HomeGy.I.K.KeresésTaglistaCsoportokRegisztrációBelépés
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Online muglik
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (16 fő) Vas. Márc. 13, 2016 1:19 pm-kor volt itt.
Adminok
Levin Dolohov

Profil
PM
Karakterlap

Dominic Linwood

Profil
PM
Karakterlap
Testvéroldalunk
Legújabb válaszok
Zara & Chris
by Christopher Broadmoor
Csüt. Júl. 07, 2016 1:49 am


Makepeace & Broadmoor
by Christopher Broadmoor
Kedd Jún. 28, 2016 3:09 am


London Life
by Vendég
Vas. Jún. 26, 2016 1:15 pm


Amelia Houghton
by Amelia Houghton
Szomb. Jún. 25, 2016 8:17 pm


Hírek
by Admin
Szer. Jún. 22, 2016 12:17 am


Playby lista
by Zara Rae Hale
Kedd Jún. 21, 2016 11:03 pm


Zara Rae Hale
by Admin
Kedd Jún. 21, 2016 10:39 pm


Liam várja szeretettel
by Liam Weasley
Pént. Jún. 17, 2016 8:38 pm


Dominic & Dolohovék
by Alexander Dolohov
Csüt. Jún. 16, 2016 7:54 pm


Julia & Dominic
by Dominic Linwood
Vas. Jún. 12, 2016 3:59 pm


Nathan & Carol
by Caroline Dolohov
Vas. Jún. 12, 2016 2:44 pm


Levin & Carol
by Caroline Dolohov
Vas. Jún. 12, 2016 2:14 pm


Xanthe & Jack
by Jack Durward
Szomb. Jún. 04, 2016 11:01 pm


Hataway keressetje
by Katherine Hataway
Szomb. Jún. 04, 2016 1:28 pm


Katherine Hataway
by Admin
Szomb. Jún. 04, 2016 12:01 pm


Ms. Granger & Mr. Dolohov
by Levin Dolohov
Pént. Jún. 03, 2016 11:45 pm


Nathan & Carol
by Caroline Dolohov
Csüt. Jún. 02, 2016 7:55 pm


Octavia Wright
by Octavia Wright
Kedd Május 31, 2016 6:57 pm


Gloria Dashwood
by Admin
Hétf. Május 30, 2016 10:24 pm


Tessa & Eliot
by Eliot Makepeace
Hétf. Május 30, 2016 10:01 pm



Share | 
 

 Adam Dawlish

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet

avatar


Nem : Férfi
Kor : 20

TémanyitásTárgy: Adam Dawlish   Vas. Márc. 13, 2016 4:25 pm




Adam Dawlish


Becenevem:
Adam

Nemem:
férfi

Születési dátumom:
1998. július 11.

Házam:
Griffendél

Évfolyamom:
hetedik

Patrónusom:
dobermann

Pálcám:
Kökény, sárkányszívizomhúr, 12 és negyed hüvelyk

Vérem:
félvér


Otthon, édes otthon

Apám:
Az én egyetlen, drága auror apukám, aki rühell engem, mint a szart. Ez van, nem lehet mindenki olyan tökéletes, mint ő és az anyám, sajnálom, hogy ilyen elfuserált lettem. Persze ezen nem is kéne csodálkoznia, jó, ha eddigi tizenhat évem alatt akár öt percet is szánt rám a drága idejéből. Akkor is csak kritizálni tudott. Miért nem tanulok rendesen, mit képzelek magamról, hogy teletetováltattam a karom, hogyan hozhatok rá ekkora szégyent, tegyem el azt a rohadt gitárt, miért vagyok már megint részeg, mi lesz így belőlem… Nem is tudom, hallottam-e már tőle mást.
Anyámmal válni terveznek.

Anyám:
A tökéletesség mintaképe. Kiváló háziasszony, folyton mosolyog, imádja a férjét és a gyerekeit, a kollégáinak egy rossz szava sincsen rá. Aha, kár, hogy ez csak kifelé működik. Világ életében csak a saját eget rengető problémái foglalkoztatták, amiket természetesen a környezete nyakába is varr minden egyes alkalommal. Imád panaszkodni, de a problémáit megoldani… na, az már nem megy. Apám évek óta csalja, tök nyilvánvaló az egész, ő mégis inkább szemet huny felette. Nagyjából. Azért mindennap elfogy egy kis bor, likőr, meg isten tudja még micsoda. Soha nem érdekelte, hogy merre járok és mit csinálok. Kösz, anyu, ez ám a szabadság!

Húgom:
Rachel Dawlish, két évvel fiatalabb nálam. A Hollóhátba jár, igazi jókislány: jó tanuló, sosem vétene a házirend ellen, prefektus és még sorolhatnám. Ő a családunk kis üdvöskéje, de én tudom, hogy csak azért csinálja, mert így azt hiszi, majd figyelni fognak rá otthon. Mindegy is. Én tényleg szeretem Rachelt, igyekszem jó bátyja lenni, már amennyire tőlem telik.


A lélek tükre

Pozitív tulajdonságaim:
Nem sok mindent szeretek magamban és az életemben. De ha mindenképp választanom kell valamit, akkor talán az egyediségre esik a választásom. Képviselek egy stílust és nem úszom az árral, engem aztán bárhol fel lehet ismerni. Vannak önálló gondolataim és mindenről saját véleményt alkotok, nem hagyom, hogy mások gondolatai befolyásoljanak. Ki tudok állni a saját igazam és eszméim mellett, ha kell, ököllel védem meg azokat. Nagyjából ennyi.

Negatív tulajdonságaim:
Ó, ide már több mindent tudok mondani. Rengeteg negatív tulajdonságom van, sok mindent utálok saját magamban. Utálom magamban, hogy soha, semmilyen elvárásnak nem tudok megfelelni. Nem tanulok elég jól, mert nem vagyok elég szorgalmas és nem érdekel semmi. Utálom, hogy semmilyen problémát nem tudok megoldani, csak egyre mélyebbre húzom magam, bármit is teszek. Utálom, hogy mindenkit elküldök, aki segíteni akarna vagy egyáltalán bárhogy közeledne hozzám. Utálom, hogy ekkora bunkó vagyok és még csak nem is akarok ezen változtatni, mert így a legkönnyebb. Utálom magamban, hogy nincs jövőm és nem vagyok, nem is leszek senki. Utálom, hogy megbízhatatlan és feledékeny vagyok, noha nem akarok az lenni – senki sem bízik bennem és jobban is teszik. Utálom, hogy előbb ütök vagy szólok, minthogy átgondolnám a dolgokat. Gyűlölöm, hogy az vagyok, aki.

Múltam:

I'm the son of rage and love
The Jesus of Suburbia
From the bible of none of the above
On a steady diet of
Soda pop and Ritalin
No one ever died for my sins in hell
As far as I can tell
At least the ones I got away with

Egy tökéletesen idilli kis családba születtem. Jól kereső szülők, látszólag perfekt élet, minden tök kerek és irigyelnivaló. Apám folyton a Minisztériumban robotolt, szinte rögeszméjévé vált, hogy feljebb jusson a ranglétrán és még több pénzt keressen, anyám pedig örömmel statisztált neki. Ebben a világban minden csak a pénzről, befolyásról és a státuszszimbólumokról szól. Legyen nagy házad, szép feleséged, tündéri kölykeid és ne essen egyetlen folt se a jóhíreden. Ez odáig működött is, amíg én meg nem születtem, az ő kis pokolfajzatuk, akit sosem tudtak kezelni. Mostanra már lemondtak rólam, de talán sosem próbálkoztak igazán.

And there's nothing wrong with me
This is how I'm supposed to be
In a land of make believe
That don't believe in me

Ahogy megtanultam járni és beszélni, elég sok fejtörést okoztam neki. Ügyetlen voltam, mindent felborítottam, nem tudtam hogyan köszönjek a felnőtteknek, állandóan megsérültem és ha kellett, verekedtem is a korombeliekkel. Nem hiszem, hogy bármi baj is lett volna velem, ugyanolyan átlagos kisfiú voltam, mint az én koromban bárki. Csak éppen nekik nem egy átlagos, eleven kisfiúra volt szükségük. Apám nem ért rá játszani velem, anyám migrénre, rosszullétre és fáradtságra hivatkozva mindig elhajtott. Persze senki se aggódjon, ügyesen elfoglaltam én magam nélkülük is. Már akkor folyamatosan bajba keveredtem, ami egészen addig nem érdekelt senkit, amíg az ne hozott volna szégyent rájuk. Horzsolások és más gyerekek piszkálódása? „Ugyan már”. Rendetlenség és illetlen viselkedés? „Mégis mit képzel magáról ez a büdös kölyök? Nem lesz ebből a gyerekből semmi, nem is értem, hogyan válhatott ilyenné…”

To fall in love and fall in debt
To alcohol and cigarettes
And Mary Jane
To keep me insane,
Doing someone else's cocaine

Ahogy ez lenni szokott, az iskola megkezdése nem javított rajtam semmit. Már az elején sem találtam a helyem a Roxfortban. Az első néhány évben még rendesen tanultam, de nagyjából harmadik-negyedik környékén már az sem érdekelt, egyszerűen nem láttam értelmét. Eleinte nem igazán voltak barátaim, nem is kerestem mások társaságát. Ha tehettem, elvonultam a klubhelyiség egyik sarkába gitározni és mindenkit elzavartam, aki nézni akart. Nem kértem a figyelmükből, a csodálatukból, azt pedig végképp nem akartam, hogy be kelljen engednem őket a saját kis világomba. A zene világába, ami csak az enyém volt. Ez negyedikben változott meg, mikor egy sulis bulin egymás mellé verődtünk Kyle-al. Azelőtt nem kerestem a társaságát, magam sem tudom miért. Talán nem gondoltam róla, hogy van bennünk bármi közös. Kiderült, hogy gitározik és hasonló a zenei ízlésünk. Nem sokkal később megalapítottuk a The Defenestrationt két másik sráccal, Patrickkel és Noellel együtt.
Nagyjából ekkor kezdtem el kipróbálni… dolgokat. Eleinte csak ittam, amiből aztán jött a cigi, fű, majd egyenes út vezetett tovább a kemény drogokig. Sosem titkoltam, hogy mi teszi ki a délutánjaimat a zenélés mellett, a tanárok is tökéletesen tisztában vannak ezzel. De nem tudnak velem mit kezdeni, és noha már többször felmerült, hogy kirúgnak innen, ez eddig egyszer sem fajult tettlegességig. Talán még látják a reményt arra, hogy kimászom ebből a gödörből, nem tudom. Ha kirúgnak, nem leszek tőle kevesebb. Úgysincs túl sok reményem normális állásra, nem mindegy, hogy elvégzem-e ezt a porfészket?

The motto was just a lie
It says home is where your heart is
But what a shame
'Cause everyone's heart
Doesn't beat the same
It's beating out of time

Tavaly minden a feje tetejére állt, már ha eddig nem volt úgy. A szüleim már előtte is rengeteget balhéztak, pár naponta tőlük zengett a ház, de ez még csak a kezdet volt. Kibukott, hogy apám már évek óta szeretőt tart, de még ez nem is lenne semmi – anyám úgysem hagyná ott, amilyen szerencsétlen - , a legnagyobb probléma az, hogy válni akar a nője miatt. Az az igazság, hogy tök hidegen hagyna ez az egész, már így is egy káosz a családunk, de eddig legalább elmondhattam magamról, hogy volt hol laknom. Azonban ahogy beadták a válópert és felmerült a gyermekelhelyezés kérdése, azóta már ebben sem vagyok biztos. Eddig bármilyen válásról hallottam, mindenhol a házon és a kölykökön ment a huzavona hosszú hónapokig. Nos… nálunk ez csak félig igaz. Persze, a házon folyton vitatkoznak, és még a nővéremet és az öcsémet is vinnék magukkal (főleg anyám), de értem egyik sem verseng. Az előző nyarat Kyle-éknál töltöttem, csak tiszta ruháért és pénzért jártam haza. Haza? Jó vicc. Nekem olyanom már nincs, hacsak a roxforti hálótermünk nem nevezhető annak. Fogalmam sincs, mi lesz velem az iskola után. Félek. Talán igazuk volt és tényleg nem leszek senki.

To live and not to breathe
Is to die in tragedy
To run, to run away
To find what you believe

And I leave behind
This hurricane of fucking lies

I lost my faith to this
This town that don't exist
So I run, I run away
To the lights of masochists

And I leave behind
This hurricane of fucking lies
And I walked this line
A million and one fucking times
But not this time

I don't feel any shame, I won't apologize
When there ain't nowhere you can go
Running away from pain when you've been victimized
Tales from another broken home

Külsőm:
Átlagos magasságú és alkatú vagyok, csak a kviddics látszik meg rajtam valamelyest. Mindkét karomat rengeteg tetoválás díszíti, tizenöt évesen kaptam rá a dologra, azóta már többször mentem el varratni magamra valamit. A divat tökéletesen hidegen hagy, azt veszem fel, amihez épp kedvem van. Szakadt farmer, széttaposott tornacipő, kinyúlt zenekaros és trágár feliratos pólók, meg ilyenek. Az egyenruha nem az én műfajom, ezt a Roxfortban persze nem nagyon tolerálják. De nem érdekel mások véleménye.


A madarak csiripelték

Amortentiám:
búzasör, eső, kóla

Mumusom:
Körbevesz a sötétség és elzár mindentől.

Edevis tükre:
Sikeres zenész leszek.

Hobbim:
gitározás, éneklés, dalszerzés, kviddics

Elveim:
Sosem próbálok más képet mutatni a világnak, mint aki valójában vagyok. Azt hiszem.

Amit sosem tennék meg:
Nem változnék meg csak azért, hogy megfeleljek a társadalmi konvencióknak.

Ami zavar:
A tucat emberek, a begyöpösödött, maradi gondolkodású emberek és az, ha korlátozni akarnak.

Ami a legfontosabb az életemben:
A zene.

Ami a legkevésbé fontos számomra:
Mások véleménye.

Amire büszke vagyok:
Hogy merek önmagam lenni. És azt hiszem, a zenémre is büszke vagyok.

Ha valamit megváltoztathatnék az életemben:
Egy normális családban élnék.

Így képzelem a jövőmet:
Most az igazságra vagy a dédelgetett kis álmaimra vagy kíváncsi? Az igazság az, hogy egy híd alatt fogok csövezni. Az álmom pedig az, hogy befutott zenész leszek.




Playby:
Trevor Wentworth

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


TémanyitásTárgy: Re: Adam Dawlish   Vas. Márc. 13, 2016 6:01 pm




Elfogadva


Nagy örömmel olvastam végig Adam lapját, igazán boldoggá tesz, hogy ilyen szépen sikerült hoznod egy canon karaktert és eltaláltad, hogy mi milyennek képzeltük el. Ugyan nem egyszerű az élete, mégis erős fiú, legalábbis annak mutatja magát, még ha belül nem is annyira az. Habár ott is annak tűnik nekem. Remélem, sikerül elérnie az álmait, valaki megtalálja és felkarolja, mert egy ilyen zenei tehetséget kár lenne veszni hagyni. Olyan sokat tartogat még számára a jövő, én pedig csak jót kívánok neki.
A playby foglalás után felteheted keresett karaktereidet, utána pedig már csak a játék vár rád, és még több játék. Meg persze a sok zenélés.




Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
 
Adam Dawlish
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Finite Incantatem :: Offtopik :: Karakterek :: Félvér-
Ugrás: