HomeGy.I.K.KeresésTaglistaCsoportokRegisztrációBelépés
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Online muglik
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (16 fő) Vas. Márc. 13, 2016 1:19 pm-kor volt itt.
Adminok
Levin Dolohov

Profil
PM
Karakterlap

Dominic Linwood

Profil
PM
Karakterlap
Testvéroldalunk
Legújabb válaszok
Zara & Chris
by Christopher Broadmoor
Csüt. Júl. 07, 2016 1:49 am


Makepeace & Broadmoor
by Christopher Broadmoor
Kedd Jún. 28, 2016 3:09 am


London Life
by Vendég
Vas. Jún. 26, 2016 1:15 pm


Amelia Houghton
by Amelia Houghton
Szomb. Jún. 25, 2016 8:17 pm


Hírek
by Admin
Szer. Jún. 22, 2016 12:17 am


Playby lista
by Zara Rae Hale
Kedd Jún. 21, 2016 11:03 pm


Zara Rae Hale
by Admin
Kedd Jún. 21, 2016 10:39 pm


Liam várja szeretettel
by Liam Weasley
Pént. Jún. 17, 2016 8:38 pm


Dominic & Dolohovék
by Alexander Dolohov
Csüt. Jún. 16, 2016 7:54 pm


Julia & Dominic
by Dominic Linwood
Vas. Jún. 12, 2016 3:59 pm


Nathan & Carol
by Caroline Dolohov
Vas. Jún. 12, 2016 2:44 pm


Levin & Carol
by Caroline Dolohov
Vas. Jún. 12, 2016 2:14 pm


Xanthe & Jack
by Jack Durward
Szomb. Jún. 04, 2016 11:01 pm


Hataway keressetje
by Katherine Hataway
Szomb. Jún. 04, 2016 1:28 pm


Katherine Hataway
by Admin
Szomb. Jún. 04, 2016 12:01 pm


Ms. Granger & Mr. Dolohov
by Levin Dolohov
Pént. Jún. 03, 2016 11:45 pm


Nathan & Carol
by Caroline Dolohov
Csüt. Jún. 02, 2016 7:55 pm


Octavia Wright
by Octavia Wright
Kedd Május 31, 2016 6:57 pm


Gloria Dashwood
by Admin
Hétf. Május 30, 2016 10:24 pm


Tessa & Eliot
by Eliot Makepeace
Hétf. Május 30, 2016 10:01 pm



Share | 
 

 Hannah Montgomery

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet

avatar


Nem :
Kor : 17

TémanyitásTárgy: Hannah Montgomery   Csüt. Márc. 24, 2016 7:32 pm




Hannah Montgomery


Becenevem:
Hanncsa

Nemem:

Születési dátumom:
2001. május 15.

Házam / Iskolám:
Hollóhát

Évfolyamom / Foglalkozásom:
4. évfolyam

Patrónusom:
oposszum

Pálcám:
11 hüvelykes gesztenyefapálca unikornisszőr maggal.

Vérem:
félvér születésű


Otthon, édes otthon

Apám:
Jamie Montgomery, kedélyállapottól függő, hogy milyen kettejük között a viszony. Van, hogy nyugodtan megtudja az apját hallgatni, jogosnak tartja a véleményét ha valami olyanról van szó, amit Hannah elrontott. Bár többnyire inkább imádja az apját, mint feleslegesen olyasmin mérgelődjön, hogy Jamie éppen félti őt. Úgy gondolja ez természetes reakció egy szülőtől, az bizonyítja, hogy feltétel nélkül szereti őt, mert az édesapja.

Anyám:
Lien Montgomery, szintén kedélyállapottól függő a kapcsolatuk. Vannak pillanatok amikor jól kijönnek, mindent megosztanak a másikkal és egy váratlan pillanatban minden megváltozik. Veszekedni kezdenek, mert Lien-nek például nem tetszik az ahogyan Hannah takarított vagy az edényeket rakta el mosogatás után. Különben az édesanyját is éppen úgy szereti, mint az édesapját. Nincs olyan, hogy az egyiket jobban szereti, mint a másikat.  Ezt nem egyszer el is mondta már. Nem valószínű, hogy Lien ezt elhitte.

Húgom:
Daisy Montgomery, töretlenül változatlan a viszonyuk. Daisy ugyanis csendes, nem kötegszik és ezt Hannah elragadónak találja benne. Szinte sosem veszekednek egymással, bizonyára a korkülönbség miatt és mert igazából Daisy születéséig vágyott egy kishúgra. Egy kishúgra nem egy kisöcskösre. Azt viszont sajnálja, hogy most már nem lehet vele többet és nem védheti meg húgát ha bajba kerül, esetleg.



A lélek tükre

Pozitív tulajdonságaim:
Igazságos. Nehezen viseli el ha a tanárok az egy mindenkiért és mindenki egyért elvet vallva az egész társaságot megbüntetik. Szerinte szenvedjen az, aki rendbontó és a nyugodtabbakat akik figyelnek az órán hagyják békén. Ugyanakkor ha egy adott élethelyzetről van szó, akkor is igyekszik megfontoltan és a lehető legreálisabban ítélkezni valami vagy valaki felett. De ha megteheti, akkor inkább elkerüli az ilyen helyzeteket, amikor neki kell véleményt mondania másról.
Hajthatatlan. Ha egyszer valamit a fejébe vesz akkor attól senki sem tántoríthatja őt el. Minden erejével azon van, hogy az önmaga elé kitűzött célt véghez vigye. Persze ügyelve arra senkin se kelljen átgázolnia, mert teljes mértékben tudja milyen az ha valaki áttapos az önértékelésén egy másik személynek. Bár amit akar azt el is éri, ha lehetőség van rá akkor inkább legális úton úgymond.
Kedves. Ő ezt így nem mondaná el magáról, sőt alapvetően titkolja, hogy nagyon is tisztában van ezen tulajdonságával. Különben szereti ha mások elmondják róla mennyire kedves és segítőkész. Éppen ezért a móka kedvéért mindig meglepődik ha valaki ezt mondja róla. Nem álszent, pusztán szereti ha kedvesnek tartják és az szerinte még nem bűn.

Negatív tulajdonságaim:
Kiismerhetetlen. Hacsak ő úgy nem akarja akkor senki sem ismeri meg milyen az igazi lénye. Nehezen nyit új barátságok felé, mégis igyekszik amennyire lehet. Különben az biztos, hogy az ostobaságnak egy bizonyos határát már ő sem képes elviselni, ezért kénytelen olykor erőltetett mosollyal végig a másik fél társaságában lenni.
Sznob. Hiába félvér, nem mindenkit méltat szóra. Ez a tulajdonsága leginkább akkor vehető észre ha a barátairól kezdik el faggatni a szülei. Mert neki ugyanis - a csillagjegyéhez híven - kevés az igaz barátja, mégis jól érzi magát a társaságukban. Ezt olyasvalakinek aki vágyik a hírnévre, tudatnia akarja a világgal a létezését nehéz megértenie. Különcnek gondolja őt és jobb esetben kineveti.
Konzervatív. Nagyon nehezen próbál ki új dolgokat, inkább a járt utat, azt ami biztos választja, mint a bizonytalant. Ezért olykor megeshet, hogy könnyedén és szemrebbenés nélkül nemet mond egy buli vagy randi meghívásra. Ilyenkor képzelik azt egyesek róla, hogy talán homoszexuális. De ilyesmiről szó sincs, ő határozottan a fiúkat szereti, csak másképpen, mint mások. Hannah ugyanis az érzelmek embere, nem a tetteké.

Múltam:


Cím: Na és van barátod?
Zene: The River
Idézet: "Mindenkinek jogában áll hülyének lenni, de te bántóan visszaélsz a lehetőséggel!" - Vavyan Fable idézete


Mélyen a szemeimbe nézett, próbált megfejteni. Kideríteni minden egyes titkot amit barna íriszeim előle rejtegetnek. De semmi. Ezt akarva akaratlanul észre vettem az arcán. Megrándult a szája széle, megfigyeltem, hogy ez akkor következik be ha valami nem megy neki, nem ért és magyarázatra szorul a dolog. Tudtam. Előre tudtam, hogy ez lesz mégis vettem a fáradtságot és rászántam magam. Eddig úgyis sokat titkolóztam, gondolom most itt az ideje, hogy megnyíljak előtte. Kissé gondtalanul a fűbe rúgtam, mintha a körém épült falakat akarnám ledönteni így. Ilyesmiről azonban szó sincs. Egy pillanatra elhallgattunk mind a ketten, aztán én mély levegőt vettem és kifújtam. Megadtam magam.
- Mit szeretnél tudni? – tettem fel a nyilvánvaló kérdést, amire érthető választ szerettem volna tudni. Ő azonban értetlenkedve a szemeimbe nézett. Mintha ezzel éppen azt akarta volna sugallni, hogy mindent, amit csak lehet. Azonban egy bárgyú mosoly kíséretében úgy döntött megszólal újfent.
- Tudom, hogy illetlenség ilyet kérdezni, de mikor ünnepled a születésnapod? – felvontam a szemöldököm, értettem én, hogy a koromra kíváncsi csupán burkoltan tette fel a kérdést és inkább a születésnapomat említette meg. De ha tudja, hogy illetlenség megkérdezni egy nő korát akkor miért teszi?
- Minho, szerinted mikor ünneplem? Tizennégy vagyok, hamarosan tizenöt leszek, pontban május tizenhatodik napján délkor, ha egészen pontosan érdekel akkor egy óra húsz perckor. – talán egy kicsit túlzásba estem, nem kellett volna szegény kíváncsi természetű fiút így ilyen hangnemben... kioktatnom, azt hiszem.
- Most már ezt is tudom. Nem értem minek kellett eddig titkolnod előttem. Amúgy igaz, hogy... – itt megállt, bizonyára nem volt biztos abban, hogy felteheti a kérdést és normális választ kap tőlem. De én, mintha olvasnék a gondolataiban egyből rávágtam azt ami az eszembe jutott.
- Igen, igaz, hogy félvér vagyok, apa nagyra becsült ügyvéd és anya meg tolmács, a húgomat tényleg Daisynek hívjak, aki mugli iskolába jár. De nem szégyellem. Apa arra tanított, hogy vállaljam fel önmagam, ne bújjak meg egy poros pincében ahol senki sem talál rám, merjem hangoztatni a véleményem. – persze értem én, hogy apa nem éppen ezeket a kifejezéseket használja, hanem valami hasonlót, bizonyára ezért kezdett el kuncogni egy kicsit Minho is a mondanivalóm végére. Amit megjegyzem szinte egy szuszra elmondtam. Nagyon látszik, hogy túl akarok lenni ezen ugye?
- Nem is értem, miért nem Griffendéles lettél. Ők azok akik bajba kerülnek a nagy szájuk miatt, nem? – nem meglepő, hogy Minho ilyesmit kérdez, ő ugyanis nemrég iratkozott át a Roxfortba, nem igazán érti a beosztások lényegét, mert náluk másképpen van ez az egész. Ezért mondjuk most, nem tudom őt hibáztatni, ez van, ezt így kell elfogadnom ahogy van.
- Bátrak, nem nagyszájúak. Akadnak olyanok is köztük, ez igaz, beismerem, de nem mindegyikük az. Kivételek mindig vannak. – próbáltam biztató lenni, nem arra gondolni, hogy neki tulajdonképpen mi is lett a háza. Szörnyű! Bár egyúttal érthető is. Mégis mire számítottam? Hogy egyből kezesbárány lesz és közénk csatlakozik vagy a Hugrabugosok közé? Nem! Ugyan, dehogy! Neki Mardekárosnak kell lenni.
- Hát ami azt illeti a kviddics tudásod is kivételes. Láttalak ám, nem tagadhatod le, hogy tehetségtelen vagy benne. Bár, nem néztem volna ki belőled, olyan kis erőtlennek látszol. Már ne haragudj meg, de eszel te rendesen? – egy kicsit elhúztam a karjaimat a törzsemtől, ezt a jelenséget pont úgy kell elképzelni, mint az oviban amikor a gyerekek valamilyen madárfélét akarnak utánozni, mert az óvónő erre utasítja őket.
- Ez a látszat gyakran a javamra szolgál. Különben rendesen étkezem. Nemcsak itt a Roxfortban, hanem otthon is. Kisebb koromban meg na jó beismerem még most teljesen odavagyok apa vicces hóbortjáért, de azt igazából a világért se mondanám el neki. Mert milyen volna ha megdicsérném őt a főztjéért anyát meg nem ha mondjuk finom levest tesz az asztal elé? Érted a helyzetet ugye? – nem, szerintem egyáltalán nem értette, ahogy azt se nézte ki belőlem, hogy rendesen eszek, minden egyes nap. Nem az én hibám, egyszerűen ilyen a testfelépítésem, a gének hibája... Na jó csak tréfálkoztam, igazából örülök, hogy nem hízok gyorsan, ami kilókat felszedek azt hamar el is adom, mert edzek. Nem látszik ugyan, mert sose viszem túlzásba, a kényelmet ugyanis – azt hiszem ezt apától örököltem – szeretem. De azt nem mondanám, hogy lusta vagyok. Mert nem vagyok lusta, ha az lennék, akkor nem tanulnék semmit, az animágiát se sajátítom el úgy ahogy. Úgy hiszem még van mit tanulnom abban is.
- Talán. Na és van barátod? – kíváncsi voltam mikor teszi fel ezt a kérdést, amitől a hajam aztán végképp égnek áll. Mégis mit válaszolhat ilyenkor egy lány? Hazudja azt, hogy van vagy bökje ki a puszta valóságot. Ebbe a válaszadásba az arcom is elkomolyodott, nem tudtam milyen lesz a reakciója ha kimondom.
- Igazából elsőben volt, két hetet tartott, de csak azért, mert rájöttünk, hogy mégsem akkora nagy mulatság a másikat szájon puszilni és nem illünk össze. Azóta nincs, nem is kell. A fiúk csak... – elhallgattam. Mit mondhatnék neki? Hogy össze vagyok törve és valójában egy életre elegem lett a párkapcsolatokból, mert azt gondoltam az a két hetes akármi örökké tarthat? De ez nagy hazugság lett volna, mert az a gond, hogy beleszoktam az egyedüllétbe és nehéz lenne váltani. Ahhoz meg valakinek irtó sokat kellene bizonyítania, hogy lenyűgözzön, ámulatba ejtsen és elrabolja a szívem, szó szerint. Szóval eleve reménytelen a helyzet, akárhogy nézzük.

Külsőm:
Ha bezárnának mindkettőnket egy tükörszobába kettőnk közül nem tudom melyikünk lenne kétségbeesve. Te talán rögvest észre vennéd önmagadon a hibáidat, hogy nem vagy elég magas, az a póló amit felvettél korántsem olyan jó ötlet mint gondoltad kora reggel. Én azt hiszem nem vagyok ilyen, ha bele kellene néznem a minket körbevevő tükrökbe csak azt látnám aki vagyok. Barna keszekusza hosszú haj, barna szem, széles mosoly. Mert ez lennék én. Teljesen elégedett az élettel, vagyis inkább a külsőmmel, mert egy tükör képtelen visszamutatni már a fogantatásom pillanatától az eseményeket. Csak a jelenre koncentrál. Arra ami most vagyok. Az a lány ott bent a tükörben tényleg én vagyok. De ha a torz tükrökre pillantok, hiába mutat mondjuk egy tonnásnak nem vagyok az, sem olyan cérnavékony, mint annál ami soványítja az emberek kinézetét. Én hiszek abban, hogy mindenkinek van egy tökéletes tükre, amiben nincs semmi különleges. Nem torzítja a világot, a puszta és komor valóságot mutatja, amivel egyszer mindenkinek szembe kell néznie így vagy úgy, akár a te vagy az én társaságom nélkül is. Tudom, hogy örülnél ha egyedül zártak volna be téged ide és nem kellene azon filozofálnod mit mondj, mivel tereld el a figyelmedet a külsődről. Akarod, hogy én beszéljek? Úgysincs választásom gondolom jobb ha újfent belenézek ebbe a hatalmas tükörbe ami tetőtől talpig és talptól tetőig végigmér, ha akarom, ha nem. Azt már te is láthatod, ha mellém kellett állnod és nézned, hogy a hajam tényleg barna egy csipetnyi fekete beöntéssel ami alig észrevehető de ott van, bizony. Ettől persze nem válok nem barnává, de ha te eddig észre sem vetted akkor bocsi, hogy szóltam és ilyen jó szemem van. Igen, gondolom ebből kiderült a látásommal nincs semmi baj, eddig sem kellett szemüveget hordanom, remélem ezután sem kell. Persze napszemüveget bármikor viselek, ha úgy érzem szükséges. Különben most sincs rajtam, tehát amikor felkeltem reggel úgy éreztem nem lesz rá szükségem és tessék igazam lett! Ami a fejem többi részét illeti, száj, szem, orr, nyak, fül minden teljesen átlagos és én megvagyok velük elégedve. Bár gondolom még mindig irtóztatósan érdekel a csípő-, derék-, mellbőségem, de azoknak az információknak a megszerzéséről letehetsz. Egyrészt mert még én sem tudom, másrészt ha tudnám is rám tartozna. De azt elárulom, hogy a lábaim elég hosszúak és bár melletted hiába tűnök törpének – minek kellett neked kétméteresre nőni ugyebár –  az nem jelenti azt, hogy másokhoz viszonyítva is töpörtyű vagyok. Jó beismerem! A velem egykorú fiúkat sosem tudom elhagyni magasságterén még ha a lányokat sikerülne is. Azonban nem mindig hordok magassarkút. Így gondolom érthető, hogy nőtt meg valaki pillanatok alatt akinél azelőtt néhány igazán fontos centivel magasabb voltam. A csalás meg akkor sem számít szóval cipővel vagy anélkül méretkezve is… mindegy. Gondolom nagyon érdekel már a stílusom, ami az enyhén napbarnított bőrömhöz társítok. Most mondanám azt, hogy bármit felveszek amit vesznek nekem a szüleim, de inkább nem. Anya és apa ízlése teljesen eltér az enyémtől, ezért ha nem vagyok ott velük és ők ketten úgy vásárolnak nekem valamilyen ruhadarabot akkor azt nem garantálom, hogy hordani fogom. Persze történnek csodák, rájönnek, hogy nem a középkorban rekedt stílus az új divat és eltalálják mi az amit szívesebben hordok. Azonban jobb ha velük vagyok és úgy vesznek meg valamit, esetleg ideadják a zsebpénzemet s, egyedül vásárolok. Különben még nem érzem úgy, hogy kialakult volna bármilyen öltözködési stílusom. De ha most éppen kinyílik az ajtó, akkor rohanj, menekülj ha nem lennél megelégedve önmagaddal.


A madarak csiripelték

Amortentiám:
Vanília, csokoládé, barackvirág, menta és rózsa.

Mumusom:
Minden amit szeret elveszít, beleértve a családját, a kviddicsben való tagságát és a barátait.

Edevis tükre:
Sikeres vizsgák hetedik végén, büszke szülők és nagyszülők. Mindennek a tetejébe egy saját ház, amit ő tervezett.

Hobbim:
Az olvasás lefoglalja, van, hogy órákra eltűnik és ő ezt észre sem veszi. Igazi könyvmoly, bár azért nem felejt el élni. Ha megteheti akkor az olvasás mellett másik kedvenc elfoglaltságának a kviddicsnek él, elhatározta, hogy ő bizony tagja lesz az egyik világhírű csapatnak. Csak sajnos még nem döntötte el, hogy melyiknek. Mindemellett ha egy kevéske ideje van, akkor rajzol. Pontosabban mondva unalmában olykor így foglalja le magát és vicces, mondhatni kissé élethű figurákat rajzol a jegyzetfüzeteibe.

Elveim:
Barátok terén válogatós, jól megfontoltan választ ki azon személyek közül akik szóba mernek állni vele. Ámbár könnyen el lehet nyerni a bizalmát, azonban ha hátba támadják akkor egy élet sem elég ahhoz, hogy elfelejtse ez. Talán megbocsát, de nem felejt soha. Különösen nagyra értékeli a hűséget, hiszen önmagát is annak tartja és elvárja, hogy mások is azt adják amit kapnak tőle. Nagy az igazság érzete, tehát ha valami igazságtalanságot lát, akkor azt nem valószínű, hogy szó nélkül hagyja, mert ha mást nem is, őt biztosan zavarja a dolog.

Amit sosem tennék meg:
Árulás. Nincs rosszabb annál ha valaki hátba támad és kihasznál mást. Éppen ezért ő sem tenne ilyet, mert alapvetően hűséges típus, legyen szó családtagról vagy barátról.

Ami zavar:
Szörnyen idióta emberek, akiknek a hülyesége már fáj, mert tudja ám, hogy még a viccnek is van egyfajta határa, amit ha átlépünk kész borzadály keletkezik. Igazságtalanság, mert ha van amit nem tud elviselni akkor ez az. Ha becsapják, mert nincs annál rosszabb ha valaki a szemei előtt teszi a szépet a háta mögött meg ócsárolja őt.

Ami a legfontosabb az életemben:
Szülők, egészség, tudás és szeretet. Enélkül úgy érzi - a levegőn, ételen, vízen kívül - nem lehet élni.

Ami a legkevésbé fontos számomra:
Kiközösítés, amiért más mint a többiek. Úgy gondolja, ha nem vállalja fel önmagát akkor csak egy tucatszeméllyé válik akiben nincs semmi különleges.

Amire büszke vagyok:
Család, mert felmeri vállalni, hogy félvér és tudja sok értelme nincs ha megbújik, mert mások véleményétől retteg. Vajon mit gondolnak róla és hasonlók...

Ha valamit megváltoztathatnék az életemben:
Nincs semmi említésre méltó.

Így képzelem a jövőmet:
Az előre tervezés nem az ő reszortja, de eltudná képzelni magát hires hajtóként egy kviddics csapatban.

Egyéb:
Animágus, még kezdő, de ha sikerrel jár akkor molylepke lesz.
Imádja a kék szint.
Van egy Minho nevű hermelinje, akit az ismerőséről nevezett el.
Hajtó a Hollóhát kviddics csapatában.




Playby:
Park Shin-Hye


_________________
Pöty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


TémanyitásTárgy: Re: Hannah Montgomery   Pént. Márc. 25, 2016 8:54 pm




Elfogadva


Hannah egy nagyon részletesen kidolgozott jellemű karakter, így egészen meglepett, hogy nem ütköztem bele semmiféle ellentmondásba. Remekül kitaláltál mindent vele kapcsolatban, nem maradtak megválaszolatlan kérdések. Jó tulajdonság és rossz tulajdonság egyaránt van benne, mindegyiket felismeri magában, ez pedig csak jó lehet. Amilyen eltökélt lány, egész biztosan sikerülni fog neki minden, amit az élet elé dob.
Már csak a playby foglalás és a keresetteid meghirdetése vár rád, utána mehet is a játék!




Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
 
Hannah Montgomery
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Finite Incantatem :: Offtopik :: Karakterek :: Hollóhát-
Ugrás: