HomeGy.I.K.KeresésTaglistaCsoportokRegisztrációBelépés
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Online muglik
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (16 fő) Vas. Márc. 13, 2016 1:19 pm-kor volt itt.
Adminok
Levin Dolohov

Profil
PM
Karakterlap

Dominic Linwood

Profil
PM
Karakterlap
Testvéroldalunk
Legújabb válaszok
Zara & Chris
by Christopher Broadmoor
Csüt. Júl. 07, 2016 1:49 am


Makepeace & Broadmoor
by Christopher Broadmoor
Kedd Jún. 28, 2016 3:09 am


London Life
by Vendég
Vas. Jún. 26, 2016 1:15 pm


Amelia Houghton
by Amelia Houghton
Szomb. Jún. 25, 2016 8:17 pm


Hírek
by Admin
Szer. Jún. 22, 2016 12:17 am


Playby lista
by Zara Rae Hale
Kedd Jún. 21, 2016 11:03 pm


Zara Rae Hale
by Admin
Kedd Jún. 21, 2016 10:39 pm


Liam várja szeretettel
by Liam Weasley
Pént. Jún. 17, 2016 8:38 pm


Dominic & Dolohovék
by Alexander Dolohov
Csüt. Jún. 16, 2016 7:54 pm


Julia & Dominic
by Dominic Linwood
Vas. Jún. 12, 2016 3:59 pm


Nathan & Carol
by Caroline Dolohov
Vas. Jún. 12, 2016 2:44 pm


Levin & Carol
by Caroline Dolohov
Vas. Jún. 12, 2016 2:14 pm


Xanthe & Jack
by Jack Durward
Szomb. Jún. 04, 2016 11:01 pm


Hataway keressetje
by Katherine Hataway
Szomb. Jún. 04, 2016 1:28 pm


Katherine Hataway
by Admin
Szomb. Jún. 04, 2016 12:01 pm


Ms. Granger & Mr. Dolohov
by Levin Dolohov
Pént. Jún. 03, 2016 11:45 pm


Nathan & Carol
by Caroline Dolohov
Csüt. Jún. 02, 2016 7:55 pm


Octavia Wright
by Octavia Wright
Kedd Május 31, 2016 6:57 pm


Gloria Dashwood
by Admin
Hétf. Május 30, 2016 10:24 pm


Tessa & Eliot
by Eliot Makepeace
Hétf. Május 30, 2016 10:01 pm



Share | 
 

 Bagolyház - Liam & Toire

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet

avatar


Nem :
Kor : 20

TémanyitásTárgy: Bagolyház - Liam & Toire   Pént. Márc. 25, 2016 10:22 pm

"....Ölel Julia" - ezzel leteszem a tollat, és összehajtom a teleírt pergament. Nyúlcipőt húzok, és elindulok a bagolyházba, hogy mielőbb odaérjen az enyém, és visszajöjjön az ő válasza. Újabb levél Teddynek. Lassan bűntudatom van, amiért neki előbb írok, mint apáéknak. A végén még fel is merül bennük a kérdés, hogy mi lett a heti 3 levéllel, amit eddig küldtem, és én rosszul hazudok. Na mindegy, majd kitalálok valamit, ha ki kell. Lépcsőn le, lépcsőn fel, egy kis kacskaringó itt, egy kis kacskaringó ott, és már el is érkeztem a célhoz. Némelyik bagoly mintha inkább rikácsolna, mint huhogna. Nézelődöm hol lapul az én emberem, akarom mondani baglyom. Ezalatt nem is egész végig őt keresem talán a szemem is többször átsiklott rajta, keszekusza gondolatok keringenek a fejemben.
Eközben gyors léptek zaja hallatszik, amiket még csak meg sem hallok, annyira elmerültem a saját kis belső világomban. Amire felkapom a fejemet az az a hang, amelynek kíséretében a nagy faajtó kitárul. Mint a tolvajt mikor rajtakapják, úgy ejtem el a levelet egy ijedt sikkantás mellett, amaz pedig papírrepülői ambíciókkal arrébb is száll. Ügyes mutatvány.
- Szi... Szia Liam! - köszönök kidadogva, mivel hirtelen olyan érzésem támadt, mintha valami rosszat csinálnék. Merlin szakállára, innen tudja anya, ha van valami, éppen hogy nem villog neoncsíkban a homlokunkon méteres nagybetűkkel: "GUILTY".  Oké, de most nem csináltam semmit. Csak azt nem értem, ha ez így van, hogy nem buktunk még le ezzel az egésszel..... Vagy tudja. Csak jó neveltetéséből nem teregetett ki. Ha pedig hazaérek családi kupaktanács előtt felelhetek a " Victoire Weasley, nem szeretnél mondani valamit?" kérdésre. Hess , madár! Milyen gondolatok ezek. Csak egy abszolút ártatlan, "semmitmondó" levelet akartam elküldeni, addig nincs gond míg bele nem olvas, és miért olvasna bele? Teljesen normális, hogy Teddynek levelet írok. Hogy egy gurkó jöjjön nekem, mit hozom magamra a frászt? El is indultam, hogy felvegyem a dilemma okozóját, közben gondoltam érdeklődöm. - Hát te mit.... - és akkor megtörtént. Először csupán azt éreztem, hogy valami a vállamra esik, aztán lecsorgott a ruhámon, az említett testrészhez nyúltam, az állag nem volt túl bíztató, főleg amikor az ujjaim végét is trutyi borította, majd néhány másodperc elteltével a bűze is megcsapta az orromat. - Gilbert, én sült baglyot csinálok belőled! - szólok hüledezve, hitetlenül nevetve, közben a tekintetemet váltogatva a fal, Liam és a bagoly között. Üres fenyegetőzés, sosem tennék ilyet, de ne higgye, hogy megúszta. Nem vagyok dühös - annyira -, csak nem hiszem el, hogy nem tudtam még őt sem megnevelni.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar


Nem : Férfi
Kor : 18

TémanyitásTárgy: Re: Bagolyház - Liam & Toire   Vas. Márc. 27, 2016 8:29 pm

Vicky & Liam
Összeállítottunk mindent Freddel április elsejére. A viszketőpor-bombák a Mardekár klubhelyiségébe voltak a legrosszabbak, egyértelműen. Nem voltunk ám olyan rosszak, mint apuék annak idején, sőt, mi nagyon aranyos és kedves srácok voltunk, ami mindenkit meglepett, amikor megjelentünk a Roxfortban. McGalagony professzor egyenesen lesápadt, amikor meglátott két egyforma vöröst a gólyák között, pedig ő vett fel minket. Mégsem voltunk mi olyan rosszak, mint azt várták. Nem ám, mi egyszerre adtunk ki magunkból mindent április elsején. Ezzel ünnepeltük apu születésnapját, meg azt, hogy egész évben olyan jók vagyunk. Néha nekünk is ki kellett rúgni a hámból. Egy évben egyszer legalább.
A bagolyház felé igyekeztem, egyrészt haza akartam küldeni egy levelet, ahogy azt mindig is tettem. Anyu megkövetelte a folyamatos helyzetjelentéseket, szerintem ki is tekerte volna a nyakunkat, ha egyszer elfelejtünk neki levelet küldeni Freddel. Másrészről viszont ki akartam próbálni egy vijjogó ördögpatront. Ha még a baglyok is agyhúgykövet kapnak tőle, akkor remek ajándék lesz ez a többieknek. Hogy fognak minket utálni...
Amikor benyitottam, legelőször az unokanővéremet pillantottam meg. Én szerintem még jobban megijedtem mint ő, amikor felsikkantott, a levél pedig kiszállt a kezéből.
- Szia -pislogtam nagyokat. -Mi az, éppen akt fotókat küldesz a Szombati Boszorkánynak? -Nyilvánvalóan nem gondoltam komolyan, de szerintem nagyon vicces volt. -Én anyunak küldök levelet. -Meg is lobogtattam a kezemben a borítékot, hogy lássa.
Aztán elindult a levél felé, én pedig akkor kaptam észbe, hogy milyen udvariatlan voltam. Lehajoltam érte és felvettem neki, anélkül, hogy ránéztem volna a címzésre vagy bármi másra. Nem éreztem rá ingert, hogy tudjam, mi az, amúgy sem tartozott rám. Mikor felegyenesedtem, azt láttam, hogy a vállán egy jókora adag... nos, bagolykaki csücsül. A kezdeti meglepetés után egyszerűen kinevettem.
- Azt olvastam a Hírverőben, hogy a bagolyürülék jót tesz a bőrnek, akár arcpakolást is lehetne csinálni belőle. Próbáld ki, hátha bejön. -A Hírverőnek senki sem hitte el egy szavát sem, nyilvánvaló okokból kifolyólag. Mi Freddel előfizettünk rá, mert nagyon vicces volt olvasgatni.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar


Nem :
Kor : 20

TémanyitásTárgy: Re: Bagolyház - Liam & Toire   Pént. Ápr. 01, 2016 12:49 am

Ha az előbb megrémültem, akkor most egyértelműen sokkot kaptam. Kellett egy fél másodperc, míg kivergődtem a saját döbbenetemből, pedig alapvetően nem hinném, hogy prűd vagyok - annyira.
- De - bököm ki, éreztetve, hogy most aztán ráhibázott, rajtaütés történt. Egy fenét! Higgye csak, hogy ez okozta a pillanatnyi elnémulást. Már ha hihető ez egyáltalán. - Teddy projektje, gondolta elküldi, mielőtt leközlik. - Komoly pofa, vágj nyugodt arcot, el ne röhögd magad, Vic. A vicc halála, ha leleplezed idő előtt. George bácsi büszke lenne rám, bár ez mit sem számítana, ha apa és anya megtudnák valaha, hogy mivel poénkodok. Egy biztos: jó löket lenne Rita Vitrolnak ocsmány cikkeket írni rólam. Oké, én most tényleg azt próbálom elhitetni Liam-mel, hogy pucér képekhez asszisztálok és pózolok, amiket ráadásul Teddy fotóz? Éreztem, hogy elkezd vörösödni a fejem, ahogy erre gondolok, lassan a rákok irigyek lehetnének a lesült színemre, eközben pedig azon kapom magam, hogy a szám sarkán egyre markánsabban akarnak utat törni maguknak a nevetőráncok, ahogy fürkészem Liam arcát talán egyre erőteljesebben akar kirobbanni belőlem a nevethetnék.
A saját zavarom leplezésére csakhamar fel is kerekedek visszakaparintani a minden poén tárgyát: a papirost. Az első lépésemel megejtek egy kérdést is az unokaöcsém felé, ami tématerelő alibinek is kiváló, ha így átgondolom. A kezében levelet lobogtat, amit állítása szerint Angelina néninek címez... Most mi van? Ismerem én a Látszatot, jóban vagyunk, eddig le is tudtuk kenyerezni, én csak azt mondom: lehet, hogy nem. Én is azt mondanám, hogy anyáéknak írok. Bár lassan kellene is... Holnap. Alig hajoltam le - azt is feleslegesen, hála a lovagias rokonnak -, már érkezett is az újabb csapás. Úgy látzik Gilbert megelégelte, hogy tojok rá, vagy sértőnek érzi, hogy a földről felvett gyűrt, megviselt küldeményt akarok útjára bocsátani vele. Önérzestes, büszke állat, na de így kell lázadni az ellen, gúnyolódni azzal, aki etet? Na magállj csak, adok én neked, ha elkapom a grabancodat, jössz te hozzám tollászati kezelésre, tépett frizurád lesz, azt garantálom!
Szinte már el is felejtettem pár pillanat erejéig, hogy Liam ott van, legalábbis amíg magamban elhordtam mindennek a baglyot, mindennek, csak kedvesnek és nyájasnak nem, ezekkel a stílusokkal meg aztán pláne nem éltem. Akkor eszméltem fel, amikor felemeltem a trutyis ujjaimat, éppen az ő orra előtt, mire jó Weasley-hez méltóan megszólalt. Esküszöm, ilyenkor díjazom a humorérzéket, néha lehűt - valamennyire.
- Ó, igazán? - húzom el a számat, ahogy az ürülékes ujjaimat vizsgálom. Nem vagyok meggyőződve a forrásai hitelességéről, mit ne mondjak. Majd az arcára nézek. Mi van ha én....? Azzal végigkenek rajta egy adagnyit, mondhatjuk azt is, hogy belétörlöm. Az ő elmélete. Erről beszéltem, az előbb még forrongtam, most már vidáman nevetek az eredményen, és az unokatesómon. Vajon mi sül ki a művemből?
- Na? Milyen érzés? Hidratál? - kérdezem kajánul, megadva neki a végszót, mert most, tapasztalat után érdekel, hogy vélekedik a dologról.

Ha már április 1 lett időközben
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar


Nem : Férfi
Kor : 18

TémanyitásTárgy: Re: Bagolyház - Liam & Toire   Szomb. Ápr. 02, 2016 3:11 pm

Vicky & Liam
Először csak hatalmas szemekkel és tátott szájjal néztem Vickyre. Csak megjátszottam magam, tisztában voltam vele, hogy viccel. Viccre csak viccel lehet válaszolni, ha az ember azt megérti. Ezért nem szerettem azokat az embereket, akiknek nem volt humorérzékük. Nem elég, hogy unalmasak voltak, de még poénkodni sem lehetett velük. Még jó, hogy az én családomban, senkinek sem volt ilyen problémája - pedig azért valljuk be, elég terebélyes volt a családfa. A kezdeti megjátszott döbbenet után csak megint elnevettem magam.
- Aha, szóval Teddy akt fotókat csinál. Nekem soha nem említette, biztos nem akarja, hogy bárki is irigykedjen rá. Nem baj, majd kérek tőle képeket. Mármint nem rólad -vágtam rá azonnal és még a gondolatra is majdnem olyan vörös lettem mint a hajam. -Az nagyon nem lenne normális. Eszembe sem jutna ilyen.
Pedig tényleg anyunak írtam azt a levelet. Kivételesen mindenféle szépítés nélkül, amiket gyakran beleírtam, hogy ne aggódjon feleslegesen. Még a bolhából is elefántot tudott csinálni, ha rólunk volt szó. Apunak el sem akartam hinni, hogy anyu régen nagyon nem volt ilyen. Egészen meglepő.
Vicky felé nyújtottam a levelet, de közben még mindig nem hagytam abba a nevetést. Olyan arcot vágott, hogy az megfizethetetlen volt. Mondjuk nem csodálom, hogy ennyire kiakadt rajna, ha engem pottyantott volna le egy bagoly, én sem örültem volna neki túlzottam. A viccem pedig igenis remek volt, ezt pedig neki is el kellett ismernie. Elvégre igazi Weasley vagyok, azok pedig a leghumorosabb emberek a világon. Aki pedig mást mond, az hazudik.
Amikor Vicky felnézett rám, egy másodperc alatt lehervadt a mosoly az arcomról és egy kis rémület vette át a helyét. Azonnal tudtam, hogy mire készül, elég nyilvánvaló volt még szavak nélkül is. De én nem akarok trutyis lenni... Ennek ellenére nem mertem megmozdulni, pedig jobban jártam volna. Amikor belém kente azt a szart - szó szerint, haha -, egyetlen elnyúzott nyögésre futotta.
- Annyira gonosz vagy! -Mégis csak nevetni tudtam rajta. Igen érdekes volt ez a jelenet. Aztán hirtelen észbe kaptam. Széttárt karokkal közeledtem felé. -Gyere, adj egy ölelést a kedvenc unokaöcsédnek! -Mert amúgy is mindenkinek én voltam a kedvence. Fred rosszul tudta.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar


Nem :
Kor : 20

TémanyitásTárgy: Re: Bagolyház - Liam & Toire   Hétf. Ápr. 18, 2016 12:08 am


Hajjaj. Nem gondoltam, hogy kizökkentem. Liamet. George bácsi vérét. Halóóóó. Ez itt a Weasley család. Miért döbbent le? Jó, nem azt mondom, hogy én nem tettem volna ugyanezt, ha róla derülne ki mindez. Ácsi! Ez nem igaz. És ezt ő is tudja. Gondolom. Amikor az unokaöcsém elröhögi magát, már nem tudom mit higgyek, hogy megjátszotta magát, vagy hogy komolyan ledöbbentettem mire rájött, hogy viccelek.
Esküszöm kidülledtek a szemeim pár pillanatra, és az agyamba szökött a vér, és eltátottam a számat, mintha mondani akarnék valamit, mintha azt hinném kifér rajta bármilyen hang is, ahogy közölte, hogy kérne képet Teddy-től, azaz akkor, amikor azt mondta, hogy nem rólam. Mármint fel sem merült bennem ilyen lehetőség, meg hogy egyáltalán rólam akarna ilyen képeket. Ha lehetséges, most még jobban elpirultam, mint annakelőtte. Pedig erre ismét megesküdhetek, hogy nem tudom melyik szituáció abszurdabb. Uramisten, hogy kerültem én ebbe a helyzetbe?
- Jobb is... - kezdem kínosan - Amúgy sem hiszem, hogy Teddy aktokat fotózna - nyelek egyet - rólam - egy újabbat -, vagy bárki másról - borzongok bele a lehetőségbe, hogy esetleg ez történne. Nem-nem-neem, ebbe bele sem akarok gondolni. Az a legjobb, ha itt és most befejezzük ezt, mielőtt még elszabadul a fantáziám a dologgal kapcsolatban, és rárontanék Teddyre, hogy ugye nem. Arról nem is beszélve, ezért Liamnek mi járna, akár tőlem, akár otthon. Angelina néni még nagyobb ellenőrzés alatt tartaná, a végén még valami pórázt is beszerezne.
A levél elrepült, nekem meg annyi eszem volt, hogy utána mentem, Gilbertnek meg annyi sem, hogy átgondolja, kitől kap néha kaját. Így az lett a vége, ami lett.
Elismerem, az idő és a poén is ütős volt Liam részéről. De ki vagyok én, hogy annyiban hagyjam? Az a minimum, hogy megkapja érte a magáért, mert valljuk be, ez aljas gúnyolódás... A labdát pedig vissza kell dobnom. Vagyis pontosabban a trutyit vissza kell kennem, ezúttal nem tollakra, hanem a drágalátos unokaöcsém arcára és ruhájára.
- Én vagyok gonosz? Tényleg? - nézek rá hüledezve, miután diadalittasan vigyorogtam a döbbent arcát nézegetve. - Ez csak a visszavágó - felelem elégedetten.
Amikor újra megszólalt, és közeledni kezdett felém első blikkre menekülni akartam attól, hogy megropogtassa a csontjaimat.
- Ne gyere közelebb, hallod? Liam... - hátráltam meg kissé, igyekeztem kitérő manővert alkalmazni. Aztán én is helyretettem az agyamat. Nekem már úgy is mindegy, másrészt....
- Ugye tudod, hogy még rajtam volt a nagyobb adag, amin most már osztozunk? - vigyorodom el Liam-et szorongatva, hogy ne tudjon szabadulni erre a mondatra. - Egyébként meg miből gondolod, hogy te vagy a kedvencem? Abból, hogy ilyen erősen ölelgetlek? - húzom össze méginkább a kezeimet a hátán. Egek, a végén még a szuszt is kinyomom belőle... Ó, a szuszt is kinyomom!!!! Vic, engedd el mielőtt maradandó károsodást okozol... - Szent Godric, bocsánat.... Életben vagy? - kezdem aggódva. - Bár nyilván, mert még lélegzel. Ugye jól vagy, kapsz levegőt, és egyáltalán, nem volt halálközeli élményed, ugye? - tör elő belőlem a szóáradat, remélve, hogy nem történt komoly baj.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar


Nem : Férfi
Kor : 18

TémanyitásTárgy: Re: Bagolyház - Liam & Toire   Csüt. Ápr. 28, 2016 8:22 pm

Vicky & Liam
Jó kis színész voltam, valljuk csak be. Ha már Vicky sem tudja megállapítani, hogy komolyan ledöbbentem vagy csak megjátszottam magam, akkor minden bizonnyal lehet bennem valami ebből a jó kis művészvérből. Majd megemlítem Frednek, hogy elmehetnénk színészképzőbe. Mi lennénk a legviccesebb színészikrek. Na jó, ez még viccnek is rossz. Nem is bírnám ki szerintem, ha a színpadon kéne állnom annyi ember előtt. A kviddicsmeccsek kommentálása más téma volt, ott csak a hangunkat hallották. Senki sem nézett minket, mindenkinek fontosabb volt a seprűn száguldozó, labdákat kergető játékosok látványa. Nem mondom, hogy lámpalázas voltam, vagy féltem volna, ha engem figyelnek, de a színészet... az valahogy más volt. Nem is tudom, miért vesézem ki ennyire ezt a felesleges témát...
Meg sem fordult a fejemben, hogy ha nem korrigálom magam gyorsan, akkor eszébe sem jut ilyen... érdekes gondolat. Biztosra akartam menni, hogy nem érti félre a viccemet, de ezzel csak azt értem el, hogy csak még kellemetlenebb helyzetbe hoztam magamat. Ez az én formám. Gyerünk, Liam, most hozd helyre.
- Pedig nagyon szívesen jelentkeznék modellnek -vágtam be egy borzasztóan, nos, ribancos pózt az orra előtt. Elég nevetségesen festhettem, de pont ez volt a célom. Fel kellett oldani azt a hirtelen betámadott feszültséget, ami köztünk keletkezett, erre pedig mi sem jobb egy borzasztó Weasley-poénnál. -Hatalmas hírnévre tenne szert a képeimmel, nem gondolod? -Aztán elnevettem magam. Milyen abszurd volt még viccnek is. Elég groteszk látványt nyújtottam volna Teddy képein.
Kitartóan közeledtem felé, tárt karokkal, sarokba szorítva őt. Nagyon azt hittem, hogy ezzel majd vissza fogok vágni neki és én kerülök ki győztesen. Milyen kis naiv voltam... Szorosan átöleltem és elégedett vigyorral tartottam, miközben ellenkezett, nehogy szabadulni tudjon. Olyan kedves vagyok. Aztán hirtelen megnyugodott, amit nem igazán tudtam hová tenni, viszont a következő mondata után megértettem, hogy mi volt ennek az oka.
- Merlin tangájára, csak a hajam ne legyen olyan -nyögtem fel elgyötörten. Nem bírtam elviselni, ha valami volt az arcomon vagy a hajamon, mindig rosszul lettem tőle. Ez nem finnyásság volt, tényleg mindig hányingerem volt tőle.
Aztán Vicky szorongatni kezdett, én meg olyan hangot adhattam ki, mint egy lufi, amikor leereszt. Volt benne erő, az szent igaz... Én meg egy vézna kis nyomi voltam, nem ciki, hogy nem tudok ellenkezni. Ugyan. Amilyen hirtelen szorított magához, olyan hirtelen engedett el, rögtön tudtam, hogy megijedt, hogy valami kárt okozott bennem. Én pedig kaptam az alkalmon és elterültem a földön, borzasztó mesterkélten játszva a haldoklót. De ez volt benne a legviccesebb.
- A halálomon vagyok, Vic. Mondd meg Frednek, hogy még holtan is szebb vagyok mint ő -hörögtem, ami nagyjából arra emlékeztetett, mint amikor egy macska szőrgombócot köp fel. Hogy nekem milyen remek hasonlataim vannak...

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


Ajánlott tartalom


TémanyitásTárgy: Re: Bagolyház - Liam & Toire   

Vissza az elejére Go down
 
Bagolyház - Liam & Toire
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Liam Briantov
» Liam O'Keeffe
» Rosszat álmodtam, oda bújhatok melléd? Liam & Elena
» Jason Liam Norman
» ADATGYŰJTÉS

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Finite Incantatem :: Roxfort :: Kastély :: Folyosók, tornyok-
Ugrás: