkaptam a pulcsimat az egyik szék támlájáról, ezzel is jelezve, hogy én már készen állok az indulásra. Puha, kapucnis pulóver volt, a hátán a Falmotuh Falcons-os csapatszámommal, felette a Black névvel, körülötte pedig a Falcons logójával. Az egyik kedvenc ruhám volt, a vicces feliratú pólóim után.
- Hova menjünk? A Három Seprű túl forgalmas erre a célra, a Szárnyas Vadkan meg igénytelen. Talán az lenne a legjobb, ha vennénk piát és leülnénk vele valahova. Úgyis utálok kocsmákban üldögélni, az unalmas.


_________________

Hector Raphael Black
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar


Nem :
Kor : 20

TémanyitásTárgy: Re: Hector & Carol   Csüt. Ápr. 07, 2016 9:16 pm

Hector & Carol
Engem is nagyon megviselt, ami történt. Nem akartam ezt az egészet és legalább annyira bántott a dolog mint őt. De én is féltem volna nemet mondani apának vagy Pollux Blacknek. Egyáltalán ki lett volna erre képes? Aki nem tartott tőlük legalább egy kicsit vagy nem tisztelte őket eléggé ehhez, az erősen bolond ember lehetett.
- Mert a hagyományaink betegek is, és emiatt nagyjából kétszáz évvel vagyunk elmaradva a társadalomtól. -Én mindig is utáltam ezeket az aranyvérű hülyeségeket. Többnyire nem mondtam ki nyíltan, mert nem sokan értékelték volna, de Hector egyike volt azoknak, akik előtt el mertem mondani a véleményemet.
Azért meglepett, hogy azonnal beleegyezett az ivászatba. Nem tudom, miért, igazából nem is volt meglepő, csak valahol azt vártam, hogy inkább rálegyint, hogy hagyjuk az egészet. Na, nem mintha zavart volna ez a válasza.
- Szerintem se üljünk be sehová. Maradjunk valahol Roxmorts környékén, lehetőleg ott, ahol nincsen túl sok ember. -Én nagyon szociális voltam. Komolyan. Csak utáltam az embereket, legalábbis a legtöbbet. Vagy nagyon ostobák voltak vagy keresztbe akartak tenni, nem is tudom, melyik a rosszabb. Jelenleg még apát is utáltam egy bizonyos szinten emiatt az eljegyzéses hercehurca miatt.
Ránéztem, majd magamra. Rajtam csak egy póló volt. És azért megfázni nagyon nem akartam, még hidegek voltak az esték odakint. Azért nem július közepén jártunk.
- Öhm... kérhetek egy pulcsit? -pillantottam Hectorra. -Már nem akarok visszamenni a klubhelyiségbe, így viszont fázni fogok. -Amúgy pedig a pasik pulcsijai a legkényelmesebbek. Ez köztudott, mindenki tisztában van vele.

_________________
Az ősz hideg, vad záporában
Így lesz a rétekből mocsár
S tar erdő, mely halálra vár
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar


Nem : Férfi
Kor : 30

TémanyitásTárgy: Re: Hector & Carol   Vas. Ápr. 24, 2016 11:06 pm


Carol & Hector




Osztottam a véleményét, de ezt én sem mertem volna hangoztatni a családom előtt. Persze, fontosak a tradíciók meg minden, de ez azért már túlzás és beteges. Ha ezt hangosan kimondtam volna, Pollux bácsi biztosan kitekerte volna a nyakamat, ezt pedig nem kockáztathattam meg, a családomra sem akartam szégyent hozni. Emellett pedig bíztam a nagybátyám értékítéletében, ha ő azt mondta, hogy meg kell tennem, mert ez később előnyös lesz, akkor nem ellenkeztem. A Libro Clava tagjaként felesküdtem egy célért, nem dobhattam sutba az első kellemetlenség után. Nem mintha lett volna rá lehetőségem... Linwood és Dolohov élvezettel gyilkoltak volna le érte.
- Tudom. De ahogy kétszáz évvel ezelőtt, úgy most sem dönthetünk mi. Te lány vagy, én meg sosem leszek nagycsaládfő, úgyhogy egyikünk sem rendelkezhet a saját élete felett. Beszoptuk elég rendesen. - Kár is lett volna ezen szépíteni.
Ezek után tényleg az ivás tűnt a legjobb ötletnek. És még azért sem kiabálhatott meg senki, hogy fiatalkorút itatok le, mert Carol már betöltötte a tizenhetet, itt, a varázsvilágban nagykorúnak számított. Mondjuk az még így sem volt etikus, hogy valaki a tanárával vedeljen, de ezek után már annyira sem voltam a tanára, mint eddig. Senkinek sem volt köze ahhoz, hogy mi mit csinálunk.
- Jó, veszünk egy csomó piát és szétcsapjuk az agyunkat. Szerintem még sosem esett olyan jól lerészegedni, mint ahogy most fog - dünnyögtem. Azért annyira nem vigasztalt még ennek a tudata sem.
- Persze, válassz magadnak nyugodtan, van egy rakat pulcsim. Főleg falconsosak, de van másmilyen is, ha az nem tetszik. - Mellesleg vérig sértődtem volna, ha nem a Falmouth Falcons a kedvenc csapata, ugyanis hiába raktak ki onnan, én továbbra is nekik szurkoltam. És nem adtam fel a reményt, hogy egyszer még visszavesznek.


_________________

Hector Raphael Black
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar


Nem :
Kor : 20

TémanyitásTárgy: Re: Hector & Carol   Hétf. Ápr. 25, 2016 5:25 pm

Hector & Carol
Mások előtt én is hülye lettem volna hangosan kimondani a véleményemet, főleg apáék előtt. Soha nem vitatkoztam még apámmal, de azt hiszem, ami abban az esetben megtörtént volna, nos... talán egy életre velem marad utána. De semmi kedvem nem volt apát magam ellen fordítani, hiába éreztem most úgy, hogy elárult engem.
- De még mennyire -dünnyögtem. -Igazából azt nem értem, hogy miért is lepett meg ez engem ennyire. Várható volt, hogy még a Roxfort vége előtt talál nekem apa valakit, ennek így kell lennie. -Egy árva szót sem hittem el, ami a saját számat elhagyta. Minek is próbálom meggyőzni magam? Rohadtul nem számítottam erre, pláne nem így.
- Én még nem voltam részeg -ismertem be -, de egyszer mindent el kell kezden valahol. Ez az alkalom erre tökéletesnek tűnik. -Nem tudtam volna felidézni olyan esetet, amikor ennyire szét lettem volna esve mint most. Még akkor is egész jól tartottam magam, amikor anya lelépett. De most még erre sem voltam képes, csak álltam itt kétségbeesetten, szerencsétlenül, és azt sem tudtam, mihez kezdjek most a saját életemmel - pedig pontosan tudtam, hogy mit fogok. Teszem szépen a dolgom és magamra varázsolom a műmosolyt, amit már ennyi idősen tökélyre fejlesztettem.
Kiszolgáltam magam, kinyitottam Hector szekrényét és az első kezembe akadó pulóvert elő is kaptam. Gondolom újabb darab lehetett, szintén falconsos mint ami rajta volt, csak ezt szerintem még sosem láttam nála. Mindegy is. Az ujjai lelógtak a kezeimről, az alja a combomig ért és kétszer bele is fértem volna széltében. Sosem gondoltam volna, hogy ez tényleg ilyen kényelmes, puha és meleg. Nem hiszem, hogy viszont fogja még látni ezt a pulcsit.
- Kész vagyok, mehetünk is. Remélem, van nálad pénz, mert most rajtad fogok élősködni. -Nyilvánvalóan nem készültem fel erre, elég hirtelen jött ötlet volt. Pedig nem szerettem mások pénzén élni.

_________________
Az ősz hideg, vad záporában
Így lesz a rétekből mocsár
S tar erdő, mely halálra vár
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar


Nem : Férfi
Kor : 30

TémanyitásTárgy: Re: Hector & Carol   Szomb. Május 07, 2016 8:41 pm


Carol & Hector




Néha azt kívántam, hogy bárcsak ne aranyvérűnek születtem volna. Akkor most nem kényszerítenének hozzá Carolhoz, nem végezték volna ki az apámat és a bátyámat és nem veszítettem volna el a posztomat a Falconsnál. Manapság semmi előnye nem volt a tiszta vérnek, de tényleg semmi. Mit köszönhettem annak, hogy aranyvérű voltam, méghozzá az egyik legnemesebb családból? Semmit. De ezért nem az aranyvérűeket okoltam még most sem.
- Egy szart kell így lennie - vágtam rá ingerülten. - Rohadtul nem kéne így beletörődnünk... És tudod mi a legszomorúbb? Ha nem lenne ez az egész aranyvérű gyűlölet baromság, akkor a kutyának sem jutott volna eszébe összeadni minket. Elegem van.
Dühösen belerúgtam a földre dobált cuccaimba, a pólók és a sportmagazinok szanaszét repültek a szobában.
- Én is csak ritkán iszom, ezer éve nem rúgtam be úgy emberesen - vontam meg a vállam, miután lenyugodtam valamelyest. - Nyugi, apádnak sem fogom elmondani. Nem mintha joga lenne beleszólni, szerintem nagyobb alkoholista bárkinél. Mondjuk Polluxot sem kell félteni, a jó bort ő sem utasítja el...
Megvártam, amíg kiszedett magának egy pulcsit, majd együtt mentünk ki a szobámból, miután a zsebembe tömködtem egy köteg pénzt. Kulcsra zártam magunk után az ajtót, habár nem féltem tőle, hogy valaki bemegy majd a távollétünk alatt.
- Nyugi, fizetek neked mindent. Csak mondd mi kell, én nem vagyok nagyon válogatós, megiszom szinte bármit. Kivéve a Jägert, az szerintem nagyon gusztustalan. - Tényleg gyűlöltem.
Senkivel nem futottunk össze a folyosón, amíg leértünk a bejárati csarnokhoz. Ilyenkor már senki sem kóválygott, tökéletes alkalom volt egy kis zugivásra.


_________________

Hector Raphael Black
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar


Nem :
Kor : 20

TémanyitásTárgy: Re: Hector & Carol   Szomb. Május 07, 2016 11:13 pm

Hector & Carol
Ő kívánta azt, hogy bárcsak ne lenne aranyvérű? És akkor én mit mondjak? Nekem már annyiszor eszembe jutott, amikor rám szálltak, amikor a sírás határáig aláztak, amikor már Fred és Liam sem tudott kihúzni a szarból... De már előtte is. Sosem akartam ilyen lenni. Miért nem lehetek normális, olyan, mint a többiek?
Nem. Nem akarok olyan lenni, mint ők, az elég szánalmasan festene. Inkább lennék láthatatlan. Vagy ha nem is lennék, az lenne a legegyszerűbb.
Megfordult a fejemben, hogy odamegyek hozzá és megpróbálom lenyugtatni, de végül arra jutottam, hogy jobb lesz, ha ráhagyom és megvárom, amíg lenyugszik magától. Talán nem vette olyan jó néven, ha nyugtatgatni kezdtem volna  mint egy kisgyereket.
- Az sem érdekelne, ha elmondanád neki. Már régen nagykorú vagyok, nincs semmi köze hozzá, hogy mit csinálok és mit nem. Vagyis nem annyi mint régen volt. -Hamarosan már annyi sem lesz, ha elköltözöm otthonról. Egyre jobban megijesztett, hogy ez milyen közel is van. -Oké, majd még kitalálom, mit iszom. -Mindegy volt, szinte semmit nem kóstoltam még meg Dominic whiskyjén kívül. Az finom volt.
Amint kiértünk a kastélyból, Hectorba karoltam. Egyrészt mert hideg volt, másrészt meg nem akartam elszakadni tőle. Most szükségem volt valakinek a közelségére, ez alatt a valaki alatt pedig vagy Nathant vagy őt értem. Tehát rá volt szükségem.
Egy darabig nem szóltam semmit, ahogy lefelé sétáltunk Roxmortsba, pedig nagyon akartam kérdezni tőle valamit. De mégis olyan jó volt a csend, nem volt szívem megtörni. Olyan... nyugtató volt, jólesett.
- Hector -nyögtem ki végül. -Ugye ez nem fog megváltoztatni semmit? Mármint köztünk, úgy értem. Nem szeretnélek elveszíteni. -Furcsa volt ezt így kimondani, de tényleg így éreztem.

_________________
Az ősz hideg, vad záporában
Így lesz a rétekből mocsár
S tar erdő, mely halálra vár
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


Ajánlott tartalom


TémanyitásTárgy: Re: Hector & Carol   

Vissza az elejére Go down
 
Hector & Carol
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Carol Danvers - Ms. Marvel

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Finite Incantatem :: Roxfort :: Kastély :: Tanári szobák-
Ugrás: