HomeGy.I.K.KeresésTaglistaCsoportokRegisztrációBelépés
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Online muglik
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (16 fő) Vas. Márc. 13, 2016 1:19 pm-kor volt itt.
Adminok
Levin Dolohov

Profil
PM
Karakterlap

Dominic Linwood

Profil
PM
Karakterlap
Testvéroldalunk
Legújabb válaszok
Zara & Chris
by Christopher Broadmoor
Csüt. Júl. 07, 2016 1:49 am


Makepeace & Broadmoor
by Christopher Broadmoor
Kedd Jún. 28, 2016 3:09 am


London Life
by Vendég
Vas. Jún. 26, 2016 1:15 pm


Amelia Houghton
by Amelia Houghton
Szomb. Jún. 25, 2016 8:17 pm


Hírek
by Admin
Szer. Jún. 22, 2016 12:17 am


Playby lista
by Zara Rae Hale
Kedd Jún. 21, 2016 11:03 pm


Zara Rae Hale
by Admin
Kedd Jún. 21, 2016 10:39 pm


Liam várja szeretettel
by Liam Weasley
Pént. Jún. 17, 2016 8:38 pm


Dominic & Dolohovék
by Alexander Dolohov
Csüt. Jún. 16, 2016 7:54 pm


Julia & Dominic
by Dominic Linwood
Vas. Jún. 12, 2016 3:59 pm


Nathan & Carol
by Caroline Dolohov
Vas. Jún. 12, 2016 2:44 pm


Levin & Carol
by Caroline Dolohov
Vas. Jún. 12, 2016 2:14 pm


Xanthe & Jack
by Jack Durward
Szomb. Jún. 04, 2016 11:01 pm


Hataway keressetje
by Katherine Hataway
Szomb. Jún. 04, 2016 1:28 pm


Katherine Hataway
by Admin
Szomb. Jún. 04, 2016 12:01 pm


Ms. Granger & Mr. Dolohov
by Levin Dolohov
Pént. Jún. 03, 2016 11:45 pm


Nathan & Carol
by Caroline Dolohov
Csüt. Jún. 02, 2016 7:55 pm


Octavia Wright
by Octavia Wright
Kedd Május 31, 2016 6:57 pm


Gloria Dashwood
by Admin
Hétf. Május 30, 2016 10:24 pm


Tessa & Eliot
by Eliot Makepeace
Hétf. Május 30, 2016 10:01 pm



Share | 
 

 Irina Dolohov

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet

avatar


Nem :
Kor : 25

TémanyitásTárgy: Irina Dolohov   Szer. Márc. 23, 2016 1:47 am




Irina Dolohov


Becenevem:
Rina

Nemem:

Születési dátumom:
1992. december 18.

Iskolám:
Durmstrang

Foglalkozásom:
akadémista

Patrónusom:
ocelot

Pálcám:
cédrus, egyszarvúszőr, 11 hüvelyk

Vérem:
aranyvérű


Otthon, édes otthon

Apám:
Antonyin Szergej Dolohov. Nem volt egy kedves ember. Sok emlékem nincs róla, engem jobbára levegőnek nézett. Aki valaha valamit is jelentett neki közülünk, az a bátyám, az elsőszülött fia, Levin volt, bár, hogy szerette, azt az ő esetében sem merném kijelenteni. Vele talán még kegyetlenebb volt, mint velünk. Nem mondanám mintaapának, távolról sem, de nem akarom hibáztatni semmiért, sem pedig magasztalni. Ha ő nem lett volna, most más emberek lennénk mindannyian, de nem tudhatom, hogy jobb vagy rosszabb. Tiszteltem és a mai napig tisztelem az apámat, bár be kell valljam, könnyebb ezt így, hogy már nincs köztünk. Ennek ellenére szeretnék méltó lenni a nevéhez. Felháborít  a kivégzése és soha nem mondanék róla senkinek semmi rosszat. Halottakról egyébként is vagy jót, vagy semmit. Szóval én inkább hallgatok.

Anyám:
Rosalie Grace Dolohov, született Yaxley. Azt mondják, minden gyerek támasza az anyja, ő az, akihez minden bajával szaladhat. Nos, nekem ez nem adatott meg. Anyám eleinte csak egy felesleges tehernek tartott engem és  a testvéreimet, később pedig kis szörnyetegeknek, akiket ő hozott a világra. Legalábbis ezt éreztette velünk. Felesleges lenne több szót ejtenem róla, még ennyit sem érdemelt meg.

Bátyám:
Levin Dolohov, tizenkét évvel idősebb nálam. A családból én vagyok az egyetlen, akivel még tartja a kapcsolatot. Jelenleg a Mágiaügyi Minisztérium Nemzetközi Máguskapcsolatok Főosztályának vezetője. Emellett a Libro Clava alvilági szervezet egyik vezetője is. Bár ő sem kötődött apánkhoz, tudom, hogy meg akarja bosszulni a halálát. Talán kötelességtudatból, talán másért, ezt nem tudhatom. Nem kifejezetten szoros a kapcsolatunk, de igencsak ragaszkodom hozzá. Kiskoromban is gyakran koslattam utána, mint nagytestvér után, aminek ő kamaszként érthetően nem kifejezetten örült. Ma már persze nem csüngök azért rajta, de mivel ő nem igazán keres, én alkalmasint azért érdeklődök a hogyléte felől és meglátogatom, akár akarja, akár nem. Meggyőződésem, hogy túl sokat dolgozik és ráférne olykor a lazítás, igencsak. Azt sem venném rossz néven, ha néha ő is keresne, de úgy sejtem, erre hiába is várok. Tisztában vagyok azzal, hogy nem túlzottan repesett a gondolattól, hogy az akadémián folytassam a tanulmányaim, mivel ilyen tekintetben kicsit konzervatív, jobb néven vette volna, ha megházasodok és gyerekeket szülök. Nekem azonban ennél nagyobbra törő terveim voltak és vannak. Persze nem tudhatja, hogy én is szem előtt tartom a családunk felemelkedését és a bosszút. Én azonban egészen más eszközökkel küzdenék, mint ő, amiket viszont nem biztos, hogy meg fog érteni, ha a tudomására jutnak.

Bátyám:
Boris Szergej Dolohov, hat évvel idősebb nálam. Sosem kedveltük egymás különösebben, de igazából annyira nem is mentünk egymás idegeire. Se nem kiemelkedően okos, sem pedig különösen tehetséges, legfeljebb mérhetetlen szorgalmával és simulékonyságával törhet előre az életben, tehát leginkább olyan jellegtelen. Unalmas és középszerű. A kötelező eseményeket leszámítva nem igazán találkozunk, de alapvetően nem rossz a viszonyunk, noha szorosnak sem mondható.


A lélek tükre

Pozitív tulajdonságaim:
Okos, határozott lány. Általában így jellemeznek azok, akik kedvelnek. Mondanám, hogy a családom, de hát velük nem túl szoros a kapcsolatom és sosem volt az. Az viszont biztos, hogy ilyen családi háttérrel nem is lehettem volna valami kis nebántsvirág. A Dolohov család legkisebb gyermekeként, egyetlen lányaként nőttem fel. Az apám a látszatra mindig nagyon adott, mindent meg is tanultam, amit egy aranyvérű, arisztokrata hölgynek kell. De akárhogy szerettem volna kiskoromban, hogy akárcsak egy kicsit is elismerjen, mindig is átnézett rajtam. Ha jól teljesítettem, az természetes volt, ha nem, azért szidott csak meg irgalmatlanul. Ez a bánásmód azonban megtanított keményen küzdeni és tartást, eleganciát kaptam általa. A nőiességem és hogy meg tudom élni, is ennek köszönhető. Ennek ellenére nem vagyok dróton rángatható báb, messziről sem. Örülök valahol, hogy apám már nem él, mert Levin mint családfő azért nem szól bele annyira az életembe, mint ő tette volna. Mert nekem is vannak saját céljaim, saját boldogságom, amiért küzdök és nem volnék hajlandó más életét élni. A vad dacolás azonban sosem volt az én asztalom, szeretek ennél finomabb eszközökhöz nyúlni, végtére is többet ésszel, mint erővel, ahogy mondani szokás, nemde? Tudom, hogyan hassak az emberekre és megvan a magamhoz való eszem is. Nehéz kihozni a sodromból és általában könnyen építek ki kapcsolatokat.

Negatív tulajdonságaim:
Rideg arisztokrata nő. Kaptam már meg ezt a titulust. Tény, hogy talán a gyermekkoromból eredően nehezen engedek közel magamhoz bárkit, nehezen nyílok meg, vagy adom ki magam. Emellett hajlamos vagyok néha kicsit fensőbbségesen viselkedni és a távolságtartásomat is sokan fennhéjázó viselkedésként értékelhetik. De ebben a világban, ahol az aranyvérűeket ennyire megvetik, csak így tudok tiszteletet kivívni magamnak. Emellett igen haragtartó és bosszúálló természet vagyok, nehezen bocsátok meg. Bár nem vagyok az a hisztizős, tajtékzós fajta (hacsak a helyzet nem kívánja azt, hogy megjátsszak ilyesmit), de nem felejtek és a bosszúm ott üt, amikor és ahol a legjobban fáj.

Múltam:
1992. decemberében, nem sokkal karácsony előtt láttam meg a napvilágot. A mai napig nem tudom igazából, miért vállaltak a szüleim három gyereket, mikor igazán nem szerették egyikünket sem. Levin, az elsőszülött fiú volt, a Dolohov név, vagyon és minden egyéb örököse. Hogy a másik bátyám és én miért születtünk, nem tudom. Sok említésre méltót nem tudok felhozni a gyerekkoromból. Csöndes, szófogadó kislány voltam. Nem is lehettem volna más. Egyszer próbáltam meg apámmal ellenkezni, még négy-öt éves korom környékén, a dackorszakom idején, már nem is emlékszem, miért. De a pofonra, amit kaptam, arra határozottan igen. Akkor ütött meg először és utoljára. Elég volt, hogy megtanuljam, hol a helyem. Semmi vagyok és jobban teszem, ha meghúzom magam és teszem, ami elvárnak tőlem. Ezt akkor és ott megtanultam és e szerint is éltem.
A Durmstrangba jártam éppúgy, mint előttem a bátyáim. Elvárták tőlem, hogy a lehető legjobb legyek, mindenben, én pedig mindent meg is tettem, hogy ez így legyen. A tanulmányi eredményeim mindig kitűnőek voltak, de igazából ez nem érdekelt senkit. Apám már ekkor az Azkabanban ült és ez rányomta a bélyegét arra, ahogy a társaim is kinéztek maguk közül. Nem sok barátom volt. Nem azért barátkoztam csak aranyvérűekkel, mert én diszkriminatív lettem volna, engem zártak ki mások a köreikből. Ennek ellenére nincsenek rossz emlékeim az iskoláról. Szabadabb lehettem. Önmagam lehettem. Itt már megnyilvánulhatott egyébként határozott természetem is, amit otthon kénytelen voltam elnyomni, hiszen csak hallgass volt a nevem, mint semmirekellő kislánynak. Hamar úgymond vezető pozícióra tettem szert, még hátrányos helyzetem ellenére is. Nem hátráltam meg az idősebbektől sem. Alighanem így talált meg az első szerelem is. Határozott jellemem hatodéves koromban összehozott egy végzős sráccal. Igazi rosszfiú hírében állt, talán ezért is vonzott. A szüzességemet is ő vette el, bár erről senki nem tud rajtam és rajta kívül. Nem sokkal azelőtt kicsapták, hogy végzett volna. Azóta nem is láttam.
Ezután tulajdonképpen ilyen szinten eseménytelenül telt az életem az iskolában. Kitüntetéssel diplomáztam és nem is volt számomra kérdés, hogy felvételizzek a Docendo Discimus Mágusakadémiára. Kitűnő vizsgáimmal nem is volt nagy kihívás felvételt nyernem a nyelvi szakra. El is kezdtem azt, de hamar váltottam a politikatudományra. Választásom azonban alighanem mindenkit meglepett. Soha nem mutattam, hogy érdekelne ez a tudományterület, de fél szemem mindig rajta volt az eseményeken. Eredendően valóban a nyelvi képzés jobban érdekelt, végtére is az orosz az anyanyelvem, emellett pedig angolul és franciául is beszélek, továbbá az egyetem első éve alatt a kínai alapjait is elsajátítottam, úgy gondoltam, tolmácsként jobban boldogulhatnék a Minisztériumban. Viszont rájöttem egy év alatt, hogy ez nekem nem elég. Én többet akarok tenni. Sokan mondják, hogy a nőknek nem való a politika, én azonban messze nem értek ezzel egyet. Mi sokkal nagyobb stratégák vagyunk, mint a férfiak. Ráadásul belőlem még a nőkre jellemző szentimentalizmus is hiányzik. Segíteni akarok a bátyámnak visszaállítani a minket megillető jogainkat, ezt pedig meggyőződésem, hogy így tudom a leginkább megtenni.
Bár hamar rájöttem, nem lesz olyan sima bekerülnöm magasabb körökbe, révén Levin tudom, hogy a továbbtanulásomat magát sem helyeselte egyáltalán, jobban szeretne a konzervatív hagyományoknak megfelelően már fiatalon családanyaként látni, így aligha segít majd bekerülnöm a megfelelő körökbe, ha eljön az ideje. Nem is látná bennem a lehetőséget, hogy előmozdíthatnám a céljait. És ekkor az élet aranytálcán kínálta nekem a lehetőséget. Néhány hónapja ugyanis látogatást tett az akadémián egy minisztériumi tisztviselő. Nem tulajdonítottam volna neki nagy jelentőséget, még önmagában azért sem, mert feltűnően nagy érdeklődést tanúsított irántam. Megszoktam már a férfiak kitüntetett figyelmét, ami kamaszkorom óta kísér. Mikor azonban megtudtam, hogy Maurice Briggs, a jelenlegi Mágiaügyi Miniszter közeli rokona, már érdekesebbé vált a szememben. Lehetőséget láttam és látok benne. Randevúzni kezdtem vele, melyet a mai napig folytatok és úgy érzem, a kapcsolatunk szépen épül. Természetesen én nem vagyok belé szerelmes, nem fog meg benne semmi különösebben, de ugródeszkának tekintem, ráadásul rajta keresztül még magához a miniszterhez is közel kerülhetnék. Ha ehhez az szükséges, hogy házasságot kössek vele, hát hozzámegyek, én ettől sem riadok meg. Persze a bátyám, Levin minderről még mit sem tud. Alighanem kiborulna, hogy egy nem aranyvérű családból származó férfihoz készülök hozzámenni. Ezért is titkolom még előle az egész viszonyt és a tervemet. De egyszer majd hálás lesz nekem. Ha elvégzem az akadémiát az idén, feltett szándékom a minisztériumba kerülni és mi is lehetne jobb ajánlólevél Briggsnél, mint hogy egy közeli rokona felesége vagyok. Arról nem is beszélve, hogy magánemberként is közelebb kerülhetek hozzá. Egy ilyen lehetőséget még a bátyám is beláthatja, hogy vétek lenne eldobni. Ellenkezik ugyan az elveinkkel, de a cél a lényeg. Az pedig, mint tudjuk, szentesíti az eszközt.

Külsőm:
Bár átlagos testmagassággal lettem csak megáldva, mégis azt hiszem kijelenthetem, hogy igencsak kitűnök a tömegből. Általában észre szoktak venni, főleg a férfiak, alighanem hullámos, szőke hajamnak, nagy, kék szemeimnek, finom arcvonásaimnak és nőies testalkatomnak és eleganciámnak köszönhetően. Az öltözködésem általában nőiesen elegáns, de soha nem túlzottan kihívó vagy közönséges. Szerintem nem kell ahhoz mindenemet kirakni,hogy vonzó és nőies legyek. Mozdulataimban, mozgásomban is megnyilvánul az a fajta elegancia, amit valószínűleg aranyvérű, arisztokratikus neveltetésemnek köszönhetek.


A madarak csiripelték

Amortentiám:
jácint, földi eper, pergamen

Mumusom:
az apám, amint felemelt pálcával közeledik felém

Edevis tükre:
egy boldog család

Hobbim:
Nagyon szeretek olvasni, illetve a testedzés is általános hobbim. Nemcsak azért tartom jó kondiban magam, jól nézzek ki, de azért is, mert a sportolás kikapcsol és élvezem. Előszeretettel látogatok mugli konditermeket is. Továbbá táncolni is imádok, de sajnos mostanság csak ritkán adódik rá lehetőségem, mivel a bálok manapság már eléggé megritkultak és aranyvérűként egyébként sem látnak már annyira szívesen az efféle rendezvényeken.

Elveim:
Soha ne hódolj be senkinek és ne törj meg. Alapvetően ennyi. Arisztokrata családban születtem és ez azért adott egyfajta tartást nekem, amit a mostani helyzetben sem volnék hajlandó feladni. Mint ahogy önmagamat és az álmaimat, céljaimat sem.

Amit sosem tennék meg:
Nem tagadnám meg az elveimet, a származásomat, a nevemet. És nem cselekednék a saját érdekeimmel ellentétesen senki kedvéért.

Ami zavar:
Ha nem úgy bánnak velem, ahogy szerintem kijárna nekem, az igénytelenség, ápolatlanság, a kosz, illetve ha valaki rám akarja erőltetni az akaratát, vagy ha semmibe vesznek.

Ami a legfontosabb az életemben:
alapvetően és röviden saját magam. Talán önzőnek hangzik, de nekem a saját boldogságom, boldogulásom a legfontosabb. Hogy ezt hogyan, milyen formában tudom éppen elérni, az persze változó, de a lényeg ez.

Ami a legkevésbé fontos számomra:
Ha esetleg megbántok másokat. Kevés ember van, akinek igazán érdekel a véleménye vagy a sorsa egyáltalán.

Amire büszke vagyok:
Leginkább arra, hogy felvettek az akadémiára és még mindig itt tanulok, hiszen ezt saját erőmből, egyedül értem el. Ezt tartom életem eddigi legnagyobb teljesítményének, amiért egyedül én dolgoztam meg.

Ha valamit megváltoztathatnék az életemben:
Alapvetően nincs ilyen. Persze, régen gondoltam rá, hogy jobb lett volna, ha szerető családban nőhettem volna fel, „igazi” szülőkkel, akik szeretnek. De végső soron a gyermekkorom tett azzá, aki ma vagyok, amit nem szeretnék elveszíteni. Jobb hát így végeredményben, ahogy történt. Ha valamit nagyon mondanom kellene, talán örülnék, ha lenne egy igaz barátom, vagy legalább Levinnel szorosabb lenne a kapcsolatom egy kicsit. Valamint az igazi szerelmet is jó lenne megtalálni… de nem, az csak belezavarna a terveimbe. Tényleg minden így a legjobb, ahogyan van.

Így képzelem a jövőmet:
Leginkább arra vágyom, hogy visszanyerje a családunk, meg úgy általában az aranyvérűek az őket megillető jogokat. Emellett diplomásként, a Mágiaügyi Minisztériumban, jelentősebb pozícióban látom magamat. Ez az elsődleges célom. Meg persze egy jóképű, gazdag férj és egy-két szép gyerek sem lenne rossz, hogy teljesebbé tegye az összképet.

Egyéb:
-




Playby:
Ashley Benson


_________________

Miss Icy Queen

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


TémanyitásTárgy: Re: Irina Dolohov   Szer. Márc. 23, 2016 9:26 pm




Elfogadva


Irina személyében egy határozott és erős női karaktert hoztál elénk, aki tudja, mit akar az élettől, ellenben sok más vele egykorúval. De természetesen ő sem tökéletes, a negatív tulajdonságait viszont szerencsére felismeri, még ha nem is szeretne tenni ellenük. Ki tudja, talán teljesülnek a vágyai, mind a család, mind a társadalom szintjén. Ehhez először viszont férjet kell fognia magának!
Foglald le a választott playby-t, hirdesd meg a keresetteidet és mehet is a játék!




Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
 
Irina Dolohov
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Irina S. Harlow

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Finite Incantatem :: Offtopik :: Karakterek :: Akadémista-
Ugrás: