HomeGy.I.K.KeresésTaglistaCsoportokRegisztrációBelépés
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Online muglik
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (16 fő) Vas. Márc. 13, 2016 1:19 pm-kor volt itt.
Adminok
Levin Dolohov

Profil
PM
Karakterlap

Dominic Linwood

Profil
PM
Karakterlap
Testvéroldalunk
Legújabb válaszok
Zara & Chris
by Christopher Broadmoor
Csüt. Júl. 07, 2016 1:49 am


Makepeace & Broadmoor
by Christopher Broadmoor
Kedd Jún. 28, 2016 3:09 am


London Life
by Vendég
Vas. Jún. 26, 2016 1:15 pm


Amelia Houghton
by Amelia Houghton
Szomb. Jún. 25, 2016 8:17 pm


Hírek
by Admin
Szer. Jún. 22, 2016 12:17 am


Playby lista
by Zara Rae Hale
Kedd Jún. 21, 2016 11:03 pm


Zara Rae Hale
by Admin
Kedd Jún. 21, 2016 10:39 pm


Liam várja szeretettel
by Liam Weasley
Pént. Jún. 17, 2016 8:38 pm


Dominic & Dolohovék
by Alexander Dolohov
Csüt. Jún. 16, 2016 7:54 pm


Julia & Dominic
by Dominic Linwood
Vas. Jún. 12, 2016 3:59 pm


Nathan & Carol
by Caroline Dolohov
Vas. Jún. 12, 2016 2:44 pm


Levin & Carol
by Caroline Dolohov
Vas. Jún. 12, 2016 2:14 pm


Xanthe & Jack
by Jack Durward
Szomb. Jún. 04, 2016 11:01 pm


Hataway keressetje
by Katherine Hataway
Szomb. Jún. 04, 2016 1:28 pm


Katherine Hataway
by Admin
Szomb. Jún. 04, 2016 12:01 pm


Ms. Granger & Mr. Dolohov
by Levin Dolohov
Pént. Jún. 03, 2016 11:45 pm


Nathan & Carol
by Caroline Dolohov
Csüt. Jún. 02, 2016 7:55 pm


Octavia Wright
by Octavia Wright
Kedd Május 31, 2016 6:57 pm


Gloria Dashwood
by Admin
Hétf. Május 30, 2016 10:24 pm


Tessa & Eliot
by Eliot Makepeace
Hétf. Május 30, 2016 10:01 pm



Share | 
 

 Jamie Montgomery

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet

avatar


Nem : Férfi
Kor : 38

TémanyitásTárgy: Jamie Montgomery   Hétf. Márc. 14, 2016 11:51 am




Jamie Montgomery


Becenevem:
Jamie, Jimjam

Nemem:
férfi

Születési dátumom:
1980. május 31.

Volt házam:
Hollóhát

Foglalkozásom:
ügyvéd volnék

Patrónusom:
törpepapagáj

Pálcám:
Szilva, egyszarvúszőr, 12 hüvelyk

Vérem:
Félvér. Amúgy AB+.


Otthon, édes otthon

Apám:
Cillian Montgomery, a Mágus-Mugli Kapcsolatok Hivatalában dolgozik már hosszú évek óta, megszállottan rajong a mugli holmikért.  Gyerekkoromban mindig a legmeglepőbb dolgokkal állított haza, így nem egyszer összetűzésbe keveredtünk egy-egy megbűvölt kávéfőzővel, turmixgéppel és miegymással. Mindig is jó kapcsolatunk volt, nem olyan elválaszthatatlan apa-fia páros, de azért világ életünkben jól kijöttünk egymással.

Anyám:
Clara Montgomery, a Wizengamot tagja. Azt mondják, ha nem férfi lennék, kiköpött anyám lennék. Munkánk során nem egyszer találkozunk, ez kissé kellemetlen tud lenni. Mikor elköltöztem otthonról, képes volt minden kis apróság miatt megkeresni, csak hogy lásson. Ez eleinte nagyon zavart, de utána hozzászoktam, mostanra pedig Merlinkének hála letett erről a remek időtöltéséről. Kedvenc elfoglaltságunk, hogy más ügyvédeket és ügyészeket szidunk hosszadalmasan, hatalmas átéléssel – és nyilván mérhetetlen egyetértésben.

Nővérem:
Amanda Montgomery, négy évvel idősebb nálam. Kiskorunkban állandóan öltük egymást, egyszerűen nem bírt elviselni engem, amit mondjuk meg is értek. Elég fura kisgyerek voltam, azt meg kell hagyni. Idősebb korunkra szerencsére valamelyest rendeződött a kapcsolatunk, de még most is sok mindenben eltér a véleményünk. Elég komoly nő, mindent a szívére vesz és nála egyszerűen nem fér bele egy kis lazítás. Amúgy gyermekpszichológusként dolgozik, kicsit mindig félek tőle, hogy engem is megpróbál pszichoanalizálni. A férjével és a két fiával él Londonban. Allergiás a macskaszőrre, ezt azóta tudom, hogy születésnapjára vettem neki egy macskát… Azóta senki sem kap tőlem élő állatot.

Feleségem:
Liennel immár tizenöt éve vagyunk együtt, habár az esküvőt jó sokáig halogattuk, már a gyerekeink is megszülettek, mikor végre összeházasodtunk. Ázsiai származású, ennyi év után is az egyik kedvenc közös hobbink, hogy megpróbál megtanítani az anyanyelvén, de sajnos még most is csak az alapoknál tartok – ellenben a főzőtudományomra nagyon is jó hatással volt. A Nemzetközi Máguskapcsolatok Főosztályán dolgozik tolmácsként, imádja a munkáját, ez amolyan közös vonás lehet kettőnkben. Amúgy egy végtelenül elbűvölő, imádnivaló nő, talán az egyetlen, aki elviseli a hóbortjaimat. Persze őt sem kell félteni, neki is megvannak a maga bogarai, és pont ezért szeretem őt annyira.

Lányom:
Hannah tizennégy éves, negyedik éve vagyok kénytelen iskolaidőre elengedni a Roxfortba. Eleinte nagyon nehezen viseltem, hogy nem volt otthon és nem tudtam, mi van vele, de mostanra már egészen megszoktam. A Teszlek Süveg a Hollóhátba osztotta és nem véletlenül, nagyon jó eszű gyerek. Csak dicséretet hallok róla, mind a tanulás, mind magatartás terén. A háza csapatában kviddicsezik, azt viszont már nem tudom, ehhez honnan van tehetsége, mert én mindig is csapnivaló voltam benne. Szerintem elég jó kapcsolatom van a lányommal, még akkor is, ha olykor az idegeire megyek. Kamaszodik, mégis mit lehet tenni?

Lányom:
Daisy hat éves, egy igazi kis angyal. Nem ütött rám, de még csak az anyjára sem, nagyon félénk, visszahúzódó kislány. Már most szívesen elüldögél egyedül a hercegnős szobájában és eljátszik magában, nem igényli folyton a társaságot. Idén kezdett el iskolába járni – nem a Roxfortba természetesen - , egyelőre jól kijön a mugli gyerekekkel és azt is megértette, hogy nem beszélhet nekik a varázsvilágról. Sokan elítélik, ha varázslók mugli iskolába íratják a gyereküket, de én azt gondolom, hogy ebben a korban kell megszokniuk a közösségbe járást, és így eredményesebben is tanulhatnak, mintha magántanárokat vennénk fel melléjük. Mellesleg Daisy ügyesen halad a tanulással, már csak a barátkozást kéne magasabb szintre fejlesztenie.


A lélek tükre

Pozitív tulajdonságaim:
Az örökös optimizmusomat és a jókedvemet. Nem is tudom mi lenne velem, ha nem maradnék szinte minden helyzetben ilyen vidám és derűlátó, a mai rideg világban nem élném túl enélkül. Könnyen átragasztom másokra is a jókedvem, már akik hagyják. Akik nem, azokat többnyire csak felidegesítem és elkönyvelnem sültbolondnak, ami talán nem is olyan kedvezőtlen számomra. Sokan teljesen hülyének tartanak, így amíg nem keverednek mellém a bíróságon, nem is vesznek komolyan. Utána pedig csak néznek nagyokat… Minden nagyképűség nélkül állíthatom, hogy jól vág az eszem és tájékozott vagyok a nagyvilág dolgait illetően, nyitott vagyok minden új dologra, de nem zárkózom el a régi tradícióktól sem. Azt gondolom, hogy meg kell találni az arany középutat a radikális újítások és a földhözragadt konzervativizmus között. Ha már így belementem a politikába, akkor azt sem szeretném kihagyni, hogy hiszek az emberek egyenlőségében és az erőszak szükségtelenségében. Nem hiszem, hogy az utálkozás és a háború bármit is megoldana, azért vagyunk emberek, hogy békésen és intelligens lények módjára meg tudjuk oldani a problémáinkat. Még az állatok sem gyilkolják le egymást esztelenül, csak mert az egyik kutya zsemleszínű, a másik meg fekete… Csak mi vagyunk ilyenek. Én nem félek kifejezni a véleményemet ezzel kapcsolatban, és a gyerekeimet is erre nevelem. Valójában minden helyzetben hidegen hagy mások véleménye, amíg én elégedett vagyok magammal, addig nem foglalkozom másokkal. A boldog élet kulcsa az önmagunkba vetett hit és elégedettség, és nálam mindkettő jelen van.

Negatív tulajdonságaim:
Próbálok szeretettel fordulni az emberek felé, de ez sokak esetében nem jön össze. Nem vagyok a nyílt konfrontáció és a hatalmas viták híve. Így akiket nem tartok semmire, vagy esetleg még rühellem is őket, azoknak mosolyogva bólogatok és elhitetem velük, hogy nagyszerű emberek, gondolatban pedig végigtörlöm velük a Mágiaügyi Minisztérium csillogó-villogó padlóját.
Sokszor illettek már azzal a váddal, hogy semmit sem veszek komolyan, és sajnos erre nem tudok rácáfolni. Amint kínos szituációba kerülök, azonnal valami idióta poénnal próbálom kihúzni magamat a kalamajkából, ahelyett, hogy komolyan elgondolkodnék. Hajlamos vagyok elbagatellizálni a problémákat, még akkor is, ha látom mekkora a baj. Akár fogalmazhatnánk úgy is, hogy homokba dugom a fejem, csak hogy ne kelljen látnom a valóságot. Gyerekes tulajdonság – van még egy csomó ilyen - , de nem tudok tenni ellene.
A magánéletemben igyekszem egyenes emberként viselkedni, de a munkám során ez már a legkevésbé sem igaz rám. Bármilyen eszközt bevetek az ügyfeleim érdekében, ameddig az nem ütközik törvénybe. Talán ez mások szemében pozitív tulajdonság, de én tökéletesen tisztában vagyok vele, hogy ez valójában patkányság. De valamiből nekem is meg kell élnem, márpedig én szeretem a kényelmet, nagyon is. A jó életkörülményeket pedig csak pénzzel lehet biztosítani, nem igaz? Nem vagyok anyagias, én legalábbis így látom, de a komfortzónámból és az igényeimből nem vagyok hajlandó lejjebb adni. Nehezen kötök kompromisszumot és gyakran nem veszem észre, hogy él rajtam kívül más is ezen a bolygón.
Mellesleg nagyon babonás vagyok.

Múltam:
Semmi igazán különös nem történt velem az életem során. Most töltöm a harminchatot, de ha eltekintünk attól a háborús időszaktól, amelyet minden korombeli átélt, akkor szerintem túl sok mindent nem sorolhatok fel.
A gyerekkorom átlagosan telt, a szüleim szeretetben neveltek fel és mindent megtettek azért, hogy rendes ember faragjanak belőlem – szerintem ez többé-kevésbé sikerült is nekik. Azon kívül, hogy a nővéremmel folyamatosan vitatkoztunk és hogy nem kaphattam kutyát, szerintem semmi igazán nagy konfliktus sem volt jelen a gyermekkoromban. A szüleim anyagilag, szellemileg és érzelmileg is maximálisan támogattak minket.
Tizenegy évesen, akárcsak bárki más, én is megkaptam a levelemet és elkezdtem a Roxfortot. A Süveg a Hollóhátba osztott és még az első néhány hónapban meg is találtam legjobb barátomat, Cameron Houghtont, akivel azóta is égi-földi jó cimborák vagyunk. A tanulás nem okozott számomra túl sok nehézséget, egy-két tantárgytól eltekintve mindent élveztem és könnyedén vettem az akadályokat. Cameronnal népszerűek voltunk az iskolában, a legtöbben nagyon kedveltek minket – különösen a lányok, a fiúk talán már kevésbé. Azért már akkor is akadtak, akik nem bírtak elviselni minket, de ők fosztották meg magukat két ilyen remek ember társaságától.
Az első nagyobb esemény az életemben Voldemort visszatérése volt, ez megrázta az egész varázsvilágot. Emlékszem, hogyan viszonyultak akkoriban Potterék társaságához, miután Cedric Diggory meghalt. Aztán ez megváltozott, Harry kimondatlanul, de a diákság vezetője lett – vagy valami hasonló, én kivontam magam a szervezkedésük alól. Nevezzenek gyávának, de egyszerűen nem akartam kockáztatni a tanulmányaimat és a testi épségemet egy kis hősködésért cserébe. Kivételesen befogtam a számat és megtanultam, amit a Minisztérium előírt számunkra. Ekkor voltam ötödikes, év végére nyilvánvalóvá vált, hogy az eddigi békének vége szakadt. A sötét felhők gyülekeztek felettünk, naponta lehetett hallani a rémhíreket. Talán ez még az én kiapadhatatlan optimizmusomban is kárt tett, már nem emlékszem tisztán. Arra viszont igen, hogy a hetedik tanévem a Roxfortban minden addiginál rosszabb volt.
A szüleim sokáig gondolkodtak, hogy magántanulói státuszba emelnek, de féltek, hogy ezzel talán csak magunkra hívjuk az iskola új vezetőségének figyelmét. Úgyhogy tűrtem az új rendszert, amely szerencsére engem nagyrészt békén hagyott. Félvér voltam, szintén félvér szülőkkel, a magamfajtákat békén hagyták. A tanév vége felé viszont lezajlott a most már mágiatöri könyvekbe is belekerült roxforti ostrom. Nem, nem vettem részt rajta. Elsők között hagytam ott a kastélyt és menekültem haza. Az ilyesmit nem nekem találták ki.
Az iskola újjáépítési munkálatai után letettem a vizsgáimat és felvételt nyertem az Akadémiára, ahol jogot hallgattam. Itt ismertem meg a mostani feleségemet, akivel még az iskola ideje alatt megszületett az első gyerekünk, Hannah. Életem legszebb évei közé sorolom azt az időt, és ha jobban belegondolok, azóta sem igazán szakadt meg ez a boldogság.
Az akadémia elvégzése után kiléptem a nagybetűs életbe és nekiálltam karriert építeni. A kezdeti félelmeim ellenére kitartóan meneteltem felfelé a szamárlétrán, egyre nagyobb ügyeket kaptam kézhez, egyre több tapasztalatot gyűjtöttem. És persze a zsebemet is szépen megtömtem a sorozatosan megnyert tárgyalásokkal. Így történhetett meg, hogy egy évvel ezelőtt engem kerestek meg az aranyvérű családok, hogy legyek a bebörtönzött halálfalók védőügyvédje a kivégzésükről döntő tárgyalások során. Természetesen igent mondtam, habár én is láttam, hogy ez szinte lehetetlen munka. Nem támogattam azoknak az embereknek a kivégzését, noha rengeteg szörnyűséget tettek, de én a börtönt, különösen az Azkabant sokkal hatásosabb és humánusabb büntetésnek tartottam. Az ügyet elveszítettem, azonban hatalmas meglepetésemre ezzel nem ért véget a közös munkám a megmaradt arisztokrata aranyvérűekkel. Azóta is engem keresnek meg a különféle ügyes-bajos jogi problémáikkal, én pedig mindannyiszor a segítségükre sietek. Ezt sokan nem nézik jó szemmel, de nem tud érdekelni. Munka munka, nem teszek köztük különbséget. Nem az én tisztem eldönteni, hogy bűnösek-e bármiben is vagy sem.
Mindeközben megházasodtam és megszületett a második kislányom is, de ez már úgy gondolom, hogy nem tartozik igazán a nagy nyilvánosságra.

Külsőm:
Közepesen magas vagyok, szerintem pont ideális. Enyhén hullámos barna hajam és kék szemem van, semmi jellegzetes nincs egyikben sem. Az arcomon szinte mindig hatalmas mosoly ül, hogy erről kinek mi a véleménye, azt nem az én tisztem eldönteni. A munkám megköveteli, hogy elegánsan öltözködjek, de a hétköznapokon a kényelmet preferálom. Rajongok a színes zoknikért.


A madarak csiripelték

Amortentiám:
Tejeskávé, eper

Mumusom:
A családom elvesztése, fizikailag és lelkileg.

Edevis tükre:
Otthon vagyok a családommal – nemcsak a szűk családi körrel, hanem mindenkivel.

Hobbim:
Imádok főzni, a rokonaim hatalmas örömére. Bármilyen ország konyhájából fel tudok idézni rengeteg receptet, emellett pedig szívesen tanulok újakat is.
Olvasni is szeretek, már ha van rá időm.
Gyűjtöm az elefántos dolgokat. Egyszerűen imádom az elefántokat.

Elveim:
Egyenlőség. Egyszerűen ennyi.

Amit sosem tennék meg:
Nem hagynék cserben valakit, aki számít rám.

Ami zavar:
A karót nyelt emberek, a szűklátókörűség, a rossz ételek. És ha a szemembe fröcsköl a citrom.

Ami a legfontosabb az életemben:
A családom, utána pedig a munkám.

Ami a legkevésbé fontos számomra:
Mások véleménye.

Amire büszke vagyok:
Arra, amit eddig elértem az életemben, szerintem sokat leraktam már az asztalra. Meg persze a gyerekeimre is büszke vagyok, elég ügyesek.

Ha valamit megváltoztathatnék az életemben:
Semmit nem akarok megváltoztatni, elég jól érzem magam a bőrömben.

Így képzelem a jövőmet:
A gyerekeim sikeresek lesznek, a feleségemmel pedig boldogan megöregszünk egymás mellett. Remélem, szépen fogok megőszülni…

Egyéb:
szeretem az elefántokat.




Playby:
Jude Law

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


TémanyitásTárgy: Re: Jamie Montgomery   Hétf. Márc. 14, 2016 3:15 pm




Elfogadva


Jamie aztán nem egy mindennapi figura... Biztosan megosztó személyiség lehet, amerre csak jár, én mindenesetre biztosan imádnám őt. De aki egy kicsit is konzervatívabb, az valószínűleg nehezen tolerálja Jamie bohókás, olykor komolytalan természetét. Persze emellett nem szabad elfelejteni, milyen remek ügyvéd - tehát mégiscsak össze tudja magát szedni, ha arra van szükség.
Különösen tetszett a családja leírása, ez is bizonyítja, hogy őt valóban nem érdekli, ki honnan származik. Igazán szép kis család lehetnek ők, remélem, majd a többieket is megismerhetjük hamarosan.
Egyszóval nagyon szimpatikus karaktert alkottál, nincs is más dolgod, mint playby-t foglalni, meghirdetni a keresettjeidet és minél több játékot kezdeni!




Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
 
Jamie Montgomery
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» jamie | lara
» Lucy Montgomery
» Tessa & Jamie - Save me from myself

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Finite Incantatem :: Offtopik :: Karakterek :: Félvér-
Ugrás: