HomeGy.I.K.KeresésTaglistaCsoportokRegisztrációBelépés
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Online muglik
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (16 fő) Vas. Márc. 13, 2016 1:19 pm-kor volt itt.
Adminok
Levin Dolohov

Profil
PM
Karakterlap

Dominic Linwood

Profil
PM
Karakterlap
Testvéroldalunk
Legújabb válaszok
Zara & Chris
by Christopher Broadmoor
Csüt. Júl. 07, 2016 1:49 am


Makepeace & Broadmoor
by Christopher Broadmoor
Kedd Jún. 28, 2016 3:09 am


London Life
by Vendég
Vas. Jún. 26, 2016 1:15 pm


Amelia Houghton
by Amelia Houghton
Szomb. Jún. 25, 2016 8:17 pm


Hírek
by Admin
Szer. Jún. 22, 2016 12:17 am


Playby lista
by Zara Rae Hale
Kedd Jún. 21, 2016 11:03 pm


Zara Rae Hale
by Admin
Kedd Jún. 21, 2016 10:39 pm


Liam várja szeretettel
by Liam Weasley
Pént. Jún. 17, 2016 8:38 pm


Dominic & Dolohovék
by Alexander Dolohov
Csüt. Jún. 16, 2016 7:54 pm


Julia & Dominic
by Dominic Linwood
Vas. Jún. 12, 2016 3:59 pm


Nathan & Carol
by Caroline Dolohov
Vas. Jún. 12, 2016 2:44 pm


Levin & Carol
by Caroline Dolohov
Vas. Jún. 12, 2016 2:14 pm


Xanthe & Jack
by Jack Durward
Szomb. Jún. 04, 2016 11:01 pm


Hataway keressetje
by Katherine Hataway
Szomb. Jún. 04, 2016 1:28 pm


Katherine Hataway
by Admin
Szomb. Jún. 04, 2016 12:01 pm


Ms. Granger & Mr. Dolohov
by Levin Dolohov
Pént. Jún. 03, 2016 11:45 pm


Nathan & Carol
by Caroline Dolohov
Csüt. Jún. 02, 2016 7:55 pm


Octavia Wright
by Octavia Wright
Kedd Május 31, 2016 6:57 pm


Gloria Dashwood
by Admin
Hétf. Május 30, 2016 10:24 pm


Tessa & Eliot
by Eliot Makepeace
Hétf. Május 30, 2016 10:01 pm



Share | 
 

 Raphael Drew Roveghan

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet

avatar


Nem : Férfi
Kor : 30

TémanyitásTárgy: Raphael Drew Roveghan   Hétf. Márc. 14, 2016 5:24 pm




Raphael Drew Roveghan


Becenevem:
Raph

Nemem:
férfi

Születési dátumom:
1988. november 07.

Iskolám:
Docendo Discimus Mágisakadémia, SVK szak

Foglalkozásom:
Sötét Varázslatok Kivédése tanár

Patrónusom:
fekete párduc

Pálcám:
Ébenfa, sárkányszívizomhúrral, tíz hüvelyk

Vérem:
félvér


Otthon, édes otthon

Apám:
Benedict Roveghan, egy a sok vagyonos közül Londonban. Félvér varázsló, de a Roxfort elvégzése után mugli egyetemre ment, a bankban dolgozott, amíg nyugdíjba nem ment. Nagyon sokat foglalkozott velem gyerekkoromban, bár ez inkább pénzügyi és politikai vitákban merült ki. Nem a szeretet a jó szó arra, amit érzek iránta, inkább csak nagyon tisztelem.

Anyám:
Isabelle Roveghan, szintén a bankban dolgozott, bár eggyel alacsonyabb rangban, mint az apám. Kiskoromban nagyon szeretett mindenféle divatos és drága ruhákba öltöztetni, aztán kicipelni London legforgalmasabb részeire, hogy mindenki lássa, milyen gazdagok vagyunk.
Inkább a dísze voltam, mint a gyereke, az is csak tizenkét éves koromig, utána már nem tudott velem feltűnősködni, mert kinőttem az „aranyos kissrác” korból. Utána már csak akkor volt büszke rám, ha mesélnie kellett rólam más vagyonos családoknak.


Öcsém:
Mark Roveghan, az egyetlen értelmes dolog, ami valaha történt velem. Amíg meg nem halt.
Kvibli volt, öt évvel fiatalabb nálam. Nem szeretnék többet mesélni róla.


Bébiszitterem:
Elisabeth Whittles, egy említést mégis megérdemel. Nagyon szerettem őt, anyám helyett anyám volt, gyakorlatilag ő nevelt fel. Amikor anyám rájött, hogy jobban ragaszkodom a dadámhoz, mint hozzá, kirúgta. Nyolc éves voltam.

Párkapcsolatom:
Egy-egy éjszakára elég gyakran felszedek valakit. Az számít?



A lélek tükre

Pozitív tulajdonságaim:
Tisztában vagyok a képességeimmel és az intelligenciámmal, tudom, hogy jobb vagyok, mint a legtöbb ember, és én nem csak tengődöm a világban, azt várva, hogy történjen valami. Senkitől nem várok el segítséget, a saját utamat építem, és elviselem a döntéseim következményeit – úgy gondolom, ezzel máris leköröztem az emberek hatvan százalékát.
Otthon vagyok a politikában és a pénzügyekben, racionálisan gondolkozom és nem hagyom, hogy az apró ostobaságok elvonják a figyelmem a fontos dolgokról.
Úgy gondolom, a humorérzékemmel sincs semmi probléma, az egészen más kérdés, hogy a többi ember nem képes értékelni a sötét és szarkasztikus humoromat.
Látom azt, amit mások nem. Ez a világ el van rontva, végleg, aki képes itt boldognak lenni, az az intelligenciájáról, pontosabban annak hiányáról árulkodik.

Negatív tulajdonságaim:
Nem szeretem az embereket, mert nevetségesnek tartom, hogy egymást utánozzák, és mindenképpen be akarnak illeszkedni a társadalomba, akkor is, ha ezzel elveszik a teljes személyiségüket. Még az öltözködésüket is képesek megváltoztatni, csak hogy ne nézzék ki őket ebből a hatalmas csordából.
Nem értek egyet a nézeteikkel, a viselkedésükkel, tulajdonképpen semmivel, ami hozzájuk tartozik.
Önfejűnek, makacsnak és túlságosan vezető típusnak tartanak, nem sokan tudnak elviselni egy napnál tovább, de nem is különösebben van rá szükségem.
Amit igazán hibának érzek, az az anyagiasságom.

Múltam:
Amerikában születtem, Minnesota államban. Az egyébkén brit apám évekig kint dolgozott, ott ismerte meg anyámat is, és én is ott jöttem a világra. A nevem eredetileg Drew, huszonöt évig mindenki úgy hívott, míg végül átváltottam a második nevemre, a Raphaelre, mert soha többet nem akartam, hogy bárki úgy merészeljen nevezni.
Öt éves koromban visszaköltöztünk Angliába; időközben született még egy öcsém, aki akkor egy hónapos volt. Anyám is jött velünk, így a Roxfortba kerültem tizenegy évesen, nem egy amerikai varázslóiskolába. Emlékszem, a Teszlek Süveg megosztotta velem azt, hogy különös módon olyan tulajdonságokat – amik néhol ellentmondásosak – lát bennem, amikkel mind a Griffendélbe, mind a Mardekárba beleillenék, végül pedig a Mardekárba osztott be. Nem feltétlenül értettem egyet a mardekárosok minden ostobaságával, de valószínűleg akkor is ugyanígy gondoltam volna, ha a Griffendélbe kerülök, mert azt elismerem, kamaszként tényleg elviselhetetlen voltam, minden létező dologba belekötöttem, és akkor tényleg mindenkinél okosabbnak gondoltam magam.
Mivel már gólya korom óta a Sötét Varázslatok Kivédése volt a kedvenc tantárgyam, senki nem kérdőjelezte meg, milyen irányban indulok majd el, bár az csak hetedévesen vált el, hogy visszajövök ide tanítani. Nagyon szerettem a Roxfortot.
Az öcsém, Mark – kvibli lévén – a mugli katonaságon szeretett volna dolgozni, mindig úgy készült, és amikor eljött az idő, gond nélkül felvették az akadémiára. Én közben először tanársegéddé, majd rendes SVK tanárrá váltam, és akkoriban ismertem meg Laurent is, akivel Roxmortsban találkoztam először. Az életem teljesen rendben volt, úgy nagyjából másfél évig: apámmal és Markkal rendszeresen találkoztam, anyámat sikeresen elkerültem, Lauren pedig a legjobb barátnő volt a világon.
Aztán Mark húszéves korában gyakornokként elment egy éles bevetésre. Nem is tudom már, hova zavarták el, azt tudom, hogy az egész terv félresiklott, ő pedig sosem tért vissza.
Én huszonöt voltam akkor, és teljesen tönkretett. Mark volt az egyetlen személy, akit kiskorom óta magam mellett tudhattam, aki sosem árult el, és akit mindenkinél jobban szerettem – elképzelni sem tudtam, mi lesz velem nélküle.
Tényleg az idegösszeroppanás szélén álltam, nem tudtam, hogy fogok ebből kilábalni, és az volt a hab a tortán, hogy fél évvel később arra mentem le a Roxmortsba, hogy Lauren megcsalt. Mert megváltoztam, mert nem bírt már elviselni, mert szüksége volt valakire, aki elfeledteti vele azt, mennyire nem tud velem mit kezdeni.
Ezt persze egészen addig nem volt pofája a szemembe mondani.
Így maradtam végleg, teljesen egyedül. Az apám, bár sosem szerette Markot igazán kvibli mivolta miatt, halála után teljesen bezárkózott, és most már annyit sem beszélünk, mint régen. Sosem gondoltam volna, egy ezt mondom egyszer, de még ő is rettenetesen hiányzott.
Most már nem. Mostanra csak az üresség maradt.

Külsőm:
Bronzbarna haj, barna, zöldes árnyalatú szemek, 190 centi magasság és kisportolt testalkat. Úgy gondolom, ezzel mindent el is mondtam magamról, bár ha jól sejtem, ennél kénytelen leszek bővebben is kifejteni.
Hajam általában rövidre van vágva, egyrészt azért, mert ezt férfiasabbnak tartom, másrészt meg azért, mert nagyon idegesít, amikor a szemembe lóg, és nem látok tőle rendesen.
A ruháim általában márkásak, csakúgy, mint az órám, és ha nem muszáj, ebből a megjelenésből nem adok lejjebb a hétköznapjaimon, mert hiába a mondás, hogy nem a ruha teszi az ember, mégis rengeteg dolgot le lehet hozni belőle, én pedig szeretem, ha tudják, hogy van pénzem. A nyakamban egy egyszerű, jellegtelen színezüst nyaklánc lóg a nap huszonnégy órájában, ez az egyetlen dolog, amire már-már betegesen vigyázok, és talán később arra is kitérek, honnan szereztem. Rossz – és nagyon jellegzetes – szokásaim egyike, hogy ha ideges vagyok, folyton az apró láncokat morzsolgatom, vagy ha azt épp nem, akkor az órámat.
Nagyon ritkán mosolygok őszintén, és az emberek azt mondják, sötét aurám van, ha a közelükben vagyok, olyan érzésük támad, mintha vadásznék rájuk, ezt pedig nagyon élvezem.
Jóképű vagyok. Egoistának tűnhetek, én úgy gondolom, csak tisztában vagyok az adottságaimmal, és ki is használom őket.
Hogy neked tetszem-e… Nem különösebben érdekel. Nélküled is pont elég olyan ember van, aki a közelemben – vagy az ágyamban – akar lenni csak azért, mert úgy nézek ki, ahogy.



A madarak csiripelték

Amortentiám:
zöldtea, új könyvek illata, eső utáni illat, mangó

Mumusom:
Mark holtteste

Edevis tükre:
Mark él, én pedig még képes vagyok kötődni és normális emberi kapcsolatokat ápolni – persze csak olyanokkal, akik megérdemlik

Hobbim:
logikai feladatok megoldása, statisztikai játékok, olvasás, futás, sakkozás

Elveim:
Az emberek 90%-a ostoba, és nem látja, mi folyik körülötte. Ne bízz senkiben.

Amit sosem tennék meg:
Sosem adnék lejjebb az életszínvonalamból.

Ami zavar:
Az emberek általánosságban, ha valaki buta, ha nem hagynak gondolkodni, ha valaki korlátolt és beszűkült, ha valakinek nincs pénze ezért ok nélkül irigy a gazdagokra, ha nincs nálam pénz, ha valaki előttem sétál túl lassan és nem tudok előzni

Ami a legfontosabb az életemben:
Könnyebbet kérdezz. Talán az ezüstnyakláncom.

Ami a legkevésbé fontos számomra:
Semmi nem fontos nekem igazán.

Amire büszke vagyok:
Az intelligenciámra és az apámra

Ha valamit megváltoztathatnék az életemben:
Mark sosem halt volna meg, anyám törődött volna velem, apám másról is tudott volna beszélni velem, Lauren nem csalt volna meg, tudnék kötődni másokhoz és nem lennék ilyen anyagias.
Mindent megváltoztatnék.
Nem akarom, hogy ezt bárki tudja. Könnyebb a páncélom mögé rejtőzni.

Így képzelem a jövőmet:
Londonban fogok élni. Miután otthagytam a mostani állásomat, mugli munkát fogok vállalni, apám beajánl bárhova. A család nem igazán szerepel a terveim közt.

Egyéb:
-




Playby:
Josh Duhamel

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


TémanyitásTárgy: Re: Raphael Drew Roveghan   Hétf. Márc. 14, 2016 11:45 pm




Elfogadva


Raphael múltja nem épp vidám. Talán külön-külön egyik esemény sem tűnik kibírhatatlannak, de együttesen okot adnak egy ember számára, hogy megcsömörlötté váljon az élettől. Hiszen el kellett veszítenie legfontosabb családtagját és egyben azt az embert, akit a legjobban szeretett, és ezek után senki sem maradt neki támaszként. Pont azok hagyták el, akikre a legnagyobb szüksége lett volna és akiknek támogatniuk kellett volna - a szülei és a barátnője. Mindezek után érthető módon elveszítette minden optimizmusát.
Nem mondhatnám, hogy Raphael egy kimondottan szimpatikus személyiség, de mégis a maga rosszfiú módján szerethető. Biztos vagyok benne, hogy nem reménytelen eset és talán a jövőben valakinek sikerül kirángatnia ebből a sötét gödörből, amelybe önként taszította magát.




Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
 
Raphael Drew Roveghan
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Finite Incantatem :: Offtopik :: Karakterek :: Félvér-
Ugrás: