HomeGy.I.K.KeresésTaglistaCsoportokRegisztrációBelépés
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Online muglik
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (16 fő) Vas. Márc. 13, 2016 1:19 pm-kor volt itt.
Adminok
Levin Dolohov

Profil
PM
Karakterlap

Dominic Linwood

Profil
PM
Karakterlap
Testvéroldalunk
Legújabb válaszok
Zara & Chris
by Christopher Broadmoor
Csüt. Júl. 07, 2016 1:49 am


Makepeace & Broadmoor
by Christopher Broadmoor
Kedd Jún. 28, 2016 3:09 am


London Life
by Vendég
Vas. Jún. 26, 2016 1:15 pm


Amelia Houghton
by Amelia Houghton
Szomb. Jún. 25, 2016 8:17 pm


Hírek
by Admin
Szer. Jún. 22, 2016 12:17 am


Playby lista
by Zara Rae Hale
Kedd Jún. 21, 2016 11:03 pm


Zara Rae Hale
by Admin
Kedd Jún. 21, 2016 10:39 pm


Liam várja szeretettel
by Liam Weasley
Pént. Jún. 17, 2016 8:38 pm


Dominic & Dolohovék
by Alexander Dolohov
Csüt. Jún. 16, 2016 7:54 pm


Julia & Dominic
by Dominic Linwood
Vas. Jún. 12, 2016 3:59 pm


Nathan & Carol
by Caroline Dolohov
Vas. Jún. 12, 2016 2:44 pm


Levin & Carol
by Caroline Dolohov
Vas. Jún. 12, 2016 2:14 pm


Xanthe & Jack
by Jack Durward
Szomb. Jún. 04, 2016 11:01 pm


Hataway keressetje
by Katherine Hataway
Szomb. Jún. 04, 2016 1:28 pm


Katherine Hataway
by Admin
Szomb. Jún. 04, 2016 12:01 pm


Ms. Granger & Mr. Dolohov
by Levin Dolohov
Pént. Jún. 03, 2016 11:45 pm


Nathan & Carol
by Caroline Dolohov
Csüt. Jún. 02, 2016 7:55 pm


Octavia Wright
by Octavia Wright
Kedd Május 31, 2016 6:57 pm


Gloria Dashwood
by Admin
Hétf. Május 30, 2016 10:24 pm


Tessa & Eliot
by Eliot Makepeace
Hétf. Május 30, 2016 10:01 pm



Share | 
 

 Lexie & Adam

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet

avatar


Nem : Férfi
Kor : 20

TémanyitásTárgy: Lexie & Adam   Kedd Márc. 22, 2016 4:58 pm



Lexie & Adam





A roxmortsi hétvége nagyon klassz dolog... lenne, ha meg lehetne mozdulni a sok idiótától, aki ott lopja a napot. Szerelmespárocskák mindenhol, pletykás lányok a következő sarkon, amelyik padot pedig nem ezek foglalják el, ott menő srácok stírölik a csajokat vagy a jelentéktelen, szürke kis senkik húzzák meg magukat. Üdv az iskolás életben...
Nem akartam bennmaradni a falu főterén, ahol ilyenkor levegőt sem lehetett jóformán kapni a tömegtől. A kis mellékutcák valamivel csendesebbek voltak, de ott meg semmi érdekeset nem lehetett csinálni, úgyhogy maradt az utolsó lehetőség: a Szellemszállás. Csak néhányan voltak olyan tökösek, hogy bemerészkedjenek oda, a többiek legfeljebb kívülről merték nézni, a még szánalmasabbak meg azt kamuzták, hogy már kismilliószor jártak bent. Nem mintha lett volna ott mitől félni, a közhiedelemmel ellentétben egyetlen szellem sem lakott ott, de igazából más fenevad sem. A legveszélyesebb részei az épületnek a nagy foltokban málló vakolat és a bármikor összedőlő lépcsők voltak.
Odafelé menet futottam össze Lexie-vel, azt hiszem, ő sem díjazta igazán a többiek kedvenc elfoglaltságait. A kapcsolatunk mostanság átalakult teljesen barátivá, mert bár jó pár éve több is volt ennél, most már csak ennyi maradt. Együtt voltunk egy ideig, aztán ő azt mondta, hogy ez így mégsem fog menni. Nem hisztizett, nem hordott el semminek és még csak más srác sem állt a dolog hátterében (tudtommal), egyszerűen csak így döntött. Tiszteletben tartottam az elhatározását, és az elterjedt macsó szokással ellentétben nem mondtam el utána sem egy utolsó ribancnak vagy tudom is én, mit szoktak ilyenkor csinálni a sértett felek. Én nem sértődtem meg, valójában azon lepődtem meg, hogy valaha is akart tőlem valamit. Nem az a fajta srác voltam, akiért egy normális lány epekedik. Igaz, akkor még közel sem süllyedtem olyan mélyre, mint mostanság. Minden esetre barátok maradtunk, ami azért ebben a helyzetben ritka. Mármint utána nyilván kerültük egymást egy ideig, de mostanában már semmi ellenérzést nem keltett bennem, hogy együtt lógjunk. Ugyan miért keltett volna? Elmúlt, vége volt, azóta meg mi is érettebbek lettünk. Kár lenne egy lehetséges barátságot sutba vágni valami túldimenzionált hiszti miatt. Hiszen a mai világban olyan nehéz találni valakit, akit az ember valóban képes többre tartani egy kupac galambszarnál... Mert hát valljuk be őszintén, ebben az iskolában nem sokan voltak, akik ennél magasztosabb jelzőt érdemeltek ki.
Úgyhogy együtt kötöttünk ki a Szellemszállás egyik dohos helyiségében, néhány ott fészkelő madár és bujkáló patkány társaságában. Ledobtam a pulóveremet a földre, hogy legyen mire ülnünk, a hátamat pedig a poros falnak vetettem. Szinte biztos voltam benne, hogy a fele vakolat az ingemen marad majd, de nem tudott érdekelni.
Magammal hoztam a gitáromat is, mint ilyenkor mindig, a hangszer mellettünk pihent a tokjában. Néha kiültem a főtérre és játszottam, hátha kapok érte némi pénzt. Jól jött, valamiből nekem is meg kellett élnem, márpedig otthonról nem nagyon küldtek pénzt, amit meg igen, az nem volt elég minden szenvedélyem fedezésére.
- Néha totál hihetetlenül hangzik, hogy jövőre már nem ide fogunk járni - szólaltam meg hirtelen. - És nem tudom eldönteni, hogy ez jó-e vagy sem. Mármint... utálom ezt a helyet, de már egészen megszoktam.
Attól féltem a legjobban, hogy mi lesz utána. Többnyire semmi, egyszerűen fogalmam sem volt róla, mit fogok kezdeni magammal. Továbbtanulás? Esélytelen. Zenélni akartam, de abból csak nagyon kevesen tudtak megélni.
Kihalásztam a zsebemből egy doboz cigit és gyakorlott mozdulatokkal rágyújtottam. Lexie felé nyújtottam a dobozt.
- Kérsz?

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar


Nem :
Kor : 20

TémanyitásTárgy: Re: Lexie & Adam   Szer. Márc. 23, 2016 6:26 pm



Adam & Lexie



Már elég rég volt alkalmam kimozdulni roxmortsba. Hiába volt megint temérdek tanulni való – mert ugyan miért is hagynának kedves tanáraink időd szerencsétlen diákoknak, hogy legalább fellélegezzenek így a suli végéhez közeledve?! – kedvem túl sok az nem akadt a könyvmolyoskodáshoz meg magoláshoz... Ráadásul az idő is egész szép volt, így aztán gondoltam egyet, Mirt beszuszakoltam a kabátzsebembe, majd indultam is Roxmortsba.
A falut még mindig imádom, csak az volt a gond, hogy úgy tűnik, túlzottan is sokan osztották a véleményemet a friss levegő kapcsán, így aztán finoman szólva is olyan tömeg volt, mint ha nem is tudom... cirkuszban lennénk? Vagy a londoni metrón? Vagy egy szardíniás dobozban, annyi különbséggel, hogy nem halak vagyunk...? Mondjuk a szagok alapján ezt nem mondanám meg mindenkiről...
A lökdösődő tömegben utat törve igyekeztem valami olyan helyet keríteni, ahol az egy négyzetméterre eső emberek száma maximum egy, és nem 5-10, közben pedig ragadozó módjára pásztáztam az itt lévőket, hátha találok valakit, akivel megléphetünk valami kiesebb helyre. Na jó, azért bárkivel én se érem be, vannak akiknek bőven eleget látom a képét az óráinkon, hülye lennék még szabadidőmben is velük tölteni az időmet!
Szerencsére Adam pont nem ez a kategória, sőt! Egészen megörültem, amikor kiszúrtam a tömegben, igaz, mire átverekedtem magam odáig, hogy elkapjam a vállát hátulról... Elég  volt egy pillantást vetnünk egymásra, hogy szavak nélkül is megértsük egymást – el innen, de irtó gyorsan...
Nem hiába voltunk meg régen is egész jól, sőt... ha annak idején nem nyelem be azt az átkot aminek a mai napig iszom a levét, megkockáztatom, hogy még mindig együtt lennénk. De így? Elég gerinctelen húzásnak tartanám magamhoz kötni, hogy pont a legszebb éveit pazarolja el miattam. Igaz, akkoriban azért elég rendesen bennem volt a para, hogy hogy fogadja majd a dolgot, de hálát adok az égnek, egész jól. Annyira, hogy a mai napig barátok maradtunk. Annak ellenére, hogy megvan a maga stílusa, meg olyan kis magának való, még mindig ezerszer inkább lógok vele, mint a suli nagymenőivel, úgyhogy tényleg kár lett volna érte!
- Ne is mondd... az egyik felem örül, hogy végre nem kell a tanárok szivatásait meg hülyeségeit nyelnünk napi szinten, de a másik felem meg azon parázik, hogy hogyan tovább? Mármint... érted. Munka? Továbbtanulás? Azt sem tudom igazán, mit akarok kezdeni az életemmel... - fejeztem ki én is érzéseimet ezzel kapcsolatban, mert bár eszem ágában sincs valami irodában kuksolni, miután végeztem, de... pénz nélkül meg elég korlátozottak a lehetőségek, ha próbál nagyot álmodni az ember. Azok a mocskos anyagiak!
- Lehet el kéne kezdenünk valami szerencsejátékot játszani... - dobom be az ötletet, hisz az is egy módja a gyors meggazdagodásnak, igaz, legalább olyan gyorsan ki is semmizheti magát az ember. Meg amúgy is, még úgy se vagyunk nagykorúak, szóval...
- Yupp. Köszi. - veszek ki egy szálat a felém  nyújtott dobozból. Csak nemrégiben kezdtem el dohányozni, amolyan újabb bakancslistás dolog az életemben, mit akarok kipróbálni, mielőtt meghalok. Aztán, nos, egész rászoktam, mert bár az egészségemnek nem tesz jót, de stresszlevezetésnek kimondottan bevált, meg amúgy is, legyünk őszinték – úgy se fogok addig élni, hogy a tüdőrák vigyen el. Akkor meg nem mindegy?
- Lesz valamikor koncertetek a közeljövőben? - kérdeztem, miután az első néhány szippantáson túl voltam, meg egy füst-karikát is fújtam a levegőbe. Tudom, gyerekes, de ez az új heppem...



|| Hú, jól beletrafáltál a kedvenc Offspring számomba... A komolytalan képekért meg bocsi, de megláttam őket, és így... ez lesz és kész
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar


Nem : Férfi
Kor : 20

TémanyitásTárgy: Re: Lexie & Adam   Pént. Márc. 25, 2016 1:13 am



Lexie & Adam





Ha másnak dobtam fel ezt a témát, ők mindig felvágósan közölték, hogy mindenképp az akadémiára mennek, utána pedig jól fizető állásuk lesz. Persze, mert ez pont így működik... Lehet, hogy elvégeznek valami jól hangzó egyetemi kart, utána meg isszák egész életükben az anyagias döntésük levét. De szerintük én voltam hülye, amiért aggodalmaskodtam. A lelkük mélyén valószínűleg ők is rettegtek ettől az egésztől. Kapunyitási pánik, ahogy azt mondani szokás...
- Ezzel nem vagy egyedül. Fogalmam sincs, mit kéne kezdenem magammal. Mert tudom, mit akarok, de azt is, hogy ez közel lehetetlen. Nem akarok egy híd alatt aludni, de azt is tudom, hogy alkalmatlan lennék valami társadalmilag normálisnak titulált munkára. Mindenki elvárja tőlünk, hogy rohadt céltudatosak legyünk meg minden, de ez nem ilyen egyszerű. Én nem akarok ebben a gépezetben élni, nézd csak meg a körülöttünk élő felnőtteket, már mindegyikőjüket felőrölte ez az egész. Én nem akarok ilyen könyöklő, fásult ember lenni. Ha ez a normális, akkor én inkább nem akarok normális lenni. - Akármilyen merész kijelentés is volt ez, én tényleg így is gondoltam. Mindenki fél kimondani az ilyesmiket, de a lelkük mélyén ők is tudják, hogy ez az igazság. Valójában pont ezért nem mernek még csak gondolkodni sem róla. Az emberek többsége fél gondolkodni, és ez nagyon szomorú. - Szerencsejáték? Á, magamat ismerve csak hatalmasat buknék rajta. Vagy házasodjunk be valahova, aranyvérűéknél úgy szokás, nem?
Ezt már én sem gondoltam komolyan. És igazából nem is volt bajom az aranyvérűekkel, vagyis ismertem normálisakat is. Teljes mértékben elítéltem a kiközösítésüket, de azt még nekem is el kell ismernem, hogy néhány kimondott-kimondatlan tradíciójuk elég beteg volt. Elrendezett házasság, hol élünk, a középkorban?!
Mikor elvette a cigit, az övét is gyorsan meggyújtottam. A füst hamar megállt a bezárt ablakok mögött, de engem cseppet sem zavart. Egész kellemes hangulatot adott a beszélgetésnek, szinte már regénybeillő volt. Harapni lehet a füstöt, mély témákról beszélgetünk, és mindezt egy állítólag szellemjárta ház egyik szobájában. Azért ez valahol nagyon menő, ezt mindenkinek el kell ismernie.
- Ja, tervezünk koncertezni. Kicsit macerás a dolog, a múltkori után McGalagony nem engedi, hogy az iskolában legyen. Persze, a Szükség Szobája még mindig rendelkezésünkre áll, ha bulizni akarunk, de a srácok félnek, hogy kitudódik. - McGalagony egészen addig legalizálta a koncertjeinket a Roxfort falain belül, amíg rajta nem kapott minket és még jó néhány gyereket, hogy becsempésztünk egy csomó piát a suliba, és fogyott is belőlük rendesen a koncert alatt. Bulizott ez már életében egy jót? Biztos nem... - De valahol majd biztos csapunk egy bulit, mostanában megtanultunk egy csomó új számot, meg én is írtam néhányat.
Feldolgozásokat és saját dalokat is játszottunk egyaránt. Előbbibe is belepiszkáltunk egy kicsit mindig, de azért a saját szerzemények voltak a valódi "gyerekeink". Ezekből jelenleg még nem volt valami sok, csak néhányat tartottam előadásra érdemesnek. Néha a dalszövegeimmel nem voltam elégedett, máskor a gitárral, harmadik esetben a dobot találtam gyengének... Egyszóval csak néhányat tartottam kellően jónak ahhoz, hogy a publikum elé tárjuk őket. Meg aztán kicsit féltem is közönség előtt elénekelni a gondolataimat, elvégre a dalszövegek mind azok voltak. De ez a dolga egy zenésznek...



/Örülök, hogy sikerült jól választanom, én is imádom ezt a számot:D. Punk's not dead.
A képek meg tökéletesekxD/
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar


Nem :
Kor : 20

TémanyitásTárgy: Re: Lexie & Adam   Vas. Márc. 27, 2016 3:29 pm



Adam & Lexie



- Mert mégis ki akarna? - kérdezek vissza a híd kapcsán, mert... na jó, biztos akadnak olyan elborult agyú különcök is, akiknek rajta van a bakancslistáján, de részemről ha nem muszáj, köszi, inkább kihagynám.
- Valami arany középút csak akad aközött, hogy azt csináljuk, amit szeretnénk, és a hogy meg is éljünk belőle. - nem biztatom, hogy toljon magasról az egészre, aztán csinálja, amit szeret, mert egyrészt a mocskos anyagiak, az egy dolog hogy azt csináljuk amit szeretünk, de valamiből azért kaját sem árt venni, ha nem akarunk éhen halni.
- Ha ez megnyugtat, az ilyen munkák annyira engem sem vonzanak... El sem bírom képzelni magam valami aktakukacként, téged meg pláne nem! - teszem hozzá, bár belegondolva, egyik szülőm sem az, s bár anya munkája elég szigorú és kötött a gyógyszertárban, apa cukrász-munkája azért kellően laza és kreatív, ami azt illeti.
- Jah, úgy szokás, de... most őszintén, szerinted melyik aranyvérű álma, hogy pont hozzád menjen, vagy engem vegyen el? - kérdeztem vissza, a legkevésbé sem sértésnek szánva a szavakat, egyszerűen csak... ránk kell nézni. Meg az aranyvérűekre. Mint három külön világ...
- Szerintem arról már rég lecsúsztunk... - legyintek végül, ha annyira ránk vágyott volna valamelyikük, már úgy is lezsírozták volna pelenkás korunkban az eljegyzést, de mivel nem így történt... hát, boldogulunk ahogy tudunk. Amúgy is, túl egyszerű és szép lett volna, hogy pont velünk történjen meg ilyesmi – arról nem is beszélve, ha mégis megtörtént volna, magunkat ismerve jó eséllyel, akkor se díjaztuk volna a helyzetet. Mert most őszintén... kényszerházasság? Ne már...
- Jó, hát azok után csodálkozol...? Ismered az öreglányt. - csóváltam a fejemet, őskövület a múlt évezredből, csodálom, hogy ennyivel megúszták a dolgot.
- Onnan? Nem hiszem... bár, attól függ, hogy tudják tartani a szájukat azok, akiket meghívtók. De kellő mágikus védelemmel rendelkezik a hely ahhoz, hogy ki tudjátok szűrni az ilyeneket, vagy nem? - kérdezek vissza, mert nem tudom, Adam mennyire van képben a hellyel, de akár azt is meg lehet hagyni a szobának, hogy csak olyat engedjen be, aki tényleg tudja tartani a száját...
-Roxmorts? Oké, tudom, nem épp kocsmába illő a stílusotok, de csak találni itt is olyan helyet, ahol felléphetnétek. Lehet, hogy valami kevésbé népszerű helyen kéne bepróbálkozni, ott tuti élnének a lehetőséggel, hogy dobtok egyet a forgalmon. - gondolkoztam hangosan, amikor pedig említi, hogy új számaik is vannak, elmosolyodok.
- Majd mutatsz belőlük, vagy egyelőre még hétpecsétes titok, mert dolgozni kell rajtuk? - csaptam le lelkesen a lehetőségre, és még a mellette heverő gitárra is vetettem egy pillantást, hogy biztosan vegye a célzást.  Persze nem feltétlen most rögtön, gondolom, itt leszünk még egy darabig, meg tekintve, hogy most gyújtottunk rá...
Amúgy tök vagány dolognak tartottam, hogy tud hangszeren játszani, irigyeltem is érte kissé, mert részemről ez is felért egyfajta varászlattal, néhány húrból, vagy billentyűből, dobból, milyen hangokat, dallamokat képes kivarázsolni az ember.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


Ajánlott tartalom


TémanyitásTárgy: Re: Lexie & Adam   

Vissza az elejére Go down
 
Lexie & Adam
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Part 14 / 12
» adam warren
» Adam Cooper

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Finite Incantatem :: Roxmorts :: Szellemszállás-
Ugrás: