HomeGy.I.K.KeresésTaglistaCsoportokRegisztrációBelépés
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Online muglik
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (16 fő) Vas. Márc. 13, 2016 1:19 pm-kor volt itt.
Adminok
Levin Dolohov

Profil
PM
Karakterlap

Dominic Linwood

Profil
PM
Karakterlap
Testvéroldalunk
Legújabb válaszok
Zara & Chris
by Christopher Broadmoor
Csüt. Júl. 07, 2016 1:49 am


Makepeace & Broadmoor
by Christopher Broadmoor
Kedd Jún. 28, 2016 3:09 am


London Life
by Vendég
Vas. Jún. 26, 2016 1:15 pm


Amelia Houghton
by Amelia Houghton
Szomb. Jún. 25, 2016 8:17 pm


Hírek
by Admin
Szer. Jún. 22, 2016 12:17 am


Playby lista
by Zara Rae Hale
Kedd Jún. 21, 2016 11:03 pm


Zara Rae Hale
by Admin
Kedd Jún. 21, 2016 10:39 pm


Liam várja szeretettel
by Liam Weasley
Pént. Jún. 17, 2016 8:38 pm


Dominic & Dolohovék
by Alexander Dolohov
Csüt. Jún. 16, 2016 7:54 pm


Julia & Dominic
by Dominic Linwood
Vas. Jún. 12, 2016 3:59 pm


Nathan & Carol
by Caroline Dolohov
Vas. Jún. 12, 2016 2:44 pm


Levin & Carol
by Caroline Dolohov
Vas. Jún. 12, 2016 2:14 pm


Xanthe & Jack
by Jack Durward
Szomb. Jún. 04, 2016 11:01 pm


Hataway keressetje
by Katherine Hataway
Szomb. Jún. 04, 2016 1:28 pm


Katherine Hataway
by Admin
Szomb. Jún. 04, 2016 12:01 pm


Ms. Granger & Mr. Dolohov
by Levin Dolohov
Pént. Jún. 03, 2016 11:45 pm


Nathan & Carol
by Caroline Dolohov
Csüt. Jún. 02, 2016 7:55 pm


Octavia Wright
by Octavia Wright
Kedd Május 31, 2016 6:57 pm


Gloria Dashwood
by Admin
Hétf. Május 30, 2016 10:24 pm


Tessa & Eliot
by Eliot Makepeace
Hétf. Május 30, 2016 10:01 pm



Share | 
 

 Alexandra Laird

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet

avatar


Nem :
Kor : 31

TémanyitásTárgy: Alexandra Laird   Szer. Márc. 23, 2016 10:39 pm




Alexandra Laird


Becenevem:
Allie

Nemem:

Születési dátumom:
1987. október 1.

Volt házam:
Hugrabug

Munkám:
lakberendező

Végzettségem:
Docendo Discimus, képzőművészeti szak

Patrónusom:
azúrlepke

Pálcám:
bükk, egyszarvúszőr, 11 hüvelyk

Vérem:
aranyvérű


Otthon, édes otthon

Apám:
Thomas Linwoodnak hívták és ügyvédként dolgozott, emellett pedig halálfaló volt. Többet nem tudnék róla mondani, ugyanis alig láttam őt gyerekkoromban. A nevelésünket anyám intézte, apám egyedül férjet fogni akart nagyon nekünk. Miután otthagytam a családot Robertért, nem is volt hajlandó beszélni se velem, se rólam. Valamilyen oknál fogva nem tagadott ki, egyszerűen csak ignorálta, hogy neki valaha is volt még egy lánya.

Anyám:
Penelope Linwood nagyon családcentrikus asszony volt, mindig a gyerekei körül forgott az élete, pedig olyan férjtől születtek, akit sosem szeretett. Valamilyen oknál fogva Dominic volt a kedvence, nem tudtam megérteni, hogy miért, de nem nehezteltem miatta. Attól még minket is szeretett.

Bátyám:
Steven, nos... nem volt a legjobb testvér. Gond nélkül eltiporta a testvéreit, ha útban voltak, engem is, Jennyt is, Dominicet pedig főleg. Gyűlölte az öccsét, aminek az okára nem jöttem rá azóta sem. Nem volt vele különösebb problémám, nem sokszor akadtunk egymás útjába, igyekeztem őt elkerülni. Egy éve halt meg.

Bátyám:
Dominic három évvel idősebb nálam, ő az a testvérem, aki megkeserítette a kisgyerek éveimet. Folyamatosan tönkretette a játékaimat, a babáimat, amit akkor nem értettem, miért tette, mindenesetre utáltam őt érte. Ez nagyon sokáig nem múlt el, ugyan nem viselkedtem vele ellenségesen, de még Stevennél is jobban kerültem és csak akkor voltam hajlandó hozzászólni, ha nagyon muszáj volt. Amióta hozzá került a nagycsaládfő szerepe és benőtt a feje lágya, igyekszik jóvá tenni a dolgokat, a maga módján. Ezt pedig tudom értékelni.

Húgom:
Jenny két évvel fiatalabb nálam, a család szőke báránya. Nagyon jóban voltunk gyerekkorunkban és továbbra is tartjuk a kapcsolatot levélben. Sokat hallok a férjéről és a két kisfiáról, meglep, hogy sikerült megtalálnia egy aranyvérű mellett a boldogságot. De örülök neki, ha ő boldog, én is az lehetek.

Férjem:
Robert fenekestől felforgatta az életemet, amikor először jelent meg benne, de mindent csak a jó irányba. Korábban nem gondoltam volna, hogy valaki erre képes lesz, pláne azt nem, hogy ilyen korán, de már tizenöt évesen szerelmes lettem. Mégpedig Robertbe, aki egy évvel járt fölém, majd a Roxfort elvégeztével össze is házasodtunk, a kapcsolatunk pedig azóta is töretlen. A részletekről később.

Lányom:
Anna most négyéves, ő az életem értelme. Egy igazán energikus, lelkes és kedves kislány, habár az idegenektől mindig nagyon fél. Más kisgyerekekkel sem igazán játszik, nagyon magának való és nehezen szocializálódik, csak itthon bontakozik ki teljesen. Remélem, ezt lassacskán ki fogja nőni...


A lélek tükre

Pozitív tulajdonságaim:
Végtelenül türelmes és megértő vagyok. A leghosszabb és legrosszabb hisztiket is gond nélkül kibírom, amire a húgomnál sok szükség volt, a lányomnál már sokkal kevésbé. És azért néha Robert is tud hisztis lenni, ha kellően fáradt hozzá. De ezeket mind jól tűröm és el is fogadom, ha valakinek nincsen jó napja.
Mindig odafigyelek másokra, fontosak nekem az emberek és az érzéseik. Tiszteletben tartom, amikor ellenkező értékrendszerrel állok szemben és igyekszem ezekhez alkalmazkodni. Ha valakinek valami problémája van, én vagyok az, aki a legtöbbször meghallgatja és segíteni próbál neki. Mindig könnyen ment mások megnyugtatása, a kisugárzásom miatt komfortosan érzik magukat az emberek a közelemben.
Szeretettel fordulok mindenki felé, nyitott vagyok és elfogadó. Könnyedén kötök barátságokat, ellenségeim pedig egyáltalán nincsenek. A jó kapcsolatokat mindig is a legfontosabbnak tartottam, ez pedig sosem változott meg.

Negatív tulajdonságaim:
Sokszor megkapom, hogy túl naiv vagyok és még azokban is megbízom, akikben nem kéne. Ez pedig sajnos igaz. Rengetegszer estem már pofára, mert kihasználták a jóindulatomat és a segítőkészségemet. Mégsem tudok ezen változtatni, képtelen vagyok úgy fordulni az emberek felé, hogy a rosszat látom meg bennük.
Túlaggódós vagyok, de borzasztóan. A férjemet nagyon ki tudom vele készíteni, amikor télen még egy sálat a nyakába tekerek neki is és Annának is, nehogy megfázzanak kint hóemberépítés közben. És ez csak a kezdet... Tényleg mindig aggódom értük, jobban mint kellene.

Múltam:
1998
Elkezdtem a tanulmányaimat a Roxfortban. Kicsit féltem, elvégre ez volt a legelső olyan alkalom, amikor olyan távol kellett lennem a családomtól, ráadásul teljesen egyedül. Ugyan Dominic is itt volt, de szinte rám sem nézett, nem is vártam el tőle, tudtam, hogy úgysem tenné meg. Úgyhogy magányos voltam, senkivel nem beszéltem eddig. Sokan tették ezt a többi gólya közül, láttam, hogy a legtöbben csak félénken néztek körül a Nagyteremben, ahogy sorakoztunk a két padsor között és a Teszlek Süveg énekét hallgattuk. Amint meghallottam, hogy a házakat emlegeti, elgondolkodtam. Vajon engem hová fog beosztani? Apa nagyon nem örülne, ha a Griffendélbe kerülnék, de nem is látok erre sok esélyt. A Mardekárba kellene mennem, de oda sem fogok, azt hiszem. A másik kettő sokkal jobban csábít.
A nevemet hallottam, észre sem vettem, hogy a Süveg már elhallgatott és elkezdődött a beosztás. Gyorsan kiálltam a sorból és felsiettem az emelvényre, leültem a kis háromlábú székre, a Süveg pedig szinte az egész fejemet elnyelte. Nem sokat mondott, csak hümmögött és gondolkodott, tudtam, hogy azt teszi. Végül a Hugrabug kiáltás hagyta el a száját, én pedig újra megláttam a fényes termet, ahogy az igazgatónő leemelte a fejemről. A Hugrabug asztalánál tapsoltak, nekem pedig mosoly terült el az arcomon. Talán itt jó helyem lesz és barátokra találok. Talán még jobb is lesz mint otthon.

2002
Korán reggel volt, még alig kelt fel a nap, de én már lent sétáltam a Tiltott Rengeteg mellett, a vadőrház felé igyekeztem. Sokat segítettem arra így ősszel, persze én mindig mindenhol sokat segítettem. Szerettek is miatta a tanárok, mindegyiküknek megkönnyítettem a dolgát, Hagrid pedig nagyon örült a társaságnak és hogy nem egyedül kellett dolgoznia. Ezúttal is a bagolyház kitakarításában szerettem volna segítő kezt nyújtani, ami nem volt egynapos munka, pláne nem egy embernek. A baglyok nem a legtisztább állatok. Nem gondoltam volna, hogy ma nem jutok el odáig.
A szemem sarkából szúrtam ki a szőke srácot, amint kilép az erdő fái közül. Először nagyon megrémültem, nem számítottam rá, hogy bárkivel is össze fogok itt kint futni Hagridon kívül. Aztán megtorpantam és felé fordultam. Az első gondolatom az volt, hogy vajon mit keresett ő az erdőben. A többi pedig, hogy miért néz ki ilyen rosszul, ki is ő pontosan, és minden egyéb, a helyzet miatt felmerült kérdés is megszállta a fejemet.
Azon kaptam magam, hogy a srác felé sétálok. Hallhatta a lépteimet, mert felemelte a fejét, amit eddig lehorgasztva tartott. Rendkívül kimerültnek tűnt. Amikor engem észrevett, még jobban elsápadt.
- Minden rendben van? -kérdeztem, amint odaértem hozzá. Nem válaszolt. -Nagyon rosszul festesz.
Megrázta a fejét, aztán elfordult tőlem, el akart indulni, de nem tűnt túl stabilnak a járása.
- Hé! -siettem rögtön utána. -Hadd segítsek.
- Miért akarnál segíteni? -torpant meg. Furcsálkodva nézett hátra rám, mintha meglepné, hogy bárki is segíteni akar rajta. Neki talán ennyire döbbenetes volt ez, de nekem egyáltalán nem.
- Mert látom, hogy szükséged van rá. -Megálltam mellette és belé karoltam, hogy egy kis támogatást adjak neki. Egy darabig nem mozdult, de aztán lépett egyet, majd még egyet. Láttam rajta, hogy nem nagyon akar rám nehezedni, de ez nem akarás kérdése volt ezúttal.

***

Robert szorosan fogta a kezemet, mintha ideges lenne, miközben kivezetett az udvarra, végig lefelé a domboldalon, le a birtokra, ahol most egy lélek sem járt. Tavasz volt, a szerelem évszaka, de ezúttal nem is ez a fontos, hanem a kellemesen meleg időjárás. Fújt a szél, kissé fáztam, de a napnak volt már valamennyi ereje, ami segített rajtam. Csak tudnám, hová megyünk.
- Robert? Történt valami?
Akkor reggel, még ősszel, segítettem neki, amit ő úgy könyvelt el, hogy tartozik nekem. Elsősorban nem értettem, hogy miből következtetett erre, másodsorban pedig... nos, nem engedtem neki, hogy bármit is tegyen. Így lett az, hogy szinte minden nap a nyakamon lógott, kereste, hogy hol tud segíteni nekem, mert mindenáron le akarta róni a nem létező tartozását. Mondanom sem kell, hogy nem volt lehetőség, amit megragadhatott volna, így az együtt töltött perceink kissé megváltoztak.
- Nem, semmi sem történt. Csak beszélni szeretnék veled. -Zaklatottnak tűnt, már a hangjából éreztem, hát még a testbeszédéből.
- De látom rajtad, hogy van valami...
- Allie, kérlek.
Elhallgattam. Ő volt az egyetlen, aki Allie-nek hívott, és csak neki engedtem meg. Nem szerettem, ha becéztek. Levezetett egy egyenesebb részre, aztán egyszer csak leült a fűbe. Nem kérdeztem semmit, csak leültem vele szemben, a kezét viszont nem engedtem el. Fontosnak éreztem, hogy tartsam.
- Tudod... -fogott bele, de azonnal el is hallgatott, azt hiszem, több percre is. -Tudod, hogy gyakran eltűnök. Hogy sokszor nem vagyok itt esténként. Hogy sokszor beteg vagyok, ok nélkül sérült és...
Szóval erre ment ki a játék. Hát nem vette még észre, hogy tudom? Annyira egyértelmű volt. Minden teliholdkor eltűnt, aztán a lehető legramatyabb állapotban tért vissza. Tudtam, hogy vérfarkas. Mi más lehetne mindennek az oka?
- Ne folytasd -szóltam közbe, félbeszakítva a mondandóját. -Tudom, mit szeretnél mondani.
- Hogy tu... Nem, nem tudhatod -rázta meg a fejét. -Ez nem olyan dolog, nem tudhatod.
- Dehogynem tudom -mosolyodtam el. -Lehet, hogy hugrabugos vagyok, de nem ostoba. Én is látom ám a jeleket. De hidd el, hogy nincsen vele semmi bajom. Ez nem változtatja meg azt, hogy te ki vagy. Pont ilyennek imádom azt a szőke fejedet, ez nem változtat rajta.
Szerintem soha nem láttam még ilyen döbbentnek. Hatalmas szemekkel nézett rám, mintha el sem akarná hinni, amit most mondtam neki. Aztán hirtelen magához ölelt, szorosan és csontropogtatóan. Nem tudom, hogy mit akart volna válaszolni, de úgy éreztem, hogy ebben az ölelésben most minden benne van. Ez mindent megalapozott a jövőt illetően.

2004
Lassan két éve együtt voltunk Roberttel. Sosem voltam korábban olyan boldog, mint amikor mellette lehettem. Ő annyira más volt, mint azok az emberek, akiket ismertem, minden téren más. Nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar találni fogok valakit, akit képes vagyok ennyire szeretni és aki viszont is szeret engem. Minden simulékonyan ment köztünk, egy-két kisebb nézeteltéréstől eltekintve harmonikus és összehangolt párost alkottunk. Persze sokan megnéztek minket, engem, az aranyvérű lányt és a félvér kviddicsjátékost... akik egyébként nem is igazán illettek össze jellemre. Másoknak ez így tűnhetett, én viszont egyáltalán nem éreztem ezt.
Robert tavaly végzett a Roxfortban és leigazolt egy kisebb kviddicscsapathoz terelőnek. Kicsit zavart a helyzet, hogy teljesen egyedül maradtam az iskolában, pontosabban a húgommal, de nem bánkódtam túl sokat. Minden adandó alkalmat megragadtunk, hogy találkozhassunk, ami többnyire a szüneteket és a roxmortsi hétvégéket foglalta magába. Egyelőre meg kellett elégednünk ezekkel.
Ezúttal is lent sétáltunk a roxmorts melletti erdőben. Rá mertem bízni magam Robertre, ő legalább olyan jól ismerte ezt a környéket mint a tulajdon tenyerét. Elvégre hét éven keresztül minden holdtöltét vagy itt, vagy a Tiltott Rengetegben vészelte ált.
- Biztos nem fázol? -kérdezte meg az elmúlt néhány óra alatt már sokadik alkalommal.
- Mindegy, hányszor kérdezed meg, ugyanaz lesz a válaszom -nevettem fel. -Meleg van, Bob.
- Ne hívj Bobnak -mordult fel, nagyjából úgy, mint egy elégedetlen kutya, akinek visszafelé simogatták a szőrét. -Tudod, hogy nem szeretem.
- Tudom. De így hátha megérted.
- Nagyon gonosz tudsz ám lenni...
- Ne állíts valótlanságokat -mosolyodtam el. -Én sosem vagyok gonosz.
- Tényleg nem.
Szünet állt be a beszélgetésünkbe, amit egyikünk sem akarta még megtörni. Nálunk ez soha nem jelentett problémát. Volt rá példa, hogy egy egész napot úgy töltöttünk el együtt, hogy szinte meg sem szólaltunk. Nem volt ebben semmi újdonság.
- Tudod, rohadtul idegesít, hogy nem lehet gyerekem -szólt Robert minden előzmény nélkül.
- Ez most hogy jutott eszedbe? -néztem fel rá meglepetten, de ő csak előrefelé bámult, az útra.
- Csak úgy... Mindig is szerettem volna gyerekeket. De tisztában vagyok vele, hogy túl kockázatos lenne.
- És meg sem szeretnéd majd egyszer próbálni? Nem biztos, hogy a gyerekeid is megkapnák a kórt, van esélyük, mégpedig egészen nagy.
Halványan elmosolyodott és a fejét ingatta.
- Hogyan tudsz mindent ilyen pozitívan látni? Olyan kis naiv vagy.
- Tudom, sokszor mondták már. De komolyan úgy érzem, hogy van rá esélyed. Bárki lehet boldog, csak nagyon kell akarni.
Hirtelen megtorpant, én pedig megálltam vele együtt és felé fordultam. Nem értettem, mi történt most, de egy másodpercre megrémültem, hogy valami baj van. Nem szóltam semmit, csak az arcát fürkésztem.
- Én nagyon akarom, hogy boldog legyek. És veled akarok boldog lenni. Ezt talán nem éppen így és most kéne, de nem kockáztatom meg, hogy valami elbizonytalanítson. Azt szeretném, ha a feleségem lennél. Házasodjunk össze minél hamarabb. Nem akarok várni.
Teljesen meghökkenve néztem rá. Ez akkor most elmegy egy leánykérésnek is? Igen, gyakorlatilag ez az volt. És ugyan nagyon meglepett ezzel így hirtelen, mégis tudtam már most azonnal, hogy mi lesz a válaszom. Bármikor hajlandó lettem volna megesküdni vele és az oldalán leélni a hátralévő életemet. Az egyetlen dolog, ami ebben bántott az volt, hogy ehhez el kellett hagynom a családomat, még úgy is, hogy nem voltam velük különösebben jó kapcsolatban.
Lágyan elmosolyodtam.
- Most azonnal szeretnéd, vagy várhatunk tanév végéig?

2013
Hat éve voltunk házasok Roberttel, amikor bekövetkezett az, amitől eddig igyekeztünk megvédeni magunkat. Robert kívánsága volt, hogy így legyen, én meg mertem volna kockáztatni, de ő ebben a témában hajthatatlan volt. És nézzük meg magunkat, egyetlen apró hiba és az egész tervnek vége. Mindkettőnket váratlanul ért, hogy teherbe estem, noha annyira nem kellett volna meglepnie minket. És be kell vallanom, hogy ekkor már bennem is felmerültek a kétségek a gyerekünk egészségét illetően. Nem akartam, hogy bármi baja is legyen, de ezen én sajnos már nem segíthettem. A sorsra kellett bíznunk a gyerekünket.
De most, ahogy itt ültem a házunk nappalijában és a kislányomat néztem, amint a földön ülve játszik a kis babajátékaival, hirtelen minden probléma olyan aprónak tűnt. Teljesen egészségesen született meg, az égvilágon semmi baja nem volt, nem örökölte az apjától a farkaskórt. Robert is ekkor értette meg, hogy igazam volt, és megérte vállalni a kockázatot. Anna makkegészséges volt, mosolygós és vidám kislány, amilyennek egy ilyen kicsi gyereknek lennie is kell.
Azt hiszem, most boldog lehetek a családommal. Remélhetőleg ez így is fog maradni.

Külsőm:
Átlagos magasságú vagyok, a testalkatom vékony. Ahogy a Linwood családban mindenkinek - a húgomon kívül -, nekem is barna hajam van, a szemeim pedig szintén barnák. Általában egyszerűen, de mégis elegánsan öltözködöm, ez belém rögzült a gyerekkorom során. Mindig kedves kifejezés ül az arcomon és sokat mosolygok, az emberek emiatt többnyire kedvelnek.


A madarak csiripelték

Amortentiám:
bazsarózsa, japán szamóca, joghurt

Mumusom:
a férjem és a lányom holtteste

Edevis tükre:
Hárman vagyunk, Robert, Anna és én. A férjem teljesen egészséges, a kislányom a legboldogabb gyerek a világon és minden tökéletes.

Hobbim:
A családom és a munkám mellett nem sokszor marad időm hobbira. Hacsak a házunk állandó átrendezése nem számít annak.

Elveim:
Úgy bánj mindenkivel, ahogy te is elvárod, hogy bánjanak veled.

Amit sosem tennék meg:
Sosem ártanék senkinek ok nélkül és sosem hagynám, hogy a szeretteimnek bántódása essen.

Ami zavar:
Amikor azzal jönnek, hogy honnan származom. Nem vagyok az apám vagy a bátyáim.

Ami a legfontosabb az életemben:
Robert és Anna, minden kétség nélkül. Mindent eldobnék magamtól értük.

Ami a legkevésbé fontos számomra:
Az előítéletek, legyen szó bármiről. Soha nem éltem ezekkel, máskülönben nem lenne most Robert sem a férjem, ahogy én sem lennék jó helyzetben.

Amire büszke vagyok:
A kislányomra és arra, hogy képes voltam kiállni az akaratom mellett és otthagytam az életet, amit nem akartam.

Ha valamit megváltoztathatnék az életemben:
Semmit. Úgy érzem, eddig mindig sikerült a helyes utat választanom.

Így képzelem a jövőmet:
Pontosan úgy, ahogyan most élek. Ha minden így megy tovább, boldog leszek.




Playby:
Keira Knightley

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


TémanyitásTárgy: Re: Alexandra Laird   Pént. Márc. 25, 2016 12:54 am




Elfogadva


Alexandra egy szeretettől és életvidámságtól sugárzó nő. Kedvessége és nyugodtsága mellett elég meglepőnek tűnhet, hogy mégis képes volt kiállni a családjával szemben és feladni őket, de annak, aki ismeri a történetét Roberttel, minden érthetővé válik. Jelenleg aligha lehetne tökéletesebb élete, szerető férje van és egy tündéri kislánya, aki a szülei szeme fénye. Kell ennél több?
Fuss playby-t foglalni, hirdesd meg keresettjeidet, aztán mehet a játék!




Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
 
Alexandra Laird
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Finite Incantatem :: Offtopik :: Karakterek :: Aranyvérű-
Ugrás: